Kelet-Magyarország, 1993. március (53. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-03 / 52. szám

Bankszámlát nyitottak Kárpátaljai pedagógusok felhívása Ungvár (MTI) — A kár­pátaljai magyar pedagógu­sok a megye vállalataihoz és lakosságához fordultak, kér­ve hogy adományaikkal se­gítsék elő a magyar nyelv oktatásának felemelkedését. Az oktatási dolgozók szak­mai érdekvédelmi szerveze­te, a Kárpátaljai Magyar Pe­dagógus Szövetség ugyanis úgy véli, hogy otthon, a Kár­pátalján kell megteremteni az eredményes oktatás, a ne­velés felételeit és nem pedig az anyagországtól várni ezt. A felhívást az Ungváron megjelenő Kárpáti Igaz Szó közölte. Az alig egyéves múltra visszatekintő KMPSZ azt a célt tűzte maga elé, hogy európai színvonalra emeljék az anyanyelven folyó okta­tást, újjászervezve, kiszéle­sítve, elmélyítve azt. Az ál­lami oktatás mellett szorgal­mazta a magán-, egyházi- és vállalati iskolák megnyitását is. Annak érdekében, hogy sokoldalúan művelt, olvasó és olvasott embereket nevel­jenek, folyóiratokat szeret­nének indítani a különböző korosztályok számára, ame­lyek nemcsak a tudást gyara­pítanák, hanem a szülőföld szeretetére, a hagyományok, a kultúra és az anyanyelv megőrzésére és ápolására is nevelnének. Ehhez, amint a felhívásá­ban is leszögezi a KMPSZ, szükség van az itt élő ma­gyarság összefogására, er­kölcsi és anyagi támogatásá­ra. Megfelelő anyagi háttér nélkül ugyanis nem lehet ki­építeni az anyanyelvi okta­tás láncolatát az óvodától a főiskoláig, biztosítani a fel­tételeket a tehetséges gyere­kek képességeinek kibonta­koztatásához. Állami támo­gatásra vajmi kevés az esély, hiszen az ukrán közoktatás- ügy egésze is rendkívül nagy anyagi és szellemi gondok­kal küszködik. Ezért is nyi­tott külön bankszámlát Be­regszászban a KMPSZ, amelyre az oktatást közügy­nek tekintők anyagi támoga­tását várják. Levél Tiszabercelről Tisztelt Kelet-Magyaror- szág Szerkesztősége! Örömmel néztük a Kelet- Magyarország 1993. február 25-ki számában azt a fel­vételt, melyen a tiszaberceli Bessenyei-ház koszorúzását örökítették meg a nagy író halálának 182. évfordulója alkalmából. Iskolánk életé­ben február 24. már évek óta jeles nap. 1992-től pedig — megbeszélve a Bessenyei Társaság és a Rétközi Isko­laszövetség vezetőivel — a tiszaberceli általános iskolá­ban rendezzük meg az álta­lános iskolásoknak a Besse­nyeiről elnevezett műveltsé­gi versenyt. Célunk a nagy író, költő és filozófus esz­méit, értékeit minél széle­sebb körben népszerűsíteni. Az 1993. évi vetélkedőre — február 24-én — kilenc általános iskolai csapat érke­zett: Nagyhalász, Kék, De- mecser, Kemecse, Gávaven- csellő, Balsa, Búj, Ibrány és Kótaj. A tizedik iskola a tiszaberceli volt. Mi verse­nyen kívül indultunk, mivel a rendezői feladatok ránk hárultak. Ünnepélyünk em­lékműsorral kezdődött, ezt koszorúzás követte a „ház”- nál. A versenyben háromfős csapatok vettek részt. A zsűri értékelése alapján a kö­vetkező sorrend alakult ki. Első helyen végzett Gáva- vencsellő, majd Kótaj és Ke­mecse csapatai következtek. A tiszaberceli tanulókat kü- löndíjjal jutalmaztuk, hiszen jó teljesítményükkel az el­sők között álltak. Felvettük a kapcsolatot egy kárpátaljai iskolával is. Borzsova köz­ség a Magyar Hét keretében rendez hasonló vetélkedőt a környék iskoláival, mivel az ideutazásuk nagyon nehéz­kes. Az általános iskolásoknak szervezett műveltségi ver­seny a Bessenyei-hét egyik színfoltja. A versenyzők iga­zi jutalma pedig az, hogy ta­vasszal buszkirándulásra visszük őket Bakonszegre, Bessenyei remeteségének színhelyére. . Tisztelettel: Zsíros Antalné iskolaigazgató A Beethoven-rejtély Olvashatatlan hangjegyek zongorára Budapest (MTI) — Barry Cooper angol zenetudósnak sikerült az, amivel előtte már oly sokan mások kudar­cot vallottak: megfejtette Beethoven 4. zongoraverse­nyének azt az igen bonyolult kottaváltozatát, amelyet ed­dig csak egyetlen egyszer — a zeneszerző életében —ját­szottak. Az 1808-ban komponált 4. zongorversenyt Beetho­ven átdolgozta és ebben az új változatban adták elő egy alkalommal Bécsben. Mivel azonban a zeneszerző gyor­san odavetett hangjegyei mindenki más számára ol­vashatatlanok voltak, ezért Beethovennek 1827-ben be­következett halála után töb­bé már nem lehetett szó elő­adásáról. A manchesteri egyetemen tanító Barry Cooper, aki öt évvel ezelőtt befejezte Beet­hoven 10. szimfóniáját és szakértő ezen a területen, több hónapon át dolgozott a zongoraverseny átírt kottá­ján, amelyet Bécsben őriz­nek. Az eredmény: az össze­sen 1000 taktusból 130 meg­változott. Cooper bizakodó, hogy Beethoven valamennyi megjegyzését sikerült megfejtenie. Mint mondotta, legfeljebb egy vagy két hangjegy van, amelyben nem egészen biztos. Beethoven 4. zongoraver­senyének Cooper által re­konstruált változatát a man­chesteri egyetem zenekara a közelmúltban mutatta be. KULTÚRA 1993» március 3», szerda Kőszegivel „vonalban” az In Line Group A jövőben letisztultabban, még igényesebben, még jobb zenét szeretnénk játszani Kállai János Nyíregyháza (KM) — Még ki sem fújták magukat az In Line Group tagjai a fárasz­tó, téli autózást követően, amikor Vasvári Pált, az 1989-ben alakult jazzcsapat egyik alapító tagját faggatni kezdtem. Hoztak-e valami újat Nyír­egyházára, ahol alig egy év alatt immár harmadszor kon­certeznek? Talán a legjobb dobos — Örömmel jöttünk, és tényleg megújulva, több érte­lemben is — kezdte a „beszá­molót” a hathúros basszusgitár mestere, a zenekari repertoár legtöbb darabjának ^ szerzője. — Fél éve játszik velünk Kő­szegi Imre, akit azt hiszem a dzsesszrajongóknak nem kell bemutatnom. — O ma, túlzás nélkül mondhatom, a világ egyik leg­kiválóbb dobosa. Szintén fél éve állt be hozzánk Bori Vik­tor, aki igen jó zongorista, ő kezeli a billentyűs hangszere-. két. Képzett, jó zenész, tanár­kodon az utrechti jazz konzer­vatóriumban is. □ Mi indokolta a személy- cseréket? Változott-e az új ta­gok beléptével a hangzás, a zene jellege? — Csepregi Gyula a szaxo­fonjaival, Tóth Gyula, a gitár­jával, s jómagam a contrabass gitárral változatlanul a „ma­got” alkotjuk. Solti „János­ka", aki korábban dobolt az In Line-ban, sokszor nem ért rá szerteágazó elfoglaltságai mi­att. Kőszegivel a kapcsolatom igen régi, van tizenöt éve, hogy ismerjük és „figyeljük” egymást. Az, hogy ő hozzánk csatlakozott, óriási nyereség a számunkra. Modem jazzt ját­szunk változatlanul, de első­sorban a más stílusú dobolás­nak köszönhetően nem annyi­ra rockos a hangzás, mint ko­rábban volt. Több a hagyomá­nyos jazz feeling, ennek pedig Kőszegi a legnagyobb tudora. Tizenkét lemez, ötven szám Cl Úgy érzem, ti aztán most egymásra találtatok! Jobb a hangulat is? Persze, ahogy emlékszem nem vagytok ti va­lami szomorú „gyerekek", bár ha kissé romantikusak, szenti­mentálisak is olykor-olykor. — Valóban. Egymásra talál­tunk. A tizenötéves kapcsolat sem tudta unalmassá tenni az együttes utazásokat. Jó a hangulatunk, szeretünk játsza­ni, lendületben vagyunk. Ma­ga az In Line Group a négy éves működése alatt tizenkét lemezt adott ki. Ez tényleg sok. És még ha hozzáteszem: ötven szám (főleg saját szerze­ményeim Tóth Gyula hang- szerelésében), ez már eleve rekord. Csak összehasonlítás­képpen: a Modem Jazz Quar­tette három év alatt — félre­értés ne essék: ez nem elma­rasztalás! — tíz számot produ­kált. Szándékaink szerint a jö­vőben mi is kevesebbet szeret­nénk játszani, de letisztultab­ban, még igényesebben, még jobb zenét. □ Szerepelnek-e új szerze­mények a koncerten? — Legutóbb 1992 márciu­sában léptünk fel Nyíregyhá­zán. Ehhez képest hatvan szá­zalékban kicserélődött a mű­sor. Csepregi-szerzemények is helyet kaptak benne, pl. a Pi­peline című lemezéről, amit 1992 őszén adott ki, ausztrál vendégzenészek közreműkö­désével. — Aztán, csak találomra, néhány új szám: a Secret Flight vagy A paradicsom leg­jobb gyümölcse. A régebbi­ek közül játsszuk Krzesimir Debski Back in Nang-ját, vagy a Száz kiló krumplit. Úgy ér­zem, most értünk be igazán. □ Szerinted a mai jazz a kluboké, vagy inkább a hang­versenytermeké? Ti igazán hol szerettek fellépni? Áhítatos, borzongató zenevarázs — Én úgy látom, most raj­tunk kívül — és ez ne tűnjön nagyképűségnek — még a Trio Stendhal tudja „behozni” a közönséget. Mint már mond­tam, hiányzott nekünk is a vál­tás, nagyon kellett Kőszegi. Zseniális tudásának köszönhe­tően, általános tisztelet övezi itthon és külföldön egyaránt, ő egy igazi, élő jazz-legenda! No, és vele a koncertek...! Nem klubok. Mert a színpa­don lehet valóban megmutatni mindazt a varázslatot, ami en­nek a zenének a szépségét, a lendületét, az áhítatát és bor­zalmát adja. Arcok, kezek, hangszerek Megjelent a Magániskolák almanachja Sok fontos tudnivaló egy kötetben százharminc intézményről az óvodáktól a főiskolákig Budapest (KM) — A Ma­gyar Alapítványi, Egyesületi és Magánoktatási Intézmé­nyek Egyesülete az Educatio kiadó gondozásában megje­lentette a Magániskolák alma- nachját. A kötet közel százharminc óvoda, általános iskola, gim­názium, szakközépiskola, szak­iskola és szaktanfolyam, va­lamint főiskola működéséről és pedagógiai törekvéseiről, anyagi kérdésekről és a fel­vételi feltételekről tájékoztatja az olvasókat. A szülők és a gyerekek nap­jainkban már hazánkban is vá­laszthatnak az állami és a nem állami iskolák között. A kiad­vány ezért épp mostanában, a továbbtanulási és pályaválasz­tási időszakban tarthat számot különös érdeklődésre. A könyv persze más szem­pontból is figyelmet érdemel. Nevezetesen azért, mert ez az első, összegző ismertetés a magániskoláztatás újjászületé­séről, a típusairól, sajátossá­gairól, az elért sikerekről, eredményekről. A kiadvány beszerezhető a könyvesboltokban, a kiadónál és a Magániskolák Egyesüle­ténél, a fővárosban. 12 Kelet-Magyarország ‘1 *4 Balázs Attila felvétele ...................

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom