Kelet-Magyarország, 1993. január (53. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-30 / 25. szám
1993. január 30., szombat HÁTTÉR Kelet-Magyarország 3 Parasztporta Ttszadadán Elek Emil felvétele Bölcs döntést várnak a szülők a közgyűléstől alatt egy alapítványt hoztak létre, így próbálják menteni a menthetőt. Majd tiltakozólevelet juttattak el a közgyűléshez, melyet Kissné közlése szerint az ügyben érintettek 95 százaléka aláírt. A hivatalos kimutatásban az áll: a város óvodai helyeinek kihasználtsága átlagosan 102 százalék. Mi indokolja a bezárást, ha az említett három intézmény szintén telített? Losonczi László a humán iroda vezetője a következő tájékoztatást adta: — Papíron valóban száz százalék körüli a kihasználtság, de nem azonos a beírt, és a jelenlévő létszám, ez utóbbit az étkezési napok száma mutatja: mindig vannak hiányzó gyerekek, így a tényleges jelenlét 70-80 százalék között van. Arról nincs tudomásunk, hogy az önkormányzatnak szándéka volna az épületeket értékesíteni, noha azt nem taSzekeres Tibor felvétele gadjuk; a Benczúr téri és a Malom utcai épületek alkalmasak más funkciókra is. A gyerekek fogadására a város többi óvodája képes a megszűnő óvoda környékén. Drukkerek és ellendrukkerek Ez a hivatalos indok. E cikk szerzője nem befolyásolhatja a közgyűlést, meg kell azonban jegyezni: az egyik ok, amivel a bezárást indokolták, nem áll meg, hiszen három éve eltörölték a körzethatárokat, a szülők szabadon választhatnak óvodát. Sajnálatos, hogy az ügy tálalásának módja miatt a három óvoda és a szülők ellendrukkerek szerepébe kényszerültek, hiszen úgy érezhettük, mintha odadobták volna a kérdést, győzzön végül az óvoda, amelyikben a szülők a legnagyobbat csapnak az asztalra. Nyíregyháza (KM - Barak- só Erzsébet) — Bizonytalanságról, feszült hangulatról érkeztek hírek az utóbbi egy héten át néhány nyíregyházi óvodából. A Malom utcai óvoda vezetője, Péter József- né így összegezte a lényeget: Népszerű az óvoda — Váratlanul megjelentek az önkormányzat szakemberei, hogy az óvodát talán bezárják. Az indok az, hogy a gyerekek egy részét a körzethatáron kívülről vettük fel. A helykihasználtságunk száz százalék felett van, és nem értem, ha más célja van az ön- kormányzatnak az épülettel, akkor miért tataroztatták a nyáron? Hasonló aggodalmukról számolt be Kapu Józsefné, a Benczúr téri óvoda vezetője: — Arra hivatkoztak, hogy kevés a saját körzetünkből felvett gyerek, illetve gazdaságtalan a működtetés, jobban jár a város, ha eladják az épületet. Óvodánk népszerű, nálunk is több a gyerek, mint amennyit felvehetnénk. Az ügyben szintén érintett Vécsey közi óvoda vezetője Szécsi Károlyné azt tartja felháborítónak, ahogyan a bezárás tervét tudomásukra hozták. — Egy csoportban asztmás gyermekeket gondozunk, a másikban a speciális képességfejlesztés a cél. Ha ez megszűnne, a gyermekek károsodnának. Van még egy kérdés: kiket nem vesznek majd fel a kitett gyerekek közül más óvodákba? A városi közgyűlés február 1-jén dönt arról; e háromból melyik legyen az az egy vagy két óvoda, amelyiket bezárják. A szülők tiltakozása a Benczúr téri óvodában volt a legélénkebb. Mi lesz velünk? Melyiket a három közül? — Összehívtak bennünket szülői értekezletre, de miért, ha előre eldöntött tény az óvoda bezárása? — kérdezi Késmárki Jánosné, az egyik nagymama, és leánya, Márföldi Zoltánná a szülők képviseletében. Amint egy másik szülővel, Kissné Barna Ildikóval együtt megfogalmazzák, a döntést gyermekellenesnek tartják, a bezárás indokára érdemi választ nem kaptak. Többen felvetették a szülői értekezleten, ha minden áron ki akarják árusítani az óvodát, mondják meg, mennyi a kikiáltási ára, hátha akadnak tehetős szülők, akik rálicitálnak az ajánlatokra. S mivel az illetékesek az óvoda bezárásakor gazdaságossági szempontokra hivatkoztak, a szülők pár nap Kikiáltási ár egy óvodára--------------— Tárca j-i lérni az elérhetetlent. t\e- £1/ zét kinyújh’a a levegőbe markol. A hideget már nem is érzi. Sajgó tagjai elernyed- nek. Álmosság gyötri, aludni kell, mázsás súly húzza le szemét. Megbotlik. Nem eshetek el! — szakad ki kebléből a sóhaj. — Berci! Berci, ébredj! Már megint valami rosszat álmodtál?! Az asszony szavai mintha valami mély kútból jönnének, szinte el sem jut a tudatáig. A szemét már kinyitotta, de még nem lát, csak érzékeli, hogy felesége hajol fölé és rázza kegyetlenül. Ahogy kezd tisztulni az agya, megérti: megint az a régi kísértés. A pizsamája csupa csatak, a párna és a lepedő teljesen összegyűrve. —Már megint ott jártam — jegyzi meg halkan. — A hómezőkön egyedül eltévedtem..., ez szörnyű. — Mondtam neked, ne egyél annyit a gombócból, de veled nem lehet beszélni — bosszankodik az asszony, pedig tudja, nem ezért vannak Bercinek rémálmai. Fáradt és ideges. Hiányzik neki a munka. Már hat hónapja keres állást. Eleinte naponta böngészgette az újságot. Ma csak hallgat, néha kisétál a kertbe. Ha esik egy pár szem hó, már sepri is el. Az udvar olyan tiszta, mint a patyolat. Tavasszal történt. Berci a szomszéd faluba járt át dolgozni. Csődbe ment az üzem, felszámolták. A százötven fős kollektívát szélnek eresztették. Akkor még vicceltek egymással: majd jól kipihenjük magunkat. A semmittevés ment is két-három hétig. Mindent megjavított a ház körül, a kertben a dudvának még a színét sem lehetett látni. Járt volna napszámba is, de mikor a kutyának sem kellett az uborka meg a paprika?! Nem hiányzott senkinek a segítség. — Csak a kocsrpába el ne menj! — kérlelte a felesége. S figyelte urát, aki búskomorságra adta a fejét. A gyerekek és ő is elmegy reggel. Bercinek még szólni sincs kihez. Vigasztalta. Az ősz még el is szaladt, de mióta beköszöntött a hideg, nem lehet kimozdulni a házból. Jöttek a rémálmok. Az orvos azt mondta, depressziós, pedig alig harmincöt éves. — Kapcsold le a villanyt, mert felébrednek a gyerekek! — töri meg a csendet Berci hangja. — Majd csak visszaalszom. r> ázuhan a szobára a sötét- J\ ség. Ilyenkor kell a sarkokat milliószor számba venni, hátha eljön Alomtündér. Szája kiszáradt, figyeli a felesége ütemes lélegzetvételeit, mintha sóhajtozna. Szeme lecsukódik, a tudata még tiltakozik kicsit. Utolsó gondolatként megpróbál valami szép emléket felidézni, de elalszik. A rémálmok pedig előkúsznak agytekervényeinek rejtelmeiből, s minden kezdődik elölről... Dankó Mihály Áiomtündér Nézőpont Ha jön a Nábrádi Lajos a z Utóbbi két évben egyre /l több külföldi üzletember fordult meg megyénkben. Jöttek, láttak, győztek. Sok esetben üzletet kötöttek, talán nem ritkán keserű szájízzel távoztak. Nincs már sok szégyenkezni valónk, hiszen többnyire jó, vagy elfogadható körülmények közt tudjuk fogadni a nyugati partnereket (a turistákat is). Persze messze vagyunk még az összkomforttól... A nyugatiak gyakran hangoztatják, hogy Magyarország a többi volt szocialista országhoz képest előbbre tart az átalakulásban, mi a többi országhoz képest máris közelebb vagyunk Európához. Igaz ez általában hazánkra, de nem mindenben igaz megyénkre. Ma is igaz Váci Mihály sora: Itt egy krajcár mindig hiányzik. Az is fedi a valóságot, hogy a felzárkózási programunk elkezdődött. Van szűkebb hazánkban víz- és gázprogkülföldi ram, hamarosan beindul a „telefonprogram” is. Az angol üzletemberek kikötötték: csak akkor vásárolják meg a tiszalöki könnyűipari üzemet, ha a településen lesz távhívásos telefon és telefax. Lett nekik (is). Van dicsekedni valónk szerte a megyében. Korszerű szállodák, szórakozóhelyek találhatók immár nemcsak városainkban, de nagyobb községeinkben is. Etel és ital, s mi szem-szájnak ingere, mind megtalálható. A városok közti gyorsvonat a megyéből 3 óra alatt Pestre „repíti" az utast. Szinte valamennyi kft.-nek van már rádiótelefonja, vagy kocsitelefonja. A hiányérzetünket —a külföldiekét is — szintén hosszan lehetne sorolni. Kevés az idegen nyelvet beszélő gazdasági, műszaki szakemberünk. Egy szabolcsi tsz elnöke az utóbbi másfél évben megtanult németül. Jó hírként adhatjuk közre, hogy egyre több megyénkbeli kft. küldi el néhány dolgozóját nyelvtanfolyamra. Petneházi utcakép Szekeres Tibor felvétele Kommentár ______________ Táblakérdés Réti János A ki keveset jár ügyes-bajos dolgát intézni Nyíregyházára, annak nem könnyű a tájékozódás a városban. Különösen, ha vonaton érkezik, esetleg szorongással telve, mert nem kenyere a hivataljárás. Az sem mindegy, önnön jószántából jön-e, vagy beidézték valami miatt. Aztán megválna a buszjegyet, mindjárt szembetalálja magát a dilemmával: a sok járat közül, melyikkel juthat utazása végcéljához. Van ugyan egy nagy viharx’ert térkép a pályaudvarral szemközti megállóban, de vidéki legyen a talpán, aki azon eligazodik. Mármint megtalálja az utat vagy utcát, betájolja az intézményt és megkeresi az arra közlekedő járatot. Marad tehát a kérdezős- ködés. A megállóban, vagy fenn a járművön: — Ez megy a Társadalombiztosítási Igazgatóság felé ? — Melyikkel jutok a megyeházához, a földhivatalba, a rendelőintézetbe, a munkaügyi központba ? — stb. Kényelmetlen, sőt kellemetlen, kiváltképp, amikor indulóban lévő buszról kell leszállói az utolsó pillanatban, vagy fel egy másikra, miközben már csukódik az ajtaja. Rövidre fogva: javítani kellene a megyeszékhely tömegközlekedéséhez kapcsolódó tájékoztatás színvonalát! Nem térképpel,.hanem táblákkal! Egyrészt nagyméretű, nagy betűkkel megírt táblákkal a nagyobb csomópontokban, amelyek jól látható helyen, jól olvashatóan feltüntetik a legnagyobb ügyfélforgalmú intézmények felé közlekedő járatokat. Másrészt kisebbekkel a buszokon, felsorolva rajtuk az útvonalon lévő hivatalokat megállók szerint. Ez másutt bevált gyakorlat. A Volán illetékesei tudomásom szerint érzékelik a problémát, ám szeretnék, ha a városi és a megyei önkormányzat, sőt maguk a hivatalok is együttműködnének velük a megoldásban.
