Kelet-Magyarország, 1993. február (53. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-20 / 43. szám
1993. február 20., szombat Allamtitkárjelölt a Nyírségből Beszélgetés dr. Szendrei László MDF-es képviselővel Dr. Szendrei László Elek Emil felvétele □ Önt a csendesebb, a ritkábban szóló képviselők között Balogh József Nyíregyháza (KM) — A rendszerváltás óta először röppent fel a hír, hogy Antall József miniszterelnök kormányzási feladatot kíván adni egy Szabolcs-Szatmár- Bereg megyei országgyűlési képviselőnek. Javaslatot tett a köztársasági elnöknek, hogy dr. Szendrei Lászlót nevezze ki a Honvédelmi Minisztérium politikai államtitkárának. A hírt a család is a televízióból hallotta, mert bár előtte hosszú ideig vívódtak: válla- ják-e a beosztással járó terheket, a jelölt az utolsó percekben mondta ki csak az igent. Más életritmust, több időt, s főleg több távollétet jelent a családtól az új funkció. A szerda esti gyors pontosan érkezik. A feleség és a gyerek lába alatt csikorog a frissen hullott hó, de felgyorsulnak a léptek, amikor a férj, az apa kilép az érkezőket eltakaró vonat mögül. Otthon megterítve az asztal. Előbb a gyerek, aztán a feleség virágcsokorral gratulál az államtitkárjelöltnek, de mielőtt a virágvázához támasztott táviratcsomagot megnézné, válaszol az újságíró kérdéseire. □ A választások idején bemutattuk olvasóinknak, de ez olyan alkalom, amikor nem marad el egy rövid nacionálé. — Negyvenkilenc éves vagyok. Három gyermekem van, két nagylányom, egyik már férjnél és egy 11 éves kisfiam. Feleségem a megyei bíró, én mielőtt országgyűlési képviselőnek megválasztottak, Nyírbátorban ügyvéd voltam. □ Miért Önre esett a miniszterelnök választása? — Ennek a mechanizmusát nem tudom, de nagyon erős szűrés után. Volt egy követelményrendszer, ennek kellett mindenekelőtt megfelelni. □ Milyen követelmények voltak? — A Honvédelmi Minisztérium előtt most nagy feladatok állnak: négy törvényt kell ország- gyűlés elé vinni, s elfogadtatni. Ehhez jogász kell, hisz a politikai államtitkár egyik legfontosabb feladata a parlamenti munka, ez viszont azt a követelményt is támasztja, hogy országgyűlési képviselőnek is kell lenni. Nyilvánvalóan követelmény volt, hogy a jelölt katonai ismeretekkel rendelkezzék. Én a Parlament megalakulása óta a Honvédelmi Bizottságban dolgozom. □ Volt valamikor katona? — Az 1970-es nagy árvízkor voltam katona. A tartalékosként egyenruhában töltött időkkel együtt a főhadnagysá- gig vittem, s akkor kiszámoltam, hogy ha még hetvenkét évig katonáskodok, akkor tábornok lehetek. És most magasabb beosztást kaptam. Q Jár ezzel a beosztással valamilyen rendfokozat? — Nem, ez civil beosztás a rendszerben. A katonának más feladata van. A politikai államtitkárnak a parlamentben jut fontos szerep, ott neki kell helyettesíteni a minisztert, bár ellenjegyzési joga nincs. tartják számon. — Valóban hat, vagy hét alkalommal kértem szót plenáris ülésen, s többnyire akkor sem honvédelmi témákban. Azt gondolom, hogy a bizottságban végzett munka esett inkább latba. Az a munka, amelyik a háttérben folyik, ahol a komoly szakmai érvek csapnak össze. □ Lehet-e, kell-e egy ilyen feladatra programot készíteni, vagy a beosztásból értelemszerűen következnek a tennivalók? — Vannak ismereteim a Honvédelmi Minisztérium működéséről, de a honvédség működéséről is, hiszen gyakran járunk csapatokhoz. A nagy programot a miniszter- elnök úr megadja, s figyelemmel is kíséri. A politikai államtitkár dolga a minisztériumi apparátus munkájának irányítása. □ A: új beosztás új helyzetet teremt a családi életben is. Itt hagyják Nyíregyházát? — Nem. A feleségemet ide köti egzisztenciája, a fiam ide jár iskolába, én egyéni választókerületben lettem ország- gyűlési képviselő. A megbízatásom egyébként a választásokig szól. Megbeszéltük a családdal. s vállalják az új feladattal járó terheket. Ha eddig hetente 3-4 napot voltam távol, ezután havonta körülbelül annyit leszek itthon. □ Nyilvánvalóan kevesebbet lesz választói között is. — Kértem a miniszterelnök urat, tegye lehetővé, hogy választóimmal állandó kapcsolatot tartsak. Ő természetesnek vette, ezért úgy gondolom, hogy egy hétköznapot és egy hétvégét mindenképpen a választóim között leszek, mert szeretnék havonta legalább két helyre eljutni, s fogadóórát tartani. □ Ha a köztársasági elnök úr kinevezi, mik lesznek a legsürgősebb teendői? — Most folyik a honvédelmi alapelvekről szóló ország- gyűlési határozat vitája. Erre épül a honvédelmi törvény, a hivatásos katonákról szóló törvény és a szolgálati szabályzatról szóló törvény. Ez négy kemény törvény, amit a gazdasági törvények mellett kell megalkotni, s elfogadni. A feladat nagyságát azt hiszem elég azzal érzékeltetni, hogy mind a honvédelmi törvény, mind a koncepció kétharmados törvény, tehát az ellenzék egy részének támogatásával lehet csak elfogadni. Ezért is kértem — bár nem kötelező — a bizottsági meghallgatásomat. Közeleg a tavasz, égetik a határban a gazt Balázs Attila FELVETELE---------------Tárca A Teremtő a nyolcadik napon, ami történetesen hétfőre esett, felfedezte a gyorsétkeztetést. Arra gondolt, hogy az elpu- hult rómaiak majdfek\'e piszkálgatják a finom falatokat, a királyok trónusaikon ülve szaggatják az ürücombot, a legislegújabb kor szegényei pedig talponállókban költik el egyfogásos lakomáikat.— De gondolni kell—gondolta—a száguldó fontosokra is, akik úgy siklónak majd a városi tömegben, mint algában az angolna és közben, vagyis menet közben ebédelni is akarnak . Így is lett: lön, kifli, mustár, virsli és ketchup, lön gyorsétkezés, és lön HOT DOG! Ezek után már gyerekjáték Adám egy kései leszármazottjának látás előtt, futás után valamely város belvárosában. kirakatnyi ablak nyiladékán át pihegve kérni egy hot dogot. Erre a hölgy az üveg táblán túl nekilát a technológia végrehajtásához: a fél kiflit beteszi a “mikroba” amitől Adám kései leszármazottjában meginog a bizalom a péksütemény keltének keltezését illetően, de reménykedik. hogy a kilencvenes évek valamelyikében került ki a kemencéből. Amint a hölgy az üvegtábRéti János Hótt dog Ián túl a kiflit visszamikrózta ember számára ehetővé, következik a járat előfúrása könyörtelen karóba húzás által. Aztán loccs egy kis sárga, lötty egy kis piros és zutty, már csúszhat is a kilátástalan léből előhalászott virsli a beteljesülésbe. Még szalvéta az egész köré és viheti, meg eheti a kedves kuncsaft. Adám kései leszármazottja már harapja is azon nyomban, az utca kellős közepén, hogy aztán — lépés-harapás-Iépés- harapás — menjen a dolgára, ahogy tervezte. Azaz harapná, de észre veszi, hogy előbb a szalvétát el kell távolítania az útból. Megáll, próbálja letekerni, de az összeragadt a szószokkal, mivel a virsli túlfolyást szorított ki a kifliből. Hogy akkurátusán le tudja kapirgálni az elázott papírt a sütőipari termékről kénytelen megállni, dacolva a forgataggal. Táskáját lába közé helyezni a földre, jól erősen szorítani meglepetések elkerülése végett, és akkurátusán nekilátni a hámozásnak. Többen belébotlanak, de ő fittyet hány a nehézségekre. A szalvéta és a kifli hallani sem akar a válásról, csak hosszas kapirgálás után válik szabaddá egy harapásnyi hely. Eddigre elázik a kifli! Először nyúlni, majd tekeredni kezd mint színes szerekkel átitatott fásli de leszakítani nem lehet! Foggal nem! És körömmel? Innen szabályos harc kezdődik a hot doggal! Mit harc, gigászi küzdelem miközben faarcú járókelők százai haladnak el mellette közömbösen. A feltűnést kerülendő a legközelebbi újságosbódé mögé húzódik táskástól, hotostól, dögöstől és ott mindent latba vet a győzelemért. Eddigre a virsli szökni készül és a kifliből folyni kezd a piros-sárga szósz, végig Adám késői leszármazottjának keze fején, reményteljesen kúszva mandzsettája felé. A látvány úgy fest, mintha ismeretlen áldozat vérét vette volna a bódé mögött. Méghozzá gálád módon, szemtanúk szemétől verten. Nincs mit tenni, mint a lehető leggyorsabban eltűntetni az áldozatot - villan át az agyán és olyat harap a megtépázott, de makacsul kitartó gyorskészítménybe, hogy maga is megbánja: a falat nagyságától alig kap levegőt, szeme könnybe lábad, de legyűri. M ég egy hasonló nekirugaszkodás és teli szájjal, könnyes-kigúvadt szemmel visszatérhet az életbe. A maradi emberek közé, akik vagy ülve ebédelnek, vagy sehogy. Kelet-Magyarorszag 3 Nézőpont Egymásra utalva Galambos Béla elentős események zajlanak a mezőgazdaságban, hisz az agrárpiaci rendtartásról és a földrendező, földkiadó bizottságokról szóló ezévi II. törvénnyel újabb, a gazdasági alapokat érintő jogszabályok végrehajtása kezdődött meg. Ezeknek kihatásuk van a szövetkezetek aktív és külső tulajdonosaira egyaránt. Segítségre volna szükség az eligazodásban most kisembereknek és a szövetkezeti vezetőknek egyaránt. Fontos lenne, hogy eközben a vállalkozások kicsiben és nagyban egyaránt megélénküljenek, de valakinek törődni kell közben azokkal is, akik mindebből kimaradnak. A szövetkezetek az elmúlt évben tömegesen bocsátották el a dolgozóikat, miközben nem egy vezető a vállalkozásokon törte a fejét. Talán nem reménytelen, hogy e két csoport ismét közeledjen egymáshoz, mert újbóli találkozásuk hozhatja meg a viszonylagos biztonságot sok-sok gazdálkodásban járatlan, de termelni, keresni akaró ember számára. így lennének elkerülhetők azok a konfliktusok, amelyek egy-egy adott településen az érdekellentétek miatt bizony előfordulnak. Azt, hogy mennyire hiányzik a sokoldalúan vállalkozásbarát környezet az agrárágazatban, jól mutatják a szövetkezetek némely átalakulással kapcsolatos adatai is. Ezek szerint eddig csupán öt százaléka vált ki a szövetkezeti tagságnak és a kivitt vagyon még ezt az arányt sem éri el. A kiváltak nagyobb része sem vállalkozási céllal indult, hanem csak pénzzé tehető vagyonhoz akart hozzájutni. Hiú ábránd volt tehát sokak részéről tartalmi átalakulást várni a szövetkezetektől. Amilyen mértékben kap biztos fogódzókat a mezőgazdaságban vállalkozó a gazdaságpolitikától, úgy töltődhet meg tartalommal a már valódi vagyonnal rendelkező tagok alkotta új szövetkezet is. A juhásznak... ...bizony egyre nehezebben sikerül fenntartania állományát úgy, hogy nyereséges legyen a juhtartás. E szakmában nem számítanak a mínuszok Molnár Károly felvétele Kommentár ______ Próféták M. Magyar László A félkész állapotban levő /\ polgármesteri hivatalt nézzük az egyik aprócska településen a polgármesterrel együtt, aki közben az építkezés számadatait idézi. Mint büszkén és elégedetten mondja, egy idegen vállalkozó a fűtésre 700 ezer forint árajánlatot tett, a helyi kisiparos azonban 100 ezer forintért megcsinálta. A tető árajánlata 400 ezer forint volt, egy másik helybeli kisiparos 200 ezer forintért elvállalta. Megértem örömét, hiszen természetesen egy önkormányzat számára sem mindegy, hogy egy-egy beruházás során mennyivel lesz könnyebb a pénztárcája. Mint a kis falu példája mutatja, nem szükséges távolról érkező, nagy létszámú brigádot felsorakoztató vállalkozókkal dolgoztatni, érdemesebb a településen belüli iparosokkal összefogni, hiszen így tulajdonképpen mindenki jól jár: az önkormányzatnak kevesebb összeget kell fordítania az építkezésre, az így megtakarított pénzt további fejlesztésekre tudja felhasználni. A helyi vállalkozó minden bizonynyal falubeli szakembereket és segédmunkásokat alkalmaz, így valamennyire sikerül a községben csökkenteni a munkanélküliek magas számát. Végül az sem utolsó szempont, hogy a kifizetett bérek személyi jövedelem- adója is a helyi önkormányzatot gazdagítja bizonyos százalékban. Megéri tehát, ha jobban támaszkodnak az önkormányzatok a hazai értékekre, vagyis a települések iparosaira, mert lám — a mondással ellentétben — ők még lehetnek „próféták” a saját hazájukban. | _| ifm
