Kelet-Magyarország, 1993. március (53. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-23 / 68. szám

1993. március 23., kedd Állatkerti séta: a baglyok Jól lát, viszont a fülével vadászik, mert a füle a szeme alatt helyezkedik el Az erdei fülesbagoly Elek Emil felvétele Cservenyák Katalin Állatkerti sétánkon ezúttal a baglyok ketrece előtt időzünk el a sóstói vadasparkban, aki pedig bemutatja őket, Petrilla Attila, a szabadidőpark veze­tője. Félelemmel vegyes tisztelet Övezi a baglyokat az emberi­ség kultúrtörténetének kezdete óta (a kovácsok jelképe volt, Kínában a Sárga császár emb­léma-madara, Pallas Athéné madara a kuvik latinul Athene Noctua volt), ami azzal ma­gyarázható, hogy az éjszaka vadászó állat olyan közegben mozog, amelyben az ember nem képes. A bagoly lassú, kimért számycsapásokkal „közleke­dik”, tollainak szerkezete is más, mint a nappali ragadozó­ké. A törékeny, könnyű, laza tollak felületén finom, bárso­nyos tapintású pihék vannak. Hazánkban nyolc bagolyfaj fészkel, s még négy fordul elő időnként: hóbagoly, törpeku- vik, karvalybagoly, uhu. A baglyoknak arcuk van: hatalmas szemgödreikben nagy szemük előre néz, térlá­tása rendkívül jó. Roppant in­telligens madarak. Régebben - míg meg nem tiltották - vadá­szatra (ez volt az uhuzás) használták őket, kibéklyózták egy T alakú fához, s várták, hogy a többi madár—elsősor­ban a varjú — lecsapjon rájuk. Ugyanis a nappali madarak egymást már ismerik: tudják, ki barát, ki ellenség. A baglyot viszont — mert éjszakai állat — nem ismerik. Borzasztóan bosszantja őket a látványa, hát nekimennek. Madárgyűrűzésnél viszont megengedett, hogy törött szár­nyú baglyot használjanak „csalinak”, így sikerült meg­fogni a karmazsin pirókot. A kotlást általában kora ta­vasszal kezdik, s már február­ban tatarozzák fészküket, odú­ikat (az uhu, a gyöngybagoly, a macskabagoly és a kuvik padlásokon, templomtorony­ban, magtárban a puszta alj­zatra, zugokba is lerakja tojá­sait). A fiókák március-ápri­lisban kelnek ki, egy fészek­ben hatan-nyolcan. Érdekes­ség, hogy a bagoly már az első tojásra ráül, így aztán mire szép egymásutánban kikelnek a kisebbek, a legidősebb már egész fejlett. A kisebb termetű baglyok (mint a kuvik) rövi- debb ideig kotlának (kb. 25 nap), s fiókáik hamarabb ki is repülnek a fészekből. Az uhu viszont csak hetvennapos ko­rára tanul meg repülni, de any­ja még öt hónapig nevelgeti. A bagolyok zsákmányszer­zők, táplálékuk túlnyomó ré­sze apró rágcsálókból, egerek­ből, pockokból, patkányból, hörcsögből áll. A télire város­ba költöző fülesbaglyok a ve­rebeket is „tizedelik”, a gyöngybagolyok viszont ege­rekre vadásznak. Szőröstül-bőröstül elfo­gyasztott táplálékuk egy részét (a kitinpáncélt, csontot, tollat, szőrt) a baglyok nem tudják megemészteni, s kiköpdösik. Ez a teljesen száraz, szagtalan gombócocska a bagolyköpet. Nem is gondolnánk, hány bagoly életét mentette meg ez a szokásuk: ugyanis a tudo­mány nevében korábban sok madarat elpusztítottak, hogy gyomortartalmukról a táplál­kozásukat megismerhessék. A bagoly jól lát, viszont a fülével vadászik. Füle a szeme alatt helyezkedik el, s a legap­róbb neszt is már nagyon messziről meghallja. Rendkí­vül jó a fénylátása, egy gyer­tya lángjánál már tökéletes ké­pet alkot, de ugyanilyen jól lát nappal is. Zsákmányát a kar­maival fogja el (iszonyatos erős a szorítása), a csőrét jó­szerivel csak a darabolásra használja. Szinte hihetetlen, de a nagyobb testű baglyok (uhu) még a patkányt is elej­tik. Egyik lábuk karmaival szinte abroncsként fogják össze a pórul járt állat állkap­csát, míg a másikkal a gerincét Toppantják szét. A sóstói vadasparkban há­rom bagolyfajjal találkozunk: a macskabaglyok valamen­nyien úgy kerültek oda, hogy előtte balesetet szenvedtek. Ä gyógyultakat, amelyek a ké­sőbbiekben önálló életre lesz­nek képesek, miután megtaní­tották vadászni, s azt is, hogy féljenek az embertől, szaba­don engedik. Az erdei fülesbagolyok elég szemtelenek: szarka- vagy varjúfészkek önkényes „lakás- foglalói”, sokszor ez a vesztük is. A vadászok ugyanis leg­többször úgy ritkítják a varja­kat, hogy alulról a fészkükbe lőnek. Eszükbe sem jut, hogy azokban bagolyfiókák várták anyjuk érkezését. Már szól­tunk a legnagyobb testű uhu­tól, s a Skandináviából szár­mazó hóbagolyról, amely — híven a nevéhez — hófehér. S hamarosan lesz egy új lakó is a parkban: a kuvik. Gazdi­kereső Hathetes keverék kisku­tyák (négy fiú és két kis­lány) várják azok jelentke­zését, akik szívesen befo­gadnák őket. Költözés mi­att az anyukájukat is ela­jándékozzák gazdáik. A cím a szerkesztőségben. Egyéves, középtermetű, keverék, fekete kutyusnak (fiú) és két fekete, hat hó­napos cicalánynak kere­sünk gazdát. Cím a szer­kesztőségben. Egyéves középtermetű keverék kutyusnak keres gazdát Kató Károlyné, a cí­me: Nyírjes, Gondos u. 21. Egy nyolchetes cicának is gazdit keresünk, érdek­lődni a 19-864-es telefon­számon lehet. Sajnos, egyre több kóbor kutyával találkozunk a vá­rosban, éppen ezért kérjük: akik azon törik a fejüket, szélnek eresztik a megunt jószágot, előbb próbálkoz­zanak a gazdikeresővel, biztos találunk jelentkező­ket, akik szeretettel befo­gadnák őket. Kutya a rokonoktól Nyíregyháza (KM - B. I.) — Már a kisiskolások előtt is ismeretes a finn és a magyar nép közötti rokoni kapcsola­tok. Úgy tűnik, most a kutyák között is rokoni szálak jönnek létre, legalábbis, a sóstóhegyi és az angol buldog ebek kö­zött. De félre a tréfát. Az történt ugyanis, hogy a sóstóhegyi Zámbori Csaba Finnországból hozott tenyésztés céljából egy angol buldogot. Bizonyára ta­lált volna nálunk is, ám az itte­niek szerinte nem a legkivá­lóbbak. A ritka faj ugyanis kü­lönleges tenyésztést igényel, s meglehetősen nehezen sza­porodik a nagy fejmérete mi­att. A magyarországi szárma­zékok testmérete általában nem ideális. Zámbori Csaba külföldi szakfolyóiratban olvasott egy hirdetést, hogy Finnországban több ilyen kutyakölyök eladó. Levélváltás után létre is jött az alku, és a magyar tenyésztő el­utazott Helsinkibe a kutyáért. Nem volt olcsó mulatság, de a kutyabarát mit meg nem tesz álmai megvalósításáért! Le­szurkolta a 120 ezer forintot, és még aznap vissza a kocsival végig Európán. Az út nem volt zökkenőmentes, mivel a len­gyelek valami papírt hiányol­Laura és gazdaasszonya va nem engedélyezték a belé­pést, így Belorusszián át, csak nagy kerülővel lehetett haza­jönni. Szerencsére a kutyus jól bírta a megpróbáltatást, és épen, egészségesen megérke­zett. A magyar szót eleinte nem A SZERZŐ FELVÉTELE értette, de úgy látszik a nyelv­rokonság, na meg a követke­zetes nevelés itt is megtette a magáét: már otthonosan érzi magát a néhány hetes Laura. Gazdája reméli, remek utó­dokkal fogja majd megörven­deztetni. Kelet-Magyarország 7 Ne lopd a virágillatot! Jakab Gusztáv Hosszú, influenzás tél után végre itt a tavasz. A parkok­ban rigók énekelnek, és néha vadlibákat látni észak felé repülni. A természet, a csend szerelmeseinek első dolga, hogy nagyot sétáljanak az ébredő tavaszi erdőben. Velük egy időben azonban mások is megjelennek és a védett(!) beregi erdőkben élő növényritkaságokat tizede­lik. A tavaszi tőzikét hóvi­rágnak nézik, kosárszámra szedik és árulják, holott megvenni is tilos. Pedig látható a különbség: a hóvirágnak három, míg a tőzikének hat lepellevele („szirma”) van. De letépik a kipusztulás határán álló virá­gokat: a lila kárpáti sáfrányt és a lila sakktábla mintájú kotuliliomot is. Májustól a nőszirom, a kökörcsin, az orchidea és a kosbor virágait szedik. Túl azon, hogy nem sza­bad leszakítani a védett virá­gokat, nem is érdemes: vázá­ba téve nem sok örömünk lesz bennük, nagyon hamar elhervadnak. Tövestől kiás­va, élőhelyüktől elszakítva nem virágoznak, elpusztul­nak. Inkább kerti virágokat ültessünk, ezek mutatósab- bak, a vegyszerezést is job­ban tűrik. Erdőn-mezőn járva pedig gyönyörködjünk a természet apró csodáiban, és emlék­ként ne azokat vigyük haza, hanem fényképezőgéppel megörökített képüket. A mesterszakács hobbija Balázs Attila felvétele Nyíregyháza (KM) —A múlt hó­napban új sorozat indult ezen a helyen. Érdekes embereket mutatunk be, s akit már megismertünk, tovább „dobja” a labdát valaki más­nak. A bábművész egy mesterszakácsra volt kíváncsi, íme! Németh János 1958-ban kezdett ta­nulóként a nyíregy­házi Korona ét­teremben, s kis kité­rővel azóta is itt dol­gozik: 1964 óta konyhafőnök. Hosz- szú évek munkája után érdemelte ki 1977-ben a mester- szakácsi címet: szakmai ver­senyeken, bemutatókon, kül­földi rendezvényeken elért sikereivel, a fiatalok tanítá­sával. Hozzászoktunk már, hogy a szakácsok általában „jó húsban” vannak, Németh Já­nosról viszont termete alap­ján nem is gondolnánk, hogy ezt a szakmát műveli. — Alkati kérdés — vála­szolja, majd elmosolyodik: - de most már nekem sincs okom panaszra, megvan a súlyom hozzá! Az orvos ta­nácsára diétázni kezdtem. — Hogy lehet megállni ennyi finomság között? — Nagyon nehéz, de az egészség érdekében tűrni kell. Viszont a kóstolás köte­lező mindennap. Egyébként nem válogatós, viszont a nehezebb ételeket kiiktatta az étrendjéből. Ked­vence a hagymás rostélyos, bárhová megy, mindig azt rendel. — Más főztjét kritikus szemmel nézem, de elfoga­dom. Viszont, ha vétett, azonnal tudom, mikor. Ugyanis a legfontosabb a sorrend, a technológia. Le­írások alapján, gyakorlat, technológiai érzék nélkül nagyon nehéz főzni. Otthon, felváltva főz a fe­leségével — aki szintén szakmabeli —, mikor melyi­küknek van nagyobb kedve hozzá. Az étel elkészítése azonban csak az egyik fele az étkezésnek a másik, nagy­on fontos része a tálalás: le­gyen étvágygerjesztő. Ha nem is úgy sikerült valami, de szép tálalásban kerül az asztalra, egészen másként lá­tunk hozzá, mint amikor va­lami finomságot csak az asz­talra csapnak. Különösen egy önkiszolgáló étteremben kell erre ügyelni. A díszítés­nél arra kell vigyázni, hogy ne vigyük túlzásba. Az étel jellege domborodjon ki. S ha már ennyit beszéltünk róla, végre együnk is vala­mit! Egy könnyű, gyors re­cept: Parizer lapcsánkatésztába bundázva A parizert fölszeleteljük, elkészítjük a lapcsánkatész- tát (reszelt krumpli liszttel, fokhagymával, borssal, só­val, pici delikáttal, egy tojás­sal — állaga olyan legyen, hogy bevonhassuk vele a parizert). S most jön a trükk: picit vizezzük be a parizert, forgassuk meg lisztben, s csak utána a tésztában, így könnyebben rátapad, majd süssük ki forró olajban! Ehhez külön köret nem szükséges, viszont tálalhat­juk vajon párolt zöldséggel, friss salátával, kompóttal vagy savanyúsággal. A pari­zert helyettesíthetjük hússal, legfinomabb — drágább is — szűzpecsenyéből. Most, hogy jól laktunk, azéft még áruljuk el: Németh János szabadidejében legszí­vesebben kertészkedik. Ha itt a hétvége, irány Tiszadob, a volt szülői ház, s akkor aztán feleségével együtt két nap alatt úgy rendbe teszik a kertet, hogy még a szomszé­dok is csodájára járnak. A fentiekből talán nem is nehéz kitalálni, kinek „dob­ja” a hólabdát Németh Já­nos: hát, persze, hogy egy főkertésznek! Az oldalt összeállította: Cservenyák Katalin

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom