Kelet-Magyarország, 1993. április (53. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-02 / 77. szám
1993. április 2., péntek HATTER Kelet-Magyarország 3 A „százhetesek” Hamupipőkéje Különdíjjal tértek haza a salgótarjáni diákszínjátszó fesztiválról Nyíregyháza (KM — K. J.) — Aligha hittük volna néhány évvel ezelőtt, hogy a nyíregyházi 107. számú Ipari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet diákjai angol nyelvű mesekomédia bemutatásával fognak sikert aratni egy amatőr színjátszó fesztiválon. Pedig, most ez történt! Az iskola English Club-jából „kinőtt” csoport salgótarjáni bemutatkozását különdíjjal jutalmazta a zsűri. □ A szakközépiskolákban még nem túl nagy múltra tekinthet vissza a nyugati nyelvek oktatása. Az orosz „egyeduralma” következtében a szaktanári bázis csak fokozatosan épülhet ki. Miért szánták rá magukat mégis, hogy beugorjanak az angol nyelv használatának a „mélyvizébe"? Angol nyelven játszani — Második alkalommal rendezték meg az angol nyelvű diákszínpadi fesztivált — mondja Szabóné Sebestyén Erzsébet magyar-orosz szakos tanárnő, aki jelenleg angol nyelvi átképzősként az egyik „háttérmunkása” a színjátszók körének. Az Amerikai Békehadtest kezdeményezésére jött létre a találkozó, s az országszerte nagy érdeklődést mutatja: négy helyszínen zajlottak a szereplések. Salgótarjánban huszonöt csoport lépett színpadra, köztük a 107-es gárdája— A kikötés az volt — fűzi tovább a szót Grunda Agnes, harmadéves, ruhaipari szakközepes tanuló —, hogy angolul kell játszani. Bármilyen, maximum 30 perc időtartamú színpadi művel be lehetett nevezni. Mi a Hamupipőke modernizált változatával indultunk. A „mű” és a játék közös munkánk eredménye, de aligha jöhetett volna létre az egész Julia Dawson „tanársegítő” és — természetesen — Szabóné tanárnő nélkül. □ Julia Dawson készséggel tájékoztat a munkájáról, módik fellépés előtt három „sminkelt hamupipőkés” diák szereiről, vagyis mindarról, amivel pótoltatni próbálja a szakközepesekkel az alacsonyabb angol óraszámából adódó hátrányokat. Könnyed feladatok — E tanév kezdetétől foglalkozom a 107-es angolosaival. A British Council közvetítésével kerültem Magyar- országra, és most — „párban” egy magyar nyelvű angolossal — tanítok a szakközépiskolában. Kevés az erre fordítható óraszám, mindössze heti kettő. (Igaz, a mostani első évfolyamon már négy.) Ezért tűnt jó ötletnek az English Club megszervezése, ami heti másfél óra pluszt jelent. így talán lehet valami komolyabbal is próbálkozni. A foglalkozásokon a kiejtést gyakoroljuk, dalszövegeket fordítunk. A gyerekek játékos feladatokat oldanak meg, mesét mondanak, szerepjátékokkal teszik próbára idegen nyelvi készségüket. A legfontosabb, hogy használják a nyelvet. □ De hát ez még mindig nem a színjátszás. Hogyan jutottak el végül a Hamupipőke átírásának és színrevitelének a gondolatáig? — A színpadi játékkal való kísérletezés ötlete is a klubban született — idézi fel a felkészülés „hajnalát” Papp István, első éves diák. Kitűnő volt a csapatmunka. Az volt a célunk, hogy „élesben” gyakorolhassuk az angolt. Nagyon élveztük a darab szövegét tanulás közben. Igazán jól szórakoztunk a próbákon. Maga a fesztivál pedig... Hát, az fantasztikus volt! — Tényleg komolyan készültek a gyerekek — erősíti meg az elhangzottakat Szabóné tanárnő —, és ha azt is-figyelembe vesszük: sok órás angolosokkal, tagozatos gimnazistákkal kellett versengeniük, a sikerük még inkább felértékelődik. Öröm volt látni és hallani Salgótarjánban, hogy mintegy félezer ember egy célért „hajt”, nevezetesen: az angol nyelvi kultúra megszerettetéséért, egy világnyelv minél tökéletesebb elsajátításáért. Az a gyönyörű porcelánváza, amit különdíjként vehettünk át, talán még azért is kárpótol valamelyest, hogy az április eleji, kecskeméti döntőbe a mieinket nem hívták meg. □ Ennek ellenére: lesz-e Amatőr felvétel folytatás? Hiszen, ha a sikerbe és egy idegen nyelv használatának örömébe belekóstol az ember, nehéz abbahagyni. A zsűri nem komédiázott — Én még egy évig itt fogok tevékenykedni Magyar- országon — mondja Júlia —, és természetesen: a klub dolgozik tovább. Salgótarjánban, amikor láttam a tanítványaim boldogságát, azzal biztattam őket: lehet, hogy nem mi voltunk a legjobbak, de a legkülönlegesebbek biztosan. — Erős volt a mezőny, és elképesztően ötletesek voltak a produkciók — teszi hozzá mintegy zárszóként Szabóné tanárnő. Érezhető volt, hogy a zsűri nem hangolódott rá igazán a komédiázásra, előnyben részesítették a komolyabb témájú mini-darabokat, de az biztos, hogy a mi Hamupipőkénk sem hagyta „érintetlenül” őket. Szóval: érdemes volt, ha másért nem: magáért a nyelv gyakorlásáért. Mert, mint valószínűleg kiderült: valójában ez motivált bennünket. Hogy aztán ehhez milliónyi plusz jött még...? Ez is hasznunkra vált. A szociális törvényre vártak Gyarmaton Aki nem működik együtt, nem kaphat jövedelempótló támogatást Fehérgyarmat (KM) — Nagy várakozás előzte meg az államigazgatási dolgozók, s a munkanélküliek között is az új szociális törvény megjelenését. Fehérgyarmaton a több ezer munkanélküli között 69 olyan volt eddig, akik az előző évi rendelkezés alapján kaptak szociális támogatást. Az érintett személyek közül mintegy tucatnyinak javultak a körülményei. A számok törvénye alapján — a megítélés alapja az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 80 százaléka — páran nem estek bele a munkanélküliek jövedelem- pótló támogatási körébe. Az igazgatási osztály — felhasználva a korábbi tapasztalatokat is — egyelőre még a korábbi létszámú rászorultaknak megadta a márciusra esedékes járandóságot. Egyben a szükséges kereseti igazolásokat is begyűjtötték. Mivel a rendelkezés megjelenésétől 60 nap áll rendelkezésre a döntés meghozataláig a döntés még nem késett. Mivel a munkanélküliek ‘jövedelem- pótló támogatására szánt összegnek a felét az önkormányzatnak kell hozzátennie a központi pénzhez, természetszerűen olyanok kívánnak segíteni, akik valóban rászorultak. Különböző mértékű összeggel érhető el az 5120 forintos alsó határ, ugyanis az elemzések azt mutatják, hogy e családok többségében egy családtagra alig 3500 forint jut havonta. Ezt még befolyásolhatja a házkörüli gazdaságból származó bevétel. Az, aki a Munkaügyi Központtal nem működik együtt, nem kaphat jövedelempótló támogatást.-Tárca G yermekkori emlékként édesanyám első kapavágást kísérő fohásza emelkedik az ég felé, mint a harmatos fűből felrebbenő pacsirta. A végtelennek tűnő kukorica és krumplisorok álmo- sító egyhangúságában mindig elgondolkodtam rajta. Reszkető-remegő hangja izgalomról, félelemről árulkodott, amely önkéntelenül rámragadt. Ébredező értelmem ugyan tiltakozni próbált ellene, de hiába! Az észérvek — hogy ez csak egy átlagos munka, hogy miért kell ebbe a Mindenhatót belekeverni — rögtön súlytalanná váltak, ahogy körbepillantottam. A hajnali szürkületben még csak a fasorok kontúrjai látszottak. A juttatott föld barázdáiban egy hadiözvegy és egy hadiárva hajlongott. Megéreztem, gyermekfejjel is megértettem, hogy a kapavágások számunkra az életet, a jó ruhát, a téli tüzelőt, a megélhetést jelentik — Kisfiam, utolér a napsugár — szólt szelíden édesanyám és hangjából a szeretet és a biztatás áradt felém. Fölnéztem, s láttam, hogy a törékeny asszony már az én soromat kapálja, mintha valóban segítenének neki! Istenem, segíts! Ezen a tavaszon, az új földosztás után sok család fohászkodik hasonlóképpen. Az első kapavágást a saját tulajdonú földön a bizonytalanság, a kételkedés apró nehezékei és a remény szivárványszínei kísérik. Nagy időt megélt kérges kezű öregek és a földtől elriasztott, a „közösben" nevelt ifjak végeznek komoly számításokat, mert tudják, hogy csak az arathat majd, aki vet is. Lesz-e bennünk elég alázat a nehézségek és a kudarcok elviselésére? Lesz-e hitük és erejük, hogy virágzóvá tegyék ismét a lassan pusztuló határt? desanyám fohásza lebeg 11/ most a tavaszillatú földek felett. Fohász azért, hogy fáradozásuk, verítékük ne vesszen el nyomtalanul a barna barázdákban! Hogy az új gazdák megalapozhassák végre sorsuk jobbrafordulá- sát! Hogy megteljenek ismét az ország magtárai és az új vetéssel a biztosabb jövő is áldást nyerhessen végre, így legyen! Vagyonnyilatkozat Balogh József 77 allgatom a rádióban 1~L csütörtök reggel a híradásokat, s majd mindegyik élén a nap hírévé avanzsált mondatokat: nem kell vagyonnyilatkozatot tennünk. A szokásos interjú témája is ez volt, ami szintén természetesnek mondható, de ettől még engem eléggé meglepett. Az egész ország fellélegezhetett — kezdte mondó- káját az interjú készítője —, én meg közben arra gondoltam: én ugyan nem lélegeztem fel, s azzal sem vígasztalt, hogy az Alkotmánybíróság eme döntésével elmúlt az a veszély, hogy törvényesen sértik meg emberi jogaimat. Bevallom, én semmilyen fenyegetettséget, veszélyt nem éreztem volna akkor sem, ha éppenséggel úgy dönt az Alkotmánybíróság, hogy köteles vagyok vagyonnyilatkozatot adni, sőt én abban láttam volna igazán érvényesülni emberi jogaimat. Mert minden bizonnyal a vagyonnyilatkozat ellenére is megtalálták volna néhányon a módját, hogy legalább mások szeme elől eltüntessék a nem egyenes úton szerezett vagyonukat, de egy lehetőséggel több lett volna az adóhatóság kezében a láthatatlan jövedelmek megszűrésére. És ha végiggondoljuk: ehhez fűződik a többségnek érdeke. Ehhez, hogy ne csak azok fizessék be a költségvetés bukszájába forintjaikat, akiknek minden fillérje látható, hanem azok is, akik lassan művészei a munka nélküli, sokszor a mások kijátszásával elért vagyonszerzésnek, s közben szidják a kormányt, a parlamentet, hogy nem eléggé vállalkozásbarát, nem ad megfelelő kedvezményeket az indulás megsegítéséhez. A döntéssel megszabadultunk egy feltehetően bonyolult kérdőív kitöltésétől. De elvesztettük azt a reményt, hogy egy lépéssel közelebb jussunk a közteherviselésben is az esélyegyenlőséghez. A személyiségi jogok sérthetetlenségének ürügyén. Egyre bővül a nyíregyházi BGYTKF ének-zene tanszékén a népzene szak. A két éve indult szak második évfolyama már a tavalyi létszám duplájával, 19 hallgatóval kezdte munkáját Balázs Attila felvéteue Kommentár dóját látva egyes jelenségeken utálkoznak, de hiba volna az általánosítás, hiszen az is a XX. század embere, aki a Holdon jár, a tudomány és a művészet csúcsait ostromolja, a XX. század Bartók és Kodály, vagy a japán gazdasági csoda is. De jut-e elég figyelem és idő, hogy a fiataloktól megkérdezzük, van-e jövőképük, és abba mi tartozik bele? Hiszen nem csak fájdalmakat, hanem olyan értékeket is produkált a XX. század, melyet a fiatalok nyugodtan vehetnek át, és vihetnek tovább. Nézőpontom szerint a XX. század az egyén számára a család is, szüléink és testvéreink, barátaink, a hely, ahol élünk, és a haza, melyet szeretni tartozunk. Aki az egész XX. századot utálja, az szerintem nem szeretheti a legközelebbi hozzátartozóit sem és a hazáját sem. Baraksó Erzsébet t~\ ivat a felirat a trikón, a LJ dzsekin, zömmel idegen nyelvűek, és vannak, akik ezeket viselve nem is tudják, mit reklámoznak. Ehhez képest félreérthetetlen az információ a pólón, amit a belvárosi kirakatban láttunk, ez áll rajta jó nagy betűkkel: Utálom az egész XX. századot. Mi járhatott a trikó tervezőjének és készítőinek fejében? Hasonló szándék vezette őket, mint a századelő dadaista művészeit, akik a polgárok pukkasztása céljából egy képkiállításon vécékagylót mutattak be? Vagy a fiataloknak szánt viseletben az ismert zenekar slágerének címe ölt testet, hirdetvén egy mindent elutasító élet- filozófiát? Nem egyszerű a XX. század gyermekeinek lennünk: vér és áldozat, a közelben polgárháború, a távolban éhínség, lyuk az ózonpajzson, atomszarkofág, természeti katasztrófák, környezetszennyezés. Van okuk a fiataloknak, ha elődeik pélr alán ezért van — ennyi ingyenreklám ellenére — hogy ha egy ilyen ruhadarabbal az utcán szembe találkoznék, valahogy furcsán érezném magam. Jövőkép e században
