Kelet-Magyarország, 1993. február (53. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-10 / 34. szám

1993. február 10., szerda KÖZÉLET ^HHSHMHHRPMMSHHMMI Kelet-Magyarország 5 Temessük be a lelkek lövészárkait! A nyugdíjalap sorsa A nemzet érdekében cselekszik és a választás valódi lehetőségét kínálja A nemzeti demokraták január 30-31-ei program- alkotó és vezetőségválasztó közgyűlése előtt magán-köz- véleménykutatást végeztem. Mintegy száz ismerősömet, barátomat kérdeztem meg: Ha csak a jelenlegi hat par­lamenti párt indulna az 1994-es választáson, ő me­lyikre szavazna? A válasz megdöbbentően egységes volt; egyikre sem. Békés hangulat így rémlett fel előttem egy választani nem hajlandó, ve­zetés, törvényhozás nélkül maradó nemzet zűrzavarának, anarchiájának iszonyatos képe (Jugoszlávia). És így erősö­dött bennem annak meggyő­ződése, hogy az egész nemze­tért, a nemzet érdekében cselekszik a Nemzeti Demok­rata Szövetség már azzal is, ha csupán a választási lehetősé­get bővíti, annak valódi lehe­tőségét kínálja. A kétnapos közgyűlés ko­moly, mértéktartó, higgadt, békés hangulata, Pozsgay Im­re és Biró Zoltán politikai érté­kelése, a három szekcióban el­hangzott több mint száz véle­mény tovább erősítette hite­met: Szükség van az NDSZ politikai missziójára, szolgála­tára. Elkészítette a közgyűlés az 1990 tavasza óta eltelt 33 hó­nap ellentmondásos mérlegét is. A milliót közelítő munka- nélküliség, a csillagokig emel­kedő árak, az infláció, a zu­hanó termelés és nemzeti jövedelem, az adósságok már mérhetetlen milliárdjai, tö­Nyíregyháza (KM - BE) — Sajtótájékoztatót tartott a na­pokban Nyíregyházán Eörsi Mátyás SZDSZ-es országgyű­lési képviselő az SZDSZ 15 pontban összefoglalt javasla­tairól. A képviselő egyebek között a következőket emelte ki. — A politika az utóbbi egy­másfél évben olyan dolgokról szólt, ami a választópolgáro­kat nem érinti közvetlenül, ho­lott nagyon fontos lenne, hogy mind az ellenzéki, mind a kor­mánypártok valós kérdésekkel foglalkozzanak. A 15 pontban igyekeztünk végigmenni a társadalmat érintő legfonto­sabb kérdéseken, olyan javas­latokkal szolgálni — és ez ennyiben új — amelyet nem a következő kormánynak kell megvalósítania, vagy nem nekünk, ha kormányra kerü­lünk, hanem azokat a mostani kormánykoalíció pártjai már felhasználhatnák. Azért adtuk ezeket a javaslatokat, mivel az ellenzéki pártnak is az az ér­megek éhínséget idéző elsze­gényedése, a mezőgazdasági termelés és piac totális csődje, az ország legsikeresebb üze­meinek és gazdasági ágazatai­nak kiárusítása mind vitatha­tatlan, tagadhatatlan tények. De magyarázhatók, színes, szép szónoklatokkal, számok­kal való zsonglőrködéssel, so­kak számára még meg is ma­gyarázhatók. Nehezen gyógyítható A közgyűlésen elhangzott véleményekből azonban összeállítható egy súlyosabb­nak tűnő, nehezebben gyó­gyítható kór, betegség záróje­lentése is. A 33 hónap szétzi­lálta, atomjaira, elemeire bon­totta a nemzetet. Mindenkit mindenki ellenségévé tett ak­kor, amikor semmi másra nem lett volna nagyobb és sürgő­sebb szükség, mint nemzeti összefogásra. Szinte meg­számlálhatatlan, hány frontot nyitott, hány lövészárkot ásott az elmúlt két és fél évben a hatalomféltés és hatalomvágy a nemzetet alkotó embercso­portok között. Meredeken zuhan Poszt-, reformkommunisták és nem azok, kárvallottak és kártevők, magyarok és mások, hívők és ateisták, bűnösök és ártatlanok, szövetkezeti tagok és kívülállók, szocialisták és anarchisták, népiek és urbánu­sok, szabad, magyar, fiatal és nemzeti demokraták, füg­getlen, történelmi, nemzeti és konzervatív kisgazdák, nép­deke, hogy az emberek jobban éljenek ebben az országban. — Alapvetően három té­makörről van szó, az első a gazdaság. Nem látjuk világo­san, milyen a gazdaság hely­zete, ezért azt javasoljuk, hogy független kutatók mérjék fel az ország gazdasági helyzetét. Ezzel összefüggésben az Or­szággyűlés kapna egy beszá­molót a költségvetés teljesíté­séről, a világkiállításra fordí­tott pénzek sorsáról. A mező- gazdasági válság kezelésére javasoljuk, hogy azok rendel­kezhessenek földdel, akik a mezőgazdaságból élnek. Olyan intézkedéseket kell hozni, melyek a földek forgal­mát megkönnyítik, jelenleg túl sok korlátozás akadályozza a mezőgazdaság hatékonyabb működését. — A munkanélküliség ezt a megyét a leginkább érinti. Anélkül, hogy csodát lehetne ígérni, vannak olyan intézke­dések, amelyekkel eredmé­nyeket lehetne felmutatni. Az nemzetiek, liberálisok, keresz­tény nemzetiek, szétvert szo­ciáldemokraták, és tucatnyi csoportocskára szeletelt poli­tikai üldözöttek megszenve­dett serege. Feltrancsírozva vergődnek a szakszervezetek is. Iszonyatos! A lelkekbe vá­gott lövészárkokkal szabdalta parcellákra a nemzetféltést eltúlzó hatalmi politika a nemzet testét, és ontotta, ontja a szavak gyilkos munícióját ön- és testvérgyilkosságra tü­zelt csoportoknak sajtóban, rá­dióban, tv-ben, Parlamentben, tüntetéseken, úton-útfélen ahelyett, hogy egyetlen mezs­gyét igyekezett volna húzni; tisztesség és becstelenség kö­zött. Megrajzolta a közgyűlés a nemzet hangulatának kétség- beejtően meredeken zuhanó grafikonját is. Soha ennyi reményvesztett, elkeseredett, kiábrándult, csalódott embert nem szült és számlált a történelem egy ország határain belül. És mindez ott, ahol 33 hónappal ezelőtt a felszaba- dultság boldogsága, a szabad­ság hite, a boldogulás re­ménysége, az alkotó nemzeti­állampolgári egység vágya és szándéka, az emberi békesség ígérete éltetett, serkentett mil­liókat. Ezt a hitet, a helyreál­lítható, megszilárdítható egy­ség reménységét kell vissza­adni legelőször a nemzetnek. Ezt kell tenni azért is, mert ehhez csak őszinte, nyílt, em­berségesen emberi szavakra és tettekre van szükség, nem a té­vedhetetlenség mítoszában tündöklő apró Napóleonokra. Ez, ennek segítése lesz a Nem­zeti Demokrata Szövetség javasoljuk, hogy az elmara­dottabb területeken központi forrásokból kapjanak a vál­lalkozók segítséget olyan ipa­ri komplexumok létesítésére, amelyek képesek a munkanél­küliségfelszámolására. Keve­sebb lenne a munkanélküli, ha a tankötelezettséget kitolnánk 17-18 éves korra. — Javasoljuk az állami vál­lalatok hatékony működését javítani azzal, hogy független felügyelő bizottságok legyenek ott, és a dolgozók tudjanak be­leszólni abba, mit történik ve­lük, a megalakuló üzemi taná­csok ezen a gondon enyhíteni tudnak. Az ezzel kapcsolatos törvényjavaslatainkat hamaro­san be fogjuk terjeszteni a Par­lamentnek. — Még egy témakört em­lítenék: az igazságtétel kér­dése évek óta foglalkoztatja a belpolitikát. Javasoljuk ennek lezárását, a III/III ügy nem húzható át a következő vá­lasztási ciklusra. egyik legfontosabb és legsür­gősebb dolga és feladata. így vállalta, erre esküdött a köz­gyűlés. Persze, közben keresni kell gazdasági gondjaink, bajaink hazai gyógyszereit is. De ke­resni kell — és itthon. A fasiz­must más tájon találták ki. Mi átvettük és túlhajaltuk. A kommunizmus idegen földön született. Ránk erőszakolták, és mi ráfejeltünk. A kapitaliz­mus más népek és országok találmánya. Hitet tettek Mi szolgaian másoljuk, és itt már vadabbul embertelenebb, mint szülőföldjén. Ne másol­junk végre! Hajlamosak va­gyunk áttépni az indigót. Van ebben a nemzetben annyi poli­tikai, közgazdasági, társadal­mi tudás és bölcsesség (tartsuk itthon), van fiaiban annyi te­hetség, képesség, szorgalom és tisztesség (ne engedjük kivándorolni), hogy meg tudja teremteni a javak, jogok és kötelességek tisztességes, minden ember számára elfo­gadható elosztásának rendjét magyar módon is. Emellett tett hitet a nemzeti demokraták közgyűlése, an­nak mintegy 330 küldötte és ugyanannyi vendége. Köztük megyénk, Nyírmihálydi, De- mecser, Tiszadob, Nyírgelse, Mátészalka, Nyírcsaholy, Ro- hod és Nyírmada küldöttei, NDSZ-szervezeteinek tagjai is. Asztalos János az NDSZ választmányának tagja, Nyírmada Az MDF- frakció elítéli Körösi Imre nyilatkozatait A Magyar Demokrata Fó­rum hétfői frakcióülésén elí­télte Körösi Imrét, aki több al­kalommal nyilatkozott a sajtó­nak a gabonahelyzetről és a kenyérárról. Az ülésen elfoga­dott nyilatkozat szerint: a kép­viselőcsoport meggondolat­lannak tartja a képviselő nyi­latkozatait. „E megnyilatko­zások szakmailag megalapo­zatlanok, és alkalmat adnak arra, hogy a közvéleményben indokolatlan aggodalmak éb­redjenek, illetve rémhírek kap­janak lábra”. Az MTI értesülése szerint a nyilatkozat elfogadását heves vita előzte meg. Valószínűleg ennek tudható be, hogy Körösi Imre hétfőn a parlament ple­náris ülésén elállt tervezett, a gabonaüggyel kapcsolatos, napirend előtti felszólalásá­tól. Független szakértőket javasol az SZDSZ A szabaddemokraták 15 pontja a legfontosabb kérdésekről Szimpatizánsait keresi az MSZMP Nyíregyháza (KM) — Par­lamenten kívüli pártról ritkán adunk tudósítást, a Magyar Szocialista Munkáspárt me­gyei szervezetének sajtótájé­koztatójáról most azért szá­molunk be, mert tudomá­sunkra jutott, hogy jelentős akciót folytatnak. Szőllősiné Fitos Éva, a párt megyei el­nöke az alábbi információt adta. Az MSZMP kampányának alapja, a megyei titkár szavait idézve: elegük van a tulipános diktatúrából, és többet ésszel, mint nyugodt erővel, hogy az 1994-es választásokon elnyer­jék a szavazók voksait. Egye­bek között azt hirdetik, hogy „az elmúlt két és fél év alatt a kormány szinte teljesen tönk­retette azt, amit mi évtizedek alatt megteremtettünk”. Eze­ket a nézeteiket gyűléseken, röplapjaikon terjesztik, és fel­hívással fordulnak az egyszerű emberekhez, hogy csatlakoz­zanak az MSZMP-hez. A tájé­koztatás szerint a megyében 36 MSZMP-szervezet műkö­dik közel ezerfős tagsággal. A következő időszakban a szim­patizánsokat szeretnék meg­nyerni, ennek érdekében fóru­mokat szerveznek, ilyen pél­dául a „Munkáspárt a váro­sért”, vagy a „Falusi esték” programja. Mint a központi bizottság tagja bejelentette, hogy a tes­tület a párt nevének megvál­toztatását javasolja. A pártnak az idők folyamán számos alka­lommal változott a neve, volt például Magyar Kommunista Párt, Magyar Dolgozók Pártja. Az alapszervezetek döntése után várhatóan március 1-jétől Munkáspárt lesz az MSZMP új neve. A választási előkészületek­ről szólva elhangzott: az MSZMP kormánykész pártnak tekinti magát, kidolgozott programjuk van a válságkér­désekre például a gazdaság és a szociálpolitika területén. Minden országgyűlési válasz­tókerületben saját jelölt indí­tását tervezik, bár keresik az összefogás lehetőségét balol­dali szervezetekkel, az MSZP- vel, a szakszervezetekkel és a szociáldemokratákkal. Most a privatizáció a nagy tét! Mi nem ellenezzük ezt, mert tudjuk, a piacgazdaság lényege a magántulajdon. De a pártállam, az ÁLLAMPÁRT idején mi busás nyugdíjbiz­tosítást fizettünk mindahányan a tisztes jövedelmünk után, mérnökök, szakmunkások, or­vosok, tanárok, jogászok. Én pl. kiszámítottam nagyjából, ha hefizetett nyugdíjjáruléko­mat tőkésítették volna, és ma az a nyugdíjalapban lenne, an­nak évi nettó kamathozadéka meghaladná a félmillió forin­tot! Kérdem én, hol kapok, s mikor kapok ekkora nyugdí­jat?! Legfeljebb három év alatt kapom meg. Megköszönöm jelenlegi kormányunknak, hogy amit a Kádár-rezsim elvett, a hadi­rokkant-járadékomat, most visszaadta, s megkapom újból. A Kádár-kormány döntése szerint, akinek havi 800 Ft-ot meghaladó jövedelme volt 1964-től, attól elvették a hadi­rokkant-járadékát, még ha tér­den csúszva kereste is meg jövedelmét! Embertelen volt — pedig azt hirdette — „Leg­nagyobb értéke az EMBER!” Figyelmen kívül hagyta, hogy a hadirokkantak meg­csonkított testtel, sérült lélek­kel álltak helyt a munka fron­tján, s állandóan bizonyítani, igazolni kellett, hogy olyan értékű munkát végeznek, mint az épkézláb társaik! Nagyon könnyen ajtót mutattak, aki nem bírta az iramot. Most tehát, amikor PRIVATIZÁL a kormány, elsődleges feladata legyen, hogy csak azt priva­tizálja, ami tényleg az államé. Azt a nyugdíjalapot, amit min­den évben befizettünk és min­den évben elvette az állam a társadalombiztosítási alaptól, hogy újra beinvesztálja, beke­ringtesse az állami költség­vetésbe. Tehát használta, szedte kamatait, hasznait, mindaddig, míg az érintett nyugdíjba nem vonult, akkor nem túlzás azt állítani, hogy bennünket tisztességes nyug­díj illet meg munkánk alapján. Most tehát kormányunk te­kintse elsődleges feladatának, hogy a privatizálandó állami tulajdonból a NYUGDÍJ- ALAP-ot válassza le, s ahhoz ne nyúljon, mert az a nyugdí­jasoké! Ezt az alapot szíves­kedjen meghagyni, hasznosí­tásra a TB önkormányzatok­nak átadni! így teremtheti meg azt a nyugdíj-értékállóságot, melyet szavakban hirdet, de ha most eladja, magánkézbe adja a minket jogosan illető NYUGDÍJALAPOT, könnyen megeshet, hogy futhatunk a pénzünk után a Gobi-sivatag- ba, Afrikába, Dél-Amerikába, mert ha ott jobb lesz a magán­tőke pozíciója, magával viszi a mi nyugdíjalapunkat is, mint ebül szerzett, elkótyavetyélt vagyonrészt! Ne engedjük önmagunk ki­fosztását! Ehhez ne adjuk be­leegyezésünket. A privatizá­ció után létrehozni szándéko­zott TB önkormányzatnak már csak az évi nyugdíjbevételek maradnának, amit nem mi, hanem gyermekeink fizetnek! Ez pedig az ő pénzük! Én így értelmezem a „biztosítási rendszerű” nyugdíjbiztosítást. Ha nem így lesz, földönfutók leszünk, mint a vidék föld­művesei, akiknek földjét a tsz elvette, s most járadékosok, létminimum alatt élő páriák lettek! Dr. Nagy Miklós jogtanácsos Nyíregyháza (Elhangzott a nyugdíjaska­mara 1993. II. 4. nagygyűlé­sén, Nyíregyházán.) A lélek öröme Cserbakőy Levente A z utca embere és az or­szággyűlési képviselők hol motyogva, hol hangos szóval vitatják a rendszer- váltást hazánkban. A gon­dot éppen az okozza, hogy a fogalom tartalmával szem­ben mindenki más-más az elvárása. Ami igaz, az igaz, kátyús úton igyekszünk előre menni és zötykődünk, mert járművünk nem világ­márka, csak egy Trabant- karosszériába épített kis négyütemű motor. Faramu­ci hibrid, de legalább mű­ködik. Halad előre, pedig nagy a tolongás a fékpedál, a gázpedál és a kormány bir­toklásáért. Az egészben az a csodálatra méltó, hogy eny- nyi kapkodó, tülekedő szak­embertől még nem fulladt le a motor. A gazdasági rend­szerváltást egyesek eredeti tőkefelhalmozásnak, de a többség csak szabad rab­lásnak nevezi. Társadal­munkban mégsem ez a leg­nagyobb baj, hanem az, hogy a termőtalajhoz ha­sonlóan elsivárosított, a sablonokhoz szokott, önálló véleményt alkotni nem sze­rető emberek gondolkodá­sát még mindig lehet mani­pulálni. Élni nehéz. Ma különösen az. Ha az ember nem tudja magáról még egy rövid idő­re sem az aggodalmait, fé­lelmeit, mohóságait, előíté­leteit levetni, csakis azokkal fog kapcsolatba kerülni, akik egymást fertőzik a gyűlölettel, a borúlátással, és a reménytelen keserű­séggel. Végül részese lesz egy olyan lelket nélkülöző játszmának, ahol a jutalmat a pénzt és a karriert jelenti, és ennek elnyeréséért min­den galádság szabad. A módszer tehát lehet mocs­kos, önző, becstelen, bru­tális vagy képmutató, a győzelmi vacsorán pezs­gővel fognak koccintani. Azon mégis el kellene gondolkodni, hogy a szám­lát, amit a jövő mindig be­nyújt, előbb vagy utóbb ki kell egyenlíteni. Ezt nem le­het egy kaméleon színevál­tozásával letudni. A bűn­bánat csak őszinte szám­vetéssel nyerhető el. Mert nincs olyan vétek, ami ne sóvárogna a tisztaságra. Ha hazánk polgárai eljut­nak oda — és egyre több jószándékot tapasztalva mi­ért ne jutnának —, hogy egymást ne kihasználni, ha­nem megsegíteni akarják, saját lelkűkben is megte­remtik a harmóniát. A bi­zalmat, a reménységet és a teljes lelki nyitottságot meg kell előlegezni. A feladat nehezebb, mint a gazdasági rendszervál­tásban. Van aki képtelen rá, van aki elutasítja, hiszen itt nincs kézzel fogható juta­lom, itt nincs a káröröm kancsal öröme. Itt a díj az, hogy önálló egyéniség jut a lélek öröméhez. A gondola­tot és a lelket soha ne en­gedjük megalázni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom