Kelet-Magyarország, 1993. április (53. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-14 / 86. szám

KULTÚRA Í993. április 14., szerda Április elsején megnyitotta kapuit a múzeumfalu. Felvételünkön az első látogatók. A múzeum épitőbrl- gádja ezen a héten kezdi meg a csarodai parókia bontását, amely a múzeumfalu leglátványosabb épületeként a jövő esztendőtől várja az érdeklődő­ket Balázs Attila felvétele­WHíPWBiilW1 > i HHl aWWWWiWM üs isiiimMraii' SeisSSi Tudományos alapítvány Részletesebb információk a megyeházán Nyíregyháza (KM) — A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Tudományos Ala­pítvány kuratóriuma — az előző évekhez hasonlóan — alapítvány céljainak meg­felelően pályázatot hirdet, melynek keretében támogat­ni kívánja a megye szellemi, gazdasági fejlődését szolgáló tudományos munkákat. A megyében tudományos mun­kát végzők az alábbi területe­ken pályázhatnak: tudomá­nyos ösztöndíj elnyerése; alapítványi díj elnyerése; kiadvány támogatása. A pályázatokat 1993. jú­lius 31-ig lehet benyújtani. Pályázatot csak a felhívás­ban szereplő témákban lehet benyújtani, ezért célszerű a részletesebb információk be­szerzése az alapítvány tit­kárától. Vass Lajosné dr. Te­lefon: (42) 14-111. Normantas életmissziója Kiállítás a Nemzeti Múzeumban Budapest (KM) — Nor­mantas Paulius, a nyíregyhá­zi kötődésű litván fotómű­vész, aki a magyarok szibé­riai és északi rokonnépeinek felkutatásáért és megörökíté­séért, a magyar kultúra gya­rapításáért a közelmúltban kapta meg a minisztériumtól a Pro Cultura Hungarica ki­tüntetést, következő kiállítá­sán a Magyar Nemzeti Mú­zeumban mutatja be képeit. Ebből az alkalomból kérdez­tük, mit jelent számára ez a kiállítás? — A kitüntetés átvételekor négy rangos budapesti kiál­lítóhelyről kerestek meg az­zal, hogy szívesen fogadnák képeimet: ez volt a Néprajzi Múzeum, a Várból az újkori művészetek gyűjteménye, a Budapest Galéria és a Ma­gyar Nemzeti Múzeum. Mi­vel 1991-ben a Műcsarnok­ban, 1992-ben a Vigadóban volt kiállításom, úgy gondol­tam, a Nemzeti Múzeum fel­kérését kell teljesítenem, hi­szen a finnugor népek meg­örökítéséért Finnország nemzeti múzeumától, a Stein Aurél- kutatásért India nemzeti múzeumától is kap­tam ilyen lehetőséget. — Tisztában vagyok vele, milyen rangosnak számít ez az alkalom, de egyben azt is érzem, megérdemeltem ezt. Már majdnem tíz éve foly­tatom ezt a munkát, amit ko­moly életmissziónak tartok, és minden részletét előre, pontosan elterveztem. A szá­mos expedíció alkalmával si­került eljutnom olyan he­lyekre Szibériában, Tibet- ben, Indiában és más orszá­gokban, ahol az úttal járó ké­nyelmetlenségek miatt más fotós alig fordul meg. Elké­szítettem körülbelül 40-50 ezer képet, ami a magyar nemzetnek elég fontos. Fel­kutattam a forrásnál az apadó finnugor népeket, erről önál­ló album jelent meg, azután jártam Körösi Csorna Sándor nyomában, annak az anyagát kiállításokon mutattuk be. A közeli jövő terveiről el­mondta: a Helsinkiben aláírt szerződés szerint a finneknél albumot jelentetnek meg Legyőzhetetlen tibetiek cím­mel, továbbá szeretné kiadni a több mint tíz himalájai nép monográfiáját, készül az Uj Delhiben rendezendő kiállí­tásra, és tervez egy újabb, öt hónapos utat, melynek célja a Himalája. A Japán északi területei — Déli Kurili-szigetek című ki­állítás a Magyar Nemzeti Múzeumban április 16-ától június 6-áig látható, a meg­nyitót 16-án pénteken dél­után 3-kor tartják. Kunasir - az utolsó kurili sziget Miklós Elemér Vásárosnamény — Alig három éves a munkakapcso­lat egy dániai, a Ringjöping megyei és a Szabolcs-Szat- már-Bereg megyei pedagó­giai intézetek között az ok­tatásszervezői tapasztalatok cseréjére. Az együttműködés elmélyítésén túl már a hagy­ományok ápolását is vállal­hatta az a szerény létszámú csoport, mely a Dán Király­ság Külügyminisztériuma által finanszírozott munka­látogatáson vett részt a Her- ningben székelő társintéz­ményben. — Intézetünk a tanácsi fenntartású, általánosan képző iskolák harmincezer, továbbá a megyei fenntartású középis­kolák tízezer tanulójának ta­nulmányi gondozását végző négyezer pedagógus nevelő­oktató tevékenységének ösz- szehangolásában vállal aktív szerepet — kezdte tájékoz­tatóját az intézet gazdagon föl­szerelt könyvtárában Erik Kristensen, az intézmény igaz­gatója. — Nálunk a pedagó­giai szolgáltatások ellátására nemzeti keretben működő in­tézményhálózat épült ki. A de­mokratikus közéleti hagyomá­nyok közepette a nemzetgaz­daság viszonyai meghatáro­zott igényeket támasztanak a képzési folyamatokkal szem­ben. □ Az anyagi feltételrendszer alakulása miként befolyásolja az intézmények működését? — Jóllehet, iskoláink fenn­tartásában (az állami normatív és a megyei támogatások mel­lett) döntően a tanácsok fele­lőssége ad biztosítékokat, de mindinkább bővül a szülők anyagi áldozatvállalása is. A szülők felelősségvállalása Nem pusztán az anyagi szükségszerűség okán, hanem a gyermekek nevelésében való részvétel felelőssége miatt. A szülők részvétele az isko­lai nevelésben, beleszólásuk a folyamatokba kívánatos do­log, mert a gyermeki tehetség kibontakoztatása a tanulás ré­vén, az akarat és a szorgalom érvényesítésével lehetséges, s a szülők segítése nélkül mind­ez képtelenség. Az 1-10. osz­tályos iskoláink 6000 fő her- ningi tanulójának oktatását egyénenként az állam évi 25 000 korona támogatással fi­nanszírozza, amit a városi ta­nács — a szükségletek szerint — további támogatásokkal egészít ki. □ Milyen szakmai színvonal elérése válik lehetővé? A képesség és az akarat — Olyan, amely lehetővé teszi—egy célirányos képzési rendszer keretei között — a képesség és az akarat össze­függésében is a majdani eliga­zodást a munkában, az élet­ben. Ezért a környező iskolák, melyek a lakóhelyi adottságok miatt az 1-5., vagy az 1-6. osztályokat működtetik, a kép­zés, tehát a munka minőségét a körzeti, a 7-10. osztályokat is működtető iskolákkal össze­hangolják. Tehát az alapkép­zés egységes, melyben érvé­nyesül a tanulókat kísérő ne­velői felmenő rendszer, s az állami tanterv végrehajtása a tankönyvek sokfélesége el­lenére következetes. Minder­ről a 9. vagy a 10. osztály vé­gén a minisztérium által jóvá­hagyott tesztek alapján rende­zett vizsgák eredményei ta­núskodnak. Nem minden a pénzen múlik Az eredmények képessége­ket igazolnak, az alaptanterv követelményeinek teljesítését. A pedagógusok jövedelme legfönnebb honanyáink és honatyáink keresetéhez hason­lítható, ám az értékelésre váró tapasztalati elemek (a szolgál­tató szervezet helyzetének sta­bilizálása, az igényes, sokrétű szolgáltatás feltételeinek ki­munkálása, a bizalom légköré­nek erősítése, a tudatosság és a hatékonyság érvényesítése) hazai felhasználása nem mind pénzigényes... Az I. Pro Archi Ifjúsági Vonószenekari Fesztivál kiemelkedő eseménye volt a százhúsz tagú Fesztiválzenekar koncertje. A kiemelkedő képességű fiatalokból álló együttest Tátrai Vilmos irányitotta A magyar vasúttörténet-írás atyja Nagyszekeres (B. L.) — Ha ott, abban az erdőháti kis fa­lucskában kerülne egy olyan múlt iránt érdeklődő ember, aki gondos türelemmel végig­lapozgatná a helybéli reformá­tus egyház régi matrikuláját, talán fény derülhetne a szüle­tés hiteles napjára is. így azon­ban csak annyit tudunk bizto­san, hogy Mándy Lajos mi­niszteri tanácsos úr, a magyar vasúttörténet-írás atyja, 1858. márciusában született Nagy- szekeresen. Elemi iskolai tanulmányait valószínűleg helyben végezte, de középiskolába már Mára- marosszigeten járt, s onnan került a pesti egyetemre. Itt Kerkapoly Károly professzor és miniszter kedvenc tanítvá­nyai közé nőtte fel magát kivá­ló tehetségével. Tanulmányai után a közle­kedési minisztériumba került. 1881-ben segédfogalmazó­ként kezdi, de hamarosan fo- galomazóvá nevezik ki. szor­galmára és képességére Ba­ross Gábor miniszter is felfi­gyel, és ettől kezdve nemcsak fokozatosan, hanem olykor so- ronkívül is egyre feljebb emel­kedik a ranglistán. Az 1880-as évek első fele az Országos Kiállításra készülés jegyében telik el. A közleke­dési minisztériumba csöppent erdőháti fiatalembernek ez az alkalom nagy lehetőséget kí­nál tehetsége kibontakoztatá­sára. Azzal bízza meg a mi­nisztérium, hogy írja meg a magyar vasút történetét. Mándy Lajos vállalja a fel­adatot, és olyan lendülettel végzi munkáját, hogy 1885­ben, a kiállítás évében, nem­csak kész a magyar vasút tör­ténetével, hanem azt ny­omtatásban is megjelenteti, s ezzel a magyar vasúttörténet- írás atyjává válik. A siker gyümölcsözik is Mándy Lajos számára. Előbb címzetes, 1884-ben pedig va­lóságos miniszteri titkár lesz. Mikor meg létrehozzák a vas­úti tisztképző tanfolyamot, egyéb tisztségei mellé tanári megbízást is kap. Mándy La­josnak ez az odaadó, lelkiis­meretes munkája annyira megtetszik Baross Gábor mi­niszter úrnak, hogy a miniszté­riumban betöltött tisztségei­nek a megtartása mellett vasúti főfelügyelővé nevezi ki, ami az akkori időkben a legmaga­sabb beosztásnak számít vas­úti körökben. Képességét különösen a he­lyiérdekű vasutak építésének a fejlesztésében tudta jól kama­toztatni. Eredményeit olyan szintűeknek értékelték, hogy a közlekedési minisztérium őt kérte fel a helyiérdekű vasu- takra vonatkozó törvényjavas­latok kidolgozására. Ennek honoráriuma lett a miniszteri tanácsossá történt kinevezése 1895-ben. Jó híre magához a királyhoz is eljutott, s az uralkodó 1900- ban a Lipótrend középkereszt­jével tüntette ki. A már em­lített két megjelent kötete mel­lett számtalan közlekedési, pénzügyi és egyéb gazdasági témájú cikket is írt, melyek főként a Nemzetgazdasági Szemle és a Vasúti és Köz­lekedési Közlöny című lapok­ban láttak napvilágot. Közös erővel, hatékonyan Öt kép heaedűre <*

Next

/
Oldalképek
Tartalom