Kelet-Magyarország, 1993. január (53. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-29 / 24. szám
1993. január 29., péntek HÁTTÉR Kelet-Magyarország 3 Akik a spórolás „tárgyává” lettek Létszámok, kihasználtság, sorskérdések egy általános iskolában Lehajtott fejek, szomorúság a 20-as iskola tanári szobájában Harasztosi Pál felvétele Nyíregyháza (KM — Kállai János) — Alig egy hete jelent meg a nyíregyházi ön- kormányzat két gazdálkodási szakembere a 20-as iskolában. Hatszemközt beszélgettek az intézmény igazgatójával, Éles Zsoltnéval. Tájékoztatták, hogy a város oktatáspolitikai koncepciójának megfelelően a nem is olyan távoli jövőben a megszüntetés vár a Kórház utcai általánosra, s mint mondották, elsősorban kihasználatlansága, gazdaságtalan működtetése miatt. A bejelentés nyomán kialakult helyzetnek és a tanácstalan, zavarodott hangulatnak viszont tanúi lehettünk a január 26-ra összehívott tantestületi értekezleten, ahol a városgazdálkodási érdekeket megfogalmazók és az érintettek egyaránt szót kaptak. Az előzmény: átvilágítás Nagy Judit, az önkormányzat gazdasági hivatalának munkatársa tájékoztatójában a közgazdász racionalitásával és szigorával érvelt. Mint mondotta: a folyamat már 1991 őszén elindult az oktatási-nevelési intézmények „átvilágításával”. Ennek alapján készült el egy tervezet, melynek egyik sarkalatos tétele a gazdasági szempontú szerkezet- átalakítás. Ennek eddig költségvetési következményei voltak, most viszont eljött egy döntéssorozat ideje. Vagyis: következnek — a bölcsődéket már elérte a „baj” — az óvodák, az általános iskolák. — Elemzések, előzetes tájékozódás és a statisztikai adatok alapján esett a „választás” a 20-as iskolára — mondotta. Itt alacsonyak az osztálylétszámok, az átlag 19,7, ami nem éri el az önkormányzat által előírt 20 fős minimumot. Ez, tette hozzá, gazdasági szempontból tarthatatlan. Ugyanez volt a véleménye az egy pedagógusra „eső” tanulólétszám alacsony voltáról is. Záporozó kérdésözön Eles Zsoltné igazgató, indulatait és érzelmeit nehezen palástolva kért szót. Kérdései félreérthetetlenül kifejezték aggodalmait, kétségeit, és azt is: ő és a kollégái nem egészen így képzelték el a „rendet”. Vajon megelőzte-e a már elkészült előterjesztést (sőt: határozat tervezetet!) a szakmai szolgáltatóval és az érdekvédelmi szervekkel való egyeztetés; van-e összefüggés a mezőgazdasági főiskolán indítandó közgazdászképzés, a mezőgazdasági szakközépiskola helyzete és a 20-as megszüntetése között; mire ez a nagy sietség; a körzetnek a Kórház utcai az egyetlen általános iskolája, és ez semmiképpen sem minősülhet „belvárosinak” (a koncepció „bezárási” tervezetében ugyanis egy ilyen szerepel); mi lesz a Váci kollégiumban élő gyerekekkel; mi lesz a légzőszervi betegségben szenvedő nebulóknak szervezett speciális csoportokkal? És: mi lesz a tantestülettel, hol tudnak elhelyezkedni a pedagógusok? Máshol is csökken a létszám — A nálunk tanuló gyerekek 47 százaléka veszélyeztetett körülmények között él — tette hozzá Buskó Lászlóné. És most már idejárnak a „légző- szervisek”. Vajon a rovásunkra írandó, hogy más körzetekből is jönnek hozzánk? Ez inkább érdem. Ezt figyelembe vették a felmérések készítésekor? Tudnunk kellene, hogy mely iskolák képesek fogadni 337 diákunkat. Úgy, hogy az osztályközösségek ne bo- moljanak fel. Mert, ha megszüntetnek bennünket, egy pedagógiai folyamat úgyis megszakad. Erre gondoltak. — Kihasználatlanok lennénk? — fűzte tovább a gondolatot Kiss Tamásné. Ez az iskola 240 tanulónak épült. A közel 350-es létszám 140%-os kihasználtságot jelez. Tudjuk, hogy több iskola küzd beiskolázási gondokkal, a gazdaságossági mutató azokban sem sokkal jobb, mint a miénk. Miért mi kerültünk mégis — egyetlen „szereplőként” — az előterjesztésbe? Álláspontok — A demográfiai vonulat a középfokon még javában tart, az általánosban már elhagyta az alsós korosztályt. Évente 300 középiskolás „többletet” kell fogadnunk — érvelt Losonczy László, a humán iroda vezetője. 1986-tól jelentősen csökkent a általános iskolások száma a városban, viszont ezt nem követte a csoportszámok arányos mérséklődése. A kevesebb gyerekre évről évre kevesebb központi pénzt (fejkvótát) kapunk. Számba vettük azokat az iskolákat, melyekben már érzékelhető a létszámcsökkenés. Több szempont mérlegelése után úgy ítéltük meg, hogy a legkevesebb feszültséggel a 20-as iskola estében lehet ezt a nehéz kérdést kezelni. De most, konkrétan megmondani — jóllehet tájékozódtunk már —, hogy melyik iskola fogadja az osztályokat, és hol lesz munkájuk a tanároknak, nem tudjuk. Az önkormányzat adott esetben segítséget fog nyújtani az elhelyezkedéshez. Persze, abszolút garanciákat nem lehet adni. — Amiben most vagyunk, döntéselőkészítési helyzet, ami 1991-től kezdve alakult ki — összegezte a hivatal álláspontját Nagy Judit. A végszót a megszüntetésről vagy a megmaradásról a városi közgyűlés mondja ki. Mi pillanatnyilag tájékoztattunk a tervezett intézkedésekről. És meghallgattuk a véleményeket. Itt érdekegyezésre számítani nemigen lehet, az ellentét az iskola álláspontja és az ön- kormányzati koncepció között aligha oldható fel teljesen. De a gazdasági szempontú szerkezetátalakításnak végbe kell mennie, mert a 23,3 fős osztálylétszám — városi szinten — elfogadhatatlan. Legalább 25 tanulós csoportokban kell gondolkodni. ' Megtartani az iskolát Amolyan zárószóként a számtalan, nyitva maradt kérdésre dr. Gábor Pálnak, a 10- es számú választókörzet képviselőjének álljon itt néhány gondolata. — Tekintsük ezt a mai tanácskozást amolyan szakmai fórumnak, vélemény- cserének. A dolog úgyis a közgyűlésen fog eldőlni. Ne folytassanak hát szélmalomharcot, hanem inkább próbálják jobb belátásra, megoldásra bírni a hivatalt írásba foglalt és szóban elmondott véleményükkel egyaránt. Jómagam meg fogok tenni mindent a körzetem egyetlen általános iskolájának a megtartásáért. __________Tárca _ A z vesse rám az első követ, aki bebizonyítja, hogy örülnék bármilyen áremelésnek. Magam is úgy vagyok vele, mint a legtöbb ember: a fizetésem — amíg van — emelkedjék szépen, csendben, de biztosan, az árak meg csökkenjenek, vagy legalábbis ne változzanak: így még valahogy elviselhető lenne a piacgazdaságba történő átmenet. Vesztünkre, ezt még nem sikerült meghonosítania tapasztalatokért világot járó minisztereinknek, így aztán amit nyerünk a réven, azt elveszítjük a vámon, momentán például a bevezetett áfán. Van azonban valami, ami kakukktojásnak tűnik, s hogy azt ne mondjam, némi örömet okoz jó néhány sorstársamnak. Ez pedig a most kilátásba helyezett új telefontarifa, ami magyarra lefordítva díjemelést. pluszkiadást jelent. A terv szeriqt 250-ről 350forintra nő a havi előfizetési díj, amire nincs magyarázat, mert szinte biztos, hogy a vonal nem lesz hosszabb, a készülék Angyal Sándor Drágul a fecsegés automatikusabb, s vonalat sem kapunk száz forintnak megfelelő idővel hamarabb. De! Bár a beszélgetések alapja nem változik, lényegesen módosulnak az 5 forinttal megvásárolt percek, másodpercek. Kiszivárogtatták például: 9-15 óráig az eddigi 3 helyett csak 2 percig cseveghetünk. Viszont reggel öt és hét óra, valamint 18 és 22 óra között 6 perc kerül majd 5 forintba. Sőt! Este tíztől reggel ötig valósággal ingyen beszélhetünk: ekkor 12 percért öt forint a tarifa. Nem folytatom a részletezést. Az már az első pillantásra kiderül: napközben drágul a fecsegés. s ez jelentős tehertétel a cégeknek és a családoknak. Állítólag némelyik helyen átáll- nak állandó éjszakai műszakra, merthogy ők sokat telefonálnak. (Micsoda megtakarítás!) Hallani arról is, hogy ezután még inkább a munkahelyen igyekszik majd mindenki lebonyolítani a magánügyeit telefonon, ez a legolcsóbb. Ámde készülnek ellenintézkedések is: telefonfigyelő szolgálat szűrje ki. mi a maszek szöveg (fodrász, anyós, húsbolt, titkos kapcsolat), és mi a hivatalos. Eljő az idő, amikor a munkatársak megvetése kíséri majd azt, aki az anyukája influenzájáról érdeklődik 9-15-ig húsz percen át, hogy a Micike barátnőjét már meg se említsem. O tthonra javasolok egy biztos megoldást: lakatot juk le a készüléket, s csak este 10 és reggel öt között használjuk, akkor is, ha csak nagyon muszáj. Ja, hogy akkor aludni szoktunk? Ez igaz, de ne feledjük, vannak, akik álmukban is beszélnek. Legalább nekik legyen némi vigaszuk. Nézőpont Köz(le)szereplés Balogh József J ja látja magát hétfőn a LL nyíregyházi közgyűlés a városi televízióban, egészen biztosan elzárja a készüléket. Egy merész ötlettel segíthetett volna rajtuk a televízió is: műszaki hibára hivatkozva befejezi a helyszíni köz\'etítést, s ezzel a kegyes csalással megmenti a renomét. De mivel egyik sem történt, kénytelenek voltunk látni, mi zajlik a városházán. Jogilag, gondolom értékeli majd a köztársasági megbízott megyei hivatala, emberileg pedig valószínű mindenki megtette ugyanezt a képernyő előtt. Aki nem látta: az volt a feladat, hogy az előző közgyűlésen megválasztott iskolaigazgatót ugyanabba az iskolába kinevezzék tanárnak is. Erre az történt, hogy egyesek meggondolták magukat, s több órás szócséplés, ismételgetés után úgy álltak fel az asztal mellől, hogy ismét nincs igazgatója az iskolának, újabb pályázatot írnak ki. Nem ismerem a két volt jelölt szakmai múltját, felkészültségét, sőt azt sem tudom, milyen emberek. Nem tudom azt sem, minek kell kikérni a tantestület véleményét, ha nem kötelező figyelembe venni, mint ahogy az is értelmetlen volna, ha a döntés felelőssége a közgyűlésé, ám a döntés nem ott születik. De azt gondolom: komolytalan az a testület, amelyik döntéseit alaposnak tartja, ám néhány napon belül felrúgja, ha csak nem derült ki közben a kiválasztottról, hogy mondjuk a szünetben nádpálcával veri a gyerekeket, vagy valamelyik butikban vette a diplomáját. Ha most egy idő előtt leváltott futballedzőről lenne szó, nyugodtan kérhetné, hogy a szerződés lejártáig szóló fizetést adják ki neki. Ezért, ha az egy hónapon belül kinevezett és leváltott igazgató lennék, a kinevezés idejére — gondolom öt évre — előre követelném a béremet. Ennyi tandíjat egy ilyen közgyűlés megérdemel. Természetesen nem a közösség pénzéből, hanem a képviselői tiszteletdíjakból. Lóerőink Szekeres Tibor felvételé Kommentár _______ Füstölők Cselényi György A nagy füstben vajon ki lát tisztán? Annyi mindenesetre kivehető, sokaknak a tüdőrákban meghaltak, illetve a füstölés számlájára írható megbetegedésekben szenvedők nagy száma sem elég riasztó. A dohányzásellenes propaganda pedig csaknem falra hányt borsó. Ugyanis nemrégi adatok szerint egy átlag magyar évente csaknem 2600 cigarettát szív el. Sovány vigasz, de tény: a lengyelek még tőlünk is gyakrabban gyújtottak rá. A volt Szovjetunió utódállamaiban élők füstölési szenvedélyét meg csak a cigarettahiány hűti. Ugyanakkor Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban a cigarettafogyasztás jelentősen visszaesett. Ismerősöm mesélte, például Angliában tanúja volt annak: egy vonat utasai egy fiatal pár nyilvános szeretkezése fölött még napirendre tértek, de amikor gyönyörérzetüket a nemdohányzó kocsiban ciga- rettázással kívánták tetézni, kiborult a bili — ahogy szokták mondani. A dologból bírósági ügy lett. Természetesen a piaci tényekből a világ nagy cigarettagyártói levonták a tanulságot: gyerünk Kelet-Európába! Például Varsóban nemsokára megnyitnak egy nemzetközi viszonylatban is igen korszerű cigarettagyárat, és több nagy cég élénken érdeklődik hazánk iránt is. A dolog érdekessége, hogy ennek egészségügyi szempontból még valamelyest örülhetünk is. Tudniillik, Európa ezen tájéka országainak saját ipara által előállított „füstrudak” nagy része — a magas kátránytartalmuk miatt — a rosszak közé tartozik. S ha már valaki mindenáron cigarettázni akar, akkor legalább szívjon jobb minőségűt, világmárkákat. Reménykedjünk, előbb-utóbb hátha rájönnek, arra sincs szükségük.
