Kelet-Magyarország, 1993. február (53. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-25 / 47. szám
HÁTTÉR Kelet-Magyarország 3 1993. február 25., csütörtök Érpatak is felzárkózik A háttérközművek a fejlődést segítik A takarékszövetkezet mögött épül a tornaterem. Emellett, a régi helyén áll majd az új hat tantermes iskola A SZERZŐ FELVÉTELE Érpatak (KM - Gy. L.) — A községek többségében vagy már elfogadták a költségvetést, vagy ezekben a napokban fogadják el. Mivel tud gazdálkodni egy kétezer lakosú község önkormányzata? Mire futja? Ennek jártunk utána Érpatakon. Kóczon Pálhoz, Érpatak polgármesteréhez a bejárás nem a titkárságon keresztül vezet, hanem közvetlenül az előtérből. Vajon szándékosan? — Igen. Nincs fogadási idő sem. Ha itthon vagyok, bárki bármilyen ügyben bekopogtathat. (A beszélgetés során volt is rá példa bőven. De mivel „vil- lámkérdésekről” volt szó, nem várakoztattuk meg a látogatókat.) • Érpatak nemrég lett újra önálló. Mit jelent ez a község életében? — Újfehértóhoz tartoztunk, s ezt meg is érzi a falu, hiszen fejlesztés itt nem volt. Elég, ha csak annyit mondok: az általános iskola három épületben van, a központi épület egy 110 éves ház. Sajnos, a válás a mi esetünkben nem volt sem szép, sem eredményes. Mert úgynevezett vagyonmegosztás nem volt. Tehát mindent csaknem a nulláról kell kezdenünk. 0 Mennyivel gazdálkodik a község az idén? — Összesen kilencvenmil- lió bruttó összeggel, amelyből 31 millió a normatív támogatás, a személyi jövedelemadó a kiegészítéssel együtt 6,7 millió, céltámogatás az új tornateremre 4 millió, az AFI-támogatás a gázprogram megvalósításához 16,4 millió, az önkormányzat saját bevétele 30,3 millió. Ez utóbbiban viszont benne van a gázhoz a lakossági hozzájárulás is. 0 Az elmondottakból kitűnik, hogy most a legfontosabb a gázprogram megvalósítása. — És a tornaterem befejezése, hiszen a huszonhárommilliós beruházás július elsejéig reményeink szerint elkészül. De visszatérve a gázhoz, azt feltétlenül el akarom mondani, hogy annak idején a megye 15 gázfogadó állomásban gondolkodott, a tizenhatodik támogatásáról, azaz a bökö- nyi-geszterédi-érpatakiról megfeledkezett. Ez tizenöt- milliót jelent, amit kényszerűségből a lakosságra terheltek. Ebből ránk kétmillió jutott. Mi ugyanis a Hajdúsági Iparművek fogadójára csatlakozunk: ide is be kellett szállni. Egyébként a lakosság a szorító anyagi gondok ellenére is látja, hogy a gázprogramból nem szabad kimaradni. Ezt jelzi, hogy a 740 portából legalább 450-500-ra kérik a gázt, ami egy-egy család esetében 35 000 forint hozzájárulást jelent. A gázprogramot ’94-ig kell megvalósítani, de mi szeretnénk még az idén pontot tenni a dolog végére. A Nyír- bau Kft. ezt a határidőt, szabad kapacitása lévén, vállalta is. 0 Említette, hogy nincs iskola, ugyanakkor tornatermet építenek. — Távlati terveinkben szerepel iskolaépítés is, hiszen a központi épületet már életveszélyessé nyilvánították. A TÁKISZ-on keresztül pályázatot nyújtottunk be. A tanulmányterv már el is készült. De a megvalósításhoz ötvenmillió forint kellene, melynek előteremtéséhez az önkormányzat csak 30 százalékkal tud beszállni. Ugyancsak közeli a crossbar kiépítése balkányi központtal. Ez is 2,3 millió forint. 0 Amit elmondott, nyilván nagyon fontos a község életében. De vajon milyen az érpataki ember közérzete? Tud-e az önkormányzat segíteni a rászorultakon? — Sajnos, erre elég kevés a pénz, hiszen a megkezdett beruházásokat be kell fejezni. A községben jelentős a munka- nélküliség, mintegy 200-an nincsenek állásban. Ez a munkaképes lakosságnak közel 30 százaléka. A község mindig is a mezőgazdaságból élt, ám a téeszek — mind az újfehértói, mind a nagykállói — megszűntek itt létezni. Bár van igény a földre, mégis attól tartok, hogy jó, ha 30-40 százaléka tulajdonba visszaigényli. * * * Érpatak (1907 óta ez a neve) lakosainak száma jelenleg 1946 fő. Az általános iskolába 180-an járnak. Valaha, fénykorában ebben a községben háromezernél is többen laktak. Nyugdíjaskamara az idősekért Nyíregyháza (KM) — A Nyugdíjasok Országos Kamarájának ügyvivő testületé „a leghatározottabbban tiltakozik az 1975. II. törvény módosítása ellen” s ragaszkodik ahhoz, hogy a nyugdíjak emelése az 1993. évi átlagkeresetek növekedésének megfelelő mértékű legyen — derül ki abból a levélből, melyet a kamara vezetői lapunkhoz eljuttattak. A levélből a továbbiakban megtudhatjuk: a nyugdíjaskamara illetékeseinek véleménye szerint ugyanis az infláció már az év első két hónapjában számottevően emelkedett, az elmúlt év decemberéhez viszonyítva legalább 14 százalékkal nőtt. Amint a nemrég kiadott állásfoglalás fogalmaz: ha a keresetek átlaga meghaladja a 14 százalékot, akkor a nyugdíjaknak is ebben az arányban illene változniuk. Nagy kérdés persze, vajon milyen forrásokból teremthetők elő a nyugdíj- emeléshez szükséges forintok? A kamara úgy tartja, ezt az összeget a kormány a társadalombiztosítás kintlévőségeinek behajtásából, a nyugdíjalap további profiltisztításából teremthetné elő. _________Tárca _ M ár egy hónapja gyötör a fiam, hogy ő múmia akar lenni az óvodásfarsangon. — Apa, van olyan hosszú fáslitok, amibe be tudtok tekerni? — kérdezte meg időnként. Eleinte csak bólogattunk rá, hogy persze, van, de azért ne legyen múmia, hisz annyi szép, kedves figurának fel tudna öltözni. Hanem aztán már—ahogy közeledett a nagy nap — komolyabban kellett venni „követelését”. Ajánlottuk neki, hogy elvisszük a jelmezkölcsönzőbe, ott kedvére keresgélhet a szebbnél szebb maszkokban. — Lehetnél huszár, milyen jól állt neked az egyenruha. — O, még csak azt találd ki. — Hát akkor öltözhetnél Piroskának. — Még hogy én lányruhát vegyek fel?! Hogy gondoltok ti ilyet?! — mondta mérgesen, fekete szeme szinte szikrát vetett, szája már görbülésre állt. — Lehetnél cowboy vagy seriff. — Tavaly seriff voltam, csak nem gondolod, hogy megint annak öltözők?! Felröppent még néhány Györke László Farsang ajánlat, de a gyerek hajthatatlan volt, még csak el sem akart menni a kölcsönzőbe. — Vagy múmia leszek, vagy bűnöző — jelentette ki tömören. Ez az utóbbi, bizony meghökkentett kicsit. A múmiát sem tudtam hová tenni, de hogy miért akar éppen bűnöző lenni—nem értettem. — Szerinted hogyan öltöznek a bűnözők? — Tudod, apa, van egy rakás pisztolyom. Azokat az övembe tűzném. Hát nem úgy néznék ki, mint egy bűnöző? Bólogattam, de azért nem fért a fejembe, miért akar éppen bűnözőnek öltözni egy hatéves kisfiú. Talán a filmekben olyannak látja őket, ami számára vonzóvá teszi a társadalomnak ezt a törvényen kívüli rétegét? Aztán eszembe jutott, hogy újabban már mese helyett is krimit kap a gyerek. Ki ne emlékezne a Rendőrakadémiára? Meg aztán — számomra elfogadhatatlan— hogy nem is mindig egyértelműen negatív a szerepük a különböző „műalkotásokban". Hogy aztán nevelési szempontból mekkora ficamot jelent az értékek megítélésében, azt hiszem, erre példa esetünk is. Rossz példa. — De hát a seriffnek is lehet egy rakás fegyvere. Meg a jó betyárnak—próbálkozom még. — Nem érdekelsz. Én bűnözőnek akarok öltözni és kész. Nem öltözött annak. Beérte egy lepedővel is. Mert azért a „szellem”, azaz a kísértet nem feltétlen bűnöző. Kiváló kollégium Gyarmaton Fehérgyarmat (MK) — A kilencezer lakosú kisvárosban háromezer diák tanul. A Móricz Zsigmond Középiskolai Kollégium eredményei alapján elnyerte a „kiváló” címet. Tavaly pályázat útján „nyertek” 18 millió forintot, melyből korszerűsítették az A és C épületrészt. A gázfűtés bevezetése mellett otthonosabbakká tették a lakószobákat, a szociális helyiségeket. A kollégiumnak jelenleg 302 lakója van, akik 50-70 forintot fizetnek naponta a teljes ellátásért. A kollégium három tanintézet vidéki gyermekeinek ad otthont: a gimnáziumnak, a szakmunkásképzőnek és a szakiskolának. A kollégiumra jellemző a szigorú fegyelem. Ám a kiváló előmenetelű és példás magaviseletű diáknak még a kosztért sem kell fizetnie egy teljes hónapig. • Az elmúlt napok egyik szenzációja volt Fehérgyarmaton egy kigyulladt Trabant. A szálkái tűzoltók gyorsasága, szakszerűsége megakadályozta, hogy nagyobb kár keletkezzen, illetve más is a tűz martaléka legyen. Személyi sérülés nem történt. Nézőpont Védekező Szőke Judit C sak zsivaja van a népvándorlásnak. Hely, ahol meghúzhatnák magukat a hazájukat nem önszántukból elhagyók, most már nincs. Nincs hová menni a menekülőknek. Érdekek és érzelmek ütköznek az ezredfordulón, diplomatamosolyok suhannak, homlokok ráncolódnak, miközben emberpiaci prédák, sőt nem ritka, hogy éhhalál, gyilkosság áldozatai az idegenek. Országunk jónak is, rossznak is tranzitja. A politika és a közvélemény türelmesen, megértőén fogadta eddig a menekülthullámokat. Akiket üldöznek, azt befogadjuk. Am az ellentmondások nem ilyen egyszerű képletűek. A magunk szénája sem áll éppen jól — bár kétségtelen, hogy szomszédainkhoz képest stabilak vagyunk. Egyesek szerint határaink átjárhatósága geopolitikai helyzetünknél fogva indokoátjáróház lattanul liberális. De mit tehetnénk? Vállaljuk a nagy anyagi áldozatokat, ami abból a helyzetből adódik, hogy kicsiny országunkból el nincs, be annál inkább van vándorlás. A gazdasági okokból bevándorlók főleg a közrend, a közbiztonság terén okoznak feszültséget, meg is jelentek új bűncselekményfajták. Készülőfélben vannak az idevonatkozó törvények. Amik akármilyenek is lesznek, egy sajnálatos, történelmivé vált tényt nem változtathatnak meg: a világ végképp kettészakadt. Gazdagokra és szegényekre. Egy magunkfajta kis országnak az a dolga, hogy apelláljon a világ lellkiis- meretére — ha van olyan — és felhívja a figyelmet a megoldás sürgősségére. Amíg oda eljutunk, addig szükségünk van rideg, adminisztratív intézkedésekre. De csak a védekezés miatt. Számítógéppel felszerelt, felújított posta működik Vaján Haras2Tosi Pál felvétele: Kommentár ________ Adósirató Balogh Géza 77 gyre inkább hajlok arra J-j a megállapításra, egy állam fejlettségének egyik legfontosabb — ha nem a legfontosabb — fokmérője, hogy milyen bonyolult, s szigorú az adórendszere, -ellenőrzése. Hát akkor Magyarország még rég meghaladta Angliát, meg az Egyesült Államokat is, hallom nyomban honfitársaim ellenvetését, hiszen a magyar adórendszer tekervényessé- gével nem sok ország veheti fel a versenyt. Az igazat megvallva egészen a legutóbbi időkig ebben a hiszemben voltam én is, ám az elmúlt hetekben megvilágosodtam. Hazajött a Lyonban élő egykori iskolatársam, kiszállt a legújabb ; típusú BMW-jéből, s a fülembe zokogta, tönkrementem, barátom. Mit mondjak...? Nem úgy nézett ki, mint egy csődbe jutott étteremtulajdonos. A nyakában akkora aranyláncok, hogy alig bírta tartani őket, az ujjain öklömnyi pecsétgyűrűk, szóval a marxista tanulmányainkból már jól ismert kapitalista tökéletes mintapéldánya volt. Néztem a láncait, de ő csak legyintett. Ne tévesszen meg az arany, azért is jött haza, hogy az anyjánál hagyja a kocsijával együtt. Majd eladja, s a pénzből itthon kezd valamit. Hát mondd már, mi történt, kapacitáltam. Tragédia, sóhajtotta, rámszállt az adóhivatal. Menekítek haza mindent, s nem sokára magamat is. Azt hiszed, itt jobb lesz? — kérdeztem, s előhúztam fiókomból a még kitöltetlen adóíveimet. Átfutott rajta, s éktelenül nevetni kezdett. Ez nektek bonyolult...!? Hát ezzel egy iskolásgyermek is elboldogul. Ez volt az a pont, amikor mélységesen nekibúsultam. Hiszen abban a hiszemben voltam eddig, hogy legalább ezen az egy területen felvesszük a versenyt a legfejlettebb országokkal. Hát nem tragédia, hogy ezt a kis örömet is elveszik az embertől?
