Kelet-Magyarország, 1993. február (53. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-04 / 29. szám
1993. február 4., csütörtök EGYRŐL TÖBBET Kelet-Magyarerszág 7 Előfizetés havonta Nagyon régi előfizetője vagyok lapjuknak, de sajnos az emelkedések miatt nem sokáig fogom tudni nélkülözni az árát. Nagyon hálás vagyok Önöknek, hogy igyekeznek enyhíteni a gondjainkon. Len- ne egy javaslatom is: jó lenne, ha egyszerre csak egy hónap előfizetési díjat kellene fizetni, és nem két havit. A kispénzű ember így könnyebben ki tudná szorítani a lap árát. Vagy ez csak a postán múlik? Tisztelettel: Kalán Mihályné Baktalórántháza (Szerk. megjegyzése: Havonként is elő lehet fizetni a Kelet-Magyarországot.) Aranylánc medállal Tisztelt Szerkesztőség! Azzal a kéréssel fordulok Önökhöz, ha mód és lehetőség van rá, továbbítsák köszönete- met egy ismeretlen, becsületes nő számára. Ez év január 14-én a kis- várdai állomás melletti diszkont boltban elveszítettem az aranyláncomat medállal együtt. Az Isten áldását kérem annak a hölgynek, aki megtalálta, valamint a bolt dolgozóinak, akik becsületességükkel nekem vissza tudták juttatni a kedves emlékű ékszeremet. Jó lenne, ha az egész világ minden emberének szívében ilyen becsület lenne, hogy ne a félelem és rettegés töltse be életünket. Tisztelettel: Lukács Sándorné Gégény Futunk a pénzünk után Nemcsak a nyirbogátiak futnak az eladott almájuk ára után, hanem sokan mások is a megyében. Sajnos országos jelenség ma a más pénzének ily módon történő eltulajdonítása. Mi újfehértóiak és vadastanyaiak a meggy eladásával jártunk úgy. A meggyet a múlt év júliusában egy Békéscsabán működő GMM Kft. - melynek vezetője Mekis András - vásárolta meg és Markóczy Cézár útján egy Pámer nevezetű müncheni német kereskedőnek adta el. Ez a bizonyos német úr a nagyhalászi takarékszövetkezetnek 500 ezer márkás fedezetlevelet adott, aminek alapján a termelők egy részét a takarékszövetkezet kifizette. A meggyet a német úr kamionokkal elszállította, a fedezetlevelet elszámolás nélkül gyorsan visszavonta, így sem a takarékszövetkezet, sem a termelők egy része nem kapta meg a meggy árát, ami több mint 16 millió forintot tesz ki. A takarékszövetkezet pereli az elveszett pénzét. Mi termelők levélben többször is kértük Mekis urat, hogy fizesse ki a meggy árát, de ő válaszra sem méltatott bennünket. Mi, kistermelők nem értjük azt, hogy egy jogállamban megengedhet magának egy kereskedő olyat, hogy mások keserves munkájával megtermelt áru értékét büntetlenül eltulajdoníthatja. Szerintünk ily módon a nem polgárosodó állampolgár vihargyorsan elszegényedik, a polgárosodó ugyanilyen sebességgel meggazdagszik. Miért kényszerül az állampolgár arra, hogy jogos járandóságáért hónapokig, esetleg évekig pereskedjen. Nem lehetne ezeket az urakat valakiknek valamilyen eszközzel fizetésre kényszeríteni? Vincze József Nyíregyháza Ószőlő u. 109. A 13. havi fizetés Megkaptam az úgynevezett 13. havi fizetésemet. Mondanom sem kell, majdnem hanyatt estem a meglepetéstől, amikor megláttam az összeget. Ez kb. a fele annak, amit havi bérként kapok, tehát ez nem 13. havi fizetés, csak annak a fele. Félkábán a meglepetéstől beszédültem a nővérszobába: látom a nővér maga alatt van. - Mi baj van? - kérdezem. - Nézze meg, doktor úr! Nem tudom megvenni a gyermekeimnek a téli cipőt, nem elég két párra (5400 Ft.). Az az összeg, amit én kaptam több, de.,. Tudják meg Tisztelt Olvasók: a nővérek, a műtősfiúk, asszisztensek 13. havi fizetése nem éri el a létminimumot. Fiatal orvoskollégám 12000 Ft- ot keres havonta, amiért 18 évet tanult. Kórházunkba most vettek fel egy targoncás fiút havi 18000 Ft-os fizetéssel, általános iskolai végzettséggel. Vajon ki látja mindezt? Van-e felelős, van-e olyan, aki felvállalja a „nyomorultak” sorsát? Az Országgyűlés nem, az biztos! A LAET aláírásgyűjtési akciója alkotmányellenes, a nyomor viszont alkotmányos. A 13. havi fizetés alkotmányos, de a nővérkék gyerekeinek lába nem alkotmányosan fázik. Észnél van még itt valaki? Igen! Megint mocskos, lenéző módon az arcunkba vágta a politika: nesztek senkik, alamizsna. Ég az arcom a szégyentől, amikor arra gondolok, hány olyan orvos van, aki egyben országgyűlési képviselő is. Én szintén orvos vagyok, szégyellem is magam helyettük. Elnézést kérek az ő nevükben mindenkitől, aki ilyen keveset kapott 13. havi fizetésként. Ők nem vállalják fel a csapatukat, a pártjukkal, a miniszterükkel szemben, mert azt ugye mondanom sem kell: Surján Úr nem a mi miniszterünk! Tisztelt Képviselő Urak! Tisztelt Orvos Kollégák!(?) Van egy kérdésem: a mi szemünkbe már nem tudtok belenézni — ezt értem —, de mi van a tükörrel, úgy reggelente? Vagytok elegen az Ország- gyűlésben! A saját csapatotokért, a mi kutyánk kölykéért nem kéne már tenni valamit? Dr. Mihályi József megyei kórház Tájékoztató táblát a szovjet emlékműhöz Képtelen vízfogyasztás Heves nyilvános vitát váltott ki dr. Takács Péter írása a Szavicsav körüli gondokról. Lapunkban több ízben foglalkoztunk a témával, ezekhez csatlakozik az alábbi levél, melyet negyvenkilencen írtak alá a Bessenyei tér 3. szám alól. Nem csak a víz magas árát reklamálják, hanem a köbméterben megállapított menynyiség ellen tiltakoznak. A lakásokban egy-két személy lakik, képtelenség 8-13 ezer liter hidegvizet felhasználni, ennyit számláznak majdnem minden hónapban. Szeretnék, ha valaki felülvizsgálná a vízórát, mert szerintük lehetetlen leolvasni, s így több felhasználással terhelik a lakókat. A szerkesztőség fenntartja magának azt a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve közölje. A főszerkesztő postája az olvasók fóruma, a közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. Egyetértek Polgármester Úr reális felfogásával, amelyet „Válaszlevél szoborügyben” című írásában fejtett ki 1993. január 20-án. Valóban, ezt a szobrot kivételesen meg kell őrizni önmagunk számára: mementóként, emlékjelként! Olyan kivétel ez, amely erősíti a szabályt, hogy tudniillik fel kell számolni az önkényuralom minden emlékét! De nehogy akárki azt hihesse, hogy ezt a szép szobrot a szabadságszerető magyar nép (1848, 1920, 1956) maga állíttatta le- tiprói tiszteletére, szükséges tájékoztató táblák (magyar, német, angol és orosz szöveggel) elhelyezése a szobor körül, az egykori Kovács Ist- ván-kert négy sarkában. Szerintem e táblákon a következőket kellene közölni: „Ezen Kozák lovas c. szobor 1945- ben szovjet megrendelésre készült, Pátzay Pál alkotása. Bár 1956-os forradalmunk ledöntötte, 1957-ben mégis visszaállították. Most már emlékeztessen minket a zsarnokságra és az alóla való szerencsés fel- szabadulásra.” így a turisták nem állnak értetlenül a szobor előtt, sőt az idegenforgalom is terjeszthetné a tapasztalatot: tirpákok által felvirágoztatott Nyíregyháza városában ma is élő valóság a türelmesség! Dr. Fazekas Árpád Nyíregyháza 1929—1944 között Kovács István szobra állt itt (Gö- römbey Imre alkotása volt). Archív felvétel Csak látszólag ellentmondás Tisztelt Szerkesztőség! „Kétféle igazság” címen olyan cikket olvastam lapjukból, mellyel minden tekintetben egyet tudok érteni, — csak azt nem értettem, hogy miért kellett azt „Magán- vélemény”-ként feltüntetni. Szerintem ugyanis egy ilyen cikket nyugodtan vállalhat az újság, mert az csak az igazságot tartalmazta, — ezért még nem lehetne semmiféle részrehajlással vádolni. Ha egyszer törvény mondja ki, hogy a képviselőket nem lehet visszahívni, akkor az egész parlamentet meg pláne nem lehet. S az sem lehet kétséges, hogy százezer aláírás összegyűjtése esetén, — népszavazást lehet kezdeményezni, illetve elrendeltetni. Ez ellentmondásnak látszik, de az előbbiek szerint a képviselő, vagy képviselők visszahívására ez nem vonatkozik. Szerencsére ebben a kérdésben most az Alkotmánybíróság is egyértelműen foglalt állást, bár szintén javasolta a vonatkozó rendelet mindenki szempontjából annak teljes egyértelművé tételét, törvénymódosítással. Tanulsága azonban van az esetnek, egy ilyen dolgot alaposan át kell gondolni, mielőtt valaki elindul egy ilyen aláírásgyűjtéssel elérni kívánt cél érdekében. Nem közömbös az sem, hogy milyen hatással lehet ez a közvéleményre és egyáltalán mit lehet ezzel elérni. Hol van az biztosítva, hogy a lakosság nagyobb része el is fog menni a szavazásra, mint pl. a K. Z. által kezdeményezett népszavazásnál is történt. A kezdeményező népszerűségének ez feltétlenül ártott, s akkor még nem szóltunk arról az 560 milliós költségről, amelyet az ablakon ki kellett dobni, mintha nem lett volna jobb helye ezeknek a millióknak! Mi a biztosíték arra, hogy egy újabb népszavazás nem jelentett volna hasonlóan felelőtlen pénzkidobást? Dr Misky László Nagykálló Odább az agarakkal! Nem tudom, ki hogy van veie, de én mindig szívesen bekapcsolom a rádiót, ha hírét veszem, hogy Torgyán József fog beszélni. No, nem azért mintha egyetértenék vele és odáig volnék érte! Nem, nem! Isten ments! De valahogy élvezem azt a vehemenciát, ahogy ez az ember teleszájjal beszél. Amit mond, abban meg mindig találok valami nedvesen humorosat. Ha őt hallgatom, még a rádió előtt ülve is gyakran azon kapom magamat, hogy önkéntelenül is előhúzom a zsebkendőmet, és az arcomat törölgetem. Hát nem röhejes? Az, ahogy annakidején a saját frakciója kiebrudalta, egyenesen groteszk volt, a tor- gyáni reakció pedig, ahogy le akarta söpörni a közélet színpadáról hatalmi féltésében a vele egyet nem értő társait, bennem az '50-es évek politikai gyakorlatát idézte föl. Dehát ugye, a Kisgazdák azt csinálják és úgy csinálják maguk közt a dolgukat, ahogy akarják. De csak maguk között! Úgy tűnik azonban, hogy ez a demagóg és kétes múltú úr oda is odadugja az orrát, ahol semmi keresnivalója sem lenne, megdöbbentve ezzel a kisgazdákon kívülállókat is. Mint például Győrben, abban a nemrégi beszédben, amit a rádió esti krónikája említett január 31-én. Nem tudom, milyen alapon, de ebben a beszédében Torgyán úr úgy nyilatkozott, hogy a következő választásokon a magyar politikai üldözötteket veszi magához társul, mert a mai hatalom szövetkezve a volt kommunistákkal, nem engedte meg, hogy ezekből „az üldözöttekből üldözők” legyenek. Hát ami sok, az azért Sok! Torgyán úr! Odább azokkal az agarakkal! A vásár kettőn áll. Én is '56-os üldözött vagyok (voltam), de soha nem ajánlkoztam társul és nem is fogok. Aztán meg, ha üldözött is vagyok, üldöző semmiképpen nem akarok lenni, hanem inkább megbékélni akarnék mindenkivel. És azt hiszem, hogy a Pofosz és Tib is ugyanezt akarja. Ám, ha csalódnék ebben; és mégis Torgyán úrhoz szegődnének egykori sor- sos társaim, megtagadnám őket, s odafordulnék Thürmer Gyula felé. Oda, mert tisztességesebbnek, biztonságosabbnak tartom kibékülni és együtt tartani a régi, de ismert ellenséggel, mint odacsapódni a torgyáni bizonytalanság és ismeretlenség szélsőségéhez. Isten irgalmazzon nekem! Balogh László Rohod Nyíltan, tárgyilagosan Tisztelt Főszerkesztő Úr! A Kelet-Magyarország- ban, Balogh József újságíró a „Fondorlatosán” című cikke nyomán fogtam tollat. Sajnos, nem tudok úgy írni, hogy nyilvánosságot kaphasson ez a pár sor! Engedjék meg, hogy kö- szönetünket, és elismerésünket fejezhessem ki ezért a cikkért. (Azért használok többesszámot, mert barátainkkal is megbeszéltük!) Büszke vagyok arra, hogy épp helyi lapunk vette a bátorságot ahhoz, hogy őszintén, nyíltan és tárgyilagosan fogalmazzon végre „médiaügyben”! Azért jó ez a cikk, mert mer arról beszélni, hogy mi az igazság. Beleláttat etikai mélységünkbe, tisztességtelenségünkbe, felvállalja, hogy felnyitja szemünket! És kimondhatatlanul is állást foglal végre abban is; nem biztos, hogy köztársaságunk elnöke ezzel az ország érdekét szolgálja! Becsülöm önöket azért, mert sokszor írnak az igazságról! Nagyobb szerepet kellene kapnia annak a hangvételnek, mely megláttatja velünk, egyszerű emberekkel, hogy etikailag milyen mélyen van ez az ország, és mennyire nincs morális tartás bennünk! Tisztelettel: Nagy Jánosné Nyíregyháza
