Kelet-Magyarország, 1993. február (53. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-03 / 28. szám

1993. február 2., kedd Bronzkapu a pápalátogatás évfordulójára Fejlesztések és rekonstrukciók Máriapócson Máriapócs (KM) — Mári- apócs, Magyarország leghí­resebb, legközismertebb búcsújáró helye a Szent Atya magyarországi látogatása­kor került ismét és sokad­szor az érdeklődés közép­pontjába. A lelkipásztori lá­togatás arra is alkalmat adott, hogy Máriapócs, a vá­rosiasodó község, s maga a kegytemplom a környezeté­vel együtt bizonyos átalaku­láson, szépítésen, fejlesz­tésen essen át. A munkák nem fejeződtek be, tovább tartanak. Bacsóka Pál álta­lános helynök, máriapócsi parókus adott információt ezekről a munkákról. A legnagyobb jelentőségű munka egy kétszámyú hatal­mas bronzkapu felállítása. A kapu legfelső részén négy fő­pap képe látható. Baloldalról az első Olsawszki Emánuel képe, aki a templomot építette. A második kép X. Piusz pápáé, aki az egyházmegyét alapította, a harmadik portré II. János Pál pápáé, aki járt Máriapócson, a negyedik pedig Dudás Miklósé, a hajdú­dorogi egyházmegye második pUspökéé, akinek a máriapócsi házfőnöksége idején tataroz­ták és hozták rendbe a templo­mot. A négy főkép a pápaláto­gatás mozzanatait ábrázolja. Baloldalt a felső az érkező csoportokról egy tömegje­lenet, jobboldalt a Szent Atya az erre az alkalomra épített oltártól jön le és áldást ad, baloldalt az alsó képen a pápa a máriapócsi templom főoltá­ránál imádkozik, tőle jobbra a pandanja: a pápa betegek, asz- szonyok és gyer­mekek között. Ez alatt, a ki­lincsmagasság­tól lefelé a négy eddigi hajdúdo­rogi püspük cí­mere, legalul pe­dig két kapuőrző oroszlán képe. — Ezt a kaput — ahogy a fel­irat mondja — II János Pál má­riapócsi zarán­doklatának em­lékére készít­tetjük Tóth Sán­dor szobrászmű­vésszel. Terve­ink szerint — reméljük elké­szül addigra — ez év augusztus 18-án, a pápalá­togatás második évfordulóján szeretnénk egy tavalyihoz hasonló ünnepsé­gen szeretnénk felavatni. A máriapócsi templomnak és közvetlen környezetének felújítási munkálatai még foly­nak, ezt nem sikerült befe- lyezni részben az időhiány, részben a pénzhiány miatt a pápalátogatásra. Tehát ennek az évnek a feladata a templo­mudvar rendbeszedése, ami többek között tíz kandelláber felállítását jelenti. A kandelá­berek öntöttvasból készültek a templom stílusához alkalmaz­kodó barokkos, klasszicizáló stílusban. A templomudvar kövezetét — ami most leöntött beton — föl kell tömi, mert a talaj sem szellőzik alatta, s a vizet sem tudja elvezetni. Ez nem használ a talajnak, főként a torony környékén, mert ott a vízszivárgás veszélyes lehet. A kockakövet nem betonba, hanem sóderbe rakják, hogy a víz is le tudjon folyni közötte és a talaj is szellőzzék. Kiegé­szítésként új padok beállítása, talajegyengetés, füvesítés, fa­ültetés szerepel a tavaszi prog­ramban. — A gyóntatófolyosó újjá­építése szintén nagy feladat, mert olyan állapotban van, hogy félő: egy nagy vihar összedönti. A tervei elkészül­tek és valószínű, hogy az el­bontott pápai oltár alkatrészei­ből fogjuk megépíteni. Akkor nagyobb felület lenne fedve általa, ami nagyon fontos fő­leg ifjúsági és gyerekbúcsúk alkalmával, de máskor is szükség van ilyen nagy fedett területre, az eső és a meleg nyári nap bizony sokszor gon­dot okoz, a templom pedig nagy zarándoklatok idején na­gyon kicsi. Ezek a nagyobb munkák, de kisebb fenntartási munkák mindig folynak. Most gyűjtik rá a pénzt, remélhető, hogy ebben az évben sikerül a temp­lomot és közvetlen környékét rendbetenni. Új elárusítópa­vilon is kellene, mert amit néhány éve építettek, ahelyett kellene egy olyan, amelyik a templom stílusához jobban il­leszkedik. Fel kellene újítani az orgonát is, mert már eléggé tönkrement. — A távolabbi jövőben kel­lene egy harangot is öntetnünk — mondja végezetül a hely­nök úr —, mert még az első világháborúban elvitték a nagyharangot és az azóta csak három harangja van Mári- apócsnak. Szép hangú haran­gok, de a nagyharang, amelyik külön állt magában egy to­ronyban, még nagyon hiány­zik Úgy tűnik, ez csak távlati cél lehet, mert nagyon sokba kerülne és ma vannak sürgő­sebb feladataink. Erősíteni a lelki alapokat A Nyíregyházi-Jósavárosi Görögkatolikus Egyházközség története Nyíregyháza (KM) — Aki Jósavárosban él, napról nap­ra szemtanúja lehet, hogyan halad a Bánki szakközép- iskola szomszédságában a görög katolikus templom építése. Biztosan fölmerült már sokakban a kérdés: miért épül itt templom, hisz ott van a város központ­jában, s a hívek úgyis oda járnak majd. A kérdésre a választ Oroszi László káplán adja meg egy alakuló egy­házközség történetével. — Egész Európában elin­dult egy folyamat, melynek lé­nyege: nem nagy, mamut egy­házközségek kellenek, hanem kisebb, átláthatóbb, összefog- hatóbb közösségek, melynek tagjai ismerik egymást, jobban megélik a testvéri együttlét örömét. Ez az igény indította el a Jósavárosi Egyházközség szervezését is. Ifj. Dr. Mosolygó Marcell kapott erre megbízatást 1989- ben. Nagy lendülettel látott munkához. Vasárnaponként a Bánki Donát Szakközépisko­lában kezdett el misézni. Kez­detben régóta ismerős arcok voltak csak, aztán az intenzív helyi hitoktatás eredménye­képp, egyre szaporodott a kö­zösség. Egy-egy közös Szent Miklós-nap és karácsonyest tovább formálta, erősítette azt. Megkezdődött a templom­építés előkészítése is. A Nyír­egyházi Egyházközösség adta pénzből sikerült vásárolni egy rendkívül jó fekvésű telket. Az építendő templom alapkövét 1989. augusztus 15-én áldotta meg dr. Keresztes Szilárd püs­pök úr, nagy hívősereg és szá­mos külföldi egyházi személy jelenlétében. — Egy év csendes munka következett, hitoktatással, imával, tervezgetéssel. 1990. október 1-jén én kaptam meg­bízást a további szervező- munkára. A családlátogatások nyomán megszaporodott a Liturgián résztvevők száma, kinőtte a közösség az iskola társalgóját. Püspök Atya az alapító okiratban 1991. már­cius 1-jén jogilag is elindította az egyházközség életét. Török Ferenc Ybl-díjas építész 1991. májusára elkészült a templom tervével. Közérdekű Kötele­zettségvállalási számlát hoz­tunk létre és megkezdődött a pénzgyűjtés, majd augusztus 16-án az alapozás. — 1992-ben folytatódtak az építési munkák. Reményen felüli gyorsasággal emelked­tek a falak, és már csak az idő­járástól függött, hogy helyére kerül-e a tető is ebben az esz­tendőben. Persze ehhez kellett a külső és belső pénzügyi se­gítség is. Sok ezer levelet pos­táztak a fiatalok, sok céget ke­restünk meg személyesen is. Ha apránként is, de összegyűlt mindig időre, ami kellett. Ahol csak lehetett, társadalmi mun­kával gyorsítottunk a haladá­son. Az asszonyok főzőtudo­mányukkal, a férfiak két ke­zükkel kapcsolódtak be az épí­tésbe. Még a gyerekek is talál­tak maguknak való tennivalót. — Ezek a közös munkák nemcsak a falak emelkedését gyorsították még, hanem je­lentősen erősítették a közös­ség lelki alapjait is. Az építke­zés során ezt sem kívántuk el­hanyagolni, hogy mire kész a kőből épített Isten Háza, ak­korra élő közösség is legyen, mely betölti azt imával és lé­lekkel. Ennek a „lelki építke­zésnek” az állomásai már nem köthetők dátumokhoz. Amint a liturgikus élet megerősödött, elindult a feladatok megosztá­sa. A legaktívabb tagokból létrejött az egyháztanács. Ki­ki testreszabott feladatot vál­lalva kezdte meg tevékenysé­gét. Mindenekelőtt a gyermeke­ket és rajtuk keresztül a csalá­dokat próbáltuk elérni. A hit­oktatók komoly munkájának eredménye a 30-40 elsőáldozó évről évre, a közös kirándulá­sok, táborozások pedig ko­moly hittancsapatokat formál- .tak ki. Tizenéves fiatalok hajt­ják fejüket évről évre a ke­resztvíz alá, formálódik az if­júsági hittancsoport. E korosztály mellett az idő­seket, egyedülállókat kerestük meg, hisz a támasz nekik is nagyon fontos. A szociális ott­honban, az öregek házában minden héten liturgián gyűjte­nek erőt életük hátralévő ré­széhez. — Az idősebbek mon­dogatják néha, de kár, hogy nem fiatalabbak pár évtized­del, hogy két kezükkel is se­gíthetnének a munkában. A máriapócsi búcsúk rendje Március 28. Az Örömhírvétel búcsúja (Gyümölcsoltó Boldog asz­szony) Április 24-25. Az ifjúság búcsúja Május 1. A gyermekek búcsúja Május 2. Anyák és nők búcsúja Május 9. A férfiak búcsúja Május 16. A házaspárok búcsúja Május 23. A határainkon túl élők bú­csúja Május 30. A betegek búcsúja Július 25. Illés próféta búcsúja (Az Exarchátus zarándoklata); Szatmáriak fogadalmi bú­csúja Augusztus 15. Az Istenszülő mennybevé­telének búcsúja (Nagybol­dogasszony) Szeptember 12. Az Istenszülő születésének és nevének búcsúja (Kis- boldogasszony) Szeptember 19. A Szent Kereszt felmagasz- talásának búcsúja Október 3. Az Istenszülő oltalmának búcsúja (a képviselő-tes­tületek küldötteinek zarán­doklata) November 7. Szent Mihály főangyal bú­csúja (a Bazilika búcsúja) November 21. Az Istenszülő temploma vezetésének búcsúja Ha az ünnep vasárnapra, vagy hétfőre esik, akkor a rákövetkező vasárnap tart­juk a búcsút. Parókus Nyíregyházán Nyíregyháza (KM —Bod­nár István) — Szeptembertől új arcokkal találkozhatnak a hívők a nyíregyházi görög ka­tolikus parókián. Mosolygó Tamás parókust valamint Szokira Jánost és Laczkó Zsolt káplánokat nevezte ki a püspök úr, a megyeszékhely egyházközsége papi fela­datainak ellátására. Mosolygó Tamás 15 évi lel- készi pályát mondhat magáé­nak. Pappá szentelése után Bodrogközbe került, előbb Lá- cacsékén, majd Bodrogolaszi- ban, végül Végardón tevé­kenykedett. Mint meséli, min­denütt sokat tanulhatott, sok szép lelki élménnyel gazdago­dott. Az elöregedő Lácacsékén és Bodrogolasziban az idős emberek „evangéliumi” ösz- szetartásának, szolgálatkész­ségének számtalan példáját él­hette meg. Végardón pedig a gyermekek, fiatalok keresz­tény szellemű megnyilvánulá­sait segíthette, amelyekre a különböző összejöveteleken, műsoros fellépéseken is nyílt lehetőség. Fiatalok oktatása Nagyon hálás és szép mun­ka a hitoktatás. Az egyházköz­ségben közel 2500 fiatal vesz részt valamilyen formában az evangélium elsajátításában. Két főállású hitoktató mellett 12 személy végzi ezt a mun­kát. A hitoktatás általános- és középiskolákra egyaránt kiter­jed, sőt mostanában próbál­koznak azzal is, hogy valami­lyen formában az érdeklődő szakiskolásoknak is rendelke­zésükre álljanak. Nagy öröm, hogy a 110-es iskolában már akad is néhány jelentkező. A tanításnál maradva, sok gon­dot okoz, hogy az építő vál­lalat felmondta a vállalt mun­kát, s emiatt félbemaradt a templom melletti tantermek építése. így aztán nagy szer­vező készség és sok türelem szükséges. Sokoldalú tevékenység Nyíregyházán sokkal na­gyobb feladat vár rá. Becs­lések szerint 15 ezernél is több görög katolikus élhet a megye- székhelyen, olyanok, akiknek már van valamilyen kapcsola­tuk az egyházzal. A három papnak — Mosolygó Tamás vezetésével — kell ellátnia a hívők lelki gondozását. Minden hiedelemmel el­lentétben rengeteg a munká­juk. Az ő „munkaideje” általá­ban reggel hattól este kilencig tart. Egyik feladata az egyház- község munkájának szervezé­se, a különböző szertartások idejének összehangolása. Szép feladataik közé tartozik a kari- tász szervezetük munkájának irányítása. Mintegy negyven munkatárs közreműködésével igyekeznek segíteni a rászoru­lókon, időseken, szegényeken. Karácsony előtt például több száz rászorulton segíthettek különböző adományok szét­osztásával. Más intézmények­hez hasonlóan ők is mindig fi­gyelemmel kísérik a megje­lenő pályázatokat, ily módon is igyekeznek pénzt szerezni az elesettek megsegítéséhez. Osztódó egyházközség Visszatérve az egyház- község nagy létszámához, a görög katolikus egyház ennek pásztori ellátását úgy képzeli el, hogy áttekinthetőbb, kisebb közösségekre osztanák ezeket. Ezért folyamatban van a jósa­városi közösség megszervezé­se, amely mint ismeretes na­gyon szép templomot vehet át hamarosan. Borbányán és Sós­tóhegyen szintén új templom van, amelyeket a római kato­likusok osztanak meg szeretet­tel görög katolikus társaikkal. Borbányán hamarosan görög parókia is létesül. Segít a gon­dokon a kórházi misézés is. Ezekre az istentiszteletekre többen járnak a környékről is. Szeretnének a Kertvárosban is létesíteni egy templomot, de pénz hiányában ez egyelőre valószínűleg, csak fából ké­szül. A kerületekben is rendel­kezésekre álló templomok le­hetővé teszik, hogy ne kelljen a hívőknek messzire menniük, ha lelki megtisztulásban, szer­tartáson kívánnak részt venni. Mosolygó Tamásnak egyéb­ként a magánéletében is sok az öröme. Három gyermeke van: Tamás nyolcadikos, Veronika hatodikos, Gergely, a legki­sebb pedig három éves. EGYRŐL TÖBBET Keíet-Magyarország 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom