Kelet-Magyarország, 1993. április (53. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-28 / 98. szám
12 Kelet-Magyarország KULTÚRA 1993. április 28., szerda Akit elfelejtettek Fülpösdaróc toliforgatója Balogh László Fülpösdaróc — Másfél évszázad alatt közismertté és jócsengésűvé vált a Luby családi név megyénkben. Dehát hogyisne! Patináját három tehetséges nemzedék öregbítette. Kezdődött Luby Zsigmonddal, Petőfi Sándor jólismert kebelbarátjával, és kicsúcsosodott Luby Margittal, a neves néprajzi gyűjtővel és kutatóval. Különös viszont, hogy az első és harmadik nemzedéket összekötő, a második nemzedékhez tartozó Luby Gyula nevét már ritkábban és csak nagyon kevesek emlegetik. Pedig, mint jótollú írkafirkáló, ő is megérdemelné, hogy olykor-olykor ajkára vegye nevét az utókor. Luby Gyula a már említett Luby Zsigmond és Ilosvay Katalin fiaként látta meg a szép szamosháti napvilágot 1849. szeptember 11-én Fül- pösdarócon. Hogy elemi iskolai tanulmányait helyben végezte-e vagy másutt, nem tudom. Az viszont bizonyos, hogy középiskolai tanulmányokat Szatmáron, Kassán és Lőcsén folytatott. Ezután lett jogász Debrecenben, majd a németországi Lipcsében. Apjával ellentétben, Luby Gyula nem a politikában és a közéletben próbálja gyümöl- csöztetni tehetségét, hanem a tanulmányaival szerzett jogi szakterületen. így Lipcséből hazatérve az államvasutak ügyésze lesz Budapesten, s itt is dolgozik egész életén át. írói vénája már egyetemi hallgató korában kezd megmutatkozni. Előbb egy fordításával jelentkezik „Németek a Tuileriakon” (Lipcse, 1872.) címmel, aztán egy német nyelvű kötettel: „Strafrechtliche Rhapsodien” (uo. 1872.). Irodalmi tevékenységével idehaza sem hagy fel. Útirajzok, tudományos és ismeret- terjesztő cikkek, műfordítások és szépirodalmi írások kerülnek ki tolla alól, amelyek vidéki és fővárosi lapokban jelennek meg. 1880- ban például az ő fordításában közli a Budapesti Szemle Zola „A malom ostroma” című munkáját. Nem zárkózik el a lapszerkesztés nehéz és nagyon hálátlan feladatától sem. 1899- től az ő irányításával jelenik meg a vasutasok „Kitartás” című hetilapja. A Lipcsében megjelent két önálló kötet mellett itthon is több munkája jelenik meg. Magyar Tudományos Társaság Kárpátalján Ungvár — Ungváron megalakult a Kárpátaljai Magyar Tudományos Társaság. Elnökévé Lizanec Péter professzort, a Hungarológiai Központ vezetőjét választották. A Társaság, a tudományos tevékenység szervezésével, a humán és természettudományi programok kidolgozásával és realizálásával, tudományos munkák, tankönyvek, módszertani tájékoztatók kiadásával kíván foglalkozni, s információ- csere érdekében a Hungarológiai Központ bázisán klubéletet is kialakít. Tárlatlátogatás éjfélig Párizs (MTI) — Hetenként kétszer éjfélig kell nyitva tartani Párizsban a Pompidou kulturális központot, hogy befogadhassák a kíváncsiakat a Matisse kiállításra. A február végén megnyílt kiállítás ugyan június 21-éig várja a látogatókat, de az érdeklődés olyan tömeges, hogy egyszerűen képtelenség a normális látogatási időben mindenki számára jegyet adni, különben a látogatók egymástól nem látnák a képeket. A központ vezetése most úgy döntött, hogy június 21- éig minden pénteken és szombaton egészen éjfélig fogadja a Matisse művei iránt érdeklődőket. Az első tapasztalatok szerint az éjjeli órákban is bőségesen akad a francia fővárosban olyan helyi lakos, vagy látogató, aki hajlandó ekkor kiállításra menni. A nagy szabású bemutató Matisse-nak 1904 és 1917 között készült képeiből mutat be több mint száz alkotást. Fellépés előtt Száz éve született Fehér Gábor A hálátlan utókor méltánytalanul bánt vele, pedig kiemelkedő tehetség volt Katona Béla Nyíregyháza (KM) — Száz évvel ezelőtt született Fehér Gábor, a neves tanár és író, a két világháború közötti Nyíregyháza szellemi életének kiemelkedő személyisége. Fehér Gábornak 1947 óta, tehát több mint 45 éve nem jelent meg írása. Egykori könyvei gyakorlatilag rég hozzáférhetetlenek, így nem csoda, hogy a szélesebb olvasóközönség már a nevét sem igen ismeri. Családi örökség De hát ki is volt ez a Fehér Gábor? A hálátlan utókor bánt vele méltánytalanul, mint az, sajnos, oly sokakkal megesett már, vagy az egykori sikeres művek nem bizonyultak igazán időtállóaknak, s azok felett járt el az idő? 1893. április 27-én született Hajdúszoboszlón. Régi hajdú családból származott. Apja városi tisztviselő volt, maga is irodalomkedvelő, írogató ember, aki hosszú időn át lapszerkesztőként is tevékenykedett városában (Szoboszló és Vidéke, stb.). A literátus hajlamot tehát családi örökségként hozta magával. Elemi iskolai tanulmányait Hajdúszoboszlón, a középiskolát Debrecenben végezte. Bentlakó növendéke volt a nagy múltú református kollégiumnak, s az ott töltött évek életre szóló élményekkel gazdagították. Később íróként is diákköri emlékeihez nyúlt vissza legszívesebben. Egyetemi tanulmányokat is Debrecenben folytatott, ahol magyar-német szakos tanári oklevelet szerzett. Közben — mint német szakos hallgató — egy évet Halléban, az ottani egyetemen töltött. Nyíregyházi évek A háború kitörése után — nyilván a hadba vonult tanárok helyettesítésére — egy évig Szatmárnémetiben, majd rövi- debb ideig Debrecenben és Miskolcon tanított. 1917 tava-----------Tárcaalu Tamás, a magas Icort megélt halk szavú költő írta jó évtizeddel ezelőtt, a kérve-kelletően hívogató szülőföldjének: „Nem megyek, ne hívjatok, / én nem megyek haza, / megváltozott a régi táj, l az akác illata..." Mégis hazament, mert tudta, hogy haza kell térnie annak, aki elszármazik, hiszen gyökereit otthagyta: édesanyját, testvéreit, és mindent, ami testi és lelki gazdagságát gyarapította. Megváltozott a táj. Változzon is, az a dolga! Levetkőzni a mindig megkülönböztető jelzőt, a fájóan megélt, „az isten háta mögötti” legyintést másként fogadni, mint valaha. De csak hiszi az utazó, a hazatérő, hogy másként lehet fogadni. Mert a szabadság jótékony szele is másként legyintette a megyét, mint a többit?! Ünnepi hangulatban, fagyos-borongás ég alatt topor- gunk a didergő bimbókkal együtt, egyszerű ház körüli baleset szenvedő alanyaként, és egy pillanat alatt átfogalmazódik minden: a munka- nélküli kesergése, az elérhetetlen árak, a kárpótlás, a Fehér Gábor portréja szán azonban őt is bevonultatták, s a háború végéig Kőrösmezőn katonáskodott zászlósi rangban. 1919 szeptemberében került Nyíregyházára, a két évvel korábban alapított evangélikus leánygimnáziumba. A fiatal iskolának saját épülete sem volt. Egy ideig az evangélikus elemi iskola kölcsöntanterme- iben, majd alkalmi épületekben tanítottak. A lelkes fiatal tanárok azonban mindent elkövettek, hogy a külső tárgyi feltételek hiányát pótolják, hogy az induló gimnáziumot, minden nehézség ellenére, színvonalas, jó iskolává tegyék. E buzgó tanárok között is az egyik legtevékenyebb éppen Fehér Gábor volt. Már az első évben, 1919-ben önképzőkört szervezett. Kollégáinak és egykori diákjainak emlékezete szerint kivételes képességű tanár volt, aki nagy műveltségével, szuggesztív egyéniségével óráin és az önképzőköri foglalkozásokon egyaránt valósággal lenyűgözte növendékeit. A tanári munka mellett hamarosan bekapcsolódott a város kulturális életének szervezésébe és irányításába is. Alig néhány hónappal Nyíregyházára érkezése után, már 1919 decemberében két jótékonysági esten is fellépett énekszámokkal. Nem sokkal a társaság újjászervezése után, 1922 elején előadást tartott a Bessenyei Körben Rákosi Jenő esztétikája címmel, majd még ugyanabban az évben Bessenyei emlékbeszédet mondott. Á következő évben az irodalmi szakosztály titkára lett, s szétvert szövetkezetek, és minden, ami az emberi életet lendíteni tudná, mert előtérbe kerül az egészségügy, a megsérült szem gyógyítása. És ekkor kiderül, hogy a korábbi centralizált szövevény most még centralizál- tabb. Egy akkora város lakosságának, mint Mátészalka, és a vonzáskörzetben élőknek ha megsérül valamijük, bár van kórház, Nyíregyházára kell utaznia elláttatni magát. A kórházban ugyan van szemészet, de nincsen ügyelete, mert ilyen a rendszer, melyet kiépített a jobbító szándék, a jól működőnek a szétrombo- lása, hogy ahelyett csak jobbat lehet építeni. így! Az ügyeletes orvos esetleg vállalná, látva a páciens szenvedő, krisztusi arcát. Emberiességből, szakmai látókör bővítése adta kíváncsiságból, vagy egyszerűen csak azért, mert ügyeletben van, és szeebben a minőségében különböző irodalmi délutánokat és esteket szervezett. 1929-ben a Kereskedő Ifjak Egyletében Ady-ról, a Turáni Körben Vö- rösmarty-TÓ\ tartott előadást. 1931-ben és 1933-ban Bartók és Kodály munkásságát, jelentőségét méltatta, s ennek kapcsán szenvedélyes hírlapi viták kereszttüzébe is került. írások a Nyírvidékben Közéleti szereplésével párhuzamosan bontakozott ki publikációs tevékenysége is. Ha nem is túlságosan gyakran, a húszas években elég rendszeresen jelentek meg írásai a helyi lapokban, elsősorban a Nyírvidék-ben. A Nyírvidék közölte először folytatásokban, 1929-es évfolyamának október 20 és december 20 közötti számaiban Semmibe ívelő hidak című regényét is, amelyet Jóba Elek könyvnyomdája még ugyanabban az évben kötetben is kiadott. Fehér Gábor írói munkássága viszonylag későn bontakozott ki. Tudunk ugyan róla, hogy diákkorától írt verseket, egyetemista korában a Debreceni Főiskolai Lapok közölte egy elbeszélését és néhány versét. Mint szépíró a Napkelet hasábjain tűnt fel 1928-ban, amikor A Jenei csodálatos históriája című elbeszélésével sikerrel szerepelt a folyóirat novellapályázatán. Az elbeszélés, amely az országos elismerés mellett Németh László barátságát is megszerezte szerzőjének, jellegzetes parasztnovella. A Jenei csodálatos históriája nem első írása volt, de ez nyitotta meg a régi szoboszlói életből táplálkozó, népies hangvételű paraszttörténeteinek sorát, amelynek a következő években még jó néhány folytatása akadt. (Jeneiné Konyáira készül, Történetek a szoboszlói strandról, Kakucsit végképp leberheli a sors a placcrul, stb.). Ezek a szoboszlói történetek alkotják Fehér Gábor írásainak egyik legjellemzőbb vonulatát. E novellák életanyagát az író szinte kizárólagosan gyerretne megdolgozni az ügyeleti díjért, ami legfeljebb a betlehemi játék szerint is „az öregnek bajúszpödrőre, és a Kis- jézuskának cipőfűzőre” elegendő, netán. Kiderül, hogy csak szeretné, de nincsenek műszerei, speciális oiyosi eszközei, azazhogy elképzelhető, hogy vannak, de bezárva a fiókba, jó helyen vannak. Nem kopnak, nem tűnnek el, nem kell értük felelni, következésképpen nincsenek. Mert az állampolgár fizeti elég borsosán az adóját, munkáltatója fizeti utána a tb-járulékot — amely az illetékesek szerint semmire sem elég — hogyha netán bajba kerül, legyen mire támaszkodnia, mint valamikor az OTI-ra. És ekkor jön a bűvészmutatvány, hogy nincs mire támaszkodnia. Mi történne, ha visszakövetelné adójából, vagy a tb-já- rulékból azt a pénzt, amelyet mek és ifjúkorából hozta magával. Szoboszlói novellák A szoboszlói novellákkal párhuzamosan született egyetlen nagyobb lélegzetű írói vállalkozása, 1929-ben megjelent Semmibe ívelő hidak című regénye. Kár, hogy ennek a regénynek, s ennek a tematikának sem lett később folytatása Fehér Gábor életművében. Hogy miért fordult el mégis a regénytől, nem sok értelme lenne találgatni. Annyi azonban bizonyos, hogy a Semmibe ívelő hidakkal csaknem egyidőben jelent meg első diáktörténeteket tartalmazó kötete, s ettől kezdve a régi diákélet ábrázolása lett írói munkásságának legfontosabb területe. Föltehetően maga is úgy érezte, hogy ezekben a debreceni és pataki kollégiumi históriákban találta meg leginkább írói hangját, hogy ízes, bő humorú, csattanókra kihegyezett, az élő beszéd fordulatait követő előadásmódja is ezekben az anekdotikus diáknovellákban érvényesülhet a legjobban. A két elbeszéléskötet megjelenése után a szerző is, olvasói is joggal hihették, hogy a hosszúra nyúlt írói útkeresés korszaka lezárult, hogy ezekkel a művekkel Fehér Gábor véglegesen rátalált saját hangjára, s most már csak az egyenletes emelkedés következhet. Sajnos, nem tudjuk, így történt volna-e, mert a sors kegyetlenül közbeszólt. 1941- ben, Magyarország hadba lépése után őt is azonnal mozgósították, s a fronton szerzett tí- fuszos fertőzés következtében 1941. december 1-jén, 48 éves korában meghalt. Tragikus sors Nem csak sorsa volt azonban tragikus, az utókor sem volt hozzá igazán kegyes. Csak remélhetjük, hogy születésének centenáriuma újra feléje fordítja a figyelmet, s ha megkésve is, talán még nem későn, jóvátehet valamit a mulasztásokból. ki kell fizetni magánvizsgálatra? Akár mondhatnánk is a szentenciát: aki peches ne látogassa a szülőföldjét, ne örüljön a demokrácia nyomán történő épülésnek, vagy leépülésnek, és ne áhítozzon beteg szülei meglátogatására, hallgatni hangjukat, esetleg panaszukat az irreálisan magas gyógyszerárakról, amelyek elérhetetlenekké válnak számukra. Csak nézőpont és jól hangzó választási fogás kérdése, hogy fejlődött e az egészségügy, vagy visszafejlődött. A szemsi rülések begyógyulnak. Hála egy lelkiismeretesfőorvosnak, aki a húsvéti ünnepében is tudja, hogy a beteget el kell látnia, mert bárkit érhet baleset', még azokat is, akik a törvényeket hozzák... A minél jobban perifériális helyzetbe kerülő állampolgárok füstölgése, bosszúsága majdan szavazataiban mutatkozik meg, mely csepp ugyan a tengerben, de a demokráciában minden csepp drága. Törő István Minden csepp drága Szekeres Tibor felvétele
