Kelet-Magyarország, 1993. május (53. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-13 / 110. szám
1993. május 13., csütörtök Kelet-Magyarország 3 Egy forint egy gyárért A nyírbátori cipőgyár további sorsa nyolcszáz ember megélhetését jelenti utasításokat ad, úgy viselkedik, mint aki otthon van. (A papírok szerint ez így is igaz, a gyár a pécsiek tulajdona.) Összeállítja a leltárbizottságot, az ő dolguk lesz felmérni, mennyi is a vagyon. Utasítja a nyírbátoriak főkönyvelőnőjét, a Daihatsut vigyék el műszaki szemlére, mert azt még ma magukkal viszik. Az, hogy a csarnokban több mint ötKovács Éva Nyírbátor (KM) — Reggel nyolcra már dugig megtelt, de délelőtt tízig szinte semmi nem történt a múlt hét csütörtökjén a nyírbátori cipőgyár csarnokában. Pedig a közel hatszáz aktív dolgozó azért gyűlt össze, hogy végre megtudja, kiderül, vagy végképp beborul-e fölöttük az égRöviden az előzmények: a valamikor jobb napokat látott gyárat a Pécsi Bőrgyár vette meg, majd mivel veszteséget termelt számára, úgy döntött, eladja. Vevőként a Fekete bőr Kft. jelentkezett, amelynek igazgatója, Hajnal László letette ugyan a foglalót, de fizetni nem fizetett, mivel a bankok nem szavaztak bizalmat neki, magyarán nem kapott hitelt. A pécsiek ezért úgy döntöttek, az adásvételi szerződést 1993. április 30-i határidővel bérleti szerződésre változtatják át. A pécsi cég ezúttal kikötötte azt is, hogy a gyári ingatlanok és a gépek az ő tulajdonába kerülnek vissza, a dolgozók pedig teljes létszámban a Fekete bőrhöz tartoznak. A szerződésmódosítás oka, hogy Hajnal a gyárért nem fizetett, de nem mellékes az sem, hogy adós maradt a dolgozóknak is, akik február óta nem kaptak tőle bért. Botokkal védik meg a gyárat Két lényeges dolog tartozik még ide: egyik, hogy a Magyar Közlöny márciusi számából tudták meg a bátoriak, hogy a Fekete bőr ellen felszámolási eljárás indult, másik, hogy a bizonytalanságot látva a dolgozók május 3-án, hétfőn felfüggesztették a munkát. Csütörtök délelőtt tíz órakor szinte forr a levegő a gyárban. Minden dolgozó bejött, tudni szeretné, mi lesz a sorsa. Mint később kiderül, erre az információra egészen este fél tízig kell várniuk. Bár Hajnal László, a Fekete bőr tulajdonosa és közvetlen munkatársa az irodájában tartózkodik, a dolgozók számára nincs mondanivalója. Az újságíró kérdésére, mi a kialakult probléma oka, azt válaszolja, neki aztán semmi problémája nincs, s így nem lehet azoknak se, akik február óta nem kaptak fizetést. Itt senkinek semmi problémája nincs — zárja le egyoldalúan a beszélgetést. Rajta kívül délig senki, délben a Pécsi Bőrgyár vezérigazgatónője, dr. Várnagy Valéria és több munkatársa érkezik. A főnökasszony határozott százan várnak reggel óta információra, számára sem bír sok jelentőséggel. Bevallja, ő a dolgozóknak nem tud mit mondani, a Fekete bőr Kft. tulajdonosa meg egyáltalán nem is mondhat, hiszen február 9-e óta felszámolás alatt áll, számára minden intézkedés és nyilatkozat tiltva van. — Higyje el, ebben az ügyben nem lehet jó megoldást hozni — mondja a vezérigazgatónő. — Nek,ünk a gyár két év alatt 93 millió forint veszteséget okozott, nekünk tehát nem kell, nem is értünk hozzá, mi eladni vagy bérbe adni akarjuk. Emiatt is járultunk hozzá, hogy egy, azaz egy forint eszmei bérleti díj ellenében bárkinek bérbe adjuk, aki garantálja, hogy működteti, a dolgozóknak munkát, fizetést ad. Mi a dolgozók problémáján, sajnos nem tudunk segíteni, hiszen nekik nem a Pécsi Bőrgyár, hanem a Fekete bőr Kft. a munkáltatójuk. A lényegről nem beszélnek Két óra körül jár az idő, amikor a Fekete bőr felszámolásával megbízott bank képviselője, Varsányi István megjelenik. A várakozók hangulata eddigre teljesen elromlik. Nem csoda. Csak a nagy jövés-menést, a sok idegent látják, velük pedig nem áll szóba senki. Amikor végre minden illetékes együtt van, megkezdődik az egyezkedés. A pécsiek változatlanul tartják magukat az ingatlanokhoz meg az egy forintos eszmei bérleti díjhoz, a felszámoló azonban csak három millió ellenében hajlandó azt a Fekete bőrnek átengedni. Mint mondja, azért, hogy ebből a pénzből, meg a még kasszában lévőből kifizethesse az elmaradt bért a dolgozóknak. Hajnal László erre megköti magát, mondván, ha a pécsiek odaadnák ingyen, miért nem adja a felszámoló is. Patthelyzet, úgy tűnik, nincs tovább. Amíg az alku, olykorolykor a veszekedés folyik, hangok hallatszanak a lépcső felől. Rövidesen kiderül: a dolgozóknak elfogyott a türelmük, kijelentették, ha hozzájuk nem jön le senki, majd feljönnek ők mindenkihez. Amíg egy részük az igazgatói iroda felé tart, addig a többiek az utcán úgy beszorítják a vendégek kocsijait, hogy onnan aztán a dolgozók hozzájárulása nélkül nem tehetnek egy tapodtat sem. Elállják a kijáratokat is, s ígérik, innen el nem megy senki, amíg velük nem beszél, bérüket ki nem fizeti. Arra a hírre, hogy a pécsiek már leltároznak, s viszik a gépet, egyikük kijelenti: ha Nagyhalászban karókkal állták útját a pestiek által kirendelt kommandósoknak, ők se adják alább, megvédik a gyárat. Fél öt körül jár, amikor végre megkezdődik a munkásgyűlés. Petrócki Ferenc, Nyírbátor polgármestere lép elsőként a mikrofonhoz. Elmondja: itt hónapok óta feszültségben élnek a dolgozók, akik munkájukért jóideje nem kapnak bért. A tárgyalások most azért folynak — teszi hozzá, — hogy fennmaradjon, életképes legyen a gyár. Ezután Varsányi István, a felszámolással megbízott bank képviselője lép a mikrofonhoz. Szavaiból kiderül: a Pest Megyei Bíróság az általa képviselt Kvantum Bankot bízta meg azzal, számolja fel a a csődbement Fekete bőr Kft.-t, amelyről szavai szerint három hónapos tanulmányozás után is alig tudott kideríteni valamit. Vitára egyebek mellett az ad okot, hogy a szerződésmódosítással a dolgozók légüres térbe kerültek, értük, úgy tűnik, nem felel senki. A jogvita majd eldől, a gyáriaknak addig is jár a fizetés — tartja a felszámoló, aki szerint a meglévő, összesen negyvenöt milliót érő közraktár- jegy erre elegendő fedezet. (Mint utóbb kiderül, a közraktárjegy körül is bőven akad firtatni való.) Nyolcszáz felmondólevél A dolgozók azt is megtudhatják tőle, hogy Hajnal László egy másik cége jelentkezett vevőként, melyet azonban, mint fedezet nélküli vevőt az ÁVÜ nem támogatott. Veszteséges termelés nem folytatható, s hogy a kár csökkenjen, a felszámoló az átmeneti időre átveszi a gyárat, s megpróbálja tovább adni annak, aki munkát ad az embereknek. Közben a gyárat újra meghirdetik, s azé lesz, aki a legtöbbet fizeti. Bárhogy legyen is, — derül ki a továbbiakban — a termelés nem állhat, ha a gyáriak nem veszik fel a munkát, valamennyiüknek felmondólevelet kézbesít a postás. A dolgozók viszont azt állítják, Hajnalnak ingyen nem dolgoznak tovább, inkább legyenek munkanélküliek. A jelenlévő olasz és amerikai üzletemberek kijelentették: megrendeléseiket változatlanul fenntartják, de csakis abban az esetben, ha a gyárban megindul a termelés, az általuk igényelt lábbelik kellő időben elkészülnek. Bár a gyár körüli vita korántsem dőlt el, a kollektíva hétfőn felvette a munkát. Időközben a februári fizetést teljes mértékben megkapták, a márciusiból pedig négyezer forint előleget kaptak. Az ígéretekből a mai napig mindössze ennyi teljesült.------------------Tárca — 1. Mindennek ára... {győzik a hosszú sor az ABC pénztára előtt. Araszolva lehet lépegetni, pedig izzadt mosolya mögött a pénztárosnő boszorkányos ügyességgel dobálja, rakosgatja kosárból kosárba a vevők összeválogatotta élelmiszereket, édességeket, s mire elhalkul a gép kattogása, már közli a vásárlás összegét. S ha a pénztárca vagy a soron lévő kosár késve kerül elő, az elillant mosoly helyét szúrós tekintet veszi birtokba. A mechanikus mozdulatok rendje szab mértéket. Egyszer csak lehalkul a gép, a monoton kattogás csak távolról hallható, az igyekvő kéz mozdulata is elakad félúton. Merő tanácstalanság teszi kíváncsivá a körülállók tekintetét. Apró dobozocska, mely megszakította légi útját a két kosár között. Nem jelentős, csak olyan csicsás. „Mi lehet benne?" — ágaskodik a tudatlanság, s miközben megfordul a levegőben jobbra is meg balra is, többen szemügyre vehetik. Úgy tűnik okosabb senki nem lett ezáltal. A pillanat ura, a pénztárgép kezelője sem. — Kati! — szól oldalra, a szomszédos gépet kattogtató munkatársának. — Ez mennyi? — Mi az? — hull vissza a kérdés. —Nem tudom.. — Mennyi van rajta? —Hatvan, de az régi. —Akkor üss be nyolcvanat! 2. Falun, délelőtt A toronyóra magasból jelzi az idő múlását. Most is kilencet ütött. Az italbolt vezetője a várakozók gyűrűjét megnyitva sietősen nyit lakatot, zárat, ajtót. Hatan-nyolcan is toporognak ételhordóval a kezükben, s az ajtón túl az egyik asztal tetején sorakoznak a változatos színű eszközök. — Ilyen korán osztják a: ebédet? — A, dehogy. A szociális ebédet pontosan délben osztják, oda korábban nem mehetünk. Délig itt elücsörgünk, egy kicsit iszogatunk is, s amikor a harang a delet jelzi, szépen odasorakozunk az ebédosztáshoz... Miklós Elemér Meglepetések Információterápia Szőke Judit a sokat vitatott, kritizált is, de van már szociális törvényünk, sőt kezdenek megvalósulni annak egyes rendelkezései. Lehet, hogy türelmetlen vagyok, ám nem sokat tapasztaltam eddig a várva várt változásokból. Kitartónak látszik az a szomorú igazság, hogy a szociális gondoskodás épp a legrászo- rultabbakat kerüli el. Elismerem, nagyon nehéz lesz s nagyon időigényes azon a gyakorlaton (megszokáson, szemléleten?) változtatni, hogy a mindig időben kérvényező, a rutinos folyamodó élvez helyzeti előnyt, miközben a rejtve maradók egyre sokasodó tábora, a szemérmesek, a „méltóságosok" naponta döntenek meg nélkülözési rekordokat. Jó lenne, ha mindenütt a fejéről a talpán ra állna a szociális világ — legalább az első segítségkérés alkalmával — s nem a kliensnek kellene mennie a hivatalhoz, hanem az kérne tőle audienciát. Ennek első lépcsői lehetnének a szociális térképek — a szakmailag megalapozottak. Ez a kitétel szándékos, ugyanis hallottam olyan rangos személytől származó kijelentést, hogy szó sem lehet szociológusok bevonásáról, mert nem fognak azért felmérést fizetni, hogy abból valaki ledoktoráljon... Hovatovább az információ-elkötelezettség — ami egyfelől jelenti a szondázást, másfelől az információszolgáltatást— ma létérdeke minden döntésre felhatalmazottnak (és nem csak a szociális szférában). A másik oldalon pedig a jelenlévő alulinformáltságot kellene felszámolni, mert ha tetszik, ha nem, az elszegényedés velejárója a mindinkább beszűkülő világ s ha nincs kontaktus, akkor a margó mögé kényszerültek a legelemibb jogaikkal sem lesznek tisztában. Ami egyáltalán nem része a közvetett és közvetlen önpusztítás elleni terápiának — mondják a pszichiáterek —. Sőt. Nem beszélve arról, hogy akkor meg mivégre a törvény? Testnevelés a szabadban Nyírparasznyán Harasztosi Pál felvétele Kommentár Bundás magyartarka Baraksó Erzsébet agy kockázatot vállal két farmer. Mindketten a gödöllői agráregyetemen végeztek, más-más munkahelyen csaknem egy időben veszítették el állásukat, és váltak munkanélkülivé. Most önállóan gazdálkodva, mezőgazdasági vállalkozással igyekeznek megkeresni a családnak az egyelőre még vékonyka kis kenyeret. Ennél rosszabb már nem lehet jelszóval nekivágtak a lehetetlennek, de nem várnak a sült galambra, nem mutogatnak felfelé, nem panaszkodnak, hanem megfogták a munka végét. Török gazdának szinte egy fillérje sem volt induláskor, amikor a privatizáció során tetemes földdarabhoz jutott hozzá. Még a vető- magvat is jóemberek adták kölcsön azzal, hogy majd a termésből adja vissza a dupláját. Persze azért, mert megbíznak benne. Gépe sem volt, mégis vetett: egy kiszu- perált lőszerszállítóval, a harci eszköz után vont röpítőtárcsás műtrágyaszóróval a saját szórvavetési technológiájával, egy nap alatt 18 hektár búzát. Teljesen kilátástalan volt a helyzete, de most úgy érzi, sikerült megkapaszkodnia, és fiait is a föld szeretetére neveli. Szebediéknél nyolc gyerek üli körül az asztalt, meg a szegénység. Még nem tellett tetőre az állatok feje fölé, úgy tartják szabadon a magyartarkákat, holsteineket már három éve. Most 16 tehén, két üsző, egy bika és négy borjú a vagyonuk. Jobban tejelnének, ha szállásuk volna, de így a szabadtartás miatt a marhák sokkal egészségesebbek, szilárdabb szervezetüek, jó dús szőrzetet növesztettek, szinte bundájuk van. A tejet tíz tagból álló tejszövetségbe tömörülve adják le, ami nagy felelősséget ró a gazdákra, mert a tíz portáról származó tejet összeöntve is minősítik. Nem túl gyakran találkozhatunk még ilyen vállalkozókkal, viszont azt a fenti példákat bemutatva a Magyar Gazda című szaklap is megerősíti: a magyar mező- gazdaság felépítéséhez sok ilyen szemléletű, bátor, és kockázatot is vállaló, tisztességes farmer munkájára lenne szükség. „ Azok a boldog, szép napok”, amikor a nyírbátori cipőgyárban nem csak munka, tisztességes fizetés is járt a dolgozóknak... Elek Emil felvétele HÁTTÉR
