Kelet-Magyarország, 1993. március (53. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-23 / 68. szám
1993. március 23., kedd HÁTTÉR Kelet-Magyarország 3 Városvédelem és értékmentés Közgyűjteményi elhelyezést érdemelnek a hagyományokat feldolgozó pályázatok Egy a tipikus nyíregyházi épületek közül: a Nyírvíz palota Elek Emil felvétele Baraksó Erzsébet Nyíregyháza (KM) — Speciális szemszögből szólnak a városvédelemről a Nyíregyházi Városvédő Egyesület március 25-i pályázati díjkiosztó összejövetelén, amelyen a megyeszékhely történelmében kutató diákok munkáját értékelik és jutalmazzák. Ebből az alkalomból kérdeztük dr. Fodor Józsefet, a Város- és Faluvédők Országos Szövetségének választmányi tagját, a nyíregyházi városvédők titkárát a városvédelem aktuális kérdéseiről. □ Vannak-e olyan épületeink, melyeket sajnálnánk, hogy „unokáink se fogják látni”? Mit tehetnek a városvédők a megmentésükért? — A megyeszékhelynek vannak műemlékei és vannak műemlék jellegű épületei. Probléma inkább a magánházakkal van, mivel a régi épületek felújításakor az eredeti, szép részletek a kor divatja miatt eltűnhetnek. A városnak érdeke ezeknek az értékeknek a megőrzése, a felújítás anyagi támogatása, hogy például a régi ablakok, kapuk a helyükön maradjanak. Éppen a mi erőfeszítéseink nyomán került fel a város által védett épületek listájára mintegy 300 polgárház, melyek külső homlokzatuk, sajátos építészeti jegyeik alapján jogosultak a városvédelemre. Magukra Szondi Erika Mátészalka (KM) — Az önkormányzati törvény magyarázatában a kistelepülések újonnan megválasztott polgár- mesterei magukra maradtak. Ezt a hiányt pótolja az elmúlt héten kezdődött továbbképzés Mátészalkán, amelyen a térségben dolgozó polgármesterek vesznek részt. Az előadásokat és konzultációkat tartalmazó programot dr. Kalas Tibor a miskolci egyetem tanszékvezetője nyitotta meg. Bevezetőjében elmondta, az általa képviselt □ Úgy alakul át a belváros, hogy sufnik kerülnek a nagy üzletek helyére. Kinek tetszik ez? — A város külleme már elődeinknek is fontos volt, hiszen Nyíregyházán 1822-től kezdve működött a városszépítő bizottság. Vannak az újabb átalakításoknál valóban sikerületlen megoldások, amelyek nem tetszenek a városvédőknek, de észre kell vennünk azt is, hogy a tönkrement állami cégek helyén az utcai frontokon egyre több szép portál jelenik meg, a magánüzletek adnak az ízléses külsőre. □ A városvédelemnek több sajátságos területe van. Melyek a legközelebbi terveik? egyetem oktatói tudatában vannak annak, hogy a területihelyi közigazgatás önkormányzati alapokra helyezése sok nehézséggel járt, és az ön- kormányzatok működése ma sem problémamentes. Számukra is egyértelmű, a nehézségek többsége az önkormányzatok tisztségviselőinek, elsősorban a polgármestereknek a vállát terheli. Mindezek miatt gondoltak arra, hogy szükséges és célszerű lenne egy olyan vitafórum megteremtése, amelyen egyrészről a közigazgatással alapvetően elméleti szinten foglalkozó egyetemi oktatók — Folytatni szeretnénk az első világháborús hősi temető kutatását, az ott nyugvó hősök síronkénti és nemzetiségen- kénti azonosítását, erre a célra az alapítvány bejegyzése előkészület alatt van. Néhány emléktáblával kellene megjelölni azokat az új épületeket, amelyek helyén a lebontott ház a város szempontjából valamilyen értéket képviselt. Szeretnénk városvédő sétákat szervezni, hogy a nyíregyházi polgárok a város rejtett szépségeit felfedezhessék. □ Speciális városvédelem a helytörténeti kutatómunka, az Önök áltat meghirdetett pályázat. Milyen tapasztalatok születtek ezzel kapcsolatban? és vezető közigazgatási szakemberek, másrészről pedig a gyakorlatban az „első vonalban” dolgozó polgármesterek közösen találnak választ a hatalomgyakorlás önkormányzati típusú megvalósítása során felmerült kérdésekre. A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei tapasztalatok alapján úgy gondolják, a vitafórum megteremtésének legcélszerűbb módja a négy napot igénybe vevő, összesen 23 óra időtartamú tanfolyam megszervezése. A résztvevők tíz témakör közül választhattak. Meglepő volt, hogy a Sza- bolcs-Szatmár-Bereg megyei — Történelmi ismertetés, forráskutatás és saját gyűjtőmunka egyaránt előfordult, a felhívás alapján feldolgozták például egy népi kismesterség, a kádár szakma, vagy egy másik dolgozatban az evangélikus elemi iskola történetét. A bírálat szerint érkeztek igényes munkák, eredeti összeállítások, és öt, elismerésre méltó dolgozat megérdemelné, hogy valamilyen stabilabb közgyűjteményben kapjanak helyet, esetleg a további kutatások céljára. Ehhez még annyit: március 25-én délután 5- kor a Luther utca 4-ben szeretettel várjuk azokat a diákokat, kutatókat, akik vonzódnak a városvédők munkájához. polgármesterek is ugyanazokban a témákban kértek segítséget, mint a Borsod-Abaúj- Zemplén megyeiek. A jelentkezők által legfontosabbnak tartott témakörök a következők: A polgármester feladata és hatásköre; Vezetési ismeretek; Jog, jogalkotás, önkormányzati rendeletalkotás; Intézmény irányítás, fenntartás, működtetés; Információkezelés és feldolgozás; Az önkormányzatok törvényességi kontrollja. Az utolsó előadáson a résztvevők a közvetlenül területüket érintő kérdésekre kaphatnak választ. maradt polgármesterek----------Tárca — éget ért az állami mamutcégek monopóliuma, mindenki tarsolyában hordja a marsallbotot. Nosza, vállalkoznak is sokan. És mi az amihez csak marsallbot és tarsoly kell? Hát a családi vállalkozás. Mert kire számíthat az ember ebben az elvadult világban: csak saját véreire. Itt van például a Polgár család. Kiállítottak egy sakkválogatottat és azóta abból élnek. A recept mindenki számára ismert. Koleszárék is belevágtak. Először is kibékültek a nagyfiúval, aki szóba is állt szüleivel, mivel úgy is munkanélküli volt. Aztán visszaadták a sógornak a biciklijét, amit még a lakodalmába vettek tőle kölcsön, azóta szent a béke. Kihozták az állami gondozásból Józsikát, Gazsit és Bélát. Feri meg úgy is tavasszal szabadul. Az annyi mint hat: megvolt a csapat gerince. A csatársorba fiatalok kellenek, ördöngősen cselezők, erőszakosak. Kilenc hónapra megszületett Gáspár, tizedikre, a nagylánytól Rózái. Az ember egy családi vállalkozást hosz- szú távra tervez. Addig is meghívta Koleszár úr Gyulát és Gerzsont a csatársorba, akik ikrek voltak és Kulcsár Attila Vállalkozás úgy oldalvájszt — saját gyerekek. Még katona korában besikerültek egy bál után, de eddig hallani sem akart róluk. Az öreg Koleszárt kihozták a szociális otthonból gyúrónak, a mami, aki úgy is le volt százalékolva már — de röptébe fogdosta a legyeket a konyhában — lett a kapus. A családfő a jobbszélső posztot fenntartotta magának, mert Sándor-csikar óta nem volt jobb szélső nála a hazai pályák nézőterein. A falu szélén felfestettek egy pályát. Igaz, hogy hepehupás volt, meg rekettyés, de ez a hazai pálya előnye. Végül találtak egy labdát, és megalakították a Koleszár FC-t. A Feri sógort kinevezték reklámmenedzsernek és ő elindult szponzorokat keresni a I csapat számára. A Papírgyárban kezdte — voltak itt is rokonok —, sikerült is megállapodni velük. Papírból készült mezeket : kellett reklámozniuk mérkőzéseik alatt. Kaptak akármennyit belőle. Feri házalt tovább és jobbnál jobb szponzori szerződéseket kötött. Végül már játszaniuk se kellett. A Koleszár FC a szerződések értelmében az első osztályú mérkőzések előtt nyilvános bemelegítést végzett. Ez olyan mozgásokból állt, hogy a hasukra, hátukra írt reklámszövegek minden szektorból jól láthatók legyenek. A mérkőzés elkezdésekor a csapat elfoglalta fekvőhelyét a nézőtéren a pályától elválasztó kerítés mellett, ahol korábban az elavult reklámtáblák álltak — mint mondjuk Trabant —, és miközben ők végignézték a mérkőzéseket a közönség bámulhatta a hasukat, pontosabban az ekjükre írt reklámokat. Olyanokat, hogy SZAKNÉVSOR, meg OPEL. Mindenkin más felirat. Ez volt az üzlet lényege. A focicsapatok csak egy-egy céget reklámozhatnak a mezükön. Koleszárék a szünetben sem tétlenkedtek. Fölmentek a tribünre szotyolát árulni. Mezük hátulján ugyanis a helyi lap apróhirdetéseit lehetett olvasni. Nem véletlenül, a szponzor ezért fizetett. Miközben az egyik szurkolónak kimérték a hat pohár magot, a szomszéd átnézhette a hátukon az álláshirdetést. A második félidőre mezt cseréltek. Alig győzték teljesíteni reklámmegbízásaikat. Vagyis az üzlet beindult... * Mert lehet itt jól keresni. Csak egy kis lelemény kell hozzá és családi összefogás. Az állam bácsi, nem az amerikai nagybácsi többé, inkább a moszkvai nénikénk. A mi kis ügyeink Kováts Dénes rt zámtalanszor csörög íj szerkesztőségünkben a telefon, jönnek he hozzánk személyesen olvasóink, s időnként mi is nagyokat vi- tázgatunk egymással különféle hírek, ügyek miatt. A pletykák, feltételezések gyakran keverednek a tényekkel, s bizony a kulisszák mögé bepillantani tudók sem mindig tudják a hallottakból kihámozni a valóságot. A napokban ismét szóba került a tönkrement (csődbe vitt) bankok ügye, amikor — a látszat legalábis ezt mutatja — a jelek szerint a fővárosiak könnyebben megússzák következmény nélkül, a károsultak hamarabb jutnak pénzükhöz, mint a gávavencsellőiben érdekeltek. Pedig a pestiek esetében nagyobb tételekről van szó. Mintha téli álmát aludná a tavaly kisebb (nagyobb?) vihart kavart autó-vámügy, amely következtében egy ideig csodaautók álltak a megyei rendőr-főkapitányság udvarán. Állítólag az adatgyűjtés és a szakvélemények beszerzése sok időt vesz igénybe. Csak nehogy addig tartson, amíg mindenki szépen elfelejti az egészet. Borzolta a kedélyeket — s nagy nyilvánosságot kapott — a Klapka György körüli herce-hurca, s most kimondatott: nem történt bűncselekmény. S még sorolhatnánk a különböző eseteket. Valamilyen tanulságot azonban mindegyik hordoz magában, sokszor nem véletlen a kívülállók, érdeklődők véleménye sem: valami bűzlik. Vagy azért, mert dérrel durral beharangoznak valamit, s aztán kiderül: semmi gond sincs, minden a legnagyobb rendben zajlott. Vagy pedig azért, mert gyanús a hallgatás. Sokszor az az ember érzése, púderhintés az egész, a háttérben meghúzódó személyes (vagy magasabb) érdekek mozgatnak mindent kényük-kedvük szerint. Mintha a — fennen hangoztatott — demokrácia ellenére sem az igazság kiderítésére összpontosulnának az erők, mintha elfelejtenénk tiszta vizet önteni a poharakba. Pedig már ideje lenne... Vetőmagvakat és növényvédő szereket is árusító üzlet nyílt Borbánya új lakónegyedében Elek Emil felvétele Kommentár Néven nevezettek Kállai János A nyírbátori Általános Iskola, Diákotthon és Speciális Szakiskola a napokban volt a házigazdája annak a rendezvénynek, melyet a VI. Nevelésügyi Kongresszus előkészítése jegyében szerveztek. Az ország minden részéből összesereg- lett gyógypedagógusok és a különböző szellemi és testi fogyatékosságban szenvedő gyerekek nevelésével-okta- tásával foglalkozó szakemberek egybehangzóan fogalmazták meg: sokkal több figyelmet kellene fordítani a speciális intézményrendszerre. Mert—mintáz egyik hozzászóló mondta — a gyógypedagógia hosszú éveken át önálló, de bizony meglehetősen magára hagyott volt, ahová csak akkor „szálltak ki”, amikor valami baj történt. Nos, a helyzet azóta még sok tekintetben nehezedett. A társadalom korábbi felvevő kapacitása biztosította a gyógypedagógiai iskolákból kikerülő tanulók integrálódását, legalább is látszólagosan. Öt évvel ezelőtt még száz gyerek közül kilencven- kettőnek találtak munkahelyet, most — és ezt szintén gyakorló szakembertől hallhattuk — egynek, ha akad. Persze, mondhatják, minden megváltozott, miért éppen az értelmi fogyatékos nebulók világa maradt volna „érintetlen”. A választ nem kell sokáig keresni. Azért, mert ők kiszolgáltatottabbak, esendőbbek, sebezhetőbbek, mint az egészségesek. És korántsem az a legfontosabb vitatéma, hogy az épekkel együtt vagy tőlük elkülönítve oktatják-nevelik őket. Szükségszerűbb lenne gondolkodni egy olyan rendszer létrehozásán, mely végigkíséri a sorsukat, mely nem „ködösít” körülöttük, hanem kimondja: igen, ők fogyatékosok, a munkahelyteremtés szempontjából velük így kell számolni. Mert ahhoz, hogy helyük legyen a nap alatt, nem az állandó „segítés" hozhat megoldást, hanem az érdekeikre maximálisan tekintettel levő társadalmi el- és befogadás feltételeinek a megteremtése.