Kelet-Magyarország, 1993. február (53. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-16 / 39. szám
Ugyan Fehérgyamaton a Szatmári úti Fipkersz Kft, mint tajgagyár lett Európa-szerte ismert, azonban jelenleg is nagy szerepet játszik a lakossági szolgáltatásokban. Bár nem hoz különösebb nyereséget, gyártják a mezőgazdasági gépek pótalkatrészeit (megrendelésre) és működik az autószerviz is Molnár Károly felvétele 3 1993. február 16., kedd HÁTTÉR Kórház a város szívében Néhány kilométerrel közelebb az élethez Mátészalka (KM - Balogh Géza) — Sokak szerint minél messzebb vagyunk a fővárostól, annál kisebb a beteg ember gyógyulási esélye. Ám ennek korántsem az orvosok hiányos felkészültsége az oka, hanem a kórházak felszereltsége, műszerezettsége közötti különbség. Nos, ha ez igaz, akkor a legsúlyosabb tiszaháti betegek is jó pár kilométerrel közelebb kerülhetnek az élethez. Befejezéséhez közeledik a mátészalkai kórház rekonstrukciójának első üteme. _________Tarca _ t 7 olt ideje, hát kóborolt. V Ebben a városban élte diákéveit. A régi belvárosi utcákat rótta. Kereste az emlékeket. De látnia kellett: megállt itt az élet. Minden változatlan, csak éppen a házak szürkültek el. a járdák töltődtek fel. Ezt a valaha tipp-topp kisvárost felduzzasztották, túlépítették. Nemhogy a régi városmag rendben tartására nem jut, hanem az elmúlt évtizedekben épült új városrészek is lehangoló látványt nyújtanak: minden szürke, elhanyagolt. Nem érezte igazán jól magát. Nyomasztotta a látvány. Az Ungon átívelő gyaloghíd alatt most nem sirályok köröztek az adakozó kedvű járókelők ledobálta zsákmányra ván’a, csak vadkacsák sütkéreztek a folyó jegén. Most kicsi és csendes volt a folyó. Szinte hihetetlen, hoA szóban forgó valutásban, mellesleg, piszkosul magasak voltak a dollárárak. Bosszantotta, hogy egyesek mások szegénységéből, nyomorúságából akarnak meggazdagodni. Fájt, hogy nem adhat semmit azoknak a gyerekeknek. Meg régi cimborájának sem. Erre nem készülhetett. Meg aztán, mit oldott volna meg vele? Csendesen rótta a flasztert, nézte a nyüzsgő tömeget, amely épp olyan egyhangú, szürke volt, mint maga a város. M ár elhagyta a várost, a gyárakat. Nocsak! Szebbnél szebb emeletes családi házak bal oldalt. Most épülnek, még mind vakolatlan. Vagy két utcányi. A villák után pedig egy templom klasszikus stílusban... Közbeszólt egy csőd A több mint másfél milliárd forintos beruházás koordinátora a helyi SZATMÁRBER Kft., melynek ügyvezetője Sipos Miklós. A mindössze hét alkalmazottal dolgozó káefté nem csupán a szálkái kórházzal foglalkozik — Cégénydá- nyádtól Tiszadobig terjed a tevékenységi körük —, ám tagadhatatlan, hogy ez a feladat nagyságrendekkel komolyabb a többinél. A kis csapat négy éve vált ki a NYIRBER- bői, s miután a kórház ragaszkodott Sipos Miklós személyéhez, a rekonstrukció folytatását a SZATMÁRBER- re bízta. A kívülálló számára meglehetősen kockázatosnak tűnik ekkora munkát egy hétfős te- am-re bízni, azonban mindegyikük jelentős beruházási gyakorlattal rendelkezik. Különösebb gond nem is adódott egészen a legutóbbi időkig, ám a SZÁÉV közismert csődje alaposan felborította a rendet. Igaz, a járókelő nem nagyon vesz észre semmit, hiszen az új, félig már kész épület belsejéből szorgalmas kopácsolást hall, azt pedig, hogy kívül A szálkái kórház új szárnya A SZERZŐ FELVÉTELE Vannak köztük komoly, megbízható cégek, de sajnos igen sok a felelőtlenül ígérgető csapat is. Az önkormányzatok jó szándékú, ám laikus irányítóit félrevezetve olyan árakat ígérnek, melyek a jelenlegi viszonyok között irreálisak, vagy pedig annyi pénzért olyan munkát is kapnak. Csúszik az átadás Ide is érvényes tehát a mondás, miszerint olcsó húsnak híg a leve. A SZATMÁRBER egyebek mellett ezért sem szaladgál az újabbnál újabb megbízások után, mert tudják, ha felapróznák magukat, annak legfontosabb munkájuk, a kórház inná meg a levét. Mely mint láttuk, a fő kivitelező darabokra hullása miatt így is a rövidebbet húzza, hiszen az már most valószínűsíthető, hogy a tervezett átadás csúszni fog. semmi mozgás, rátudhatja a télre. Fagyszabadságon vannak a kőművesek..., hiheti. — Bár ilyen egyszerű lenne — mpndja Sípos Miklós. — A SZÁÉV még decemberben levonult, s azóta igen képlékeny a helyzet. A vállalat dolgozóiból megalakult ugyan az Építőmester Kft., mellyel előszerződést kötöttünk a munkák folytatására, sajnos nem elég tőkeerősek, ráadásul nem is minősülnek a vállalat jogutódjának. Még nem tudjuk, lesz - e az előszerződésből valódi megállapodás, de valószínűbb, hogy nyilvános versenytárgyalást kell meghirdetnünk. Bonyolult a műtét Ez természetesen nem lenne baj, sőt, viszont az „eredmény- hirdetésig” megy az idő, csúszik az átadás napja. Ejgy ekkora beruházást stílszerűen úgy is fel lehet fogni, mint egy bonyolult műtétet. Ha az aneszteziológus nem altatja el a beteget, a sebész sem foghat kezébe szikét... Lefordítva, ha a kőműves nem adja át a terepet, akkor nem tud dolgozni a burkoló, a villanyszerelő. A kórház udvarán állunk, hallgatjuk az új épületből kiszűrendő hangokat. Az természetes, hogy az ügyvezető legszívesebben e munkájukról beszél. Ám legalább ilyen izgalmas téma az is, hogy miképpen boldogulnak ma a megyében, s kissé távolabb tekintve, a keleti országrészben a beruházásokkal foglalkozó csoportosulások, hiszen többek között az ő háttérben folyó ténykedésüktől függ majd' minden bennünket is érintő építkezés sorsa. — A piac mostanra telített lett, igen sokan ajánlkoznak az ilyen feladatok elvégzésére — vélekedik Sídos Miklós. — Nézőpont Üzletpolitika Kováts Dénes G yakori téma ma honfitársaink körében a vállalkozóvá válás kérdése, egyesek jó, mások kevésbé elfogadható anyagi helyzetük miatt próbálnak e rögös, bár gyakran sikerekkel kecsegtető útra lépni. Nem mindegy azonban, miképp teszik ezt. Jól menő, sikeres üzletemberrel beszélgettem a minap, és számos, megszívlelendő gondolatot mondott el. Nem hivalkodásból, csupán ötletként, segítő szándékkal. Ezt azért is fontosnak tartom megjegyezni, mert az üzleti életben nem mindig Grál lovagokkal találkozunk, sokan közülük kíméletlen harcot folytatnak, gáncsolva, támadva a másikat. A legnagyobb baj az, hogy sokaknak nincs elég türelme kivárni, míg tisztes haszonra tesz szert, mindent egyszerre szeretne megkapni. Mert a másik már nyugati autóval jár, szép házat (villát) épített vagy vásárolt. Azt persze a kívülálló nem látja, hogy milyen áron. Mert lehet, hogy tele van adóssággal, zsebében cincog a krajcár. A kis lépések politikája gyakrabban jelenti a biztos utat. Hisz kölcsönből, kisebb tőkével indulva nem lehet — mondjuk egy élelmiszer boltot nyitva — alkalmazottat tartani és fizetni, hanem igenis oda kell állnia a családtagoknak. Mert a jövedelemből eltartható a család, megteremthető a biztos egzisztencia, ha nem túl mohó valaki. Nem lehet a felvett 10 millióból nyolcat lakásra, kocsira költeni, hogy a maradékból majd beindul az üzlet úgy, hogy tisztes hasznot is hozzon. Türelmesnek kell tehát lenni — hangzik a jó tanács — ez hozhat igazi eredményt, ha valaki jól sáfárkodik. Talán érdemes megfogadni. Mert a rablógazdálkodás még sosem vezetett igazán eredményre. A túl mohók (ha kezdetben sikeresnek is látszanak) fennakadnak a rostán. Elfordul az ügyfélkör, elfogy a pénz, és akkor Isten mentsen a csődtől! Kommentár Duna tévé Bodnár István rp rthetetlen huzavona kill* séri a Duna tévé műsorának kábelcsatornára történő átvételét megyénkben is. Magyarázatok hangzanak el, egyezkedésekről hallani, tény, hogy elég kevés lakásban fogható az új adóállomás műsora. A Sóstóhegyen mi azon szerencsések közé tartozunk, akik a bőséges választékban ott találjuk a Duna tévé műsorát is. Igazán örülünk neki. Bár az adás kísérleti jellegű, és hiányzik belőle a frisseség varázsa, ennek ellenére számos jó filmmel lepi meg nézőit. Nem új filmekről van szó, hanem többnyire régi, magyar filmek kerülnek képernyőre, s olykor külföldiek. A meglepetést mégis a régebbi magyar alkotások okozzák. Érdekes élmény rendszerváltozás után látni például a hatvanas, hetvenes években készült olyan magyar filmeket, mint a Tizedes meg a többiek, a Sodrásban, a Megáll az idő. Elsősorban az okoz meglepetést, hogy mennyire időtállók ezek az alkotások. Régi, vitatott téma volt, hogy az utóbbi két-három évtizedben a film vette át az irodalom szerepét, sokszor a kamera és a cellulóz segítségével fogalmazták meg a művészek azt, amit ki kellett mondani, amiről szólni kellett. Most, az idő tükrében látva filmgyártásunk régebbi alkotásait, ismét meggyőződhetünk erről. Ami pedig a Duna tévét illeti, bízunk benne, hogy egyre több kábelcsatornás hálózat átveszi majd műsorát, hisz a sok külföldi bóvli mellett többnyire értékes alkotásokat sugároz. Nemcsak a határon túl élő magyaroknak szerez örömet, hanem az itt élőknek is. Remélhetően mind többen választhatják majd ezt az adást. Kelet-Magyarország gyan tudott nem is olyan régen úgy megduzzadni, hogy kilépvén medréből, emberek hajlékát tette a földdel egyenlővé. Pedig így volt. Alig futott mindez végig az nemigen találkozik ismerőssel. Annyira lehangolta a látvány, hogy úgy érezte: napokig meg sem tud szólalni. Tévedett. Régi cimborájával egy, úgymond, valutás boltagyán, szokatlan hangok ütötték meg a fáiét. Nyolc-tíz éves gyerekek ültek a gyaloghíd aszfaltján, hangosan mormolták az „imát”. Előttük sapka, kalap. Benne szentkép, meg néhány kupon. A látványtól még rosszabb lett a kedve. Úr Isten, felfáznak ezek a gyerekek a februári fagyban! Sütött ugyan a nap, de a beton nem melegedett még át. Remélte, ennyi évtized után ban futott össze. Persze, első kérdése az volt: — Hogy éltek? — Mondjam? — mosolygott kajánul a másik. — Tegnap kaptam meg a havi fizetésem. Négyezerkilencszáz. A haverral az előbb megettünk két fagyit. Egy ezres. A valutás boltba se vásárolni járok — ugyan honnan lenne nekem dollárom? —, hanem azért, mert itt legalább kisebbek a számok. Tavaszra várva Kisvarsányban Harasztosi Pál FELVÉTELE Györke László
