Kelet-Magyarország, 1993. március (53. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-24 / 69. szám
Kormányzásra készülnek a kereszténydemokraták Tanácskozik az intéző bizottság ELEK EMIL FELVÉTELE Balogh Géza Nyíregyháza (KM) — Megyénkben töltötte a múlt hétvégét a Kereszténydemokrata Néppárt vezérkara. Szombaton és vasárnap Nyíregyházán ülésezett a párt legfelsőbb politikai fóruma, az intézőbizottság, mely a párt belső ügyei mellett többek között az önkormányzati tevékenység, valamint a területfejlesztés legfontosabb tennivalóit tekintette át. A kétnapos tanácskozást követően a párt vezetői az újságírókat fogadták, egy sereg közérdeklődésre számot tartó témáról tájékoztatták őket. A kereszténydemokratákat mélységesen aggasztja, hogy mind nagyobb a szakadék a vidék és Budapest között, de még a vidék fejlődése sem arányos, a keleti országrész egyre jobban lemarad a nyugati területektől. Különösen szembetűnő ez a Felső-Tisza mentén, ahol a munkanélküliség aránya eléri a huszonöt százalékot. E régiók feltétlenül támogatást érdemelnek, meg kell keresni az intenzív munkahelyteremtés módozatait, hangsúlyozta a párt parlamenti frakciójának vezetője, Csépe Béla. Éppen ezért javasolni fogják az adókedvezmény bevezetését, melynek mértéke az adott régió munkanélküliségi rátájától függne. A vidék hátrányának csökkentéséért a kereszténydemokraták minden lehetséges eszközt felkutatnak, e munka élére kívánnak állni. Már szerveződik berkeikben egy területpolitikai munkacsoport, melyben szívesen látják az ügy fontosságát felismerő ellenzéki képviselőket is. A közigazgatás teljes átgondolására van szükség, mondta egyebek mellett Seszták László, megyénk országgyűlési képviselője. A keresztény- demokraták átfogó reformot kezdeményeznek az önkormányzati törvény módosítására, de, miután ez kétharmados törvény, előtte konzultálni kell az ellenzékiekkel. Egészségtelen tendenciák figyelhetők meg jó néhány önkormányzatnál, nyakló nélkül veszik fel a kölcsönöket. Félő, hogy rendkívüli mértékben eladósodnak a települések, erősítette meg az iménti szavakat Pálos Miklós államtitkár, s ezzel a választások után lehetetlen helyzetbe kerülhetnek az új képviselő-testületek. A választásokról szólva Szilágyiné Császár Terézia alelnök számokkal bizonyította, hogy pártjuk az egyik legdinamikusabban fejlődő közösség. Az idén mintegy ezerötszáz új taggal, s harmincnyolc új alapszervezettel gyarapodtak. Nagy reményekre jogosítják fel őket a párt jelöltjeinek az időközi választásokon elért sikerei, akik rendszerint húsz százalék körüli eredményt értek el. Legutóbb éppen megyénkben készült egy közvélemény-kutatás, a megkérdezettek itt is húszszázalékos választási eredményt jövendöltek a kereszténydemokratáknak. Pálos Miklós államtitkár szerint egyébként a választásokon a hat jelenlegi párt mellett további két-három másik kerülhet be a parlamentbe, de aligha képzelhető el, hogy átütő sikert aratnak. Éppen a parlamenti pártok várható szaporodása miatt viszont nehezebb lesz koalíciót létrehozni, szintézist alkotni. A kereszténydemokraták mindenesetre a centrumban kívánnak maradni. Nem a ve- télytársak hibáira akarják tehát majd felhívni a választók figyelmét, hanem reális megoldásokat készülnek kínálni a gondokra. Nyitott párt lévén készséggel együttműködnek mindenkivel, — leszámítva természetesen a szélsőséges erőket —, de a szövetségeseket a centrumban keresik majd, azokkal, akik a jó értelemben vett nemzeti, erkölcsi értékeket képviselik. A FIDESZ és az SZDSZ megegyezéséről a párt vezetői úgy vélekedtek, az^ már rég a levegőben lógott. Ők úgy látják, a megegyezés igazi kezdeményezői a fiataldemokraták voltak, mert tartottak az MSZP előretörésétől, s meg akartak akadályozni egy szo- ciálliberális összefonódást. Azt a lehetőséget, hogy az elmaradott térségek, köztük Szabolcs-Szatmár-Bereg, az idén számíthatnak-e jelentősebb költségvetési támogatásra, a frakcióvezető valószínűtlennek tartotta. Mint elmondta, a költségvetés már így is túlterhelt, de állítása szerint a segítség nem csupán a fix összegek adományozását jelenti. Abban viszont reménykedhetnek az érintettek, hogy a mezőgazdasági hitelek, kiegészülve a tervezett adó- kedvezménnyel, az eddigieknél sokkal nagyobb kört érinthetnek majd. Egyébként, mint többször is elhangzott, keresik, miként lehetne eredményesebben kezelni a válságtérségek gondjait, hogyan lehetne igazságosabban elosztani a központi forrásokat. Szegénységről, munkanélküliségről Az itt élők életkörülményei sokkal rosszabbak, mint az ország más táján élőké Mád! László Rendkívül gyorsan változó világunkban nagyon kevés a fogódzó. Maga a statisztikai rendszer is megszenvedi ezt, hiszen míg korábban szinte kizárólagosan az állami „bejáratott” csatornákon keresztül kapta és gyűjtötte az információkat, ez mára már alaposan felborult. Éppen ezért kiemelkedő fontossága van apnak a mintegy 2600 háztartásra kiterjedő (ezekben minden 16 évesnél idősebb családtagot kikérdező) tudományos kutatásnak, amelynek eredményeiről az alábbiakban szeretnék beszámolni. A Budapesti Közgazdaság- tudományi Egyetem és a TARKI közös szervezésében lezajlott „Magyar Háztartás Panel I.” nevet viselő vizsgálat ráadásul már összehasonlítással is szolgál: 1991 áprilisa és 1992 márciusa között lezajlott főbb változások ezen a reprezentatív mintán jól érzékelhetők. Két fontos változás A kutatások feltárnak egy csomó olyan eddig rejtett információt, amit más módon sokkal nehézkesebben és sok esetben pontatlanabbul lehet csak megbecsülni. A két legfontosabb változás ami az egy év alatt végbement, az a munkanélküliek és a nyugdíjasok arányának növekedése a társadalomban. Az előbbiek aránya 4,2 százalékról 7,4 százalékra, míg a nyugdíjasok aránya 30,3 százalékról 32 százalékra nőtt. Ez utóbbi adat a munkanélküliség fájó növekedése mellett rendkívül komoly mértékű növekedést jelent, hiszen mára már a KSH adatai szerint is 2 770 000 nyugdíjas él hazánkban. Bár a nyugdíjasok nehéz helyzetét azt hiszem ma Magyarországon senki sem vitatja, de meg kell jegyezni két dolgot. Az egyik az, hogy a nyugdíjasok háztartásaiban a nyugdíj mindössze csak 63,9 százaléka az összes jövedelemnek. Ez az arány váratlanul alacsony még akkor is, ha a háztájikban és más helyeken végzett kiegészítő munkákból származó jövedelmeket is figyelembe vesszük. A másik érdekesség a szegénység korosztály szerinti bontásából adódik. Az „Életkor szerint vizsgálva a fiatalok között találjuk a legtöbb szegényt. A 16—19 évesek között 27,4 százalék volt szegény, a 20-29 évesek közül 26,4 százalék. Az életkorral együtt csökken a szegények aránya, az 50-59 évesek között éri el a mélypontot, 17 százalékot, ezután először igen lassan emelkedik, de csak a 80 évesek és idősebbek között emelkedik újra 20 százalék fölé. Gyerekszám és szegénység Újólag bizonyítást nyert, hogy a gyerekszám nagyon komoly kölcsönhatásban van a szegénységgel, s „a háztartásfő életkora szerint részletezve a fiatal felnőtt háztartásfők háztartásainak csoportjában a legnagyobb a szegénység aránya...” A felmérés szerint ugyanakkor a munkanélküliek 30 százaléka nem részesül segélyben. Ez az adat összecseng a KSH adataival. Egy részük ezeknek a munkanélkülieknek regisztrált, ám van egy jelentős hányaduk — elsősorban a középfokú iskolákból lemorzsolódott fiatalok — „láthatatlanok” a munkaügyi központok számára. Elgondolkodtató az az adat, mely szerint a 16-19 éves korosztályban a munkanélküliségi ráta majdnem négyszerese az országos átlagnak, a 8 osztálynál kevesebb iskolát végzetteknél pedig több mint háromszoros az arány. A harmadik viszonylag jól azonosítható jellemző, az a cigányok munkaerőpiaci helyzetében jelentkezik. Ugyanis amíg a nem cigányoknál a munkanélküliségi ráta 1992 márciusában a felmérés szerint 9,4 százalék, addig a cigány származásúaknái ez az arány 44,6 százalék! A szegénységre visszakanyarodva a szociálpolitikával foglalkozó önkormányzati és országos szintű politikusoknak is „Figyelemre méltó ugyanakkor, hogy a legfelső jövedelmi ötödbe tartozó családoknak mintegy 5 százaléka kap valamilyen segélyt akkor, amikor ez az arány a legalsó kvantilis esetében is kevesebb, mint 13 százalék.” Ez a mai szociálpolitikánk célzottságá- ra nézve igen komoly kritika. Csalóka adatok Egy másik nagyon érdekes kutatási eredmény a magán- szektorban dolgozók aránya az összes keresők százalékában. 1989-ben ez az arány még csak 14 százalékot tett ki, 1991-ben elérte a 28 százalékot, s az 1992-es vizsgálat szerint már a 36 százalékos szintre került. Szintén érdekes, hogy míg az állami alkalmazottak 74 százaléka nő, addig a tulajdonosoknál jóval nagyobb az „erősebbik nem” aránya (67 százalék.) S bár sok számadatot ismertettem meg az előbbiekben a tisztelt olvasókkal, azt gondolom, hogy ez nem volt haszontalan. Mindenki ugyanis a saját környezetéből, foglalkozásának, korának, lakóhelyeinek sajátosságaiból indul ki, s ez a kép nem ritkán csalóka. Éppen ezért nagyon fontosak az ilyen objektív vizsgálatok még akkor is, ha esetleg ennek néhány eredényét kisebb-na- gyobb szkepszissel fogadjuk. Sajnálatos módon Szabolcs- Szatmár-Bereg megyében az országos átlagnál sokkal rosz- szabb a helyzet, az itt élők életkörülményei ugyanis ösz- szehasonlíthatatlanul rosszabbak, mint az ország más táján élőké. Az elénk tárulkozó kép tehát nem tesz elégedetté bennünket. Nem is tehet. Mádi László országgyűlési képviselő Lapozgató nyílt levél Válasz Várkonyi István képviselőnek A nyílt levél kapcsán gondolatok ébredtek bennem, melyet szeretnék közreadni az általam nem lebecsült megyei lapban. Idő hiánya miatt a sajtó figyelése nekem is a szabad időmben történik. Számomra a megyei lap igen fontos információkat tartalmaz olyan tekintetben, hogy egyes polgármesterek elmondják saját településük ügyét-baját. Innen tudom meg, hogy Bökönyben szakiskola létesült, vagy a balká- nyi, az ajaki beruházási példákat." Nem a dicsekvés hangja szól ezekből az emberekből, hanem a tenniakarás, egymás buzdítása. Higgyék el, ezek a cikkek lendületet adnak munkánkhoz. Kevésbé lelkesít, mikor arról olvasok, hogy vannak a megyében községek, ahol a polgármester és a képviselő- testület nem működik együtt. Intrikák alapján a polgármester magára is maradhat. Őt ki védi ilyenkor? Itt nem kellene rendet csinálni, védelmet adni a polgár- mestereknek? Az országgyűlési képviselő plénuma természetesen a Magyar Televízió csatornája, amelyet szintén figyelemmel kísérek és különösen a megyéért tenniakaró hozzászólások, interpellációk nyerik meg tetszésem. Nem tudok lelkesedni, amennyiben nem ezt tapasztalom. Higgyék el, a harc a végeken a mienk, ezt a kicsi dicsőséget azért ne vitassák el a polgármesterektől, a helyi testülettől és a lakkosságtól. Az Önök érdeme képviselőké a megye kiemelt fejlesztési programjának beindítása. És higgyék el, ebben a helyi képviselőtestületben partnerra is találtak. Kérnénk, hogy ezt a folyamatot a továbbiakban is igyekezzenek biztosítani, kövessenek el mindent, hogy megyénk valamennyi kis települése és annak polgár- mestere és az általuk választott képviselő a ciklus végén emelt fővel tudjon egymással szembenézni. Nem stílusunk a képviselők szidása, tőlük segítséget, együttműködést várunk. Községem országgyűlési képviselője biztosan így ítéli meg ezt. Mi is a cikkben említett hasonló levéllel kerestük meg valamennyi országgyűlési képviselőjét, hogy az úgynevezett hátrányos helyzetű települések jegyzékéből kimaradtak érdekeit is képviseljék. Megtisztelő volt számomra, hogy a 12 község polgár- mesterének felvetésére igyekeztek valamennyien tenni. Kiemelten köszönném Kállay Kristóf és Mádi László képviselő urak interpellációját, a kormánypárti képviselők közös fellépését és Kávássy úr miniszterelnök úrhoz intézett levelét. Mi sem a saját képviselőnket keressük csak, vala- mennyiüket, hogy április 30- át követően a parlamenti döntés alapján a megye valamennyi települését minősítsék hátrányos helyzetűnek. Ezzel kizárható lenne az, hogy a cikkben említett tanácselnök — polgármesterek keressék csak szimpatikus levelekkel önöket. A kirekesztett települések azért jelenleg nem büszkélkedhetnek, nem jutottak pályázati alapon infrastrukturális és munkahelyteremtő pénzeszközökhöz, kimaradtak a költségvetésbe újonnan beépülő 2200 Ft-os fejkvótából. A helyi pedagógusok nem jogosultak területi pótlékra, a földtulajdonosok pedig termőföld aranykoronakiegészítésre. Helyben nekünk kell ezekkel a problémákkal azonosulni, hogy a környezetünkben más települések élvezik a fenti előnyöket, mi pedig választóinknak nem tudunk magyarázatot adni, pedagógusainknak és alkalmazottainknak pedig bért rendezni. Nem beszélve a növekvő munkanélküliség, az ezzel járó szociális problémák megoldhatatlanságáról. „A kerítés” nem nőhet koránk, ennek jeleként mi 12- en polgármesterek várnánk önöket, hogy jöjjenek le közénk. Május 26-án lesz Nyírturán egy egésznapos sport- esemény a Challange Day jegyében. Erre a legjobb lehetőség lenne egy közös, barátságos labdarúgó-mérkőzés. Bagoly Zoltán polgármester Nyírtura A nyíregyházi Kiskörút a magasból Harasztosi Pál felvétele KÖZÉLET Kelet-Magyarország 5 1993. március 24., szerda
