Kelet-Magyarország, 1993. április (53. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-24 / 95. szám
14 Si (Kelet-Magyarország hétvégi melléklete 1993. április 24. A KM vendége Klénai Levente Dankó Mária Szekeres Tibor felvételei Baraksó Erzsébet Budapest, Nyíregyháza (KM) — Szimpatikusak megjelenésükben és gondolataikban, érzékenyek és figyelmesek, kissé visszafogottak, de határozottan kialakított véleményük van önmaguk és a világ kapcsolatáról. Ilyennek látszott a két rokonszenves művészjelölt: Dankó Mária és Klénai Levente. Mindketten nyíregyháziak, innen kerültek az Iparművészeti Főiskolára, ahol most fejezik be tanulmányaikat. Mária a Zrínyi gimnáziumban tanult, és csak a harmadik nekifutásra vették fel a főiskolára. így kitanulta a fényképészetet, érettségi után elvégezte a kétéves szakképző iskolát. Ma is hálásan emlékszik vissza Boros Györgyre, a Nyíregyházi Fotóklub vezetőjére, akitől sok szakmai segítséget kapott. Úgy érzi, nagy hasznára vált az, hogy részt vehetett fotós alkotótáborokban. Levente már a Kossuth gimnázium diákjaként megkülönböztetett figyelmet fordított rajzos stúdiumaira, rajz fakultációra járt, és az egyik választott érettségi tantárgya is a rajz volt. Főként az alkotótáborok hatására, valamint a Miskolcon élő Fata György iparművész biztatására fordult figyelme az ipari formatervezés felé. A főiskolára az első megméretésen felvették. A főiskola tanulmányi színvonalát jellemzi az a tény, hogy — így mondják a hallgatók — több a tanár, mint a diák. Erős a művészeti alapképzés, azt az anatómiától kezdve a művészet- történeten, vagy a számító- gépes ismereteken át a design történetéig mindenki megkapja, azután következik a választás szerinti szakosodás. Innentől kezdve folytatta tanulmányait Mária a fotó, Levente az ipari formatervező szakon. S bár más az elképzelés, más az anyag, amivel gondolataik kifejezésére törekszenek, a cél ugyanaz: a tárgyi világ jobbá tétele. Feladatuknak érzik a művészet eszközeivel hozzájárulni a vizuális kultúra terjesztéséhez és fejlesztéséhez, a jó ízlés formálásához. Egyetértenek abban: csiszolásra szorul az átlag magyar ízlés, és éppen az iparművészek tehetnek sokat azért, hogy az embereknek olyan tárgyakra legyen igényük, melyekben funkció és esztétika találkozik. Levente szerint nem is lehet különválasztani csak a vizuális kultúrát, hiszen aki jó könyvet olvas, igényes zenét hallgat, környezete tárgyaiban is az esztétikus megjelenésűekre vágyik — ha ilyeneket lát maga körül. Szerinte az iparművészet körébe tartozó tárgyak között azért vannak ma sikerületlenek is, mert azokat nem az tervezi, aki használja. Nem véletlen, hogy az ősember maga készítette tárgyai nemes egyszerűségükben szépek voltak. Mária ezzel kapcsolatban azt jegyzi meg: szerinte az esztétikum nem más, mint intelligencia, ami megjelenik a mindennapok kultúrájában, abban, hogy milyen ruhát viselünk, milyen edénnyel terítünk. Ezért ő a művészeti nevelés részeként olyan rajzoktatást képzel el az iskolában, amely kiterjed az ízlés formálására, az öltözködési kultúrára, a művészettörténeti képzésre is. Felgyorsul a főiskolások életének tempója a tanulmányok befejezéséhez közeledve. A fotósok közül többen — így Mária is — már jó ideje dolgoznak is a tanulás mellett. Mária diplomakiállításon a budapesti Tölgyfa galériában (Henger út 2.) mutatja be alkotásait. Az ipari formatervezők autótól az étkészletig, lovaglónyeregtől a babakocsiig bármit választhattak. Levente diplomamunkája egy bukósisak megtervezése. Es ha az államvizsgák, majd a diplomamunkák minősítése után megkapják oklevelüket, jön a következő kérdés: Hogyan tovább? Úgy látszik, ami a pályakezdést illeti, Máriának nagyobb a szerencséje, hiszen már van felkérése, hívják tanítsa a szakmáját. O azonban még tanulni szeretne, hogy elvégezhesse a főiskola tanári szakát is. Azután pedig optimista alapállásából fakadóan hozzálát a millió terve megvalósításához: tanítani, fotózni, stúdiózni, dolgozni. Számos kedves emlék kíséri el Leventét a főiskoláról, többek között egy szép külföldi út lehetősége: tanulmányi ösztöndíjjal három hónapot tölthetett Mallorcán egy számítógépes kurzuson, majd elnyert egy francia tanulmányutat is. Azt azonban még nem tudja, hol fog dolgozni. Egyelőre azzal is meg kell barátkoznia, hogy a szakmájában nem tud elhelyezkedni, és valamilyen kisvállalkozásba kezd, talán átalakuló cégek, intézmények számára tervez emblémákat, portálokat. Amint mondja, ő is optimista, mert bízik abban, hogy a jó szakemberek tudására szükség lesz, talán éppen itt, az ország keleti sarkában. Egy asszony illata Hamar Péter Ha az Egy asszony illata akár egyetlen évvel korábban készült volna, szegény Koltai Róbertról az Isten se mossa le azt a vádat, hogy ellopta az alapötletet, a dramaturgiát. De mert a Sose halunk meg a korábbi fdm, lopásról szó sem lehet. Habár nem ártana megtanulnunk „lopni” az amerikaiaktól cselekményszervezési ötleteket. Nem ártana azért, mert az alapképleteken nincs rajta a copyright, tehát átvételük nem tiltott, s leginkább azért, mert ezek — hogy a legegyszerűbben fogalmazzunk — ki vannak próbálva, behozzák a közönséget a moziba. Amikor az amerikai sikerfilmekről szó esik, elkerülhetetlen megemlíteni azt a tragikus állapotot, hogy a magyar film gyakorlatilag lemondott a közönségről, amivel lényegében halálra ítélte saját magát. Mozifilmjeink döntő többsége a rendező szűkebb baráti körének szól, tévéfilmek nem készülnek, ezért a színházjárók szűk körét leszámítva a többség azt sem tudhatja, zseniális színészek sora vár itthon nekik való szerepre, akikből kevés igyekezettel sztárokat lehetne varázsolni. Az amerikai sikerfilm receptje ugyanis így kezdődik: végy egy-két sztárt! Martin Brest rendező is ezt az egyes számú alapszabályt tartva szem előtt választotta az Egy asszony illatához A1 Pacinot. (Persze a rendező sem akárki, az ő munkája A Beverly Hills-i zsaru és az Éjszakai rohanás.) Hogy nem volt rossz a választás, azt a közönségfogadtatáson túl már a legjobb férfi főszerepért járó Golden Glob díj is igazolta, és ezután az lett volna a meglepetés, ha az Os- cart másnak ítélik. De a meglepetés elmaradt, a szakma is fejet hajtott a teljesítmény előtt. Ha majd egyszer valaki megírja Az amerikai sikerfilm dramaturgiája című könyvet, ki fog derülni, hogy összesen 5-6 alapképlet létezik, s ami ezen túl van, az nem más, mint azoknak a kombinációja. Az egyik szerint: végy egy beteg embert (Megszületik július 14- én — tolószékhez kötött rokkant, Esőember — pszichésen károsult egyén, Becéző szavak — gyógyíthatatlan rákos asz- szony, stb.) és sikerül azonnal mozgósítani a néző együttérző rokonszenvét. A1 Pacino ezúttal vak embert játszik, aki látón ezredesi rangig vitte, mi több, Lyndon Johnson hadsegéde volt egykoron (vajon a nézők közül hánynak mond ez a név valamit?). És percig se higgyük, hogy a színész csak úgy „odateszi” a figurát! Jellemző, amit egy vakokkal foglalkozó intézet vezetője mond: „A1 eljött és arra kért, hogy segítsünk neki megérteni nemcsak azt, hogy hogyan él egy vak ember, hanem azt is, hogy milyen érzés vaknak lenni.” (Az információt a forgalmazó Duna- film által kiadott segédanyagból vettük.) A másik alapképlet: az egyik figuráról hitesd el, hogy ő a főhős, de tégy mellé egy másikat, aki a valódi főhős, így akár az egyikkel baj is eshet, a happy end akkor is biztosítható a másik sikerével (ugyanis: jó vég nélkül nincs sikerfilm, ez is alaptörvény!). Lásd: az Esőemberben a Dustin Hoffman mellé állított Tom Cruist, a testvért! Az Egy asz- szony illatában a valód főhős a középiskolás „vakvezetőt” játszó Chris O’Donell (sztár születőben!), akinek a személyével igazolható az amerikai ideológia: nálunk működnek a demokrácia csatornái, ifjúságunk életerős és alapjaiban becsületes, a jövő biztosítva van számunkra, a társadalom erkölcsi építménye szilárd. így fest Martin Brest alkotása meztelenre vetkőztetve, s ha félreérthető lenne az elemzés célja, tegyük azonnal hozzá, ezt a filmet meg kell nézni! nemcsak a színészi játék nagy- szerűsége miatt, hanem mert élmény, ahogy a képlet, a váz megtelik élettel. Ez is megtanulható egyébként, tisztelt hazai filmesek: ahogy a kislány az autó hátsó üléséről kitekintve kiölti a nyelvét búcsúzóul, az 5 másodperc, de hiteles mozzanat, és ezek az 5 másodperces hiteles mozzanatok fogadtatják el a nézővel azt is, ami hatásos, de nem hiteles: hogy a vak ember perceken keresztül — kísérője irányításával — vezet egy vadonatúj Ferrarit. Egy mondat még a szinkronról: mostanában elmarad azoknak a színészeknek a felsorolása, akik a hangjukat kölcsönzik a figuráknak. (Ha jól hallottam. A1 Pacinonak Végvári Tamás, s nem is akárhogyan!) Nagy kár! Ennyit legalább megérdemelnének.Volt egykoron évente szinkronszemle Debrecenben. Mint annyi más, ez is megszűnt. Nem lenne érdemes az évente odaítélt kritikusi díjak közé felvenni a legjobb szinkronszínésznek járó elismerést? A héten tartották a bemutatóját a Több mint testőr című filmnek. Főszereplők: Whitney Houston és Kevin Costner Könyvespolcunk Királytelek — történelmi lapozgató Balogh Géza Őrizzük meg a múltunkat, hogy megtarthassuk a jelenünket, s felépíthessük a jövőnket — ez a felismerés vezette a hatvanas, hetvenes években azokat, akik összegyűjtötték lakóhelyük történetének morzsáit, s a szélesebb közönség elé tárták azokat. Megyénkben is számtalan honismerettel foglalkozó kötet látott napvilágot, kiegészítve az olvasókban a Felső-Tisza vidékéről alkotott képet. Az utóbbi években azonban már találkoztunk ilyen munkákkal. Vagy a kutatókedv csökkent, vagy a lehetséges mecénások pénztárcája csukódott be. Az elmúlt évszázadok iránt érdeklődők nagy örömmel vették hát kézbe a napokban azt a kötetet, melyben a szerzők Királytelek, a mai Nyírtelek történetét dolgozták fel igen alapos, aprólékos munkával. A majd háromszáz oldalra rúgó könyv szerzői — Dankó Mihály, Dessewffy Gyula, Henzsel Ágota, lstvánovits Eszter, Kurucz Katalin, Mezei Zoltán, Mélykúti János, Mélykúti Jánosné és Or ha Tünde — majdhogynem teljesíthetetlen feladatra vállalkoztak. Királytelek lehető legátfogóbb képét igyekeztek megrajzolni az őstörténettől egészen e század derekáig. A kitűzött célt szinte maradéktalanul teljesítették. Mint a szerzők írják, a települést Király falu (villa Kiral) néven 1213-ban említik először. A név arra utal. hogy királyi birtokon jött létre, talán már első királyaink idején. A tatárjáráskor minden bizonynyal e falu is elpusztult, erre nevének megváltozásából lehet következtetni. Akkor számos település kapott — telek, — telke utótagot, melyet úgy értelmezhetünk, hogy a hely elhagyottá vált. Királytelek esetében az új név tartós lett, bizonyára azért, mert a helység csak később, a XVI. században tudott ismét igazán megerősödni. Ekkorra viszont a falu feudáliskori fejlődősének csúcsára ért. Szabolcs vármegye jelentős települései közé tartozott, portaszáma jóval meghaladta a szomszédos Nyíregyházáét is. A fejlődést a török terjeszkedése állította meg, az ország részekre szakadása után Királytelket is gyakran pusztították idegen hadak, s a XVI. század vége ismét pusztulást hozott. A Rákóczi szabadságharc után a báró Palocsay családról Királytelek leányági örökösödés útján a gróf Dessewffyek- re szállott, kiknek Sámuel nevű fiúk gróf Károlyival oly nagy szerepet játszott a Nyíregyházától nyugatra eső területek benépesítésében. Mint tudjuk, a határt akkor szállásokra osztották. A szállás nagysága hat kötélalj volt, melynek kétharmada szántó, egyharmada rétből állt. Egy kötélalj egyébként egy zsinká- nak, azaz tíz kis holdnak felelt meg. A zsellérek azonban nem kaptak földet, a feleemelkedés lehetősége így később sem igen adatott meg nekik. A szerzők egyike, jelesül Dankó Mihály felkutatott egy régi iratot, mely a „Egy Magyarországi Gazdasági Ürada- lom Király-telek térképvázlata által kiállított fagazdaságának és termékeinek MAGYARÁZATA” címet viseli, mely a Dessewffy uradalmat e szavakkal mutatja be: Ezen uradalomnak terjedelme 9610 per 1200 öllel számítva, habos fekvésű, s vegyes talajú föld. E birtokon dolgozott a település lakóinak kilencven százaléka, de közvetve az uradalomtól függött mások mellett az állomásfőnök, vagy a postamester is. Nagy erénye a könyvnek, hogy bőségesen foglakozik az uradalmi alkalmazottak hétköznapi életével, aprólékos gonddal mutatja be a mindennapjaikat, szokásaikat, ünnepeiket. Közelebbről megismerkedhetünk a munkájukkal, javadalmazásukkal, megtudjuk, hogyan étkeztek, öltöztek, milyen lakásban éltek, s még azt is megpróbálják felvillantani a szerzők, miképpen vélekedtek a környező világukról. Királyteleknek 1952 óta Nyírtelek a neve. A mai lakók egy része talán nem is igen tudja, milyen gazdag hagyományokkal rendelkező településen él. Nekik segít talán legtöbbet a kötet, de mások is hasznosan forgathatják. Bárcsak minden településünk büszkélkedhetne ilyen gazdag tartalmú könyvvel. (Királytelek története. Honismeret Baráti Kör, Nyírtelek, 1993.) A két művészjelölt
