Kelet-Magyarország, 1993. február (53. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-06 / 31. szám

1993. február 6., szombat HATTER Kelet-Magyarország 3 Szabolcs Expo ’96 megyénkben Világkiállítási pályázat, nyíregyházi kutatómérnök sikeres részvételével Balogh József Nyíregyháza (KM) — Aki a rajzra néz, annak a feje­delmi sátornak a főhomlok­zatát látja, amelyik 1996- ban, a világkiállítás idején a Szabolcs községben történő események egyik fő helyszí­ne lesz. A mellette lévő kis rajzocskán már csak a múlt: László király fogadja az 1092-es országgyűlési zsina­ton az ispánságok küldötteit. Minden remény megvan ar­ra, hogy ha a ceremónia el is tér a kilencszáz évvel ezelőt­titől, a szabolcsiak — és itt most nem csak a község la­kóira gondolok — Európa küldötteit, a kiállításra kí­váncsi turistákat fogadják majd. A reményt az adja, amit néhány hete hírben közöltünk már: a Világkiállítás Pályázati Bizottsága döntött a regionális rendezvényekre benyújtott pá­lyázatok sorsáról, s elfogadta a Kalocsai István kutatómérnök által összeállított és a Szabolcs Expo Alapítvány egyetértésé­vel beterjesztett javaslatot. Dicsérő minősítés Az 1992 december 31-i dön­tés lakonikus rövidségű idéze­te: sorszám 4221011. Ezután három kódszám szerepel, a pá­lyázat neve Szabolcs Expo ’96. A pályázat témája: Hon­foglalás 1100 emlékéve, tu­risztika, találmányok. És a helyszín: Szabolcs község. Az eredményben szerkesz­tőségünk is bizakodott, mert a pályázati dokumentációban gazdag és tartalmas anyagot _______Tárca__ )Ub-&ß tálalt. Terjedelme 32 oldal volt, a leírások, a rajzok és a színes fotók szemléltetőek voltak. Valószínű ennek kö­szönhető, hogy a debreceni székhelyű regionális expo koordinációs testületé dicsérő minősítéssel terjesztette fel a Világkiállítási Programirodá­hoz a pályázatot. Tulajdon­képpen ezért indítottuk el a szabolcsi expo rendezvény krónikáját ismertető tudósítás­sorozatunkat. Reményteli várakozásunk helyességét most a Világkiál­lítás Pályázati Bizottság dön­tése igazolta, amelynek a zsűrijében 11 minisztréium szakértője, valamennyi köz- társasági megbízotti hivatal képviselője, a Világkiállítási Programiroda, a Társadalmi Tanács, valamint a pályázati bizottság 9 tagja vett részt. Hatás és gazdaságosság A bírálat főbb szempontjai között szerepelt a rendezvény nemzetközi, országos, regio­nális és helyi vonzása, temati­kus kapcsolódása a világkiállí­táshoz, kulturális, tudományos jelentősége, idegenforgalmi, turisztikai hatása, de szerepel­tetni kellett a rendezvény te­rületfejlesztési jelentőségét is. Ebben aztán a környezetvédel­mi követelmények kielégítésé­től a települések együttműkö­dési formáin át az infrastruk­túra alkalmasságáig sok min­den szerepelt. A harmadik csokor a bírálati szempontok között a rendezvény várható gazdaságossága, hatékonysá­ga volt. Ötlet kerestetik Ezzel lezárult a pályázat el­ső szakasza. A második fázis­ra vonatkozó fontosabb fel­adat egyeztetni a programot a környező rendezvények szer­vezőivel, például a hortobá­gyiakkal, a tokajiakkal és rész­letes pénzügyi és gazdasági tervet is össze kell állítani. A pályázati menet második fázi­sának határideje 1993 február 28. Jó lenne ezt az akadályt is hiba nélkül átugrani, de ehhez segítség is kellene. Pénzben és ötletekben egyaránt. Az ötle­tek gyűjtésében a Kelet-Ma­gyarország Szerkesztősége (Nyíregyháza, Zrínyi Ilona A Homo Politikus a Homo Sapiens (ember) fajához tartozó, annak Mini Deos (kisisten) alfajába sorolható élőlény. Az alfajba sorolásról évtizedek óta folyik a vita a tudósok körében. Egyes, ma­gukat függetlennek valló ter­mészettudósok szerint a Ho­mo Politikus bizonyos mutá­ciói kétséget kizáróan a pu­hatestűek rendjébe sorolha­tók, mivel semmiféle jel nem mutatható ki náluk a csonto­zat azon elemének kifejlő­désére, amit a köznyelv ge­rincnek nevez. A vita vég­leges és megnyugtató lezárá­sára mindeddig nem kerül­hetett sor, mert e nézet vallói rövid életűnek bizonyultak fenti tételük bizonyításához. A Homo Politikus ugyanis so­ha nem független, s ha érde­keit bárki által sérn'e érzi, hajlamos arra, hogy függővé tegye ellenfelét akár egy ken­derkötél által is. A Mini Deos alfajt, mint természettudományi kategó­riát a Homo Politikusok ta­lálták ki, hogy ezzel is megkü­lönböztessék magukat a ha­landó és alantas fajtól, a plebstől. A plebsnek — mint tudjuk—két alfaja ismeretes. Amely a Homo Politikust is­tenként tiszteli, az a nép. Amelyik megkérdőjelezi is­teni eredetét, az a csőcselék. Ezáltal válik lehetségessé, hogy a Nép egyik percről a másikra csőcselékké váljon. A Homo Politikus attól válik Mini Deossá, hogy képes fölismerni a plebs érdekeit, amire az tudatlanságánál és alantas érzelmeinél fogva al­kalmatlan. Sót arra is képes, hogy ezeket az érdekeket különböző pártszínekbe öl­töztetve képviselje és úgy harcoljon értük a különböző lovagi tornákon, mintha a sajátjai lennének. De, mivel nem a sajátjai, csak zsol­dosként lép az arénába, s megfelelő tiszteletdíjat kér a szerepléséért. Ha a kialku­dott zsoldot kevésnek találja, kicseréli sisakforgóját, és an­nak a pártnak a színeiben harcol tovább, amelyik töb­bet kínál szolgálataiért. így a Homo Politikus nemcsak ér­zelmi és szellemi magasabb- rendűségével különböztet­hető meg a plebs egyedeitől, hanem bőrének vastagságá­T. Ágoston László Homo politikus val is. A hámrétegben kiala­kult. olykor több centiméter vastagságú szarupáncél kép­ződés elsősorban az arcnak nevezett testrészen figyelhető meg. A Homo Politikus társas lény, csoportokban, hordák­ban érzi jól magát. Minden alkalmat megragad arra, hogy langyos szócsatákban dagonyázva bizonyítsa ráter­mettségét, hangjának bár­sonyos voltát, vagy éppen ér­ces csengését, műveltségének határtalanságát. A lehetet­lent is megkísérli, hogy beke­rülhessen az Istenek Taná­csába, s bebizonyíthassa, hogy minden kisisten között ő a legnagyobb, s csupán a jó édesanyja egykori félrelépése miatt nem ülhet most Zeus jobbján, holott őt illetné a trónus. A Homo Politikusnak iden­titása van, gátlásai nincse­nek. Nem kötik holmi ígére­tek, kényszerhelyzetben elej­tett szavak. A Homo Politikus bölcs. S mivel a bölcsesség általában élemedett korhoz kötődik, megengedheti magá­nak, hogy ifjan is szenilis legyen. E szenilitás egyik jele az infantilis játék. Nagy előszeretettel aggatnak egy­más mellére csilingelő ér­demrendeket, melyekkel gyermeki örömtől sugárzó arccal játszadoznak. A Homo Politikus hivatal­ból feddhetetlen. Bármit tesz, vagy nem tesz, az nemcsak a legjobb lehet. Még akkor is, ha ugyanezen tettért ő elítéli a plebs egyedeit, s a törvény szigorával sújt le rájuk. A tör­vénnyel, melyet ő alkot a saját képére, mint ahogy egykoron az Isten terem­tette a világot. És ültet bele tilalomfákat kígyókkal az ágai között, hogy lesújthas­son mindazokra, akik megkí­vánják az almát. A Homo Politikus általá­ban négy végtaggal rendelke­zik. ezek azonban jóval fej­lettebbek, mint a Homo Sapi­ensnél megfigyelt végtagok. Ez az eltérő használattal ma­gyarázható, hiszen amíg az előbbi egyedek a földön való járásra, szerszámkészítésre használják a fent említett szerveiket, a Homo Politikus a fellegekben jár. Megnyúlt lábai a taposáshoz alkalmaz­kodtak, míg hosszúra nőtt egyik kezével mindig új kap­csolatok után kutat (ezt szak­nyelven lobbizásnak hívják), a másikkal pedig a társaira mutogat. A plebs csak bámul, és a tarkóját vakarja. A ku­tató sem érti. hogyan alakul­hatott ki ez a kóros mutáció. Aztán csak legyint, mondván: „ hiába no, nagy az Isten ál­latkertje..." utca 3—5.) is részt vesz, mint az Alapítvány tagja. Korábban felsoroltuk, mi­lyen cégek, szervezetek voltak az alapítvány alapítói. Ebből az is kitűnt: meglehetősen sze­rény anyagi hátérrel rendel­kező költségvetési intézmé­nyek ezek, ezért szeretnénk ar­ra is felhívni a figyelmet, hogy az alapítvány nyílt, tagjainak köre bővíthető. Hasznos len­ne, ha a vállalatok, vállalko­zók, a gazdasági és társadalmi szervezetek belépnének az alapítvány tagjai közé. Kez­detnek az is jó lenne, ha szán­déknyilatkozattal fejeznék ki szimpátiájukat és későbbi pénzbeli támogatási akaratu­kat. Ezeket a nyilatkozatokat is a szerkesztőséghez kellene eljuttatni. Azt talán sokan tud­ják, hogy az alapítványi célra befizetett összegek levonhatók az adóalapból. Új tanfolyamok a Városmajorban Új kiscsoportok indulnak a nyíregyházi Városmajori Kö­zösségi Házban. A szervezők várják a jelentkezőket kezdő angol, olasz és középfokú né­met nyelvtanfolyamokra. Ugyancsak várják az érdek- lődéket a most induló szabó­varró tanfolyamra. Föld­árverések Nyíregyháza (KM) — Újabb településeken nyílt le­hetőség a földárverés megkez­désére. A Kárrendezési Hiva­taltól kapott információ sze­rint március 9-én reggel 9 órától licitálhatnak a művelő­dési házban akik földet sze­retnének kapni kárpótlási je­gyükért. Ezúttal hét határ­részen 170 hektár szántó, erdő, rét, gyümölcsös és szőlő kerül kalapács alá. az aranykorona­érték meghaladja a 2200-at. A Vay István tagban lévő szán­tóra és erdőre a gázvezeték miatt szorgalmi jogot jegyez­tek be. Rohodon március 10-én reg­gel kilenckor kezdődik az ár­verezés. Itt 830 aranykorona értékű szántó, gyümölcsös és erdő vár új gazdára, a terület nagysága 110 hektár. Nagy cserkeszen március 11- én szokatlanul korán, reggel nyolckor kezdődik a licitálás. A falu határából ezúttal 230 hektár, hatezernél több arany-, korona értékű föld kerül kala­pács alá. Nézőpont ) A tudás almája Galambos Béla 5 ok, avagy kevés az a tíz százalék, amennyiről a statisztika beszél, midőn a szövetkezetekből mostaná­ban kivált egyéni gazdálko­dók nagyságrendjét említi, tulajdonképpen nézőpont kérdése. Véleményem szerint a je­lenleginél többen vállalkoz­tak volna a nehéz, de lélek­ben szabad, önálló gazda­életre, ha nagyobb lett volna az emberekben a bátorság és az önbizalom. Bátorítás­ban ugyan — ami helyből sajnos nem, inkább csak „fentről” érkezett — nem volt hiány, de a gazdasági körülményeket, a biztonsá­gosabb vállalkozás feltéte­leit ezzel párhuzamosan nem sikerült időben kialakí­tani. így aztán azoktól, akik nem rendelkeztek megfelelő anyagi háttérrel, korábban kialakított eszközparkkal, már nem is bátor, sokkal inkább vakmerő lépés lett volna, ha ennyi bizonytalan­ság közepette mégis bele­vágnak. A másik „kellékkel" az önbizalommal is hadilábon áll az egyéni gazdálkodás után titkon vágyakozók na­gyobb része. Az évtizedeken keresztül csak részfelada­tokat végző, mezőgazdasá­gi munkásként, utasításokat végrehajtó emberekben honnan is lenne meg az a magabiztosság, ami az ön­álló beszerzéshez, termelés­hez, értékesítéshez és mind­ezek pénzügyeinek az in­tézéséhez elengedhetetlenül szükséges? A tudás almájá­ból mindig csak egy szelet­hez jutók honnan ismernék az egész gyümölcsöt, a gaz­dálkodás kerek egészét, ami ebben az állandóan változó világban való boldogulás­hoz elngedhetetlen? A magabiztosságot — ha már pénz nincs zsákszámra — csak a tudás, a gazdálko­dás dolgaiban való jártas­ság teremtheti meg. Ezért kell egyfelől minden képzési lehetőséget megadni, más­felől pedig minden ismeret- szerzési lehetőséget kihasz­nálni a falusi embereknek. Ezért lehet üdvözölni min­den olyan kezdeményezést — mint a gazdatanfolya­mok, népfőiskolák, kertba­rát mozgalom —, ami a ma­gyar vidék lakosságának a jobb megélhetéséhez szük­séges szakismereteit igyek­szik bővíteni. Panzió Naményban Elek Emil felvétele Kommentár A fasorok védelmében Dankó Mihály A 7 ehéz helyzetben van a l V természet. A fűrész elől nem tud elfutni a fa, a le­vegő, de a föld sem tud sem­milyen módon tiltakozni, ha mérgezik. Az ember pedig, aki mindezeket a bűnöket elköveti, nem törődik a jövővel. S miért jutott min­dez az eszembe? A kárpótlásra jogosultak­nak a települések földren­dező bizottságai ideiglene­sen és ingyenesen kiosztot­tak területeket. A gesztus lényege, hogy amíg nincs meg a végleges rendezés, a kárpótlásra kijelölt földek ne maradjanak parlagon. Figyelmeztették a gazdákat: csak használói a területnek, és nem illetik meg őket a tu­lajdonosi jogok. Nem lehet a földön beruházást végezni, megváltoztatni annak műve­lési ágát. Hozzátartozik még, hogy az ideiglenes használóknak a kapcsolódó fasorokat sem lehet kivágni. Ennek ellené­re mi történt? Nagyon sokan azzal kezdték a „honfogla­lást", hogy — engedély nélkül — kivágták és haza­vitték a fákat. Gondolták, biztos ami biztos, ki tudja, mit hoz a jövő? Mindez a múlt ismeretében talán in­dokolt is lenne, de tudomá­sul kellene már venni: egy­szer megoldódik ez a „ká­osz", s minden jogos tulaj­donoshoz visszakerül a föld. Több ok miatt is gond a tarolás. Nem biztos, hogy a most kapott terület továbbra is az övé marad, s a későbbi gazda vajon mit szól majd a pusztításhoz? Nagy problé­ma, hogy a környezetünkben egyre csökken az életünkhöz nélkülözhetetlen oxigént ter­melő fák mennyisége. Ha ma kivágnak egy akácot, év­tizedek kellenek, mire az elültetett csemetéből lombos fa lesz. Amúgy is nehéz a fa­tolvajoktól megvédeni az erdőket. Nos, legalább azok tiszteljék a tulajdont, a ter­mészetet, akik harcolnak, hogy visszakapják a saját­jukat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom