Kelet-Magyarország, 1993. március (53. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-20 / 66. szám
A KM hétvégi melléklete 'Aktuális kérdések M. Magyar László Nyíregyháza (KM) — Nemigen unatkoznak mostanában a bíróságokon dolgozók, ugyanis az Állampolgári Jogvédő Liga az elmúlt év őszén az OTP ellen perek sokaságát indította el. A adósok valamennyi beadványban azt kérték, hogy mivel anyagi helyzetük miatt nem tudják vállalni a kamatadóval megnövekedett tartozást, a bíróság csökkentse a havi törlesztőrészletet. Milyen ítéletek születtek a perekben? Mennyire egységes a bírói állásfoglalás? Kaptak-e a bírók felülről valamilyen utasítást? Ezekről a kérdésekről beszélgettem dr. Sárközi lst\'án ügyvéddel, az Állam- polgári Jogvédő Liga debreceni vezetőjével, ő vállalta el ugyanis Szabolcs-Szatmár- Bereg megyében az OTP elleni perekben az adósok képviseletét. — A tárgyalások során mindenféle ítélet született: előfordult, hogy a bíróság elutasította a beadványt, ugyanakkor született a törlesztőrészletet leszállító határozat is. Összességében a Liga munkáját eredményesnek lehet mondani. Sikerült azt is elérni, hogy az összegyűjtött 30 ezer hiteles aláírás alapján a parlament költségvetési bizottsága megtárgyalja a megemelt kamat kérdését, s a bizottság úgy szavazott, hogy azt az ország- gyűlés elé terjeszti. A megnyert perekkel is előrébb léptünk, ugyanis annak láttán az OTP küldi az egyezségi ajánlatokat. □ Mit tartalmaz egy ilyen egyezségi ajánlat? — Az egyik c^lád esetében például az OTP felajánlotta, hogy a 4520 forint helyett ez év márciusától 3 ezer forintot fizessen az adós 1996. első neciálisan érzékeny-e vagy sem? — Rengeteget számít a bíró érzékenysége, az, hogy menynyire tudja átélni a létminimum alatt élő családok helyzetét. Nyíregyházán négy bíró tárgyalja ezeket a pereket, s van köztük olyan, aki nagyon odafigyel az életkörülményekre. Meg kell mondanom, hogy elutasító ítéletet köny- nyebb hozni, hiszen abban a bíró csak megindokolja, hogy nem találja sérelmesnek a kamat felemelését? Ha azonban csökkenteni akarja a törlesztőrészletet, a bíró meghatározza az új összeget és egyéb költségeket, indokolnia kell, miért szállítja le. □ A bíróság függetlenségét, pártatlanságát senkinek nincs joga kétségbevonni, azonban hallani az állampolgároktól olyan kijelentéseket, hogy a bírók felülről utasításokat kaptak... — Szábolcs-Szatmár-Bereg megyében a megnyert perek nem ezt mutatják. A „szomszédvárban” sem felülről irányításról beszélnék, hanem inkább az álláspontok egyeztetéséről. Legalábbis én ezzel magyarázom azt, hogy ott még a fellebbezéseket is elveszítjük. □ Egy elutasító ítéletben a jegybanki kamatok csökkentésével hozta kapcsolatba az egyik megyénkbeli bíró a lakáscélú hitelek megemelt kamatát, holott semmi közük nincs egymáshoz. Volt arra is példa, hogy az adósok meghallgatása nélkül döntött a bíróság. Ezek a formai és tartalmi hibák felkészületlenségről árulkodnak. — Az OTP elleni perek Dr. Sárközi István A SZERZŐ FELVÉTELE gyedévéig. Akkor majd ismét megvizsgálják az adós anyagi helyzetét, s új részletet állapítanak meg. A elutasító bírósági ítélet esetén is van lehetőség arra, hogy az OTP valamilyen kedvezményben megállapodjon az ügyféllel. Ahol pedig a bíróság már leszállította a részletet, ott nem szükséges megállapodás, hiszen a bíróság által megállapított összeget fizeti az adós. A még folyamatban levő pereknek a szüneteltetését kéri az OTP megyei igazgatósága, mivel a megegyezésre törekszik. Tulajdonképpen már legelőször ezt kellett volna lépnie az OTP-nek, ugyanis az adós célja sem az, hogy ne fizessen, hanem olyan összeget akar fizetni, amelyre még képes. □ Ön képviseli az adósokat a Hajdú-Bihar megyei perekben is. Ott milyen ítéletek születtek? — Ott gyakoribb az elutasítás. A bíróság az ítéletben megállapítja a szegénységet, elismeri a megnehezedett élet- körülményeket, azonban mégis úgy látja, hogy a szerződés- módosítással nem történt jogos érdeksérelem. □ Mennyire számít az az ítéletnél, hogy egy bíró szováratlanul érték a bírókat, eddig nem volt még ilyen. De arra sem volt még példa, hogy egy kétoldalú szerződésbe harmadikként az állam ilyen durván beavatkozzon, ráadásul ilyen magas számú szerződésbe. A bírók nem csináltak még ilyet, nem készülhettek fel erre a munkára. Nincs egységes bírói állásfoglalás sem, mindenkinek más a véleménye. Igaz nem itt a megyében, de találkoztam olyan bíróval is, aki a kamatlábat akarta csökkenteni, holott ő a kamatot nem változtathatja meg, csak a törlesztőrészletet csökkentheti. □ Hogyan összegezné a perek tapasztalatait? — Sok tapasztalatot szereztem a bírói hozzáállásról, valamint az OTP-ről, mint mamutvállalatról. Nem én mondom, hanem az egyik bíró jelentette ki, hogy az OTP-nél nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal, hiszen nem egységes az ügyek intézésében. Örülök, hogy Szabolcs-Szat- már-Beregben sikerült valamit enyhíteni az állampolgárok adósságán. Bárcsak Hajdú megyében értünk volna el ilyen sikereket! Úgy látszik, igaz a mondás, senki sem lehet próféta a saját hazájában. □ Felröppent a hír, hogy az elért eredmények miatt, vagy éppen a további jobb eredmények érdekében a Jogvédő Liga párttá kíván szetyeződni. — Ha az országgyűlés nem módosítja a kamatadó törvényét, érdemes megfontolni a párttá alakulást, ugyanis a hatalomba bekerülve dönthet- nénk az emberek javára. Ha azonban társadalmi szervezetként elfogadnak bennünket, s az országyűlés módosít a kamaton, felesleges a párttá alakulás. Az más kérdés, hogy most a Liga önfenntartó szervezet, a lelkes tagok társadalmi munkája élteti. Ha párt lenne, más anyagi juttatásokról is szó lenne, ez pedig oda vezetne, hogy valamely nagyobb párt, vagy éppen maga a kormány a pénzeszközök révén függővé tenné a Ligát. Harasztosi Pál reprodukciói j-r gy hónapon át gyönyörködhetett Nyíregyháza H/ közönsége tizenkét erdélyi képzőművész tárlatában, melynek a Városi Galéria adott helyet. A kiállítás katalógusának előszavában olvashatjuk: az erdélyi festők, grafikusok és szobrászok hatvan alkotása az időre emlékeztet, melyben öszve- tanakodék tizenkét szándék, hogy felépítik szobraikból, festményeikből és rajzaikból azt a Déva várát, mely dacolhat a közönnyel és az ellenséges indulatokkal, a perccel és a történelemmel, az elmúlással és a folyton újjászülető lemondással. Galériánkban ez alkalommal — mintegy emlékezné tetve az igen színvonalas kiállításra — az „erdélyi tizenkettő” műveiből mutatunk be néhányat. \ _______________________________________________) KM galéria ‘Erdélyi képzőmű alkotásai A TARTALOMBÓL: ® A kisördög, és az üzlet ® Virágzásra várva • Golyózáporban, mindig elől O Végnélküli belháború Barakso Erzsébet / tt cikázik a pajkos tavasz már, a természet készen áll a nagy misztériumra, tavaszonként az ember is megrázza magát, hogy megújuljon. Hogyan alakul ez a mostani újjászületés, merre megy velünk ez a tavasz, milyen irányba fordul a sorsunk? Nemzeti ünnepünkre készülődve észrevehettük; ott bujkálnak ezek a kérdések a tekintetünkben, pillantásainkban aggodalom van és jövőféltés, nem tudjuk, mi vár ránk holnap, miféle újabb történelmi leckéket kell megoldanunk. Hiszen amilyen nagy volt a tavaszi reménykedésünk 1990- ben, annyira elmaradtak a várakozástól az utóbbi két esztendő tavaszai, mert az elsőt nem követték további újjászületések, s miközben az események igencsak próbára tették erőinket, gyakran süllyedtünk apátiába. Olykor az az érzésünk, néha már azt meg kellene kérdeznünk egymástól, vagy inkább magunktól (?), hogy egyáltalán tudunk-e még örülni a tavasz érkezésének? Szerencsére a nemzeti ünnepen azt tapasztalhattuk, van elég tartása és méltósága a nemzet fiainak és leányainak. Az idei március 15-e azt példázta, tudunk közösen ünnepelni — még a szkinhedek és a cigányok is együtt a hat párttal — ha a haza dicső történelméről van szó. Kiemelték a kommentátorok is: az új rend megszületése óta most először sikerült félretenni az ellentéteket, a kisebb közösségek érdekeit, hogy a Himnusz költőjének üzenete: „a haza minden előtt” érvényesüljön. Szívdobogtató volt ezen az ünnepen a fiatalok nagy tömegét látni, részben azért, mert úgy természetes, hogy a változások mozgatórugója mindig a romlatlan, tisztalelkű és tisztakezű ifjúság, a fiatalok vívták forradalmukat Párizs barikádjain, huszonévesek voltak a márciusi ifjak 48-ban, egyetemisták vonultak 56-ban a pesti utcán. És jó volt látni a fiatalokat azért is, mert tudjuk, sokan voltak, akik ünnepelték március 15-ét az elmúlt rendszerben is, amikor még nem volt szabad, tudjuk, sokuknak volt komoly részük az előző rendszer lebontásában, abban, hogy most március 15-ét szabadon ünnepelhessük, s mégis, a rendszerváltozás és az 1990-től tartó változások sorozata mintha kevéssé érintette volna meg az ifjúságot. Pedig a jövő zálogát a fiatalságban látjuk, hiszen ők azok, akik a nemzeti megújulást véghez vihetik. Most az ifjak tömege láttán arra kellett gondolnunk, nem szállhatnak el a levegőbe a szónoklatok a nemzeti függetlenségről, az állami szuverenitásról, hanem mint jó földben a mag, meg kell foganniuk, ha termékeny talajra Életünk tavaszi újjászületése hullanak. Ezen a március 15- én reményt sugárzott a fiatalok összetartozási igénye. Az együttes ünneplés — aminek magánvéleményem szerint természetesnek kellene lennie a nemzeti ünnepen — arra hívta fel a figyelmet: legyen bár különböző a véleményünk a dolgokról, hazánk és nemzetünk csak egyetlen van, s legyen bármilyen keserves és olykor kilátástalan a helyzetünk, történjék velünk akármi, a mi rendünket nekünk kell itt most megszülni. Hogyan is szól a márciusi ifjú. Vasvári hitx’allása? „Ha kell, mi készek vagyunk meghalni, csak a nemzet legyen szabad és az unokáink boldogok.” A 48-as forradalom történelmi parancsa nem évül el az évtizedek múlásával: a nemzetnek talpon kell maradnia. Elképzelhető, hogy ez egy széthúzó, netán darabjaira hulló nemzetnek sikerül? gy történész fejtegette a minap a tv-ben a nemzeti összetartás szerepét, azzal a megjegyzéssel, hogy a magyar leginkább csak akkor tudott összefogni, ha valamilyen külső erő fenyegette, egy külső veszéllyel szemben kellett egységességét felmutatnia. Ne adja Isten, hogy összefogásunknak ilyen tragikus ára legyen! Amint március 15-én megmutatkozott, az ünnep mámorában már van igény az összetartásra. Bárcsak eltehetnénk belőle az hétköznapokra is, amikor a hazát kell romjaiból felépíteni! Hiszen akkor is magyarok volnánk, amikor nem viselünk kokárdát a szívünk felett. Perben döntenek a részletről
