Kelet-Magyarország, 1993. február (53. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-01 / 26. szám
Kelet-Magyarország 3 1993. február 1., hétfő HATTER Földárverések Nyíregyháza (KM) — Győrteleken 1993. február 16- án délelőtt 10 órára tűzték ki a földárverezés időpontját. A kultúrházban azokat várják, akik a Túlsómezőn, az Öntözéses II és ül területen, a Szigetoldalban és a Kürtösön szeretnének földhöz jutni. A most kalapács alá kerülő terület nagysága 130 hektár, az aranykorona-értéke pedig 2900 körül van. Géberjénben február 17-én délelőtt 10 órától az Új tagból szerezhetnek 57 hektárt és az ököritói Vasúti I-ből 11 hektárt. Az 1150 aranykorona-értékű földből az Új tagira a gázvezeték miatt szorgalmi jogot jegyeztek be. Tákoson február 18-án délelőtt 10-re várják a licitálókat a művelődési házba, ahol 530 aranykorona-értékű szántó, erdő és gyep — mintegy 60 hektár — kerül kalapács alá. Hetefejércsén 1750 aranykorona-értékű többnyire szántó lesz az árverezés tárgya. A február 18-án délelőtt tízkor kezdődő liciten 100 hektárnak lehet új gazdája. A nyíregyházi Universii Üvegtechnikai és Kereskedelmi Kft. műhelyében angol II- cenc alapján készülnek az új vízdesztiiláló készülékek. Képünkön Garai József ellenőrzi a forrasztásokat Harasztosi Pál felvétele Hanggal, képpel családtagként Ha a Magyar Televízió is vevő lesz, közelebb kerülhetnénk az országhoz Nyíregyháza (KM - Cs. K.) — Regionális rádió és televízió létrehozására nyújtotta be frekvenciaigényét a megyei önkormányzat — erről nemrégiben számoltunk be lapunkban, s arról is, hogy a közelmúltban Fehérgyarmaton megalakult az önkormányzati stúdiók szövetsége. Megyénknek országosan egyedülálló adottsága, hogy a penyigei adó hatvan kilométeres körzetben sugároz, így a megyei műsorokkal — az esetlegesen hasonló tervekkel rendelkező — szomszédos megyéket nem zavarnánk, viszont a határainkon túl élőkhöz is eljutnának a műsorok. A részletekről Medgyesi Józsefet, a megyei közgyűlés elnökét kérdeztük: — Rádió és tévé létrehozásáról egyaránt gondolkodunk. Kérdés még, hogyan tudjuk megvalósítani ezeket. Többféle elképzelés van már, a legjobbnak az látszik, ha vállalkozókat vonunk be. Azt szeretnénk, hogy a megye lakossága minél több információt kaphasson az önkormányzat és a közgyűlés munkájáról, tevékenységéről, az egyes településeken végbemenő fejlesztésekről, s ez lehetőséget nyújtana a lakosságnak az összehasonlításra is, a következő választásokra pedig segítséget jelentene. Reklámlehetőséget kívánnak biztosítani a vállalkozóknak. Ez egyrészt bevételt jelentene a stúdióknak, másrészt alkalmat az egyes cégeknek a bemutatkozásra, tevékenységük megismertetésére, a népszerűsítésre. Megfelelő teret biztosítana ahhoz is, hogy a megalakuló regionális fejlesztési tanács stratégiai elképzeléseit széles körben megismertesse. Betölthetne mozgósító és kontrollszerepet. — A rádió előbb rövidebb, majd hosszabb műsoridővel jelentkezne, az információs és szórakoztató műsorok megfelelő arányának betartásával. Olcsóbb is a rádió létrehozása, 40-50 millió forintból megoldható. Pályázati pénzekből, saját erőből és vállalkozók bevonásával képzeljük el a finanszírozását. — A tévé viszont nagyon sokba kerül. Miért ragaszkodnak mindkettőhöz? — A tévé sokkal szuggesztí- vebb. Elképzelésünk azzal a törekvéssel is összefügg, hegy egyre több helyi tévét hoznak létre, ezeknek a technikájára lehet támaszkodni. Műsoraikat összefoghatnánk. Információkat, anyagokat a Magyar Televízióból is át lehet venni. S ha például a közszolgálati tévében egy nyúlfarknyi hír megjelenik megyénkről, azt itt bővebben ki lehet bontani. Célunk nem utolsó sorban a határon túli szomszédos megyék informálása — illetve információcseréje — is, amely jelentősen hozzájárulna a kapcsolatok erősítéséhez. Reméljük még ettől a határ menti gazdasági kapcsolatok felélénkülését, s az idegenforgalom előmozdítását. A penyigei adó előnyeit célszerű kihasználni. Azt is remélem, hogy megfelelő színvonalú műsorokra a Magyar Televízió is „vevő” lesz, s így közelebb kerülhetnénk az országhoz. — Hol állítanák fel a stúdió? — Attól függ, kik vesznek majd fezt benne. Lehet egy új, de épülhet már meglévőre. Úgy gondolom, a második évre már mindenképpen önfenntartóvá kell válnia. A tévé kalkulációja még nem készült el, de mindenképpen szeretnénk állami pénzeket, illetve a Pha- re-programtól támogatást bevonni. Sok minden függ még a frekvenciadöntéstől, ha megkapjuk, ez lesz az apportunk. A konkrét elképzeléseket majd ezután alakítjuk ki, de bízom abban, hogy a regionális tévé majdan a Magyar Televízióval való együttműködésből is profitál. __________Tárca _ jfettőt rántott, hármat J\. pukkant, majd szép lassan megállt. A legjobbkor. A szombat délelőtti csúcsban, a legforgalmasabb útkereszteződésben. Tankönyvekben ugyan nem írják, de ilyenkor egyszerre két dolgot kell tennünk: elakadásjelzőt bekapcsolni, füleket pedig bedugni, hogy ne halljuk a mögöttünk sorakozók egyre türelmetlenebb tülkölését, majd az azt felváltó ordibálását. A harmadik feladat már sokkal nehezebb: kiszemelni az áldozatot, aki majd segít letolni az útról a mozgásképtelenné vált négykerekűt. Ha valaki azt hinné: tolonganak majd az önként jelentkezők, nagyot téved. Százméteres körzetben mindenki szaporáim kezdi lépteit, hadd gondolják, busz után szalad. Egyetlen megoldás marad: a kocsitól kissé messzebb sétálni, s úgy megszólítani egy járókelőt. így könyedén azt hiheti, a pontos idő után érdeklődünk. Aztán, ha van benne egy kis lélek, úgyis segít. Ilyen helyzetekben szokott eszembe jutni az a délelőtt, amikor életem párja, aki addig minden különösebb érdeklődés nélkül lépdelt mellettem az autópiacon, hirteCservenyák Katalin Mi, bogarasok len felgyorsított, majd két sorral odébb megállt: — Ez kell! — mondta elszántan, s túláradó szeretettel mutatott a javakorabeli (nagyjából akkor gördülhetett le a gyártósorról, amikor engem úttörőnek avattak) Volkswagen bogárra. Mély lélegzetet vettem, nyeltem egy nagyot, s már azon kezdtem törni a fejemet, mivel vágok majd vissza ismerőseimnek, ha bontók címét kezdik sorolni. Különösebb gondunk mégsem volt vele. Első nagyobb utunkon rövid idő elteltével már boldogan villogtunk, integettünk vissza Bogártestvéreinknek... Csak most ne kéne tolni! Az első szabad parkolóban — hozzáértést színlelve — kétszer is körbejár- tam a kocsit, keresve azt a gombot, amelytől majd szó nélkül újra indul. — Segíthetek? — szólalt meg mögöttem hirtelen egy hang, s tulajdonosa már hozta is a szerszámokat, sürgőit, forgott, tüsténkedett, míg én a kezemet tördeltem. — Láttam, hogy bajban vagy, azért fordultam vissza — magyarázta. — Tudod, mi bogarasok... Hát, persze, tudom! Mi, bogarasok, lehet, hogy nem vagyunk túl gazdagok. Az is lehet, a kocsink se új. De az biztos: az útszélen veszteglő beteg bogár mellett mindig megáll egy másik. Ez egy ilyen család! Téli szakképzési napok Nyíregyháza (KM - Kállai) — A megyei pedagógiai intézet ismételten megszervezi a téli szakképzési napokat, melynek tematikája tartalmazza a legfontosabb szakmapolitikai és szakoktatási kérdéseket. A rendezvénysorozat február 3-án kezdődik 10 órakor. A nyitóelőadásban Dr. Benedek András helyettes államtitkár fog szólni az új szakképzési törvény hatályba lépése előtti helyzetről, a jogszabály- tervezet meghatározó vonásairól. Ezt követően a szakma- struktúra átalakulásáról tart előadást Horváth Károly, a Nemzeti Szakképzési Intézet programfejlesztési osztályvezetője. Az egész napos rendezvény 14 órakor a Fehérgyarmati 142. Számú Szakmunkásképző Intézetben folytatódik. Nézőpont j Hasznos információk Balogh Géza A z információ pénz, az információ hatalom. Sok ezer kárpótlásra váró honfitársunk csak most, a napokban döbbent rá, hogy menynyire igaz ez a közkeletű mondás. Megszámlálhatatlanul sokan keresik meg jó ideje már szerkesztőségünket is, hogy segítsünk eligazodni kárpótlási ügyekben. Az igazat megvallva azonban jó párszor mi is tanácstalanok vagyunk. Hogyne bizonytalankodna hát az, aki életében nem hallott a Magyar Közlönyről, aki nem olvas gazdasági szaklapokat. Bár..., ha jól belegondolunk, akkor sem lenne sokkal okosabb, ha a kisfalvak utcáit elöntenék eme irományokkal, hiszen a bennük foglaltak megfejtése a legtöbb esetben a szakjogásznak is fejtörést okoz. Az egyszerű ember fel nem tudja fogni, kik, milyen nyelven fogalmazzák meg azokat a mondatokat, mert az biztos, az illető uraknak halványfogalmuk sincs a tiszta, világos magyar beszédről. Am ha már a jogalkotók ilyen bikkfanyelvet használnak, mégiscsak le kéne fordítani azokat a szavakat, mondatokat valakinek, hogy megértse az, akinek szól. Nem történne tragédia, ha netán a szakminisztérium rendszeresen megszerkesztene egy kiadványt, melyben összefoglalná a kárpótlásra, a földre várók jogait, lehetőségeit, kötelmeit, s azokat eljuttatná az önkormányzatokhoz. Rengeteg időt, pénzt, energiát takaríthatna meg ezzel a tájékozatlan magyar. Ki ma joggal hiszi, hogy nem más, mint „úri huncutság” ez az egész kár- pótlásdi. Hiszen, aki közel ül a tűzhöz, tud mindent, aki megfázik, lemarad mindenről... Az egykori tanócsháza újjávarázsolt Szabadság téri épülete Vásárosnaményban, ahol a városi bíróság és ügyészség kapott helyet. A több mint 20 millió forintos munkát a Vitka Kft. szakemberei végezték, a költségekhez az önkormányzat mintegy 5,5 millió forinttal járult hozzá Molnár Károly felvétele Méí ... t ..... Kommentár ____________________ Melyik ujjamat?... Kállai János A nagyvárosok többsége költségvetési mínuszokkal vág neki a már egy hónapot „letudott” 1993-as esztendőnek — hallhattuk megyeszékhelyünk polgár- mesterének egyik közelmúltbeli nyilatkozatában. Sajnos, Nyíregyháza önkormányzata is besorolható a nadrágszíj-összehúzásra kényszerülők osztó-szorzó, megoldásokat kereső csoportjába. Az utóbbiak közé tartoznak az óvoda-, iskolamegszüntetések. Még csak kimondani-leírni sem jó ilyesmit, nem hogy végrehajtani. Pedig a város gazdálkodásának szűkülő keretei, lehetőségei éppen a napokban tették rideg aktualitássá ezeket a nemszeretem dolgokat. Statisztikai adatok, felmérések és átvilágítások elemző megállapításai támasztják alá azt a koncepcióban is megjelenített tényt: a folyamatosan csökkenő gyermeklétszám miatt egy-két óvoda, általános iskola működtetése „városi összesenben” értelmezve gazdaságtalanná vál(ik)t. Hangsúlyozom: az iskolaóvoda halmaz egészében gondolkodva! Mert az oktatás-nevelés ügyének kezelése általában sem csupaszítható le szigorúan racionális mutatószámokra, tizedszázalékokra. Egyediségükben tekintve az intézményeket ez a módszer — bármennyire is meggyőzi a „fejeket” — bizony előbb- utóbb csődöt mond. Mert a statisztikákban élni, tanulni, dolgozni akaró gyerekek, szülők, pedagógusok „bújnak meg”, akiknek egzisztenciájuk, további sorsuk függ az intézménybezárásokra kimondott „igen”-tői vagy „nem”-tői.
