Kelet-Magyarország, 1993. március (53. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-22 / 67. szám

Újoncok, akik kellemesen csalódtak „A Magyar Köztársaságnak hűséges katonája leszek” — hangzik az eskü Tóth Kornélia Nyíregyháza (KM) — A még csípős koratavaszi szél­ben a Szózat dallama adja az ünnepélyességet és a frissi­ben bevonult újoncok es­küsznek arra, hogy hazánk­nak, a Magyar Köztársaság­nak hű katonái lesznek. Szülők, feleségek törülgetik a szemüket, életre szóló pil­lanat ez mindannyiuk éle­tében. A forradalom ünnepét és az eskütételt körüllengő pátosz mögött azért torokszorító ér­zés, hogy esetleg tényleg fegy­vert kell fogni a haza védel­mére. Jobb elhessegetni ezt a tolakodó gondolatot és inkább arról beszélni: ezek a fiatalem­berek milyen elképzelésekkel, tervekkel vonultak be? Könyvelőből nyilvántartó Csernyik János könyvelő, a Széchenyi István Közgazdasá­gi Szakközépiskolában érett­ségizett. Chriszt Tamás — Két éves munkaviszonyt szakítottam félbe a bevonulás­sal — említi. — A Kelet Sör Kft.-ben számláztam, pénztá­ros voltam, s most annak örü­lök, hogy a szakmámtól nem kerülök távol, ugyanis nyil­vántartó leszek a seregben. A nyíregyházi fiatalember augusztustól valószínűleg az öccsével egyszerre teljesíti a szolgálatot. A testvére akkor vonul be és az öreg katona tapasztalatait biztosan haszno­sítani tudja. — Ismerőseim közül páran csodálkoztak, miért nem láza­Peimli Csaba dozok a bevonulás ellen. Hát nem jobb ezt az elején letudni? Utána a családalapítás, az épít­kezés annyi tennivalót ad, hogy nehezebb időt szakítani a katonáskodásra. Peimli Csaba szeret rajzol­ni, s ezt a szenvedélyét a 12 hónap alatt is gyakorolhatja. — A bevonulás utáni első napokban már közölték, hogy hadműveleti rajzoló beosztást kapok. Debrecenben építőipa­ri technikumban végeztem, majd boltvezetői és vendéglá­tó üzletvezetői tanfolyamról is szereztem bizonyítványt. Most még igen kedvező ta­pasztalatokról számolhatok be. Teljesen másnak tűnik ez a hadsereg, mint amit elképzel­tem magamban a szülők, nagyszülők elbeszélése alap­ján. A honvédség a rendelkezé­sére álló egy esztendő leforgá­sa alatt igyekszik a korábbi polgári ismereteket a legjob­ban kamatoztatni. Ezért a be- vonulókat az eredeti szakmá­jukhoz közelálló vagy éppen azonos beosztásba helyezik, így időt takarítanak meg a szakmai kiképzés során, s igen lényeges szempont: az újonc is biztonságban érzi magát, ha nem minden ismeretlen a szá­mára. Az is nyilvánvaló, hogy eredményesebben teljesíti fel­adatait, ha a végzettségéhez közel álló tennivalóval bízzák meg. Nem illik kikerülni Chriszt Tamás például 150 ezer kilométert vezetett már, annak ellenére, hogy nem töl­tötte be a 19-ik évét. Kereske­delmiben végzett, műszaki cikk eladónak tanult, ám vásá­rozóként igyekezett megkeres­ni a kenyerét. Járta az országot a portékával, megbízhatóan kezelte a volánt — s ez arra volt elég, hogy a honvédség­nél parancsnoki sofőrt csinál­janak belőle. — Számomra sem okozott lelki válságot a bevonulás — emlékszik a három hete történ­tekre. — Az csak természetes, hogy a fiúk életében ez olyan esemény, amelyet nem illik ki­kerülni. Abból indultam ki: annyian végigcsinálták már előttem, miért én ne tudnám? Azt hiszem, ezzel az alapállás­Csernyik János sál sok nehézséget vehetek majd könnyebben. Nyics Csaba Rakamazról vonult be, és szüleit várta az eskütételre. — Munkanélküliként nem éreztem igazán jól magam ott­hon — meséli a 20 esztendős fémforgácsoló. B kategóriás jogosítványom van, talán en­nek hasznát veszem a vegyvé­delmi századnál. Engem is bombáztak régi történetekkel, talán a fele lehetett igaz még akkor is. Egy tény: nekünk délután 4 órától szabad időt adnak, a könyvtár­ban szeretek olvasgatni vagy Nyics Csaba Balázs Attila felvételei sportrendezvényeken veszek részt. Igen sokat köszönhetek Balogh János főhadnagynak, aki a Báthory laktanyában átsegítette az újoncokat a kezdeti megpróbáltatásokon. Most már olyan az egész, mint egy nagy kaland... Lelkileg is egészségesek — Valóban az a törekvé­sünk, hogy a sorkatonák nem­csak fizikailag, hanem lelkileg is legyenek rendben — ne­gyedszázados szolgálat ta­pasztalatait összegzi Kristóf András őrnagy. — Ehhez em­berséges bánásmód, igazsá­gosság, több szabadidő, a végzett munka megbecsülése és elismerése és még egy sor fontos dolog tartozik. Viszont ezek a fiatalemberek — ha látják a parancsnokaik törődé­sét, gondoskodását — fegyel­mezett magatartással, kiváló szakmai teljesítménnyel vála­szolnak. Talán nem kell külön ecsetelni, hogy mindannyi­unknak az az érdekünk, hogy a rendelkezésre álló 12 hónap alatt a katonai ismeretekkel felvértezett, fegyelmezett, az élet nehézségeit könnyebben megoldó férfiak lépjenek ki majd a laktanya kapuján. Megszentelték a csapatzászlót Nyíregyháza (KM) — A kísérleti jelleggel szervezett honvédelmi dandár kima­gasló teljesítményét a me­gyei közgyűlés csapatzászló adományozásával ismerte el. A zászlószentelés ünnepélyes pillanata A dandár jelenlévő tagjai mellett a parlamenti pártok képviselői, a megyei köz­gyűlés tagjai, a katonai alaku­latok parancsnokai és a történelmi egyházak vezetői jelenlétében adta át a becses ereklyét Medgyesi József, a megyei közgyűlés elnöke Matúz István alezredesnek, a honvédelmi dandár parancs­nokának a forradalom ün­nepén. — Európának ezen a táján mindig volt gyúlékony anyag •— mondta egyebek közt a me­gyei közgyűlés elnöke. — Mindannyiunk felelőssége, hogy a békéért, a népek közti megértésért munkálkodjunk. Jelképezze a csapatzászló fe­hér alapszíne a hazát, a láng­nyelvek a magyarságot, a cí­mer az ezeréves államiságot, a tölgyfalomb a vitézséget és a babérkoszorú a dicsőséget. Őrizzék becsülettel, legyenek hűek elődeik forradalmiságá- hoz és rendíthetetlenek, ha a haza védelmére kerül a sor. Kocsis Elemér református püspök és Keresztes Szilárd görög katolikus püspök szen­telte meg a haza védelmét, a katonai becsületet szimbolizá­ló zászlót. — Aki szereti a hazát, szol­gálni akarja azt a dologtevő hétköznapokban — fejtette ki gondolatait Szegedi Tibor mérnök vezérőrnagy, a Hon­védelmi Minisztérium főosz­tályvezetője. — Az igazi haza- físág a lelkiismeretes köte­lességteljesítésben, a becsüle­tes életvitelben mutatkozik meg. Egy ország nagysága nem a történelmi értékektől, a nemzet kincseitől, vezetőinek ügyességétől, hanem állani­Balázs Attila felvétele polgárainak erkölcsi jel­lemétől, odaadásától függ. Az ünnepségre várták Göncz Árpád köztársasági el­nököt, aki más fontos elfog­laltsága miatt nem tudott részt venni. Gyuricza Béla altábor­nagy, a szárazföldi csapatok parancsnokának helikoptere a köd miatt nem kapott felszál­lási engedélyt. Göncz Árpád levele Tisztelt Bajtársak! Örömmel értesültem arról, hogy Szabolcs-Szatmár-Be- reg megye közgyűlése csa­patzászlót adományoz a 314. honvédelmi dandárnak, amit 1993. március 12-én adnak át Önöknek. Szívesen emlékszem visz- sza arra a hadgyakorlatukra, amelyiknek egy részén ma­gam is részt vehettem. Meg­ragadott, hogy milyen fe­gyelmezetten és mintasze­rűen hajtották végre fela­dataikat a tartalékos had­kötelesekkel együtt. Kérem, hogy a megyei közgyűléstől kapott csapatzászlójuk min­dig figyelmeztesse Önöket szülőföldjük iránti kötelessé­geikre. Ne feledjék azt sem, hogy a magyar honvédség születése pillanatától — az 1848-49-es szabadságharctól — a haza hadserege a nép védelmezője volt, és so­hasem vált politikai hatalmi küzdelmek kiszolgálójává, a magyar honvéd sohasem for­dult saját népe ellen. Ez a hagyomány is az Önök egyik öröksége. További sikereket, erőt és egészséget kívánok vala- mennyiőjüknek! Budapest, 1993. március 8. Göncz Árpád Elismerés az altábornagytól Tisztek, tiszthelyettesek, tisztesek, honvédek! A 314- es honvédelmi dandár sze­mélyi állománya! Kiemelkedő ünnepük, a csapatzászló adományozása és átadása alkalmából tiszte­lettel köszöntöm Önöket a szárazföldi csapatok pa­rancsnoksága, személyi állo­mánya nevében. Engedjék meg, hogy az ünnep kapcsán tolmácsoljam Önöknek a szárazföldi csa­patok vezető állományának őszinte elismerését és tiszte­letét azért a helytállásért és áldozatkész szolgálatért, amellyel 1992 novemberé­ben biztosították a dandár felállítását. A rendszerbeál­lító gyakorlaton tanúsított magatartásuk bizonyította, hogy megértették és jól tud­ják: a Magyar Köztársaság függetlenségének, demokra­tikus rendje fejlődésének zá­loga, biztosítéka a haza vé­delmére való szilárd felké­szülés. Legyenek büszkék arra, hogy munkájukkal, magas színvonalú emberi és katonai magatartásukkal kiérdemel­ték a csapatzászlót, a katonai becsület, hősiesség és dicső­ség jelképét. Mindennapi munkájuk során legyenek annak tudatában, hogy szű- kebb hazájuk jó szolgálatáért adományozott Önöknek csa­patzászlót Szabolcs-Szat- már-Bereg megye közgyűlé­se. Gondoljanak arra, hogy a zászló a hazát, a nemzethez való tartozást és az alatta tö­mörülök egységét jeleníti meg. Csapatzászlójuk jelké­pezte azt is, hogy közös cé­lért, azonos ügyért: a füg­getlen, demokratikus Ma­gyarországért, és az azt vé­dő, szellemében, rendelteté­sében megújult, nemzeti ha­gyományaira büszke és asze­rint élő, dolgozó Magyar Honvédségért kell munkál­kodnunk. Magam és pa­rancsnoktársaim biztosak vagyunk abban, hogy e ne­mes célok megvalósításának a 314. honvédelmi dandár mindenkor szilárd bázisa lesz. Szívből kívánom Önök­nek, hogy a polgári életben végzett munkájuk, a haza vé­delme érdekében hozott ál­dozatuk, készenlétük újabb sikereket eredményezzen. Mindehhez kívánok Önöknek jó erőt, egészséget, magánéletükben sok boldog­ságot. Székesfehérvár, 1993 már­cius 12. Tisztelettel: Gyuricza Béla altábornagy a szárazföldi csapatok parancsnoka A szárnysegéd Nyíregyháza (KM - T. K.) — Patinás csengésű a szó: szárnysegéd. Réti János ezredes a köztársasági elnök mellett teljesít szolgálatot. Göncz Árpád, mint a hon­védség főparancsnoka, gyakran fogalmaz meg véle­ményt a katonákat érintő kérdésekről. A részleteket, a hátteret viszont olyan meg­bízható tisztektől is hallania kell, mint a szárnysegéd. Kipróbált barátság fűzi össze a két embert, hat évet húztak le Vácott, mindketten a for­dítóirodán töltötték a rájuk kiszabott időt. — Nem látványos, ám igen szerteágazó az a munka, amelyet az államfő mellett végezhetek — avat be a szo­katlan munkakör hétköznap­jaiba a fehér tiszti zubbonyt viselő Réti ezredes. — Pél­dául igen sokan ragadnak tollat és kipanaszkodják ma­gukat a köztársaság elnö­kének. Van, aki csak szemé­lyes sorsára szeretne gyó­gyírt, de olyan is akad, aki — hite szerint — tud megol­dást a bajokra. Akad köztük természetesen naiv-őszinte, mint az a levél, amely egy idős hölgytől érkezett. Ő biz­tos tippet közölt velünk a világpolitika kulcskérdései­nek megoldására... A szárny­segédnek helyettesítenie is kell az államfőt, ha a szük­ség úgy hozza. A közelmúlt­ban a pöiüölyi katasztrófa színhelyére utazott Réti János és embertelenül nehéz volt a tragédia közepette beszélni a szülőkkel, a helyi vezetőkkel. Hisz bármeny­nyire is az államelnök kép­viseletében érkezik, a tra­gédiát személyes sorsában is megtapasztalt apa mélyen átérzi a gyermekét elvesztő szülő fájdalmát. Ehelyett szívesebben beszél arról a felfokozott munkatempóról, amelyet a 72 esztendős ál­lamfő diktál magának és a környezetének. Naponta 5-6 fontos programot szerveznek Göncz Árpádnak és 20 per­ces regenerálódás után ugyanolyan frissen ül tár­gyalóasztalhoz, mintha reg­gel lenne. Bár tegeződnek a régi barátság okán, a proto­koll által megkövetelt magá­zást, az államfőnek formáli­san is kijáró tiszteletet ne­hezen szokták meg. HAZAI HOL-MI Kelet-Magyarország 5 1993. március 22., hétfő

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom