Kelet-Magyarország, 1993. február (53. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-10 / 34. szám
1993. február 10., szerda KÖZÉLET ^HHSHMHHRPMMSHHMMI Kelet-Magyarország 5 Temessük be a lelkek lövészárkait! A nyugdíjalap sorsa A nemzet érdekében cselekszik és a választás valódi lehetőségét kínálja A nemzeti demokraták január 30-31-ei program- alkotó és vezetőségválasztó közgyűlése előtt magán-köz- véleménykutatást végeztem. Mintegy száz ismerősömet, barátomat kérdeztem meg: Ha csak a jelenlegi hat parlamenti párt indulna az 1994-es választáson, ő melyikre szavazna? A válasz megdöbbentően egységes volt; egyikre sem. Békés hangulat így rémlett fel előttem egy választani nem hajlandó, vezetés, törvényhozás nélkül maradó nemzet zűrzavarának, anarchiájának iszonyatos képe (Jugoszlávia). És így erősödött bennem annak meggyőződése, hogy az egész nemzetért, a nemzet érdekében cselekszik a Nemzeti Demokrata Szövetség már azzal is, ha csupán a választási lehetőséget bővíti, annak valódi lehetőségét kínálja. A kétnapos közgyűlés komoly, mértéktartó, higgadt, békés hangulata, Pozsgay Imre és Biró Zoltán politikai értékelése, a három szekcióban elhangzott több mint száz vélemény tovább erősítette hitemet: Szükség van az NDSZ politikai missziójára, szolgálatára. Elkészítette a közgyűlés az 1990 tavasza óta eltelt 33 hónap ellentmondásos mérlegét is. A milliót közelítő munka- nélküliség, a csillagokig emelkedő árak, az infláció, a zuhanó termelés és nemzeti jövedelem, az adósságok már mérhetetlen milliárdjai, töNyíregyháza (KM - BE) — Sajtótájékoztatót tartott a napokban Nyíregyházán Eörsi Mátyás SZDSZ-es országgyűlési képviselő az SZDSZ 15 pontban összefoglalt javaslatairól. A képviselő egyebek között a következőket emelte ki. — A politika az utóbbi egymásfél évben olyan dolgokról szólt, ami a választópolgárokat nem érinti közvetlenül, holott nagyon fontos lenne, hogy mind az ellenzéki, mind a kormánypártok valós kérdésekkel foglalkozzanak. A 15 pontban igyekeztünk végigmenni a társadalmat érintő legfontosabb kérdéseken, olyan javaslatokkal szolgálni — és ez ennyiben új — amelyet nem a következő kormánynak kell megvalósítania, vagy nem nekünk, ha kormányra kerülünk, hanem azokat a mostani kormánykoalíció pártjai már felhasználhatnák. Azért adtuk ezeket a javaslatokat, mivel az ellenzéki pártnak is az az érmegek éhínséget idéző elszegényedése, a mezőgazdasági termelés és piac totális csődje, az ország legsikeresebb üzemeinek és gazdasági ágazatainak kiárusítása mind vitathatatlan, tagadhatatlan tények. De magyarázhatók, színes, szép szónoklatokkal, számokkal való zsonglőrködéssel, sokak számára még meg is magyarázhatók. Nehezen gyógyítható A közgyűlésen elhangzott véleményekből azonban összeállítható egy súlyosabbnak tűnő, nehezebben gyógyítható kór, betegség zárójelentése is. A 33 hónap szétzilálta, atomjaira, elemeire bontotta a nemzetet. Mindenkit mindenki ellenségévé tett akkor, amikor semmi másra nem lett volna nagyobb és sürgősebb szükség, mint nemzeti összefogásra. Szinte megszámlálhatatlan, hány frontot nyitott, hány lövészárkot ásott az elmúlt két és fél évben a hatalomféltés és hatalomvágy a nemzetet alkotó embercsoportok között. Meredeken zuhan Poszt-, reformkommunisták és nem azok, kárvallottak és kártevők, magyarok és mások, hívők és ateisták, bűnösök és ártatlanok, szövetkezeti tagok és kívülállók, szocialisták és anarchisták, népiek és urbánusok, szabad, magyar, fiatal és nemzeti demokraták, független, történelmi, nemzeti és konzervatív kisgazdák, népdeke, hogy az emberek jobban éljenek ebben az országban. — Alapvetően három témakörről van szó, az első a gazdaság. Nem látjuk világosan, milyen a gazdaság helyzete, ezért azt javasoljuk, hogy független kutatók mérjék fel az ország gazdasági helyzetét. Ezzel összefüggésben az Országgyűlés kapna egy beszámolót a költségvetés teljesítéséről, a világkiállításra fordított pénzek sorsáról. A mező- gazdasági válság kezelésére javasoljuk, hogy azok rendelkezhessenek földdel, akik a mezőgazdaságból élnek. Olyan intézkedéseket kell hozni, melyek a földek forgalmát megkönnyítik, jelenleg túl sok korlátozás akadályozza a mezőgazdaság hatékonyabb működését. — A munkanélküliség ezt a megyét a leginkább érinti. Anélkül, hogy csodát lehetne ígérni, vannak olyan intézkedések, amelyekkel eredményeket lehetne felmutatni. Az nemzetiek, liberálisok, keresztény nemzetiek, szétvert szociáldemokraták, és tucatnyi csoportocskára szeletelt politikai üldözöttek megszenvedett serege. Feltrancsírozva vergődnek a szakszervezetek is. Iszonyatos! A lelkekbe vágott lövészárkokkal szabdalta parcellákra a nemzetféltést eltúlzó hatalmi politika a nemzet testét, és ontotta, ontja a szavak gyilkos munícióját ön- és testvérgyilkosságra tüzelt csoportoknak sajtóban, rádióban, tv-ben, Parlamentben, tüntetéseken, úton-útfélen ahelyett, hogy egyetlen mezsgyét igyekezett volna húzni; tisztesség és becstelenség között. Megrajzolta a közgyűlés a nemzet hangulatának kétség- beejtően meredeken zuhanó grafikonját is. Soha ennyi reményvesztett, elkeseredett, kiábrándult, csalódott embert nem szült és számlált a történelem egy ország határain belül. És mindez ott, ahol 33 hónappal ezelőtt a felszaba- dultság boldogsága, a szabadság hite, a boldogulás reménysége, az alkotó nemzetiállampolgári egység vágya és szándéka, az emberi békesség ígérete éltetett, serkentett milliókat. Ezt a hitet, a helyreállítható, megszilárdítható egység reménységét kell visszaadni legelőször a nemzetnek. Ezt kell tenni azért is, mert ehhez csak őszinte, nyílt, emberségesen emberi szavakra és tettekre van szükség, nem a tévedhetetlenség mítoszában tündöklő apró Napóleonokra. Ez, ennek segítése lesz a Nemzeti Demokrata Szövetség javasoljuk, hogy az elmaradottabb területeken központi forrásokból kapjanak a vállalkozók segítséget olyan ipari komplexumok létesítésére, amelyek képesek a munkanélküliségfelszámolására. Kevesebb lenne a munkanélküli, ha a tankötelezettséget kitolnánk 17-18 éves korra. — Javasoljuk az állami vállalatok hatékony működését javítani azzal, hogy független felügyelő bizottságok legyenek ott, és a dolgozók tudjanak beleszólni abba, mit történik velük, a megalakuló üzemi tanácsok ezen a gondon enyhíteni tudnak. Az ezzel kapcsolatos törvényjavaslatainkat hamarosan be fogjuk terjeszteni a Parlamentnek. — Még egy témakört említenék: az igazságtétel kérdése évek óta foglalkoztatja a belpolitikát. Javasoljuk ennek lezárását, a III/III ügy nem húzható át a következő választási ciklusra. egyik legfontosabb és legsürgősebb dolga és feladata. így vállalta, erre esküdött a közgyűlés. Persze, közben keresni kell gazdasági gondjaink, bajaink hazai gyógyszereit is. De keresni kell — és itthon. A fasizmust más tájon találták ki. Mi átvettük és túlhajaltuk. A kommunizmus idegen földön született. Ránk erőszakolták, és mi ráfejeltünk. A kapitalizmus más népek és országok találmánya. Hitet tettek Mi szolgaian másoljuk, és itt már vadabbul embertelenebb, mint szülőföldjén. Ne másoljunk végre! Hajlamosak vagyunk áttépni az indigót. Van ebben a nemzetben annyi politikai, közgazdasági, társadalmi tudás és bölcsesség (tartsuk itthon), van fiaiban annyi tehetség, képesség, szorgalom és tisztesség (ne engedjük kivándorolni), hogy meg tudja teremteni a javak, jogok és kötelességek tisztességes, minden ember számára elfogadható elosztásának rendjét magyar módon is. Emellett tett hitet a nemzeti demokraták közgyűlése, annak mintegy 330 küldötte és ugyanannyi vendége. Köztük megyénk, Nyírmihálydi, De- mecser, Tiszadob, Nyírgelse, Mátészalka, Nyírcsaholy, Ro- hod és Nyírmada küldöttei, NDSZ-szervezeteinek tagjai is. Asztalos János az NDSZ választmányának tagja, Nyírmada Az MDF- frakció elítéli Körösi Imre nyilatkozatait A Magyar Demokrata Fórum hétfői frakcióülésén elítélte Körösi Imrét, aki több alkalommal nyilatkozott a sajtónak a gabonahelyzetről és a kenyérárról. Az ülésen elfogadott nyilatkozat szerint: a képviselőcsoport meggondolatlannak tartja a képviselő nyilatkozatait. „E megnyilatkozások szakmailag megalapozatlanok, és alkalmat adnak arra, hogy a közvéleményben indokolatlan aggodalmak ébredjenek, illetve rémhírek kapjanak lábra”. Az MTI értesülése szerint a nyilatkozat elfogadását heves vita előzte meg. Valószínűleg ennek tudható be, hogy Körösi Imre hétfőn a parlament plenáris ülésén elállt tervezett, a gabonaüggyel kapcsolatos, napirend előtti felszólalásától. Független szakértőket javasol az SZDSZ A szabaddemokraták 15 pontja a legfontosabb kérdésekről Szimpatizánsait keresi az MSZMP Nyíregyháza (KM) — Parlamenten kívüli pártról ritkán adunk tudósítást, a Magyar Szocialista Munkáspárt megyei szervezetének sajtótájékoztatójáról most azért számolunk be, mert tudomásunkra jutott, hogy jelentős akciót folytatnak. Szőllősiné Fitos Éva, a párt megyei elnöke az alábbi információt adta. Az MSZMP kampányának alapja, a megyei titkár szavait idézve: elegük van a tulipános diktatúrából, és többet ésszel, mint nyugodt erővel, hogy az 1994-es választásokon elnyerjék a szavazók voksait. Egyebek között azt hirdetik, hogy „az elmúlt két és fél év alatt a kormány szinte teljesen tönkretette azt, amit mi évtizedek alatt megteremtettünk”. Ezeket a nézeteiket gyűléseken, röplapjaikon terjesztik, és felhívással fordulnak az egyszerű emberekhez, hogy csatlakozzanak az MSZMP-hez. A tájékoztatás szerint a megyében 36 MSZMP-szervezet működik közel ezerfős tagsággal. A következő időszakban a szimpatizánsokat szeretnék megnyerni, ennek érdekében fórumokat szerveznek, ilyen például a „Munkáspárt a városért”, vagy a „Falusi esték” programja. Mint a központi bizottság tagja bejelentette, hogy a testület a párt nevének megváltoztatását javasolja. A pártnak az idők folyamán számos alkalommal változott a neve, volt például Magyar Kommunista Párt, Magyar Dolgozók Pártja. Az alapszervezetek döntése után várhatóan március 1-jétől Munkáspárt lesz az MSZMP új neve. A választási előkészületekről szólva elhangzott: az MSZMP kormánykész pártnak tekinti magát, kidolgozott programjuk van a válságkérdésekre például a gazdaság és a szociálpolitika területén. Minden országgyűlési választókerületben saját jelölt indítását tervezik, bár keresik az összefogás lehetőségét baloldali szervezetekkel, az MSZP- vel, a szakszervezetekkel és a szociáldemokratákkal. Most a privatizáció a nagy tét! Mi nem ellenezzük ezt, mert tudjuk, a piacgazdaság lényege a magántulajdon. De a pártállam, az ÁLLAMPÁRT idején mi busás nyugdíjbiztosítást fizettünk mindahányan a tisztes jövedelmünk után, mérnökök, szakmunkások, orvosok, tanárok, jogászok. Én pl. kiszámítottam nagyjából, ha hefizetett nyugdíjjárulékomat tőkésítették volna, és ma az a nyugdíjalapban lenne, annak évi nettó kamathozadéka meghaladná a félmillió forintot! Kérdem én, hol kapok, s mikor kapok ekkora nyugdíjat?! Legfeljebb három év alatt kapom meg. Megköszönöm jelenlegi kormányunknak, hogy amit a Kádár-rezsim elvett, a hadirokkant-járadékomat, most visszaadta, s megkapom újból. A Kádár-kormány döntése szerint, akinek havi 800 Ft-ot meghaladó jövedelme volt 1964-től, attól elvették a hadirokkant-járadékát, még ha térden csúszva kereste is meg jövedelmét! Embertelen volt — pedig azt hirdette — „Legnagyobb értéke az EMBER!” Figyelmen kívül hagyta, hogy a hadirokkantak megcsonkított testtel, sérült lélekkel álltak helyt a munka frontján, s állandóan bizonyítani, igazolni kellett, hogy olyan értékű munkát végeznek, mint az épkézláb társaik! Nagyon könnyen ajtót mutattak, aki nem bírta az iramot. Most tehát, amikor PRIVATIZÁL a kormány, elsődleges feladata legyen, hogy csak azt privatizálja, ami tényleg az államé. Azt a nyugdíjalapot, amit minden évben befizettünk és minden évben elvette az állam a társadalombiztosítási alaptól, hogy újra beinvesztálja, bekeringtesse az állami költségvetésbe. Tehát használta, szedte kamatait, hasznait, mindaddig, míg az érintett nyugdíjba nem vonult, akkor nem túlzás azt állítani, hogy bennünket tisztességes nyugdíj illet meg munkánk alapján. Most tehát kormányunk tekintse elsődleges feladatának, hogy a privatizálandó állami tulajdonból a NYUGDÍJ- ALAP-ot válassza le, s ahhoz ne nyúljon, mert az a nyugdíjasoké! Ezt az alapot szíveskedjen meghagyni, hasznosításra a TB önkormányzatoknak átadni! így teremtheti meg azt a nyugdíj-értékállóságot, melyet szavakban hirdet, de ha most eladja, magánkézbe adja a minket jogosan illető NYUGDÍJALAPOT, könnyen megeshet, hogy futhatunk a pénzünk után a Gobi-sivatag- ba, Afrikába, Dél-Amerikába, mert ha ott jobb lesz a magántőke pozíciója, magával viszi a mi nyugdíjalapunkat is, mint ebül szerzett, elkótyavetyélt vagyonrészt! Ne engedjük önmagunk kifosztását! Ehhez ne adjuk beleegyezésünket. A privatizáció után létrehozni szándékozott TB önkormányzatnak már csak az évi nyugdíjbevételek maradnának, amit nem mi, hanem gyermekeink fizetnek! Ez pedig az ő pénzük! Én így értelmezem a „biztosítási rendszerű” nyugdíjbiztosítást. Ha nem így lesz, földönfutók leszünk, mint a vidék földművesei, akiknek földjét a tsz elvette, s most járadékosok, létminimum alatt élő páriák lettek! Dr. Nagy Miklós jogtanácsos Nyíregyháza (Elhangzott a nyugdíjaskamara 1993. II. 4. nagygyűlésén, Nyíregyházán.) A lélek öröme Cserbakőy Levente A z utca embere és az országgyűlési képviselők hol motyogva, hol hangos szóval vitatják a rendszer- váltást hazánkban. A gondot éppen az okozza, hogy a fogalom tartalmával szemben mindenki más-más az elvárása. Ami igaz, az igaz, kátyús úton igyekszünk előre menni és zötykődünk, mert járművünk nem világmárka, csak egy Trabant- karosszériába épített kis négyütemű motor. Faramuci hibrid, de legalább működik. Halad előre, pedig nagy a tolongás a fékpedál, a gázpedál és a kormány birtoklásáért. Az egészben az a csodálatra méltó, hogy eny- nyi kapkodó, tülekedő szakembertől még nem fulladt le a motor. A gazdasági rendszerváltást egyesek eredeti tőkefelhalmozásnak, de a többség csak szabad rablásnak nevezi. Társadalmunkban mégsem ez a legnagyobb baj, hanem az, hogy a termőtalajhoz hasonlóan elsivárosított, a sablonokhoz szokott, önálló véleményt alkotni nem szerető emberek gondolkodását még mindig lehet manipulálni. Élni nehéz. Ma különösen az. Ha az ember nem tudja magáról még egy rövid időre sem az aggodalmait, félelmeit, mohóságait, előítéleteit levetni, csakis azokkal fog kapcsolatba kerülni, akik egymást fertőzik a gyűlölettel, a borúlátással, és a reménytelen keserűséggel. Végül részese lesz egy olyan lelket nélkülöző játszmának, ahol a jutalmat a pénzt és a karriert jelenti, és ennek elnyeréséért minden galádság szabad. A módszer tehát lehet mocskos, önző, becstelen, brutális vagy képmutató, a győzelmi vacsorán pezsgővel fognak koccintani. Azon mégis el kellene gondolkodni, hogy a számlát, amit a jövő mindig benyújt, előbb vagy utóbb ki kell egyenlíteni. Ezt nem lehet egy kaméleon színeváltozásával letudni. A bűnbánat csak őszinte számvetéssel nyerhető el. Mert nincs olyan vétek, ami ne sóvárogna a tisztaságra. Ha hazánk polgárai eljutnak oda — és egyre több jószándékot tapasztalva miért ne jutnának —, hogy egymást ne kihasználni, hanem megsegíteni akarják, saját lelkűkben is megteremtik a harmóniát. A bizalmat, a reménységet és a teljes lelki nyitottságot meg kell előlegezni. A feladat nehezebb, mint a gazdasági rendszerváltásban. Van aki képtelen rá, van aki elutasítja, hiszen itt nincs kézzel fogható jutalom, itt nincs a káröröm kancsal öröme. Itt a díj az, hogy önálló egyéniség jut a lélek öröméhez. A gondolatot és a lelket soha ne engedjük megalázni.
