Kelet-Magyarország, 1993. január (53. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-06 / 4. szám

1993. január 6szerda KÖZÉLET Kelet-Magyarország 5 Uj év, új feladatok Nyíregyháza (KM) — A leltárkészítés, a célok kitűzése, a feladatok meghatározása az új esz­tendők első napjainak szokásos tennivalója. Hogyan készülnek 1993-ra, milyen várakozással tekintenek e könnyűnek egyáltalán nem nevezhető év elé a parlamenti pártok? Ezúttal a Magyar Demokrata Fórum és a Magyar Szocialista Párt megyei szervezeteinek képviselői válaszolnak. Szót érteni egymással Juhász Ferenc, az MSZP megyei ügyvezető titkára: Juhász Ferenc Harasztosi Pál felvétele — Az 1993-as évnek remé­nyeink szerint a béke évének kellene lennie abban az érte­lemben is, hogy a társadalmi feszültségek kezelhetőek ma­radjanak és abban az értelem­ben is, hogy az egymással je­lenleg „háborúzó” politikai erők is megpróbáljanak szót érteni egymással. Azt is re­méljük, hogy a szélsőséges politikai erők nem nyernek teret az országban. — Ahhoz, hogy ez az év a béke éve lehessen, a párbeszéd évévé kell válnia. Reméljük, hogy a parlamenti és parla­menten kívüli pártok és szer­vezetek megállapodásra töre­kedve tisztességes és normális kapcsolatokat teremtenek. — A hatpárti megállapodást kezdeményező szocialisták ilyen szándékkal tettek tárgya­lási javaslatot hazai és külföldi források igénybevételére az utak, a környezetvédelem, a településfejlesztés, a lakásépí­tés, az oktatási és egészségü­gyi közszolgálatok bővítésére, közmunkák programjainak be­indítására; arra, hogy az or­szág devizakészletének meg­határozott részét kedvező ka­matozású hitelek formájában a kis- és középvállalkozások ösztönzésére használják fel. — Javaslatot tett a % párt védővámok bevezetésével a korszerű hazai ter­melés megőrzésére; az állami felvásár­lás garanciáinak ki­munkálására, és be­vezetésére az ál­lattenyésztés és nö­vénytermesztés ter­mékeire; az állami tulajdon magánkéz­be juttatásával kap­csolatban a szóba jöhető gazdasági egységek listájá­nak, feltételeinek rögzítésére, s arra, hogy az ebből szár­mazó bevételeket fordítsák a kereslet és a kínálat élénkí­tésére. — A munkahe­lyek további meg­szüntetésének meg­állítása érdekében a privatizációs szerződésekben nem csupán előnyben kell részesíteni a foglalkoztatás érdekeit, hanem keményen szankcionálni kell azokat, tűrik a szerződések feltételeit meg­szegik. A nyugdíjak további romlásának megakadályozása érdekében a nettó bérek ala­kulásának megfelelően kell a nyugdíjakat emelni. A rászo­rultak, a létminimum alatt élők számára kedvezményes köz­üzemi támogatási alapot kell létrehozni költségvetési, vál­lalati és lakossági támo­gatásból a létfenntartás elemi szükségleteinek kielégítésére. Együttes fellépés szükséges a hat parlamenti párt részéről a szélsőséges jelenségek, meg­mozdulások és akciók ellen. — A párbeszédnek a mai értelmezésünk szerint azonban nemcsak a politikai erők kö­zött kell folynia. A szocialis­ták arra törekszenek, hogy a civil szférával folyamatos kapcsolatot tartva tájékozód­janak a társadalmat foglalkoz­tató lényeges kérdésekről, és egyben reális lehetőségeket vázoljanak fel a problémák megoldására. — Ilyen gondolatok vezet­nek bennünket a megyei szer­vezet munkájának szervezésé­ben. Segítjük és ösztönözzük a szocialista parlamenti képvi­selőket a térségünk gondjait is értintő törvénymódosítások, önálló képviselői indítványok benyújtásában. Egyre szapo­rodó új szervezeteinkkel és új tagjainkkal napi kapcsolatot alakítunk ki, gondjaik, prob­lémáik megoldásához segít­séget nyújtunk. — A településeken kulcs- fontosságúvá válik, hogy az önkormányzatok képesek-e megőrizni működőképességü­ket. Azt reméljük, hogy szak­értelemmel, értő szóval és kö­zös erőfeszítéssel — a nehe­zedő körülmények ellenére — sikerül a helyi önkormányza­toknak munkájukat nagyobb konfliktusok nélkül ellátni. Ennek egyik feltétele az ön- kormányzatok közötti és a régiók közötti együttműködés fejlesztése, mely számos kiak­názatlan lehetőséget tartal­maz. E lehetőségek felkutatá­sában a hét alföldi megyével kialakított szoros kapcsolat megtartásával magunk is segí­teni kívánunk. Reményeink megtalálásának éve Hamvas László, az MDF országos választmányának tagja: Hamvas László Balázs Attila felvétele — Úgy gondolom, 1993 re­ményeink megtalálásának éve lesz. Érzésem szerint mindazt, amit az elmúlt két év során elvesztettünk hitben, erkölcs­ben, karakterisztikusabb kiál­lásban, azt 1993 vissza fogja adni. Reményre jogosít az a tény, hogy megteremtődtek itt a rendnek azok az alapjai, létrejöttek azok az erővonalak, melyek a kibontakqzás irányá­ba fognak mutatni, és amelyek mentén a társadalom tovább szerveződhet. — Működik egy szociális háló, amely mindenkit felfog, és nem igaz, hogy éhínség len­ne Magyarországon, vagy olyan nyomor, mint amire az idősebbek emlékezhetnek. Vannak, persze, hibái ennek a szociális hálónak, itt-ott fol- tozgatásra szorul, amit a kor­mány meg is tesz. Szintén a bizalom alapja lehet az inflá­ció megfékezése és visszaszo­rítása. — Ebben az esztendőben a fő hangsúlyt a privatizációra, a gazdaság újjászervezésére kell helyezni. A kárpótlási törvé­nyek létrejötte egy új tulajdo­nosi, „tőkés” réteget teremthe­tett meg, így reményteljeseb­ben vehetnek részt a gazdaság privatizációjában. Az új típusú gazdaság kialakítása lesz az év óriási feladata, és sikere is, ha megvalósul, hiszen a tervek szerint az állami tu­lajdon 40-50 száza­lékát kell magán- tulajdonná alakítani a privatizáció ré­vén. Azt szeret­nénk, ha ebben el­sősorban mi, az or­szág határain belül élő magyarok ven­nénk részt, és nem csak munkásként, hanem tulajdonos­ként is. Természe­tesen fontos, hogy megjelenjen itt a termelést és profitot akaró, tisztességes külföldi tőke, de nem a rabló tőke, amely elözönlené az országot. Ez a veszély létezik, ezért az egyik erős eredménye a kor­mánynak, hogy ennek nem en­ged teret és utat. — Az új esztendőtől legin­kább a gazdaság fellendítésé­nek megindulását várom. En­nek is létrejöttek az alapjai: csak az elmúlt esztendőben 500 ezer új kisvállalkozó lé­pett színre, és e kisvállalkozá­sokban az 500 ezren kívül további 300 ezer személynek teremtődött munkalehetőség. Úgy gondolom, ez lesz a szét­szedett monopóliumok priva­tizációja után a járható út: a kis- és közepes gazdaságok megalakulása és megerősödé­se, rugalmas és gyors alkal­mazkodással a piachoz. Ez le­het a felemelkedés útja Sza- bolcs-Szatmár-Beregben is, abban a megyében, amely kü­lönösen sokat kapott ettől a kormánytól. Megyénk kapta az ország területfejlesztési alapjának 73 százalékát. Meg­erősödtek az önkormányzatok a megyében, ennek anyagi háttere a normatív állami tá­mogatás, amivel jól gazdál­kodhatnak az önkormányza­tok, gondolom, nem kell any- nyira összehúzni a nadrág­szíjat. — Ha a körülöttünk lévő or­szágokat nézzük, az ország nemzetközi helyzete szilárd, Magyarország — a miniszter- elnököt idézve — a béke szi­gete. Akár Jugoszlávia felé te­kintünk, akár azt a mérhetetlen szegénységet érzékeljük, mely különösen itt a keleti határ kö­zelében a szemünk előtt meg­jelenik, egyre inkább érezhet­jük azt, hogy számunkra remé­nyeink újra megtalálásának az éve lesz 1993. Hogy ez még sikeresebb legyen, végre az el­lenzékben is nyugvópontot kellene találni, az ellenzéki magatartás pontos, szakszerű és demokratikus értelmezésé­vel és megvalósításával. Az elmúlt két évben ugyanis el­lenséggel voltunk megáldva, nem ellenzékkel, hanem olyan agresszív ellenséggel, amelyik nem vette tudomásul azt a tényt, hogy kisebbségben ma­radt. Ha az ellenzék felméri azt, milyen feladatok állnak a nemzet előtt, s ha a nemzet iránt elkötelezetté válik, akkor ezek a problémák elcsendesül­nek, és nem lesznek olyan ha­tással a tömegekre, hogy elfor­dítják az embereket a politiká­tól. Lépre csalt vendégmunkások Nyugatról keletre, biztosból bizonytalanba Nyíregyháza (KM — Ba­logh Géza) — Amit aligha hittünk volna még nemrég, már bizonyosság: egyre több magyar szakember tér visz- sza Nyugatról hozzánk. A növekvő hazai munkanélkü­liség elől egészen a legutóbbi időkig ezrek, tízezrek mene­kültek el a fejlett ipari orszá­gokba, abban a reményben, hogy majd ott megbecsülik a tudásukat, szakértelmüket. A legtöbbjüknek persze fo­galmuk sem volt az ottani ál­lapotokról. A tévében, az újsá­gokban viszont látták a képe­ket, látták az ünnepek előtti hatalmas sorokat a határnál. Török meg szerb, macedón vendégmunkások igyekeztek hazafelé, s majd mindegyikük irigyelt, márkás kocsiban ül­dögélve várt a sorára. Vagyunk mi olyan ügyesek, talpraesettek, mint a Balkánról elszármazottak! — fordult meg a gondolat igen sok ma­gyar fejében. Lázasan kezdték hát kutatni a külföldi lehetősé­geket, s a szerencsésebbek meglepően rövid idő alatt ta­láltak olyan hazai cégeket, melyek segítettek kiközvetíte­ni őket valamelyik Lajtán túli országba. Kétségtelen, e közvetítő vál­lalkozások között voltak, s vannak becsületes, megbízha­tó cégek is. Az érintettek sze­rint viszont igen sok köztük a felelőtlen is, melyek meglova­golva a hullámokat rengeteg bosszúságot, kellemetlenséget okoznak a lépre csalt hazai embereknek. A szabolcsiak közül is meg­égették már a szájukat jó néhá- nyan. Hittek a szép szavaknak, a mesés ígéreteknek. Nem csupán a munkanélküliek, de azok is, akiknek biztos állásuk volt, csak éppen kevesellték a fizetést. Felkerekedtek hát, a legtöbbjük azonban már az első hét után hazatért volna legszívesebben, hiszen rá kel­lett döbbenniük, nem minden arany, ami fénylik. Mert mi várta őket? Elha­gyott, lepusztult orosz lakta­nya, sebtében összeállított ba­rakk vagy konténer. Ez volt a szállás. A vízcsapok használ­hatatlanok, a vécé az udvaron, s még örülhettek, ha kályhát találtak. A munkafeltételek pedig...? A német munkaügyi miniszté­rium nemrég ellenőrzött két­ezer külföldi munkavállalót, ezerhatszázójuknál állapítot­tak meg súlyos hiányosságo­kat. Igen sok helyen öt-hatszáz márkás éhbérért dolgoztatták őket, másutt egy teljes havi bért lefoglaltak a munkásoktól közvetítési díj címén. Hogy közülük mennyien voltak a magyarok, nem tudni, így persze azt sem, vajon hány beregit, szatmárit, szabolcsit csaptak be a modem rabszol­gakereskedők, a nyugatiakkal összefonódott hazai toborzó­irodák. De az biztos, nagyon sok hazakényszerített magyar szakmunkásnak volt szomorú karácsonya, szilvesztere. So­hasem voltak még ennyire ki­szolgáltatottak, védtelenek, akiknek az érdekében sehol, senki nem emeli fel a szavát. Nyílt levél a polgármester úrhoz! Történelmi tudathasadás Különböző hírek keringe­nek a megye székhelyén hetek óta. Az egyik ominózus hír minket is elmélkedésre ser­kentett. Történetesen az, hogy a Nyíregyháza belterületén az állampárt által felállított szov­jet emlékmű — a kozák szo­bor — megmarad sőt, olyan javaslatok is elhangzottak, hogy a szobor mellé egy 1956- os emlékművet állítsanak az illetékesek. A javaslatot túl bizalmak tartjuk! 1990-ben összeroskadt a vi­lágkommunizmus! Hazánk élen járt ebben a küzdelem­ben. Két év telt el azóta. Hová lett a tenni akarás? Hová lett a Jurta Színházból elindított eszme? Mi lett a mellénnyel, amit újragomboltak? Kik azok a fékező erők? Egyszer kide­rülnek az igazságok, lassan felszáll a köd, mely ridegen beszívódott az emberi lelkek- be... Csak történelmi tudatha­sadásban szenvedő agyakban születhet meg olyan gondolat, amely egyenlőségjelet igyek­szik tenni a szabadságért küz­dő ifjak és az elnyomást, a megszállást jelképező szobrok közé. Mi nem javasoljuk a szétzúzását a lovasszobomak! Mi azt kérjük, hogy a város- központból a hősök temetőjé­be szállítsák el. Ott nyugsza­nak békességben a többi nem­zet hős fiai is. Amennyiben a város vezetői ragaszkodnak a szovjet emlék­műhöz, sőt mögé szándékoz­nak tervezni egy ’56-os em­lékművet, úgy mi is előállunk egy ugyancsak képtelen javas­lattal: Állítsunk közös emlékmű­vet az 1848-1849-es szabad­ságharc tiszteletére. A szobor két főalakja Batthyány Lajos és Haynau legyen. A megbé­kélés érdekében a szoborcso­portban, a kivégzett miniszter- elnök és a hóhér fogjon egy­mással kezet, ezzel is jelké­pezve az osztrák-magyar kap­csolatokat stb. Senkinek sincs arra felhatal­mazása, hogy a szeretteitől el­hurcoltak, bebörtönzöttek, megkínzottak, avagy meggyil­koltak nevében hirdessünk va­lamiféle nemzeti összeboru- lást, bűnbocsánatot. Az viszont kötelességünk, hogy a végpusztulással fenye­getett helyzetben nyújtsunk kezet mindazoknak, akik — bármilyen világnézetet vallók — kis országunkért tenni akar­nak, akik nem voltak sem ér­telmi szerzői, sem végrehajtói annak a népellenes, valamint háborús bűntettsorozatnak, amelynek egész népünk volt szenvedő áldozata. Szabó Zoltán Magyarok Nemzeti Szövetsége Szabolcs- Szatmár-Bereg Megyei Szervezete, valamint társszervezetei

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom