Kelet-Magyarország, 1993. április (53. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-28 / 98. szám

1993, április 28., szerda KÖZÉLET Kekt-Magyarország 5

Életem fontos pillanata volt

Nem politikai beszélgetés Orbán Viktorral, a FIDESZ első elnökével, élményeiről

Balogh József

Csenger - Fehérgyarmat (KM) — Orbán Viktornak, a FIDESZ elnökének április 18-1 megválasztása utáni első útja Szabolcs-Szatmár-Be- reg megyébe vezetett. Lakossági fórumokon vett részt, ahol bőven kifejtette véleményét a politikai kérdésekről, ezért egy olyan beszélgetésre kértük, amely nem politikai dolgokról szólt.

□ Milyen érzés egy párt első elnökének lenni?

— Ha el akarok érzékenyülni, akkor azt mondom, egy kicsit megható. Egy 1988-ban alakult pártnak, amely elég hosszú pályát futott be ezen idő alatt, és soha nem volt első embere, most annak lenni fölemelő érzés. A második elnöknek sem lesz rossz, meg harmadiknak sem, de az első csak az első. Ez az egyik oldala. A másik: én korábban azt hittem, hogy nyilvánvaló az emberek számára, miután én voltam a FIDESZ frakcióvezetője, hogy a FIDESZ első embere az a frakcióvezető, ezért azt hittem, olyan nagy változás az én megítélésemben nem áll be akkor sem, ha hivatalosan is a FIDESZ első emberévé válók és én leszek a párt első elnöke. Meglepetéssel kell tapasztalnom, hogy sokkal többet számít az emberek szemében a pártelnökség, mint gondoltam volna. Ezt valahogy hihetetlen komoly dolognak gondolják, nem hiszik, hogy az én súlyom ugyanakkora a párton belül, mint volt akkor, amikor frakcióvezető voltam. Úgy gondolják, hogy innentől kezdve ez egy világos

dolog, ez az ember fogja vezetni a pártja kampányát, s a kampány mértékétől függően ebből az emberből az ország vezetője is lehet. Ezt elég világosan meg is mondják az emberek. Most itt Csengerben is hallottam. Ráadásul — és ez a harmadik dolog —, hogy elnök úrnak szólítanak, ez meg aztán minden képzeletemet feOrbán Viktor

Archív felvétel

lülmúlja. Nem akarom azt mondani, hogy ez minden értelemben kellemetlen, mert ez nem lenne igaz.

□ Hogyan sikerült végigélni azt a választási ceremóniát, ahol tulajdonképpen ellenszavazat nélkül lett a FIDESZ elnöke?

— Nyolcvankét százalékot kaptam. Miután egyetlen jelölt voltam, függetlenül attól, hogy a többi szavazat tartózkodás, vagy akármicsoda, ez mégiscsak bizalmatlansági szavazásnak ítélhető, mert amikor csak egyetlen jelölt van, minden szavazás bizalmi szavazás. A dolog úgy fest tehát, hogy 82 százalék bizalmat szavazott, 18 százalék pedig

zendő kemény évek próbatételeivel — bizony nemcsak az MDF, a KDNP és a FKGP, hanem az egész magyar demokrácia megszenvedte (és szenvedi ma is).

A világos indulási helyzet és program tisztázása hiányában a kormány és a mögötte lévő pártok ott követték el a második nagy mulasztást, hogy látván az általuk jócskán alábecsült gazdasági nehézségeket, az ellenségképek kialakításában, az egyes szakmák megosztásában kezdtek jeleskedni. E pótcselekvés eredményeképpen valóságos közelharcba keveredtek az újságírók, az orvosok, a bankárok, a tanárok és még számos szakma képviselőinek többségével. Ezzel a magatartásával a kormány mintegy örökébe lépett a korábbi rendszer diktatórikus hatalomgyakorlásának, legalábbis annyiban, hogy nem épített ki partneri kapcsolatot, s nem kezelte autonóm civil „rangján” az állampolgárokat, szakembereket. Az igazságtétel folyamatos előtérbe állításával állandó bizonytalanságot és ellenségeskedést szült, de ezen ténykedése közben meg sem próbálta felelősségre vonni a Kádár-rendszer szóba jöhető politikai bűncselekményeinek elkövetőit, gazdasági visszaélésekkel gyanúsítható személyeit.

Három év elteltével ott tartunk, hogy a kormánykoalíció soha nem látott gyorsasággal vesztette el szavazóit (ennek egyértelmű bizonyítéka az ön- kormányzati választás volt), s mára már a politikai elemzők

kinyilvánította a bizalmatlanságát. Ez egy nagyon jó arány, én 30:70 százalékos arányra számítottam. Ennek az oka az, hogy a párton belül nem nagyon szoktam elkerülni a konfliktusokat. Nem is keresem fölöslegesen azokat, de ha már vannak és a párt érdekében szükséges a belső konfliktus megvívása, nem szoktam előlük elbújni. Ez azt jelenti, hogy konfliktusba kerül az ember, amikor irodavezető-váltás van; ha arról van szó, melyik városban nyissunk irodát, amelyek természetesen rivalizálnak egymással; amikor arról van szó, hogy a párton belül inkább a mozgalmi jelleg érvényesüljön, vagy erősítsük a pártstruktúrát—én mindig az utóbbinak voltam híve —, akkor én emberekkel találom magam szemben, így nagyon sok személyes konfliktusom van. Sokan ezért érzik úgy, hogy nem vagyok számukra elfogadható elnök. Ezért számítottam 30 százalék körüli bizalmatlanságra, de nem így történt, és én ennek nagyon örülök. Úgy is értékelhetem, hogy elsöprő siker és nagyon erős fölhatalmazás számomra a következő két esztendőre.

— Hogy hogyan éltem meg? Hogy mondjam? Én olyan helyről jövök, ahol az ember életében nem volt kalkulálva, hogy majd egyszer pártelnök, vagy akármilyen idézőjelbe tett fontos elvtárs lesz. Az apám soha nem kergetett otthon az asztal körül, ha azt mondtam, hogy nem akarok pártelnök lenni. Ezért úgy éltem meg ott a dolgot, hogy ez életemnek is egy fontos pillanata, s bár nem mondom, hogy meg voltam hatódesélytelennek ítélik őket a várhatóan egy év múlva sorra kerülő választásokon. Ennek sajnos tragikus hatásai is lehetnek, hiszen az „utánam az özönvíz” — érzését válthatják ki a miniszterekből és a kormánypárti képviselőkből egyaránt. S bár az olasz, francia vagy német politikai életben jelen lévő korrupciós és megvesztegetési botrányok még elkerülték a magyar politikusokat, de főként a privatizációs ügyletek, a Duna Tv ügye és a kormánypárti művészeti alapítvány dolga egyre erősíti a gyanút a különböző dugipén- zek létéről. Szabó Tamás privatizációs miniszter mára még a saját pártján belül is — legalábbis annak egy nem elhanyagolható táborában — elvesztette szakmai és politikai hitelét.

A gazdaságot eközben számos sokk érte, amelynek hatásait az MDF vezette kormány vagy nem látta, vagy megpróbálta szépíteni. így lett a 78 milliárdos költségvetési hiány helyett a tavalyi év végére közel 200 milliárdos deficit, így lett a prognosztizálttól eltérően több százezerrel több munkanélküli, s így lett rendre a gazdasági növekedés helyett visszaesés.

A politikában alapvető fontossága van az időzítésnek. Az agrárpolitikában szinte minden hibát elkövetett a kormány, amit elkövethetett. Jó másfél-két évvel elhúzta a mezőgazdaság átalakításának elkezdését. (Vajon emlékszünk még Torgyán Úr ígéreteire, aki a mezőgazdaságot munkává, de azért egy kicsit el is érzékenyültem, örültem annak, hogy a párttagságnak ilyen nagy arányban élvezem a bizalmát. Ugyanakkor nem jó az ilyesmi. Engem igazán nem támadtak nagyon, de mondjuk előállhatott volna olyan helyzet, hogy az összes ellenfelem kimegy, és elmondja milyen utolsó alak vagyok, ne válasz- szanak meg elnöknek. Ilyenkor egy kicsit kiszolgáltatottnak érzi magát az ember, mint Csingadzsukk a kínzócölöpön amikor hajigálják a feje fölé a tomahowkokat, s bár tudja, hogy túl fogja élni, nem lesz nagy baj, azért mégis kellemetlen.

□ Ez volt az első vidéki útja elnökké választása óta. Miért éppen ide vezetett?

— Szép lenne most azt mondanom, hogy ennek valami mély elvi okai vannak, de nem lenne igaz. Nincs semmi ilyesmi. Egyszerűen amikor összeállítottuk az elnökké választásomat követő időszakra szóló munkatervet, akkor ez az út egy régi adósságként szerepelt, mert még nem jártam a megyének ezen a részén. Többször voltam már Sza- bolcs-Szatmár-Bereg megyében, többször is tartottam gyűlést Nyíregyházán, Mátészalkán, Tiszavasváriban, de Csengerben, Fehérgyarmaton, Ujfehértón még nem, ezeket a részeket nem sikerült eddig meglátogatni. Mádi Laci hatékonyan agitált, hogy ide mindenképpen el kell jönni egy delegációval. A helyiek is régen hívtak már, s ezt az adósságot most tudtam csak rendezni. Egyébként jó ideig ez volt az utolsó hét, mert hosszabb időre két-három alkalommal külföldre megyek.

erő-felszívó ágazatként jövendölte, vagy arra, amikor 1990 (!!) augusztus 20-ára földtörvényt ígért?) Eközben az ágazat „kivérzett”, helyzete, gazdasági stabilitása meggyengült, s ekkor a kormány elkezdett egy megfelelően végig nem gondolt, szakmailag abszolút elhibázott mezőgazdaságpolitikát.

Ennek köszönhetően a szakemberek becslései szerint az új tulajdonosok 80-90 (!!) százaléka nem kívánja a földjét maga művelni, és az is, hogy várhatóan egy teljesen szétaprózódott birtokszerkezet alakul ki. Ez családi és egyéni drámákat fog eredményezni a falusi emberek körében.

Sajnos szép számmal sorolhatnám a többi ágazat gondjait is. Azt hiszem ugyanakkor, hogy a megyét létkérdésként érintő mezőgazdasági helyzet rövid felvázolása elég bepillantás volt a problémáinkra, a kormány tehetetlen, kapkodó és kiszámíthatatlan politikájára.

Amiben egyedüli látványos sikert ért el, az az előző rendszer ázsiójának növekedése és a parlamenti demokráciába vetett bizalom megcsappanása. Márpedig — éppen ez a bizalom lenne a jogállam alapköve. Nagyon bízok abban, hogy a választópolgárok az elmúlt három év tapasztalatait leszűrik, s ennek politikai konzekvenciáit a kormány- koalíció pártjai viselni fogják. Úgy, ahogy ezt a demokráciában szokás.

Mádi László FIDESZ

Három év hiteles mérlege

A nyilvánosság ellenőrzésével

A Kereszténydemokrata Néppárt Intézőbizottsága 1993. április 24-én tartott ülésén elfogadta az elnökség beszámolóját a miniszterelnök úrral a privatizációról folytatott tárgyalásokról.

Az intéző bizottság megerősítette azt a korábbi határozatát, hogy a privatizáció folyamatát, a Kereszténydemokrata Néppárt kongresz- szusi irányelveinek megfelelően, kellő nyilvánosság és

ellenőrzés mellett kell megvalósítani.

Ennek érdekében felhatalmazta a KDNP elnökségét, hogy a közeljövőben folytatott tárgyalásokon a fentieket, mint a KDNP minimális követelését érvényesítse.

Ez jelentsen azonnali ellenőrzési lehetőséget — még a döntés előtt — a jelenleg folyó gabonaipari-tejipari- húsipari privatizáció menetében is.

A munkavállalók érdekeit védik

A KDNP május elseje a munka és Munkás Szent József ünnepe alkalmából különös hangsúllyal juttatja kifejezésre a következőket:

— A jelenlegi gazdasági átalakulásban a munka leértékelődését tapasztaljuk. Ebben a tarthatatlan folyamatban a munkavállalók aktív és hatékony érdekvédelme létkérdés.

— Alapvető emberi jognak tartjuk, hogy a dolgozók szabadon alakíthassanak olyan szervezeteket, amelyek valóban képviselik érdekeiket, s amelyek hozzájárulnak a gazdasági rend helyes megszervezéséhez.

— A KDNP mint politikai párt nem vállalja fel konkrét érdekvédelmi szervezetek létrehozását, de azok szerveződését elősegíti és

— természetesen továbbra is vállalja, ahogy eddig is tette, valamennyi munkavállaló parlamenti érdekképviseletét.

— A KDNP sürgeti olyan érdekvédelmi és rétegszervezetek létrejöttét, amelyek a létező vagy kialakuló keresztény érdekvédelmi mozgalmakat, azok szakszervezeti tagságát, illetve képviselőit támogatják. VÁLASZTÁS! VÁLASZTÁS!

— Az a meggyőződésünk, hogy a keresztény-szociális eszmerendszer olyan alapot nyújt, amely gazdag európai és magyar hagyományokra épül, megfelel napjaink követelményeinek, az egész nemzet felemelkedését szolgálja, és hatékonyan védi a dolgozók érdekeit.

— Valljuk, hogy épülő társadalmunkban minden munkáskézre szükség van. A mai

átmeneti gazdaságban is elsődleges cél, hogy mindenki számára elégséges és megfelelő munkaalkalom álljon rendelkezésre.

— A munkanélküliséget nem tartjuk természetes jelenségnek. Csökkentésére határozott és aktív cselekvési politikát sürgetünk. A kormány eddigi intézkedésein túl szükséges feladatnak tartjuk országos, közérdekű infrastrukturális beruházások, lakásépítési programok és közhasznú munkák beindítá— A KDNP eddig is — erejéhez mérten — igyekezett védeni a munkavállalók érdekeit. így például már a múlt év decemberében támogatta a minimálbér 9000 forintra emelését, továbbá bér- politikai intézkedéseket elsősorban az egészségügyben és az oktatásban dolgozók részére.

— A KDNP védi a munkavállalók érdekeit a privatizáció során is. így szükségesnek tartjuk, hogy a munkavállalók széles rétege is jusson valódi, jövedelmet hozó tulajdonhoz. Ez a tulajdon is hozzájárul a munka- vállalónak és családjának biztonságához, vagyoni függetlenségéhez, amely egyben alapja szabadságjogai öntudatos gyakorlásának.

— A keresztény érdekvédelem nem az osztályharc eszközeivel törekszik a munkások érdekeinek megvalósítására, hanem minden érdekelt fél párbeszédével, amely az egész nemzet érdekét tartja szem előtt.

A Kereszténydemokrata

Néppárt Intézőbizottsága

Régiótanácskozás

polgármestereknek

Nyíregyháza (KM) — Polgármesterek számára szervez regionális fórumokat a Szabaddemokraták Szövetsége, melynek célja a kapcsolattartás elősegítése, az önkormányzatok gazdálkodásával kapcsolatos szakmai előadások szervezése, a Pénzügyminisztérium munkatársainak bevonásával, aktuális problémák megoldásának kidolgozása, és a szakmai munka megkönnyítése.

A szakmai fórumok aktualitását nagymértékben igazolja, hogy a személyi jövedelemadóból a helyi önkormányzatok által felhasználható eddig 50 százalékos arány helyett az idén ez az arány már csak 30 százalék, illetve hogy ez évtől az ön- kormányzatokat is érinti a kétkulcsos áfa. A fórum április 29-én csütörtök délelőtt 10 órakor lesz Miskolcon az SZDSZ területi irodájának tanácskozótermében (Városház tér 2.). Előadó dr. Szelé- nyi György a PM önkormányzati és településfejlesztési főosztályának tanácsosa, Molnár Ferencné, a KHVM vízgazdálkodási főosztályának főtanácsosa, és dr. Matyi László országgyűlési képviselő.

Immár három év elteltével (az Antall-kormány 1990. május 2-án lépett hivatalba) lassan mérleget vonhatunk az MDF-KDNP-FKGP kormány tevékenységéről. Annál is inkább így van ez, mert a szakemberek vélekedése szerint az elkövetkezendő egy évben semmilyen csoda nem várható: maximum abban reménykedhetünk, hogy a hanyatlást az idén stagnálás váltja fel, ellentétben a kormány által már tavalyra beígért gazdasági növekedéssel.

Ám az összkép ennél riasztóbb. Az MDF vezette kormány minden bizonnyal rosz- szabb helyzetben hagyja maga után az országot, mint amilyenben átvette. Ez sajnos nemcsak a gazdasági tényadatokban, de az ország hangulatában, a különböző szakmák és szervezetek működésében is tetten érhető. Az MDF a választási kampányában az SZDSZ sokkterápiájával szembeszegett lassú, de komolyabb megrázkódtatást elkerülő átmenetet ígérve nyerte el a választók relatív többségének a bizalmát. Ezt az „idillt” a kormányprogram beterjesztésekor még tovább fokozta, gyors és kézzelfogható ígéreteket és ködös vágyálmokat deklarálván. (Lásd az ún. 100 napos programját, majd annak úgyszólván teljes meghiúsulását.) Ezt az óriási hibát — mely abban állt, hogy ha máskor sem, de legalább a kormányprogram megalkotásánál nem szembesítette a választókat az átvett hallatlanul súlyos örökséggel és az elkövetke-