Kelet-Magyarország, 1993. április (53. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-19 / 90. szám

1993. április 19., hétfő HÁTTÉR Kelet-Magyarország 3 Ufók a világkiállításon Sokféle elképzeléssel készül Szabolcs-Szatmár-Bereg megye a nagy szabású rendezvényre A tervek szerint a sóstói múzeumfalu lesz az egyik megyei színhelye az 1996-os világkiállításnak Elek Emil felvétele D. Bojté Gizella Nyíregyháza (KM) — Kez­detben úgy indult, hogy Bécs-Budapest Világkiállí­tás, aztán maradt Budapest egyedül, mint az expo házi­gazdája. Az 1996-os nagy eseményre azonban egyre több vidéki település is be akar nevezni. Nyíregyházán a polgármesteri hivatalban már második alkalommal rendeztek olyan találkozót, ahol bárki elmondhatta ötle­tét, véleményét az expo-val kapcsolatban. Az április első hetében tar­tott megbeszélésen egyértel­műen kiderült: nagyon sok jó­szándékú ember van, aki lehe­tőségei és képességei szerint mindent megtesz azért, hogy a megyében látványos, gazdag és értékes program várja az expo látogatóit. Várják a pályázatokat Budapesttől 300 kilométer­re, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyébe csak akkor jönnek el a világkiállítás résztvevői, ha itt olyan érdekes, látványos rendezvényt produkálunk, amit máshol nem találnak meg — mondta Bálint Zoltán, a nyíregyházi polgármesteri hi­vatal menedzsere. Eddig öt fő területet jelöltek meg, ahol si­keresen együttműködhetnének az Expo megyei résztvevői. Ezek a következők: folklór, konferencia, sport, kultúra-ze­ne és a vállalkozás. Eddig még nem késtünk le semmiről, a jelentkezéseket és a pályázatokat folyamatosan fogadják az Expo irodákban. Nyíregyházán, a megyeházán Skeipeczky György, a Belügy­minisztérium expo-referense minden héten kedden és csü­törtökön részletes felvilágosí­tást ad az érdeklődőknek. Vé­leménye szerint az eddig be­nyújtott pályázatok nem kellő­en kidolgozottak. Ezért célsze­rűbb lenne ezek elkészítését reklámszakemberekre bízni. A referens óvakodva int attól, hogy túl sok pályázat készül­jön, hiszen előfordulhat: sokat markolunk és keveset fogunk, így elaprózódhat a szervezők munkája, és igazi eredmény nem születik. Hazahívni a magyarokat A vita során Kecskés Mi­hály, akadémikus, a MTA Szabolcs-Szatmár-Bereg me­gyei tudományos testületének nevében felvetette, 1996. ok­tóber 2-án szívesen köz­reműködnek egy nagy szabá­sú, tudományos konferencia lebonyolításában. Több szek­cióban bemutatnák a megyei eredményeket, a tudomány te­rületén elért sikereket. A ren­dezvényre meghívnák az itt született, de külföldön dolgo­zó kutatókat. Sőt, javasolják: fel kellene deríteni minden ha­zánktól távol élő magyart, és hazahívni őket erre a jelentős eseményre. Csatlakozott a felszólalás­hoz Láczay Magdolna, a me­zőgazdasági főiskola docense is. Véleménye szerint a konfe­rencián tájkultúránkról, a nö­vénytermesztésről is eshet szó. Elsősorban az ideérkezők fejé­vel kell gondolkodnunk — hangsúlyozta —, hiszen nem biztos, hogy ami nekünk tet­szik, mások számára is érde­kes lehet. Informatívnak kell lenniük az előadásoknak. Konkrét ismereteket várnak majd tőlünk az idegenek, ami­ből a későbbiekben profitál­hatnak. A mezőgazdasági főis­kola hallgatóinak közremű­ködésével el tudnának képzel­ni egy légitaxi közlekedést is, így mód nyílna arra, hogy a szomszédos országokba az Expo idején a résztvevők egy- kétnapos kirándulásokat te­gyenek. Búcsúk világtalálkozója Az április elején tartott meg­beszélésen Mosolygó Tamás, paróchus megemlítette, hogy 1996-ban lesz a nyíregyházi görög katolikus templom százéves, s ebből az alkalom­ból különböző egyházi ünnep­ségeket tartanak, amelyeket szintén összekapcsolhatnának valamilyen világkiállítási ese­ménnyel. Cselényi István Gá­bor jelezte azt is, hogy minden évben más-más országban tartják meg a búcsúk világta­lálkozóját. A pápai bizottság­nál talán el lehet érni, hogy a világkiállítás évében Máriapó- cson legyen ez a rangos ese­mény. Az egyházi képviselők hiányolták, hogy az eddigi el­képzelések szerint, a megyei programok között nem szere­pel a zene. A Sóstói Múzeumfalu igaz­gatója, Paál István elmondta, hogy ők szívesen adnak ott­hont egy nemzetközi kézmű­ves, valamint néptánccsoport­találkozónak, ahol közel 400- an vehetnének részt. A rendez­vény valószínű, nagy sikert aratna, hiszen a népi hagyo­mányokat egyre kevesebben ismerik. Puskásné Oláh Juli­anna, a Népművészeti Stúdió vezetője munkatársaival a mű­velődési központban és a kéz­művesek házában akar állandó képzőművészeti kiállítást be­rendezni. A nyíregyházi expo- megbeszélésen ezenkívül sok ötlet hangzott még el, így töb­bek között lesz vadászattal kapcsolatos esemény, elkép­zelhető, hogy itt rendezik meg az Ufó-világkongresszust, a hőlégbalon nemzeti bajnoksá­got... Kökéndy Mária a Sza­bolcsi Öreg Diákok Szerveze­tének nevében hasznosnak ne­vezte az összejövetelt, s el­mondta, a továbbiakban konk­rét területekre lebontva gyűj­tik az ötleteket. A nyíregyházi polgármesteri hivatalban Bá­lint Zoltán vállalta a koordiná­lás szerepét. Drága, jó, meg olcsó gépek Balkány (KM - GB) — A gyümölcstermesztés korsze­rű, és a magángazdaságok­ban is jól alkalmazható gé­peiből rendezett bemutatót múlt héten Balkányban a nyíregyházi Agroker Válla­lat. A kétnapos rendezvény szerdai első, anarcsi „forduló­ja” után, ahol az eső vált fő­szereplővé, a Balkány melletti almáskertbe közel negyven ér­deklődő jött el a környék tele­püléseiről. Az Agroker szak­emberének alapos ismertetője kíséretében, működés közben láthatták az újabban forgalma­zott, s az eddigieknél olcsóbb osztrák gyártmányú permete­zőgépeket, műtrágyaszórókat, valamint a legújabb fejleszté­sű szolnoki nyesedékzúzót. A megjelent almásgazdák véle­ménye szerint, a kiváló gépek­re bár nagy szükségük lenne, még így is nehézségekbe ütkö­zik számukra az új eszközök megvásárlása. A vásárlás megkönnyítése érdekében az Agroker olyan megállapodást készített elő az anarcsi almaléüzemmel, hogy a gépek árát ősszel leadott ipari almával is törleszthetik a gazdák.---------Tárca— iányzik az öregember a kert végéből. A Béla bá­csi. Ott lakott az udvarunkkal kerítésnyire határos kis ház­ban a sógorával. Ha kinéz­tünk az ablakon, gyakran lát­hattuk, hogy gondosan ápolt szőlőtőkéi közül világít tükör­kopasz feje. Kijött a házból, visszament, ruhát teregetett, vagy a kertben piszmogott. Úgy mondják ezt, hogy állan­dóan tett-vett a ház körül. Nyáron ott napozott a háza sarkánál egy nyugágyban ül­ve, amikor szerét ejthette. Kö­szönő- és jószomszédi beszé­lőviszonyban voltunk, ami né­hány megállónyi együtt uta­zások alkalmával a hogytet- sziklenni — köszönömjól — ésmaguk — miis szintjénél mélyebbre nem hatolt, legfel­jebb még az időjárásra és na­pi bosszúságokra terjedt ki. De Béla bácsi benne volt a képben! És most hiányzik be­lőle. Réti János Kertvég Alig fordult januárra a naptár, amikor hírét vettük, hogy meghalt. Csak így egy­szerűen, ahogy buszmegálló­ban hall valamit az ember, ki­vált ha nem is neki mondják közvetlenül. Még hogy a Béla bácsi? Hiszen makkegészsé­gesnek látszott!... Utána még egy-két napig nahátoztunk, meg mitörtén- hetetteztünk a házbeliekkel, majd napirendre tértünk az eset felett, hiszen az öreg ki­egyensúlyozott, látszólag konfliktusoktól és ellent­mondásoktól mentes ember volt, amolyan született agg­legény, mit is beszéltünk vol­na róla. Botrányhős, család- gyötrő, adóssághagyó alko­holistákról is legfeljebb há­rom napig hallható ez meg az, tovább semmiképp. Már ismeretlen ember éb- resztgette a kertet a kerítésen túl, amikor megtudtuk, hogy a Béla bácsi gyógyszert vett be. Méghozzá karácsony szentes­téjén. Első döbbenetünket fülsi­ketítő hallgatás követte. Mi­ért? Magányosnak érezte ma­gát? Hiszen mindig is egyedül élt. De ha mégis, hát bárki a házból meghívta volna egy tá­nyér halásziéra, egy pohárka borra a gyertyagyújtás ide­jén. Vagy szenvedést ígérő betegség küldte el neki első üzenetei egyikét? Netán tit­kolt érzelmek miatt bekövet­kezett csalódás korbácsolta a halálba? Soha nem fogjuk megtudni. De hát ez így nem járja! Micsoda dolog, hogy utólag sem derül ki róla sem­mi? iányzik az öreg a kert végéből. Mert vele, az ő látványával szokott kezdődni a tavasz. Mert része volt a mindennap látott képnek. Em­legetjük is a házbeliekkel, elég sűrűn. Miközben régen elhalt szeretteink, barátaink olykor évszámra sem jutnak eszünkbe. Némelyikről azt sem tudjuk, hol kellene keres­ni a sírját. Nézőpont j Fix profit Balogh József A címben szereplő fix profit egy betéti társa­ság neve, és hogy mit jelent, az valamikorra az év végére kiderül a megye lakosságá­nak nagyobbik része előtt. Mármint, hogy az általuk nyújtott szolgáltatásért ka­pott fix összeg nekik jelent csak profitot, vagy a szol­gáltatást megrendelőnek is. Mindenesetre most jól jön­ne, ha ez utóbbi is valóság­gá válna. A legutóbbi megyei köz­gyűlésen került az érdeklő­dés homlokterébe a társa­ság neve, amikor felkérték őket: működjenek közre a víz- és csatornamű vállalat minél gyorsabb átalakításá­ban, mert 202 önkormány­zat teljes vagyonát nem le­het kockára tenni, ha mond­juk a szétbomlás körüli her- ce-hurcában felélik a koráb­ban megtermelt vagyont, amire sajnos volt már példa itt a megyében is. A kijelölt felügyelő bi­zottság ugyanis nem tudja a vagyont védeni, csak ha be­leavatkozik a gazdasági fo­lyamatokba, ez pedig nem volna szerencsés és demok­ratikus sem. A Fix Profit pedig épp ilyen dolgokban profi. Ed­dig öt közüzemi vállalat át­alakítását végezte el, bíró­sági szakértőként segédke­zik vitás vagyonátadás ese­tén, így minden esély meg­van rá, hogy még az idén zárt körű részvénytársasá­got alakít a 202 önkormány­zat. A tulajdonosok már a nyár elejére létrehozzák az igazgató tanácsot, így már kellő súllyal vehetnek részt az átalakításban. Mindez körítés csupán ah­hoz képest, hogyan alakul­nak majd a vízdíjak, a szol­gáltatás díjai. Ehhez egy pontos vagyonértékelés is kell, hogy két azonos kapa­citású vízmű ugyanannyit érjen a mérlegben mindkét helyen, s ne attól függjön, hogy régebben épült, ami­kor még kevesebbe került az akkori árrendszer, a támo­gatások miatt. Ahogyan ez közös érdeke az önkormány­zatoknak, úgy a műszaki­technikai háttér együttartá- sa is az. Ez lenne a lakosság több­ségének ebben az átalaku­lásban a fix profit. Futár és nyomda Válasz cikkünkre Tisztelt Főszer­kesztő Úr! Először is üd­vözlöm azt a tö­rődést, amely a helyi sajtó eddigi megnyilvánulásait il­leti velem kapcsolatban. A Kelet-Magyarország 1993. április 16-án, pénteken a „Kinyomtatott üzlet” című cikkére válaszolok. Megnyugtatónak tartom, hogy Nyíregyházán, sőt a megyében már csak a Futár legális és elismert tartozása ügy. Mint ahogy az eddig el­telt években sem volt az, ez­után sem kérdéses, hogy ki­fizeti-e a Futár a nyomdai számlákat. Sőt, a Futár ezen túl is a Nyírségi Nyomda egyik megrendelője lesz. Mi ebben a sztori? Szerin­tem az, hogy két fiatalember óriási lehetőséghez jutott, amellyel visszaélni, rosszul sáfárkodni önmaguk elleni bűn lenne elsősorban. Végül a pontosság kedvé­ért még annyit: a nevemhez az általam — és nem mások által — alapított Futár című kereskedelmi és szolgáltató lap fűződik, a tulajdonostár- sam pedig minden héten az . impresszumban felelős ki­adóként jegyzi a lapot. Tisztelettel: Dr. Váradi József Kommentár _________ Gátlástalan Máthé Csaba G átlástalan, de tehetsé­ges, jellemezte az egyik ismert pénzügyi szakember egy felszámolás alatt lévő és közismert kft. ügyvezető igazgatóját. Valahogy bo­csánatos bűnnek tartotta, hogy a három évvel ezelőtt alapított gazdasági társaság teljesen a csőd szélére ke­rült, a felszámolás elkerül­hetetlen, de a kimentett va­gyonból már a második kft.- ben gyűjti újra az adósságo­kat. Nem az első jelzőt, hanem a másodikat emelte ki, és azt próbálta magyarázni, hogy milyen zsenialitással hal­mozza fel az illető cége az adósságokat, és milyen agyafúrtsággal a kellő idő­ben menti át a vagyont egy másik cégbe. A hólabda pe­dig szépen gurul tovább, míg az első Ifi. felszámolása megkezdődik és befejeződik, addig másfél, akár két év is eltelik, a teljesen lecsupaszí­tott társaságból a hitelezők egy fillért sem látnak. Köz­ben újabb és újabb cégek alakulnak, és mindig lehet fogni balekokat, akik jóhi­szeműen bélyegzőre, vagy adott szóra hitelbe, illetve bizományba adnak árut. A gátlástalanságnak pe­dig nincs határa, ahogy be­lelendül a tehetséges pénz­ügyi szakembernek titulált illető csak egy dátumra fi­gyel: amikor a csődbüntett határán ki lehet szállni a cégből. Nincs felelősségre- vonás, a csődegyezségi tár­gyalás ilyen esetben szinte nevetséges, hiszen az adott cégnek esze ágában sincs megegyezni hitelezőivel, egyértelmű a szándékosság. Még szerencse, hogy azért jócskán vannak tehetséges pénzügyi szakemberek, de nem gátlástalanok.

Next

/
Oldalképek
Tartalom