Kelet-Magyarország, 1993. március (53. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-13 / 61. szám

EMIM! Magám^ékmény Másikban keresni a hibát A KIM hétvégi melléklete Aktuális Lyukak a szociális hálón r ; -\ KM galéria Amatőr múvészeüifápei Dávid Mihály: Hölgyportré Harasztosi Pál reprodukciói —. - özei egy Hónapon keresztül Látogathatta * a művészetkedvelő közönség a nyíregy- -J- \ /tózi ‘Benczúr Qyula Amatőr Művészeti ‘Kör tartatát a megyeszékhely tiszti klubjában. A tizennégy éve működő csoport kiállításán ez alka­lommal tíz amatőr képzőművész — változatos technikájú és tematikájú — alkotásai szerepeltek■ galériánkban közülük.mutatunk.he néhányat. Nyéki Zsolt r udomást szerezve messzi földeken pusztító földren­gésekről, árvizekről és torná­dókról, sokan emlegetik hálá­val Árpád apánk nevét, hogy ezt a nyugodtnak mondható Kárpát-medencét választotta a magyarság hazájának. Való igaz, a természet tomboló ele­mei ritkán jelentenek veszélyt e vidék lakóinak, ám egy más­fajta fenyegetettség, a népek együttélésében keletkező konf­liktusok viharfelhői vethetnek árnyékot a békés mindenna­pok életére. A történelem bebi­zonyította, hogy az ilyen fel­hők szétoszlatására a mete­orológiában használt rakéták adaptálása nem lehet megol­dás. A problémák eredményt hozó kezeléséhez mindinkább higgadt, bölcs és előrelátó cselekedetekre van szükség. Olvasom a hivatalos doku­mentum szövegét, mely szerint a Magyar Köztársaságnak nincs kialakított ellenségképe, s hasonló szép szózatok hang­zanak el a környező országok részéről is. Nagyon bízom benne, hogy mindenki ko­molyan is gondolja ezeket, de kicsit hitetlen is vagyok. Talán azért, mert ha valaminek az el­lenkezőjét egyre gyakrabban hangoztatják, akkor ott már annak a valaminek is fel kellett ütnie a fejét. Talán azért, mert a történelem rengeteg példát vonultat fel a hitszegő nyi­latkozatokra és egyezségekre, mely alól, sajnos, a mi múl­tunk sem kivétel. Az elmúlt idők történéseit lehet újra tár­gyalni, elemezni és értékelni, de a következtetéseknek a jövőt kell szolgálniuk. Nagyon fontos, hogy az egészséges nemzeti tudat alakuljon ki minden állampolgárban, s minél kevesebb legyen a torzí­tott értékítélet. Európa szerelvénye az in­tegráció felé halad, s minden ettől eltérő törekvés az utazási jogosultságot kérdőjelezi meg. A gond csak az, hogy innen kiszállni nem lehet, aki lekési az indulást vagy az átszállást, magával ránthatja a többi uta­zót is, akik bizonyára nem néz­nék ezt jó szemmel. Egy kicsit hasonló a helyzet, amikor István királyunk időben meg­téríttette a népét, még mielőtt végleg felmorzsolta volna a keresztény Európa a renitens- kedő, pogány magyarokat. Be­vallom, engem is büszkeséggel tölt el, ha Mátyás király biro­dalmára, a függetlenségi har­cainkra gondolok, és fáj Tri­anon, de ■ezt még véletlenül sem az utcán nyilvánítom ki. Tiszteletben kell tartani egy­más érzelmeit, mert a határ­vonalak papírra (át-)húzása helyett az a fontosabb, hogy a valóságban jól éljen mindenki. Am hiába deklarálunk leg­felsőbb szinten bármit, ha az a gyakorlatban nem valósul meg, ha a hétköznapi ember nem érzi a hatását, a feszült­ségek cseppet sem fognak ol­dódni. Mint annyiszor, most is a kisebb lépések hozhatnak na­gyobb eredményt, olyanok, mint például az üzletemberek találkozói. Mert ha mondjuk két nemzet fia nem kedveli kü­lönösebben egymást, de elad­nak egymásnak valamit, ami a másik számára fontos és ke­resnek is rajta, s ezáltal jobb életkörülményekhez jutnak, biztos kezet fognak majd, s tartós üzleti kapcsolat után még egymásra mosolyogni is megtanulnak. Nyilvánvaló, a dolog nem ilyen egyszerű, hiszen a keres­kedelemnek bonyolult össze­tevői vannak, vámok, kvóták, protekcionista, termék- és pi­acvédelmi szempontok játsz­hatnak közre. Akadozik még a tárgyalások menete. Ezen túl­menően igen nagy nehézsé­geket okoz bizonyos társadal­mi jelenségektől való elvonat­koztatás is, de a politikai érvek és ellenérvek mellett talán ha­tásosabb a sokat szidott pénz szava. Szabolcs-Szatmár-Be- reg életében meg éppen jól tet­ten érhető ennek igazsága, hiszen viszonylag kis körzet­ben négy ország területe van elérhető közelségben. A peri­fériára szorított, elfelejtett keleti térség regionális köz­ponttá válhat. Ezzel a le­hetőséggel elve szervezik meg sorra a határmenti települések üzletembereinek, vállalkozói­nak a találkozót a megyeszék­helyen, s ugyanitt tervezik a regionális bank létrehozását is. A z egymás mellett élés kényszerének felismerése megkönnyítheti a közös érdekek szem előtt tartását, s a kölcsönösen előnyös kapcso­latok sem pukkannak el üres frázisként. Ha Eldorádó nem is lesz egyhamar a Nyírség, de elindult egy folyamat, aminek sikerrel kell járnia, különben újra csak a másikban keressük majd a hibát. kérdések Kovács Éva Nyíregyháza (KM) — A szociális törvény február vé­gi életbelépésétől sokan re­mélik a rászorulók támoga­tásának javulását. Más kér­dés persze, hogy a szép ter­vek mellé jut-e a pénzből is elegendő. Az új törvény egyik sajátossága ugyanis az, hogy az eddiginél jóval több feladatot, s mellette jóval több önállóságot ad az ön- kormányzatoknak. Izsó Sán­dorral, a mátészalkai pol­gármesteri hivatal családvé­delmi csoportvezetőjével a gyakorlati megvalósítás gondjairól, örömeiről be­szélgettünk. □ A szociális törvény célja, hogy a családok létfenntartá­sát biztosítsa. Ennyit vállal, s nem többet, s ezt is akkor, ami­kor az önkormányzatoknál is laposabb a buksza... — Legnagyobb problé­mánk, s ezzel szinte naponta szembesülünk, hogy a törvény szavai szerint egyes juttatások nem kötelezőek, hanem ad­hatók. Ebből gyakorta szárma­zik konfliktusunk. Adott ösz- szegből gazdálkodunk, s talán mondani sem kell, ez a pénz nem fedezi a szükségleteket. Ezt a pénzt kénytelenek va­gyunk beosztani, hogy ne csak az év elején, hanem év végén is tudjunk segíteni. Ha min­denkinek igénye, kérése sze­rint osztanánk a támogatást, tán negyedév is elég lenne, hogy kiürüljön a kassza. A be­osztás, a gazdálkodás — akár­csak egy háztartásban — az önkormányzatnál is fontos. A másik problémát az okozza, hogy a törvényben sehol nincs benne az, hogy a segélyek, tá­mogatások odaítélésekor az önhibát is vizsgálni kell. Igaz, azt se mondja ki, hogy mind­ezeket a szempontokat nem vizsgálhatjuk, pedig gyakor­latból tudom, ennek a vizs­gálódásnak komoly jelentősége lenne... □ Arra gondol, hogy vannak, akik maguknak köszön­hetik „rászorultsá­gukat” ? — Pontosan arra. Mert nem kevés azoknak a száma, akik semmit nem tesznek azért, hogy előbbre jussanak, saját helyzetükön javítsanak. Úgy gondolják, semmit nem kell tenniük családjukért, gond­jaikat majd megold­ja az állam. Most is van egy ügyfelünk, akit munkahelyéről sorozatos italozás, fegyelmezetlenség miatt bocsátottak el, s hozzánk fordult, segítsünk rajta. Furcsa kérés, hiszen amíg a legtöbb, nor­mális ember megbecsülni igyekszik a munkahelyét, a biztos kenyerét, addig egyesek felelőtlenkednek, s ha baj van, gyermekeikre hivatkozva mástól várnak segítséget. — Ha innen nézem a dolgot, a segélyezésnek ez esetben nincs alapja. Csakhogy ott van két kiskorú gyermek, akiknek a sorsa iránt nem lehetünk közömbösek. Ok nem fele­lősek azért, amit apjuk tesz, mégis ők kerülnek nehéz hely­zetbe miatta. □ Az új szociális törvény bi­zonyos feladatokra úgy­nevezett helyi törvények meg­alkotását írja elő. Helyesnek tartja ezt az eljárást, vagy úgy érzi, további terheket raktak az önkormányzatokra? — A legnagyobb mértékben helyeslem, hogy helyi ügyek­ben az önkormányzat döntsön. Már csak azért is, mert mi is­merjük a körülményeket. Az alanyi jogon járó juttatásokat törvény írja elő. A méltá­nyosságból adhatóknál viszont ezt a jogot az önkor­mányzatoknak engedték át, szerintem nagyon helyesen. □ Az új törvény új segé­Elek Emil felvétele lyezési formákat is bevezetett. Melyiknek mi a haszna, me­lyek a legfrissebb tapaszta­lataik? — Az új támogatások között legelsőként a munkanélküliek járadékát említhetem, még­pedig azért, mert ez az a segé­lyezési forma, amelyre me­gyénkben mind többen rászo­rulnak. A probléma az, hogy nem ösztönöz kellőképpen a munkára. E címen 4800 forint adható, ha valaki sehol nem dolgozik. Ha viszont bármi­lyen jogcímen mondjuk 2000 forintot keres, akkor mi már csak a különbséget jelentő 2800 forintot adjuk. így vi­szont joggal mondhatja bárki, minek dolgozzon, ha a 4800 forint úgyis megilleti? A má­sik oldalon ugyanakkor olyan vállalkozónak is adjuk ezt a pénzt, akik azt igazolják, hogy jövedelmük a 4800 forintot nem éri el, s így támogatásra szorulnak, miközben mi na­ponta látjuk, hogyan élnek, tudjuk, mennyit keresnek, csak éppen képtelenek va­gyunk ezt bebizonyítani. Ke­vesebb a gond a másik új tá­mogatási forma, a főállású anyaság esetén. E támogatás iránt már a törvény életbelépé­se előtt igen nagy volt az igény. Sokak lelkesedése ak­kor lohadt le, amikor a 180 nap munkaviszony szükséges­sége kiderült. □ Hosszas vita után szüle­tett meg a törvénynek a lakás- fenntartási támogatásról szóló része. Mit mutat a gyakorlat? — Azt mondhatom, igen, hiszen elődje, a kamatadót el­lensúlyozó támogatás csak azoknak segített, akiknél a há­rom százalékos kamat emelke­dett. Az új törvény ezzel szem­ben nem tesz különbséget, azokat is támogatja, akik már eleve magasabb kamattal vál­laltak kölcsönt. Ráadásul elő­írja, hogy figyelembe kell ven­ni a lakbért vagy albérleti dí­jat, a lakáscélú pénzintézeti kölcsön törlesztőrészletét, a fűtés díját illetve költségeit, a csatornahasználati díjat, a sze­métszállítás költségeit, vala­mint az önkormányzat rende­letében meghatározott mérté­kig a villanyáram, a víz és gáz- fogyasztás költségeit is. Mind­ezekből látható, szándékaik szerint igen széles réteget kí­vántak támogatni a törvény- alkotók. Utolsó újdonság a rendkívüli segélyt helyettesítő átmeneti segély. □ Megsokasodtak a felada­tok, s velük együtt a hivatalok­tól, az államtól segítséget igénylők száma is. Hogyan győzik Mátészalkán a munkát? — A probléma, a támoga­tásra szorulók összetétele igencsak szerteágazó. Mi ezért is döntöttünk úgy, megosztjuk a feladatot: a szociális támoga­tások egyes fajtáit más-más részlegünk végzi. Ez persze nem jelenti azt, hogy egymás­tól függetlenül, külön szem­pontok alapján dolgozunk. Egyeztetünk, s találkozunk minden olyan esetben, amikor a hozzánk fordulók érdekében erre szükség lehet. Tenniva­lónk bőven akad, hiszen nincs nap, hogy ajtónkon harminc­negyven ember ne kopogna, de nem ritka az sem, hogy egyetlen napon hetvenen re­mélnek tőlünk segítséget. □ Köszönöm a beszélgetést. A TARTALOMBÓL: ________________ • Zsebpénz és fizetés • Hitet adó tavaszi szívdobbanás • Az elfuserált emberek

Next

/
Oldalképek
Tartalom