Kelet-Magyarország, 1993. április (53. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-15 / 87. szám
12 kultúra 1993. április 15., csütörtök Vöröskeresztesek megyei vetélkedői Nyíregyháza (KM) — Hogy ki, kinek és hogyan segít, az sohasem mérlegelés kérdése, hanem a jószándéké, az akarásé, és nem utolsó sorban: a hozzáértésé. Ezért hasznosak mindig az olyan próbák, melyeken számot lehet adni az alapfogások ismeretéről, a gyakorlatba „átvihető” tapasztalatokról, valamint bizonyos elméleti tudásról. A Szabolcs-Szatmár- Bereg Megyei Vöröskereszt a közelmúltban két vetélkedőt szervezett, melyen a résztvevők bizonyíthatták, hogy tisztában vannak az elsősegélynyújtás dolgaival, jártasak a csecsemőápolás rejtelmeiben, sokat tudnak a házi betegápolásról, és ismerik környezetünk óvásá- nak-mentésének módszereit. Az egyik versenyt az enyhe értelmi fogyatékosokat oktató-nevelő iskolák tanulóinak hirdették meg. Az „erőpróba” helyszíne a nyíregyházi Bárczi Gusztáv Általános Iskola és Diákotthon volt. A házigazdák nem kis örömére az első helyen a „Bárczi” csapata végzett. Második lett a nyírbátori Éltes Mátyás Általános Iskola gárdája, a harmadik helyezést pedig a mátészalkai 7. számú Általános Iskola tanulói szerezték meg. Az arany- és ezüstérmes csapatoknak ezzel a próbatételek sorozata nem ért véget, hiszen ők még ebben a tanévben képviselhetik megyénk színeit a regionális döntőn, melyet Haj- dú-Bihar megyében rendeznek meg. A Bárczi Gusztáv Általános Iskola bonyolította le a Nyíregyháza város és vonzáskörzete általános és középiskolásainak hasonló tematikájú és célú vetélkedőjét is. A feladatok jellegükben azonosak voltak az előbbiekkel. A középpontban — mind az elméletet, mind pedig a gyakorlatot illetően — ezen a versenyen is az elsősegélynyújtás, a csecsemő- ápolás teendői álltak, melyeket a benevezett diákok eredményesen végeztek el. H. Németh Katalin grafikusművész Aranyeső című munkája a lassan mégiscsak megérkező tavaszt idézi Népszerű a szabadtéri Szentendre (MTI) — Élő, nyitott közművelődési intézmény a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum, mert nemcsak a tudományos kutatás alapján kiválasztott népi építészeti emlékeket őrzi meg. Az épület- együtteseket mindennapi használati tárgyak: bútorok, edények, szőttesek, ágy- és ruhaneműk teszik „lakottá”. A múzeum alapfeladata — gyűjtőköre a XVIII. század végétől a XX. század első évtizedéig terjed — a ma még fellelhető falusi kultúrát rögzíteni, megmenteni és a következő nemzedékeknek is átadni. Ezeket a gondolatokat hangsúlyozta Füzes Ferenc főigazgató, a gyűjtemény ez évi programjait ismertető, közelmúltbeli sajtó- tájékoztatón, stílszerűen egy nádfedeles csűrben. A főigazgató elmondta: éppen 25 esztendeje annak, hogy a festői szépségű tájon megkezdődött a múzeum kialakítása. Az 1972-től önálló intézmény tudományos ok- tató-és kutatóhely, Magyar- ország legnagyobb és egyben központi szabadtéri néprajzi gyűjteménye. A parkban az ország legjellegzetesebb tájainak népi építkezését, a falusi és mezővárosi társadalom különböző rétegeinek és csoportjainak jellemző lakáskultúráját mutatják be. A felső-tiszavidéki és a kisalföldi tájegységi bemutató tavaly készült el. A tervek szerint szeptemberben avatják fel a nyugat-dunántúli tájegységi épületegyüttest. Bővítik a pihenő parkot, a játszóteret, fásítanak. Értékmentő városvédő diákok Építészeti emlékek, régi berendezési tárgyak, kismesterségek szakszerű leírása Baraksó Erzsébet Nyíregyháza (KM) — Ez már nem lehet véletlen: a Nyíregyházi Városvédő Egyesület ifjúsági pályázatát tavaly Balázs Beáta és Hen- zsel Annamária nyerte. Az idén is ők kapták az egyik első díjat, de ugyancsak első helyezett ebben az évben Nagy Sándor. Mindhárman a 17-es általános iskola VIII. A. osztályának a tanulói. A két kislány csupa derű, árad belőlük az életvidámság, kiegyensúlyozottak, boldognak látszanak. Vidám kacajok közt mesélnek tanulmányaikról, kutatómunkájukról, arról, hogy általában minden közéleti megmozduláson ott vannak. Szavalóversenyt nehéz elképzelni nélkülük, egyik kedvencük pedig a honismereti szakkör. Osztálytársuk egy kicsit fél- szegebb a lányoknál, de pontos fogalmazással, gazdag szókinccsel és szép magyarsággal eleveníti fel a dolgozat elkészítésének folyamatát. Nemcsak a muzeális kutatómunka vonzza, amikor a magyar hagyományokat ápolja. Erre említi példaként, hogy a néptáncmozgalomban is elért már bizonyos eredményeket. A kádármesterség dokumentumai Beáta és Annamária tavaly néhány régi ház építészeti értékeit, berendezési tárgyait írta le pályamunkájában. Amint elmondják, megérte, mert a házak közül egyet azóta lebontottak. Az idei pályázatra egy kihalófélben levő kismesterség képviselőjének, Huber Dénes kádármestemek a munkáját figyelték és örökítették A Nyíregyházi Városvédő Egyesület pályázatának első helyezettjei: Balázs Beáta, Henzsel Anamária, Nagy Sándor Harasztosi Pál felvétele meg. A mester elbeszélései alapján több generáció történetét tárják fel: a Huber családban apáról fiúra szállt a szakma szeretete. A két kislány gyűjtőmunkája során több olyan iratot, dokumentumot talált, amely történeti érdekességnek számít. Sándor választása is eredeti volt: a faragás hagyományainak továbbélését vizsgálta édesapja, Nagy Sándor népi iparművész alkotásaiban. Könnyebb volt-e, vagy nehezebb, hogy a téma a családban maradt? Természetesen információkat első kézből kapott az édesapjától, aki református lelkész, viszont alapos felkészültséget és sok időt igényelt a szakirodalom tanulmányozása. A dolgozatban kiemeli a faragások közül a kopjafák készítését, melynek ismert specialistája a „papa”. Elismerő szakvélemények a pályamunkákról Mindkét dolgozatról nagy elismeréssel szóltak a bíráló bizottság tagjai. Margócsy József tanár úr, aki a városvédelemben valóságos egyszemélyes intézménynek számít, azt javasolta: megérdemlik ezek a pályamunkák, hogy azokat valamilyen stabilabb köz- gyűjteményben helyezzék el, és tegyék hozzáférhetővé további kutatások céljára. A pályázat eredményhirdetése alkalmával jelentették be, hogy a dolgozatokat a levéltárban helyezik el. Nem lehet véletlen, mondottuk a cikk elején, hogy ugyanabból az osztályból kerülnek ki a díjnyertesek. Kíváncsiak voltunk, mi erről a tanulók történelemtanárának, egyben a honismereti szakkör vezetőjének véleménye? Lukucz András tanár úr elmondta, hogy hatalmas munka van a gyermekek dolgozataiban, de a diákok nagyon szívesen vesznek részt ilyen típusú feladatok megoldásában. És megtoldotta még azzal: ,.Minden tanárnak azt kívánom, hogy ilyen tanítványai legyenek, mert sokkal örömtelibb lenne a munkája”. A nyolcadikosok hamarosan a középiskolába kerülnek. Most úgy gondolják, idejüket az ottani követelmények teljesítésére kell majd fordítaniuk, de nem szeretnének a városvédőktől végképp elszakadni, fülükbe cseng az, amit a díjak átvételekor az egyesület elnökétől hallottak. A legfontosabb: megőrizni múltunk értékeit Hidegkúti László, a városvédők elnöke azzal bocsájtotta útjukra a diákokat: Segítsetek nekünk minden nap, úgy is, hogy vigyáztok Nyíregyházára, a parkokra, a növényekre, hiszen az a tiétek, és ha azt bárki rongálja, a ti jövőtöket pusztítja. Ne engedjétek! A segíteni akarásotokat látjuk a beadott pályázatokban is, ez megerősít bennünket, felnőtt városvédőket, hogy nem vagyunk egyedül szándékunkkal. Biztosan lesztek majd sokan, akik ezt a szép és örömteli, a város érdekében egyre fontosabbá váló munkát folytami fogjátok. A művészet tiszta szavával A hatvanéves Tóth Sándor szobrászművész szegedi kiállításáról Miskolc (P. L.) — A két évtizede Nyíregyházán alkotó, miskolci születésű szobrász- művész kiállítását rendezte meg a szegedi Móra Ferenc Múzeum a Tisza-parti város képtárában. A Horváth Mihály utcai galéria földszinti termében megrendezett tárlat — noha a helyszűke miatt csak válogatás, s inkább az éremművész munkásságát mutatja be — jól szerkesztett, igényes keresztmetszet a több mint három évtizedes alkotói életútról. A rendelkezésre bocsájtott teremben már nem jutott hely a művészi pálya első évtizedét annyira meghatározó lemezdomborításoknak, valamint Tóth Sándor szép s a magyar rajzművészet legjobb hagyományait folytató ceruza-, kréta- és szénrajzainak. Mindezzel együtt is azt kell mondjuk: szép gesztus volt ez a születés- napi köszöntő attól a várostól, amely húsz éve átengedte Nyíregyházának a nemcsak alkotóként, de művészetszervező és pedagógusi tevékenységében is elismert és sokra becsült Munkácsy-díjas szobrászművészt. Kiteljesedő művészi pálya Nyíregyháza, s Szabolcs- Szatmár-Bereg számára nagy nyereség volt Tóth Sándor alkotóművészetének ez az „átte- lepülése”. Az itt töltött két évtized alatt bontakozott ki igazán művészete. Büszkén adhattunk hírt berlini, lisszaboni, párizsi, bécsi, montreáli önálló kiállításainak sikeréről, a VI. Pál pápától kapott ezüstéremről s a firenzei Giorgio Vasari Éremverseny harmadik díjának elnyeréséről, utóbb, 1982- ben pedig a legrangosabb hazai szakmai elismerésről, a Munkácsy-díjról. De nemcsak a nemzetközi elismerések jelzik a kiteljesedést. Műveivel találkozhat a szemlélődő Nyíregyházán és Mátészalkán, s a köztéri alkotások mellett számos kisebb szobra, kisplasztikája és sok, különféle megbízásnak eleget tevő, ünnepi alkalmakra szánt, vagy jeles személyiségeket, évfordulókat, történelmi eseményeket megörökítő kisplasztikája, érme is gazdagítja a szűkebb haza művészi értékeit. Tudják és számontartják a megyében a nemzetközi éremművészeti alkotótábor és a hozzá kapcsolódó kiállítás létrehozásában szerzett érdemeit. Szeged után következzen Nyíregyháza Tóth Sándor hatvan éves. Ars longa, vita brevis est! — Az élet rövid, a művészet örök! A summázó latin szólás igazsága ezen a születésnapon a művész és munkássága iránti nagyobb figyelemre kell intsen bennünket. Jó lenne Szeged után itt, Nyíregyházán is bemutatni „önszemlélő” tárlatának anyagát. S még jobb lenne, ha művészete tovább gyarapítaná bennünket, új köztéri szobrokkal, szép kúttervei valamelyikének megvalósításával s más alkotásai szépségével, életigenlő, harmonikus tisztaságával. Nehéz, emberséget, gerincet, tisztességet és tartást próbára tevő időket élünk. Sokan vagyunk, akiknek fenékig kellett üríteni az elmúlt két-há- rom évben a keserűség poharát. Kételyekkel küzdünk, és ilyenkor varázslatos erővé válhat az emberek között a művészet „tiszta forrása”. Az örök emberi értékeket felmutató tett ilyenkor lehet Archimédesz-i talpponttá, ha nem is a világ, de önmagunk hallgatásból, bénultságból való kimozdításához. Művekkel válaszolni a kételyekre A Tóth Sándoréhoz hasonló művészet ma a lélek tiszta szavával, a humaniórák, az egyetemes emberi értékek felmutatásával, életigenlő optimizmussal válaszol dilemmáinkra. És művekkel. Ezért hát, bár a termést betakarítván, az életműnek szánt csűr megtelni látszik, ismerve a művész elszántságát s munkabírását, szükséges lesz a holnap, az ezután következő évek, évtizedek alkotásainak újabb őrzőhelyet építenünk. Fődíjas film a VMK-ban Nyíregyháza (KM — K.J.) — A XXIV. Magyar Filmszemle egyik fődíját Szabó Ildikó Gyermekgyilkosságok című játékfilmje nyerte. Az elismerésből jutott Sas Tamásnak is, aki a film operatőri munkájáért kapott díjat. Különdíjat kapott a film főszereplője, Tóth Barnabás gyermekszínész. A játékfi Intés zsűri elnöke, Jókai Anna a siker titkáról szólva megfogalmazta: a Gyermekgyilkosságok egészében — a forgató- könyv, a zene, a szereplővá- lasztás — jó teljesítmény; az igényes nézőt és a szakmát is kielégíti. A mai, „színes” világban — tette hozzá — bátorság kell ahhoz, hogy valaki fekete-fehér filmet készítsen, ezért érdemel különös figyelmet, hogy Szabó Ildikó fődíjas munkája kierőszakolt eszközök nélkül hatott igen erősen a szakmabeliekre és a mozilátogatókra egyaránt. A nyíregyházi Városi Művelődési Központ Narancs- Zselé Filmklubjában, a szemle filmjeiből összeállított sorozat részeként, április 22-én, 19 órától vetítik a rendkívül gondolatgazdag filmet. A bemutatót követően a klubtagok találkozhatnak a film rendezőjével, beszélgethetnek a filmkészítés titkairól.
