Kelet-Magyarország, 1993. február (53. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-22 / 44. szám
' 1993. február 22., hétfő ||||||||j|||||HHHMMHHR!HÍÍIIIIiP HÁTTÉR Kelet-Magyarország 3 Fellegek a villa fölött Kifizeti-e valaki a bírságot, vagy marad minden, ahogy volt? Harasztosi Pál felvételei Nyíregyháza (KM - Kováts Dénes) — A hírek szerint van néhány ügy a megye- székhelyen, melyek körül nincs minden rendben egyesek szerint. Ezek közé tartozik többek között a Bencs- villa helyzete. Állítólag a jelenlegi bérlő nem rendelkezik bérleti szerződéssel, ráadásul az a bérlő, akit még a városi tanács jelölt ki, máig nem fizette ki a rászabott építésrendészeti bírságot. Ez utóbbi 800 ezer forint körüli összeg, ami ugyan nem nagy tétel a város költségvetését tekintve, de elég jelentős lehet ahhoz, hogy hiányozzon a kasszából. — Hosszú időre nyúlik visz- sza a téma — mondta érdeklődésemre Angyal László, a Műszaki Iroda vezetője. — 1989 októberében kötött a Városi Tanács és a Tempo Business Kft. egy bérleti megállapodást, mellyel a kft. birtokba vette az épületet. '90 júniusában építési engedély iránti kérelmet nyújtottak be, az épület külső-belső átalakítására és felújítására. Mivel védelem alatt álló épületről van szó, hiánypótlásra kérték fel őket (igazolások beszerzésére), ez azonban nem történt meg. Nem reagáltak a kérelmük elutasítására sem, mégis elkezdték az építési munkálatokat. A helyszíni szemle következtében felszólították őket a hiányzó dokumentumok pótlására, s építésrendészeti bírságot szabtak ki, több mint 800 ezer forintot. Ugyanakkor a hatóság kiadta a fennmaradási engedélyt az addig végzett munkákra. Jogi buktatók A bírság összegét az érintettek nem fellebbezték meg, csupán méltánylást kértek, majd következett az egymásra mutogatás. S jöttek a jogi buktatók. Az eredeti megállapodás a városi tanács és a Tempo Business Kft. között született, majd a Tempo megállapodott Igaz Józseffel, hogy utóbbi átveszi a bérleti jogviszonyt. Ebben a szerződésben ugyan az szerepelt, hogy mindez az — akkor már polgármesteri hivatal — áldásával lép életbe, amúgy érvénytelen a szerződés, ez végül mégsem így lett. A hivatal nem adta áldását, mégis Igaz József a Bencs-villa bérlője, a jogviszony folytatója. Az is érdekes, hogy a bírságot a Tempo Businessre szabták ki, velük levelezett a hivatal, a válaszok mégis Igaz Józseftől érkeztek. De az hivatalosan nincs dokumentálva, hogy ez az ő üzlete. S hogy le lesz-e zárva az ügy, és miképp, az még a jövő zenéje, a három érdekelt között (önkormányzat, Tempo Business, Igaz József) tárgyalásokra lenne szükség. Igaz Józseffel a Bencs-vil- lában beszélgettünk, mely — s ez kétségbevonhatatlan tény — Nyíregyháza egyik dísze, éke a felújítás óta. — Úgy érzem — jegyezte meg elöljáróban —, nem igazán ez az az ügy, mely a város életében a legnagyobb problémát jelenti. Egyébként is jogtalannak érzem a bírság kiszabását, ezért bírósághoz fordultam. Jogtalan bírság? Nem szívesen nyilatkozott, mert véleménye szerint az lenne az igazi, ha az érintettek tárgyalóasztalhoz ülnének a kérdés tisztázására, ha megvan mindenkiben a megegyezés szándéka. Az előzményeket összefoglalva azt emelte ki: az épület most is az önkormányzat tulajdona, a hivatal tudomásával történt az átalakítás, melynek terveit és kivitelezését is jónak tartották! A Műemléki Felügyelőség szakembere is végig figyelemmel kísérte a munkálatokat. — Talán hiba volt nem megfellebbezni a bírságról szóló határozatot — fejtette ki —, bár szóban kifejeztem: inkorrektnek tartom az eljárást. De jobb lett volna évekig levelezni? A szerződésnek megfelel Méltányossági kérelmét elutasították. Pedig az átalakítással (mely több mint húszmillióba került, kétszer annyiba, mint először gondolták), az önkormányzat vagyona gyarapodott. S amit a hivatal a szerződésben előírt az átalakítással kapcsolatban, azt betű szerint betartotta. A Tempó Business Kft.-vel kötött megállapodása alapján üzemelteti a villát, annak a funkciónak megfelelően, ami az eredeti szerződésben szerepelt. Van tehát egy ügy, ami talán tulajdonképpen nem is ügy. Lehet, hogy csak viharkeltés egy kis edénykében. Mert — még ha esetleg bizonyos döntések, lépések nincsenek is dokumentálva egészen pontosan — a lényeg mégis csak az: az elképzeléseknek megfelelően működjön a Bencs-villa. S ennek a funkciójának eleget tesz. Más által felújítva, de az ön- kormányzat tulajdonában. Remélhetőleg az érintettek mielőbb tiszta vizet öntenek abba az edénybe... Mert a fölösleges viharkeltés a városnak nem lehet érdeke.--------------Tárca — 5 őse hitte volna, hogy egyszer őt is elkapja. Ha valaki panaszkodott, csak legyintett: „Nem tudtok magatokra vigyázni!” Meg: „Csak az élet ésszerű szervezésén múlik!" Valósággal kihívta maga ellen a sorsot, hiszen az első jelek után sem hitte el, hogy őt, aki mindig makk- egészségesnek tudta magát, egyszer elkaphatja az influenza nevű gépszíj. Mikor már pedig tudhatta, ha egyáltalán tudomásul akarta venni, hogy őt sem kerüli ki ez az alattomosan settenkedő és arrogánsán támadó kór, még akkor is — a mínusz ötfokos hidegben — kocsit mosott. — Majd kiűzöm én ezt az aljast magamból. Nem szabad olyan könnyen feladni. Harcolni kell ellene. Mi vagyok én, tán valami puhány? Gyógyszerről hallani sem akart. Legjobb, ha tudomást sem vesz róla. Amiről nem tudunk, az, ugye, nincs. A módszer korábban párszor Györke László Lézerálom bevált. Gondolta, ez is csak olyan, mint a többi. Ha amazokat egy „kalapkúrával” könnyedén elintézte, ez most miért okozna gondot? Csak erősr akarat kérdése, gondolta. És úgy is tett. Hanem egyszer csak, úgy a második nap közepén, megrökönyödve tapasztalta, hogy a fűszeres boros tea — nem hat. Nem érzi a testében azt a szétáradó melegséget, amely nyomán izzadni kezd, s aminek végén — korábban többnyire így volt — szinte megújulva szökken fel reggel az ágyból, ujjongván imigyen: na, ezt is abszolváltuk. És a felismeréstől szörnyen melege lett. De a hőhullám csak percekig tartott, amit aztán hideglelés követett. Fagyott le keze-lába. Húzta volna magára a ház összes takaróját. De semmi nem segített. Még a meleg lábvíz is csak egy kis időre. Szédült, hányingere volt, fájt a föle, a szeme, a tárgyak tapintása is másmilyen volt. Annyi ereje maradt csak, hogy a gyógyszerek közül kikutasson valami lázcsillapítófélét. Őszinte undor fogta le. Nem nagyon bízott benne, hogy az segít. Nem emlékszik rá, mennyit aludt. Nem azt álmodta, mint rendesen, hogy repül szülőfaluja felett. Amolyan nonfiguratív álma volt. Mindenféle fények mozogtak össze-vissza előtte. Harsányak, főleg pirosak. Mint a lézerszínházban. Mikor felébredt, az ablakon keskeny sugárban kúszott be a februári nap. Valami melegségfogta el. No, ezen túl vagyok—gondolta. Visszatért az életkedve. No lám, nem kell erre napokat vesztegetni! Egy-két nap alatt is le lehet gyűrni, akármilyen pimasz is az a vírus. C sak napokkal később jött rá, mert a valóság érvei kegyetlenek, hogy mekkorát tévedett. Akkor, amikor újra a harsány fények vibráltak álmában, ahelyett hogy átrepült volna szülőfaluja felett. Nézőpont) Drága halogatás Balogh József r alán másfél hónapja lehet, hogy a megyei önkormányzat területfejlesztési bizottságának elnöke és a megyei önkormányzat egyik főelőadója nyilatkoztak lapunknak a telefongondok közelgő megoldásának lehetőségeiről. Mindketten attól óvták az önkormányzatokat: nehogy a gázosokkal szövetkezve a gázvezetékekkel egy árokba fektessék le a telefonkábeleket, mert a MATAV azt nem kapcsolja majd be a rendszerébe, s így nagy kár éri a lakosságot. Amint az írás megjelent, több gázvezetéképítéssel foglalkozó vállalkozó és vállalkozás keresett meg bennünket, mondván: ők a legkorszerűbb rendszer által támasztott követelményeknek is megfelelő vezetékhálózatot tesznek a földbe, előzetesen kikérték hozzá a postai szakemberek véleményét is, nem értik hát, miért ijesztgetik az önkormányzatokat és főleg a lakosságot azzal, hogy ráfizetnek, ha velük dolgoztatnak. Mindezek ellenére nem akarták, hogy saját munkájuk mellett ők érveljenek, azt javasolták: kérdezzük meg a posta, bocsánat a távközlési vállalat szakembereit, vezetőit, mondják el ők, jó-e vagy nem, amit a gázvezetékkel együtt a földbe helyeznek, így az önkormányzatok hiteles információt kapnak, s nincs további vita a hálózatépítés körül. Ennek is van már vagy másfél hónapja. És nekünk ennyi idő sem volt elég a tisztázó írás közreadására. A gázosok szerint azért hallgatunk, mert a megyei ön- kormányzat vezetői megtiltották, hogy megírjuk az igazat. Az igazság ennél sokkal prózaibb és egyszerűbb. Máig nem akadt a MATAV- nál senki, aki válaszolt volna a kérdésre. Pedig nem egyszer kíséreltük meg Nyíregyházán, Debrecenben, sőt Budapesten is. így kezdett megérlelődni bennünk: a kezdeti feltételezésünk ellenére ez már nem műszaki probléma. Azt megmondani, hogy egy vezeték alkalmas-e fecsegéseink elvezetésére, nem igényelhet különösebben nagy szellemi teljesítményt. Feltételezhető, hogy valakik anyagi érdekei húzódnak a válasz halogatása mögött. Ezért / szeretnénk, ha a MATAV-nál elhinnék: anyagi érdekek állnak a pontos információ kimondása mögött is. Méghozzá hatszázezer ember érdeke. Mert akkor is a falu veszít, ha lefektetik a vezetéket és nem kötnek majd rá, meg akkor is, ha nem fektetik le, s újból fel kell törni miatta a gáz után rendbe hozott utakat. Borversenyt tartottak a kertbarátok Nyíregyházán Kommentár Újfajta szakképzés Nábrádi Lajos if özgazdászok, pedagó- IV gusok, szakoktatók és szakmunkások tartják napirenden mostanában a szakképzést. Javaslatokkal állnak elő, hogy milyen legyen a jövő szakképzése, vagyis hogy milyenné formálják a következő évtizedek szakembergárdáját. Fontos téma ez, korántsem csupán pedagógiai, inkább gazdasági szempontból. A megyei pedagógiai intézet jóvoltából március 3-ig tartanak a megyei szakképzési hetek. Minisztériumi tisztviselők, munkaügyi szakemberek is bekapcsolódtak a programokba. Helyes az a felismerés, hogy a szakképzés nem csupán az oktatási tárca feladata. A Kézműves Kamara országos főmunkatársa, valamint megyénk szakközépiskoláinak és szakmunkásképző intézeteinek képviselői a minap egy nyíregyházi tanácskozáson több hasznos javaslatot tettek a készülő szakoktatási törvény előkészítéséhez, illetve elfogadtatásához. E tanácskozás haszna persze csak akkor mutatkozhat meg, ha a vélemények, javaslatok valóban eljutnak a minisztériumokba, a Magyar Gazdasági Kamara központjába, végül, de nem utolsósorban az országgyűlési képviselők, a törvényhozók is megismerkednek az „alulról jövő” javaslatokkal. Egy természetesnek tűnő, nehézségek nélkül megvalósítható javaslat így hangzik: a cukrászok vizsgatételeinek összeállításánál legyen jelen gyakorlott cukrász, a kőművesek esetében egy rutinos kőműves. Világos, hogy a torta keverési arányát a cukrász, a malterét pedig a kőműves tudja legjobban. Jó, hogy a terv szerint például a jövő mezőgazdasági szakmunkásait nemcsak permetezni, állatot etetni tanítják meg, hanem az alapvető kereskedelmi, pénzügyi ismeretekre is. Érthető, hiszen a farmerek nemcsak termeléssel, hanem értékesítéssel is foglalkoznak. Jó, hogy napirenden van a szakoktatás témája.
