Kelet-Magyarország, 1993. április (53. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-03 / 78. szám
1993. április 3., szombat HÁTTÉR Kelet-Magyarország 3 Hátrányos előnyök Sényőn A munkanélküliség sajnos már náluk is meghaladja a húsz százalékot A SZERZŐ FELVÉTELE Sényő (KM - Balogh Géza) — Ha el kéne dönteni, hogy Szabolcsban melyik a legszebb községháza, alighanem a sényőiek nyernének. A vastag, ódon falakat még valamikor a múlt század derekán húzhatták fel, így nézhetett ki valamikor a Nyírben minden igazi udvarház. Nemrég újították fel, s a mellette álló hatalmas, öreg fákkal együtt a kis település igazi dísze. A régi udvarházak hangulata belül persze már a múlté. Nem kvaterkázó öregurakat, hanem papírokkal, beadványokkal bajlódó fiatalasszonyokat látni ott. A polgármester, Lajsz Miklós is egy haloni aktát lapoz j öttömkor. Ám kint szép tavaszi, sétára ingerlő az idő, hagyjuk hát mi is az iratokat, nyakunkba vesszük a falut. Elkerülnek bennünket a főutcák Nyugodtan mehetünk a főutca közepén is, itt nem kell attól tartanunk, hogy elüt bennünket valami autó. — Éppen ez okozza a mi gondjaink egyikét — sóhajt a polgármester —, elkerülnek bennünket a főutak. Pedig Nyíregyháza alig húsz kilométer. Sajnos, a záhonyi, vagy naményi országúiról nemigen térnek be hozzánk, s ezt nem csak képletesen, de szó szerint is kell venni. Akinek pénze van, s beruházni akar, kedvezőbb fekvésű településeket is talál. A polgármester nem éppen panaszkodó fajta, azt azért nem állhatja meg szó nélkül, hogy minden kedvezőtlen adottságuk mellett sem sorolták be őket a halmozottan hátrányos települések közé. Ezzel évente jó hárommillió forintos támogatástól esnek el, holott szükségük lenne manapság minden fillérre. Rengeteg a szociális segélyre szoruló ember, az alig több mint ezerháromszáz lelkes faluban naponta ti- zenöten-húszan is bekopognak a községházára egy kis segítségért. Harminc- millió forint az idei költségvetésük. Az általános iskolában száznegyven gyermek tanul, erre öt és fél millió központi támogatást kapnak, de magának az intézménynek a működése több mint tíz-Tavaszi séta millió forintba kerül. A többit a falunak kell kiszorítania. Az a szerencséjük, hogy a sényőiek kezdettől fogva rendkívül intenzíven kutatják a különféle pályázati lehetőségeket. S miután ügyes pályamunkákat készítettek, s készítenek, tekintélyes summákat akasztanak le a központi alapokból. így készült el többek között a gyönyörű általános iskolájuk, az óvodájuk, így kapott majd négy kilométer hosszúságú földút aszfaltot, s ha szerencséjük lesz, így épülhet meg a szennyvíztelepük is. — Ez egy igen komoly jelentőségű munka, mintegy harmincmillió forintos pályázati lehetőség — mondja a Lajsz Miklós. — Mint a megye legtöbb településén, nálunk is megoldatlan az aknákban gyűjtött szennyvíz kezelése, a szippantókocsik szanaszét engedik azt el a határban. Természetesen tudjuk, hogy a saját, meg a gyermekeink egészségéről van szó, ezért is pályáztuk meg a támogatást. Ha elnyerjük, kiépül a faluban a szennyvízhálózat is, s a tisztító objektum mellé egy szilárd hulladékot gyűjtő telep létesítését is tervezzük, ahol nem csak a mi, de a környező települések hulladékát is fogadhatnánk. Kevesen vállalkoznak Ha a Sényőn sétálgató ember netán megszomjazik, itt könnyebben olthatja, mint a legtöbb hazai kisvárosban. Nyolc presszóba, étterembe, vegyesboltba térhet be egy kólára, s ha netán szűzpecsenyét akar venni, csak be kell nyitnia a húsboltba, mely a szintén helyi vágóhídról szerzi be a portékáját. Egyetlen feltételt kell teljesítenie csupán: legyen pénz a zsebében. — No ez az, amiből egyre kevesebb van a faluban — folytatja a polgármester. — A munkanélküliség sajnos már nálunk is meghaladja a húsz százalékot, s a nagyobbik részük a téeszből jutott erre a sorsra. Úgyhogy — ismerve a mezőgazdaság gondjait — még csak reményünk is alig van, hogy hamarosan megváltozik a helyzetük. Sokat segíthetne a munkanélkülieken a földművelés, ám Sényőn nagyon kevesen vállalkoznak az önálló gazdálkodásra. Lajsz Miklós szerint lenne megoldás: ha eltörölnék a földkimérés díját, sokkal, de sokkal többen választanák az önállóságot. Azt mondják, ha úgy adnák vissza a földet, ahogy elvették — tehát ingyen — a fél falu megbolydulna. Az élet azonban így, a föld nélkül sem áll meg, a fiatalok házasodnak, s építkeznek. A maga módján megpróbál nekik segíteni az önkormányzat is. Az otthonteremtőknek például jelentős kedvezménnyel adják a telket, az idén is négy fiatal pár élt e lehetőséggel. Komfortosabb élet A falun egyébként az iménti borús szavak ellenére sem látszik, hogy megoldhatatlan gondokkal küszködne. Lép- ten-nyomon rendkívül igényesen megépített, s már majdnem kész lakásokba botlik az ember, s ha minden igaz, az idén a gázhálózat is elkészül az utcákban. Nemcsak egyszerűbbé teszi majd ez a fűtést, a főzést, de olcsóbbá is. Igaz, a kevesebb kiadásnak itt is nagy az ára. Súlyos tízezreket kell fizetniük a gázért, de megéri. Komfortosabbá válik az életük. Ami a szociális törvényből kimaradt Nyíregyháza (KM - Gy. L.) — A Magyar Közigazgatási Kamara megyei tagozata és a megyei önkormányzat szabadidőközpontjának közös szervezésében tegnap szakmai értekezletet tartottak Sóstón. Napirenden az új szociális törvény jogi értelmezése, valamint a helyi szociális rendeletalkotással kapcsolatos önkormányzati feladatok szerepeltek. Kovács Ibolya, a Népjóléti Minisztérium főosztályvezetője a törvénynek elsősorban azokat a paragrafusait érintette, amelyekben az önkormányzatoknak kötelező, illetve ajánlott helyi rendeleteket alkotni. A szociális törvény egésze azonban jelen pillanatban még „képlékeny” állapotban van. Csak 1994-től várható például az idős korúak segélyezésével kapcsolatos részletesebb szabályozás, ami a most alkotott törvényből kimaradt, akárcsak a rokkantsági, egészségkárosodási segélyezésre vonatkozó rész. Az új gyestörvény elfogadása pedig akár ’95-re is áthúzódhat, hiszen pluszforrásokra van szükség, amit a konszolidálódó gazdaságban igen nehéz előteremteni. A különböző szociális segélyeket, támogatásokat, azok mértékét a helyi önkormányzatoknak rendeletben kell rögzíteniük a rászorultak helyzetének alapos mérlegelését követően. Esetenként akár környezettanulmány is tanácsos — ezt a helyi önkormányzat dönti el — a törvény viszont a gyednél azt elő is írja.----------Tárca — gy idős ember óvatosan nyomja le a kilincset az iroda ajtaján. Mikor a hivatalnok int neki, hogy csak kerüljön beljebb, nekibátorodva biccent. Odacsoszog az első székhez, leül. — Honnan is kezdjem? Tetszik tudni, van itt sok minden. Zavaros ez az egész helyzet. Aztán, ha valami zavaros, abban egyesek igen jól tudnak halászni. A téeszvagyon már szétment, elhordta slepp. Én meg a vagyonjegyemmel legfeljebb a klozetra mehetek. Bizony. Letörli gyöngyöző homlokát. Látszik rajta, hogy legszívesebben kitörne. Fegyelmezi magát. — En '56-ban örököltem az apám után egy darab földet. Amikor még téesz nem is létezett. Ebből van egy rész, amit engedéllyel gyümölcsösítettem, és azóta is használom. Igen ám, de most nincs a kárpótlási területen. Tehát, mint kárpótlási földet, nem kaphatom meg—a sajátomat. Igaz, a törvény szerint van mód cserére, ahogy mondja, a helyi érdekeknek megfelelően. Csakhogy ki dönti azt el, mi a helyi érdek? feltűnő, milyen szakszerűen adja elő a törvényeket. — Ebben sumák van — szögezi le, mikor a bérbe adás kerül szóba. — Tessék már mondani, hogy lehet az, hogy ami nem az enyém, azt én magának bérbe adom azzal, hogy a termés 35 százalékát majd ideadja nekem. A falu gyümölcsöse már nem a régi té- eszé, de nem is az újé. A falué. Hát akkor a régi téeszgazdák mi jogon osztogatják bérbe, mintha az övék lenne? Újabb rövid szünet után talán a legfájóbb téma következik. — Nekem valamikor 12 hold földem volt. Állítólag azt tőlem a téesz megváltotta. Igaz, hogy se megváltási határozatot, se egy fillért soha nem láttam belőle. Mert, tudja, olyan káosz volt akkor a szövetkezetben, hogy most a papírokat az isten se találja meg. Mert, ugye, nem azt tették oda, aki értett hozzá, hanem azt, aki valakinek a valakije volt. Amikor a téesz megalakult, úgy gondoltam, nekem ebből elég, nem törődök a sok huncutsággal, elmentem hát a közúthoz. Ott dolgoztam húsz évet. Most meg kéne a föld, de ki tudja hol kapom. Akik közelebb vannak a tűzhöz, biztos kiügyeskedik, hogy a Tiszán innen legyen a birtokuk. Mi meg, akik se komák, se sógorok nem vagyunk, biztos a túlparton kapunk. Aztán majd tutajozhatunk... — Hát így állunk az úr színe előtt. Kibabrálnak velünk a szemünk láttára, ha hagyjuk magunkat. Ezt tessék megírni! Hát csak ennyit akartam mondani... Halványkék szeme elpárá- sodik. Érzelmeit egyre nehezebben tudja visszatartani. Csendesen feláll, lassan kicsoszog az ajtón. Vissza se int, megy, mert neki még elintézni valója van ezen a földön. Györke László Az öreg A19. megye... Nábrádi Lajos L esújtó volt megyénk egyik országgyűlési képviselőjének tájékoztatója, amelyet egy gazdasági fórumon tartott. A tájékoztató lényege ez volt: megyénk valamennyi gazdasági és szociális mutató tekintetében a 17-19. helyen áll. A munka hatékonyságát illetően is az utolsó, vagy az utolsóelőtti helyen állunk. Mérhető (mérik is) az egy főre jutó termelési érték. Nos, nagyon rosszul állunk ebben a tekintetben is. Gyakran írtunk, beszéltünk, illetve írunk és beszélünk arról, hogy a 19 megye közt a mi megyénkben a legalacsonyabbak a bérek. Ma már lehet, sőt kell szólni arról is, hogy a teljesítményünk szintén csapnivaló. Tisztelet a kivételnek. Kivételnek számít például a vásárosnaményi Interspán vagy a nyírtassi Papp-Ker Kft. Mindkét üzemben folyamatosan intenzív és jó minőségű munkát végeznek. A rossz példák közt említhetjük megyénk könnyűiparát és építőiparát. A varrónők és a kőművesek ha olyan feltételek közt dolgoznak, mint pesti, vagy dunántúli kollégáik, akkor is kevesebb szoknyát varrnak, kevesebb falat raknak átlagosan. A rossz példákat még lehetne sorolni. Az igazsághoz tartozik az is, hogy a szabolcsi kőműves, a varrónő (stb.) naponta összességében többet dolgozik mint pesti, vagy dunántúli kollégája. Itt ugyanis átlagon felüli a maszekolás, a második gazdaságin a megélhetéshez többet kell dolgozni. Mégis egyet kell értenünk azok álláspontjával, akik ezt vallják: szégyen, hogy sok szabolcsi munkahelyen az emberek passzívak, képességüket kevésbé csillogtatják. Lelkesedjünk, legyen önbecsülésünk, a termelés terén mozduljunk az utolsó (előtti) helyről! Akkor a bérünk is mozdulhat... Árad aTisza Molnár Karoly felvétele Kommentár ___________________ A mundér becsülete Tóth Kornélia gykoron kardot vagy pisztolyt rántottak és párbajban követeltek elégtételt maguknak az érintettek, ha a mundér becsületén folt esett. Mára a párbajt túlhaladta az élet, de az egyenruha tisztességének nemcsak a parancsnokok, hanem a szabályzatok is igyekeznek érvényt szerezni. Am az egyén, a tiszt, a polgári közalkalmazott és a sorkatona felelősségét nem vállalhatja magára senki. Egyebek közt ezt a gondolatot fejtegette a debreceni katonai ügyész, dr. Fodor László a minap megtartott helyőrségi értekezleten Nyíregyházán. Bár a rendszer változásával párhuzamosan szélesre tárta a honvédség a laktanyák kapuit a nyilvánosság előtt, sok tekintetben szorosabbra fogták a gyeplőt. Különösen igaz a megállapítás a fegyelemre, amely jottányi engedményt sem tesz senkinek. Míg korábban a katonai vétségeket a parancsnok saját hatáskörében bírálta el, a fél év vége előtt ezt a tevékenységet a katonai ügyész ellenőrzése mellett végezheti az alakulat irányítója. A szigorúbb szabályozás, a következetesebb számonkérés eredményeként jelenthette Havasi Tibor ezredes, helyőrségparancsnok az értekezleten, hogy tavaly ösz- szességében javult a szolgálatellátás színvonala. Az őrzés-védelmet körültekintőbben szervezik, a csapatoknál nagyobb figyelmet szentelnek a kiképzésre, a sorállomány nevelésére. Lényegesen szorosabb kapcsolatot ápolnak az alakulatok a polgári lakossággal és a civil szervezetekkel, s az együttműködés nem formális, hanem mindkét fél számára előnyös.
