Kelet-Magyarország, 1993. január (53. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-27 / 22. szám

12 Kelet-Mag varország 1993. január 27., szerda Főiskolás rendező Este a „Tüzes KanEfHiBSEfT Nyíregyháza (KM - Bod­nár) — Gyakran fordul elő a Móricz Zsigmond Színház há­za táján vendégrendező. Rit­kább eset viszont az, hogy nem tapasztalt színházi ember, hanem főiskolai hallgató ren­dez előadást. Pedig legutóbb ez történt. A legfrissebb darab, a múlt héten bemutatott Bolha a fülbe vígjátéknak a rendező­je Tasnádi Csaba. Csabát még próba közben lestük meg. Gyakorlott szak­emberként „dirigált”, okos ta­nácsokkal segítette a produk­ciót. Beszélgetésünk során el­mondta, hogy a Színművészeti Főiskola végzős, ötödéves hallgatója. Több darabot vitt már színre Budapesten, így például ő rendezte a Pál utcai fiúk című darabot a József At­tila Színházban, a Madárka cí­mű színművet, az Óz a nagy varázslót, az Ágacskát és tá- valy nyáron Amerikában Mo­zart Varázsfuvoláját. Nyíregy­házára egyébként Schlanger András művészeti vezető hívta meg, valószínűleg a főiskolá­sok színházában, az Ódry Színpadon játszott egyik darab rendezési sikerének köszönhe­tően. — Nem egészen ismeretlen helyre jöttem, hiszen a nyír­egyházi társulat több darabját már láttam Budapesten, ami­kor ott vendégszerepeitek. Na­gyon jó csapatnak ismertem meg őket, s itt Nyíregyházán is a legjobbak a tapasztalata­im. Az itteni színészek lelke­sedése és odaadó játéka igazán irigylésre méltó. — Mondana valami előze­test azok számára, akik még nem látták a darabot? Kinek ajánlja ezt a fergeteges víg­játékot? — A közkedvelt szerző, Feydeau darabja a századfor­dulón játszódik Párizsban. Két, két és fél órás derű, önfe­ledt szórakozás. Jó szívvel tu­dom ajánlani korhatár nélkül mindazok számára, akik önfe­ledten szeretnének kacagni, el szeretnék felejteni egy estére a világ gondjait, bajait. Mindenki nevetett a fergeteges komédián Nagy István Attila Nyíregyháza (KM) — Minden alkalommal elcso­dálkozik az ember, pedig a dologban nincs semmi kü­lönleges: a közönség ki van éhezve a vidámságra, a jó­kedvre. Talán éppen azért, mert a mindennapokban rit­kán van része benne. A Móricz Zsigmond Szín­ház szombati bemutatója ezt a belső szükséget elégítette ki, amikor megbízta a főiskolás Tasnádi Csabát a Bolha a fül­be című vígjáték színpadra ál­lításával. Tegyük hozzá azon­nal, hogy a fiatal rendező el­söprő sikert aratott első nyír­egyházi munkájával. Persze azt is lehetne monda­ni, hogy Feydeau-xal nehéz megbukni, de számos olyan pontja van a komédiának, amelyen könnyen „megcsúsz­hat” a rendezés és a színészi játék is. Úgy gondolom, hogy ezeket a társulat kitűnő érzék­kel elkerülte, és háromórás fergeteges szórakoztatást nyújtott. George Feydeau minden bi­zonnyal sokat tanult apjától, aki Fanny című trágár regé­nyével tette ismertté a nevét a tizenkilencedik század köze­pén. A mű rövid idő alatt har­minc kiadást ért meg. A fiú ta­lán valamivel szelídebben, de azért két, sőt egyértelmű hely­zetek színpadra állításával ért el sikereket. A hétköznapok helyzetkomikumát és a nevel­tetés minden eszközét felhasz­nálta a vaudeville, a bohózat műfajában. A sikamlós vígjáték köz­ponti színtere egy férfias mű­intézmény, a „Tüzes kandúr”. Ide járnak kikapcsolódni a há­zasságban megfáradt urak, s a házasságtörésre kész hölgyek is. Félreértések azért bőven akadnak, mert ha a bolhát a fü­lébe dugják valakinek, a leg­Az előadás egyik jelenete. Pregitzer Fruzsina Balázs Attila felvétele hűségesebb férfi számára is szinte lehetetlen a bizonyítás. Nehéz helyzetben vagyok, mert legszívesebben minden művészt megdicsérnék. Ju­hász György kettős szerepben lépett a színpadra. Talán Poc- he-ként jobb volt, míg a hűsé­ges férjet nehezen lehetett el­hinni neki. Horváth László Attila Ca­mille szerepében igazi telitalá­lat. Kitűnően megbirkózott a nyelvileg is rendkívül nehéz feladattal. Nem lett nevetsé­ges, mert ott lobogott benne a szeretet utáni vágy lángja. Bá­rány Frigyes láthatóan nagyon jól érezte magát a színpadon is, a szerepében is, bölcsen szellemes volt. Megyeri Zol­tán a féltékeny férj szerepében igazi spanyolos temperamen­tumot hozott magával. Szigeti András a „Tüzes kandúr” tu­lajdonosaként kitűnően hozta a kimustrált kapitány figuráját. Pregitzer Fruzsina féltékeny felesége hibátlan volt, míg Majzik Edit játékáról az jutott az eszembe, hogy milyen kár vendégszínészként látni őt Nyíregyházán. Az inasok és a szobalányok igaziak, hitelesek és jók voltak. Tetszett Húros Annamária szecessziós szín­padképe, és a szünetben szóló zene is kitűnően ráhangolta a nézőket az előadásra. Sohase legyen roszszabb! Nincs fontosabb a színésznél Gondolatok a (egy) vidéki színházról, annak jövőjéről ában, hanem mert meggyőző­désem és tapasztalatom, hogy a többes vezetés miatt maga a döntés felelőssége forgácsoló- dik szét megfoghatatlan cafa­tokká, számonkérhetetlenné válik a tett és a mulasztás; az egészségesen alá-föléren- delt munkakapcsolatok helyett előbb-utóbb klikkviszonyok jelennek meg. Nézzük egy kicsit részlete­sebben: hogyan is működött a legutóbbi időszakban a szín­ház? Adva van 120 ember ha­tározott és meghatározatlan időtartamú szerződéssel, 30 ember megbízási jogviszony­ban, illetve részmunkaidőben foglalkoztatva. Ez 150 ember, őket irányította(ja) illuzóriku­sán kizárólagos megbízatással egy művészeti igazgató. Ez eddig helyes lenne, ha nem szorulna magyarázatra az illu­zórikus szó. Ezzel a Csi- kos-Schlanger vezetői vi­szonyra célzok. Ez pedig már­is két igazgatót jelent. „Segít” az igazgatási teendők ellátásá­ban egy körvonalazatlan jog és hatáskörrel rendelkező ún. ügyvezető igazgató. Azután működik egy gazdasági igaz­gató, szinte csak mérlegképes­főkönyvelői gazdasági szak­emberként. Ez eddig négy. A gazdasági igazgatónál lénye­gesen fontosabb gazdasági irá­nyító szerepben működik a fő­mérnök, amolyan menedzser- igazgató féleként. Ez már 5 igazgató. Természetesen vala­mennyien vezetői fontosságuk és fontosságuk bizonyításának tudatában. Focinyelven: szín­ház — színházvezetők = 0:5 a direkció javára. Nem beszélve a hozzájuk tartozó titkárnőkről és az egész apparátusról. Még csak vezetéselméleti szakem­bernek sem kell lenni ahhoz, hogy az ember röviden és ve­lősen azt mondja: ez maga a röhej! Kacagnék, ha a vásárra Hetey László Elek Emil felvétele vitt emberi bőrök között nem lenne ott az enyém is! □ Van erre valamilyen meg­oldás? — A megoldás: egyetlen, a helyzetnek megfelelő képes­ségű szabadkezű igazgató, ön­álló döntési jogkörrel, és ter­mészetesen munkatársválasz­tási szabadsággal, beszámolá­si kötelezettséggel a megye és a város illetékes önkormány­zati szervei előtt. Vele egyen­rangúan, de a színház elsődle­ges feladatának fontossága miatt—alárendelt viszonyban egy gazdasági igazgató (ne­vezhetjük divatosan mened­zserigazgatónak akár, a lényeg ugyanaz). Ä felelősség nemcsak a me­gye színházat szerető közön­ségével szemben óriási, ha­nem jó lenne, ha tudatosulna: itt valóban az ország egyik legjobb színvonalú társulata működött, amelynek lassan- lassan már csak. a magva ma­rad. Legalább ezt őrizzük. Ez a társulat és ez a közönség meg­érdemli, hogy egy irántuk fe­lelősséggel teli, hosszú távra szerződő színházvezető egé­szítse ki új tehetségekkel és működtesse a színházat. A kívánatos határozott, dön­tésképes vezetői attitűd mel­lett kiemelten fontos színház­vezetői tulajdonságok a bölcs tolerancia, a mély emberi sze­retet, pedagógiai érzék. A színész az idegeivel dol­gozik, nem ritka, hogy munka közben szinte elveszíti a való­di világgal a kapcsolatát, az ál­landó idegfeszültség gyakran teremt számára emberi vész­helyzeteket. Az ilyen helyze­tek formális fegyelmezéssel, gépies szankcionálással meg- oldhatatlanok, többet segít egy bölcs igazgató emberismerete és pedagógiai érzéke. Az ideá­lis színész — igazgató viszony sokkal több mint munkaadó — munkavállaló viszony, inkább emlékeztet a gyerek-szülő vi­szonyra. □ Megfogalmazható ma a színház arculata? Milyen da­rabokat, milyen szellemiséget kell közvetítenie? — A „mit játsszunk” kér­déshez egy magánvélemény: olyan korban, amelyben az emberi értékek, értékrendsze- rek felborulnak, átalakulnak, hitek születnek és hitek törnek meg nagyon fontos az örök emberi értékek hangsúlyozá­sa, a hit megtartása, a hit az emberben, a tettek értelmében, az élet értelmében. Több igent kell mondanunk, mint nemet. Végül is közhelyösszegzés­ként: jót kell játszani és jól! A színház attól színház, hogy színészek előadásokat produkálnak közönség előtt. Ennél fontosabb semmi sem lehet a színházban. Sem az ad­minisztráció, sem a bérfuvar, még maga az igazgatás sem. Ugyanis, ha ez nem történik meg, akkor fölöslegessé vá­lik igazgató, adminisztrátor, pénztáros, sofőr, titkárnő és mindenki, akinek csak közvet­ve van köze a tulajdonképpeni színházhoz. Csorba Ilona és Szigeti András a Bolha a fülbe című vígjátékban Balázs Attila felvétele Drámatagozat Nagykálló (KM - Kállai János) — A két tanítási nyelvű oktatásáról nevezetessé vált Korányi Frigyes Gimnázium­ban az utóbbi időben született új kezdeményezések közül alighanem a dráma tagozatos osztály megszervezésének a terve váltotta ki a legnagyobb érdeklődést. A kezdeménye­zők — Lipták Lajos igazgató, Szabóné Cseh Ágnes igazgató- helyettes és Belinszki József könyvtáros-tanár tulajdonkép­pen arra alapozták elképzelé­seiket, hogy ebben az iskolá­ban mindig szép számmal akadtak olyan diákok (sok ilyen van most is), akik foko­zottabban érdeklődnek az elő­adói művészet iránt, akikben erős a szereplési vágy, s mind- emellé: még tehetségesek is. Belinszki tanár úr, a dráma tagozatos osztály létrehozásá­nak legagilisabb szorgalmazó­ja mint oktató tevékenykedik a nyíregyházi tanárképző főis­kolán is a drámapedagógiai (kiegészítő) szakon. Benne fo- gamzott meg a gondolat, hogy — követve a debreceni, szen­tesi és budapesti „drámások” példáját — a nagykállói gimi- ben szintén meg lehetne pró­bálkozni a színpadi játék és a dramaturgia alapjainak az ok­tatásával. Tantervet készített, amiben az újdonságot (a ha­gyományos gimnáziumihoz képest) a szakmai tárgyak je­lentikra színház- és drámatör­ténet, a dramaturgia, a rende­zéselmélet, az alapképzés, a színpadi gyakorlatok és a drá­majátékok vezetésének stúdiu­ma. 1993 szeptemberében egy ilyen csoportot indítanak, 25- 30 tanulóval. Az eddigi érdek­lődés jelzi: van igény az ilyen­fajta képzésre. Annál inkább, mivel Debrecen dráma tago­zatos iskolája nem tud mit kezdeni a többszörös túljelent­kezéssel. Nagykállóban az oktatás személyi (szakmai) feltételeit óraadókkal oldják meg, gya­korlóterepnek pedig szinte kí­nálja magát a helyi művelődé­si ház színpada. És persze a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház sincs fényévnyi tá­volságra; segítséget természe­tesen onnan is várnak. A felvé­telihez szükséges készségfel­mérő vizsgát január 29-én tart­ják, 9 órától, az írásbeli pedig (magyar nyelv és irodalomból, illetve logikai feladatokból) március 5-én lesz 14 órától a gimnáziumban. Nyíregyháza (KM - Nagy István Attila) — A vidéki színházakat nem pusztán a közönségigény hozta létre. Sokkal fontosabb a tulajdo­nosi érzés! Egy város egy megye a saját színházának a fenntartásával, működteté­sével önmagát minősíti, rep­rezentálja. Mi az amiből megítéli a „tulajdonos” a sa­ját színházát? Természete­sen az előadás. Az pedig vagy tetszik, vagy nem. De akiért elmegy a neki tetsző vagy nem tetsző előadások­ra, az a: színész. Hetey László hosszú dolgo­zatban összegezte tapasztala­tait. Ennek néhány megállapí­tása kerül most szóba. □ Ön határozott színészpár­ti. Mi a véleménye a rendezők­ről? Szükség van rájuk? — Természetesen! De a gondolatilag követhetetlen ál­zsenik, a közönséget tulajdon­képpen lenéző vizióarisztokra- ták helyett az alapfogalmakkal is tisztában levő mesterleveles rendezők kellenek. □ Konkretizáljuk a kérdést: szüksége van-e a vidéki szín­háznak strukturálisan egy vagy több állandó szerződésű rendezőre? — Az a nézetem, hogy ha csak meghatározott produkci­ókra szerződtet a színház ren­dezőket, ez egyrészt biztosítja azt a stílus- és műfajbeli sok­féleséget, ami egy kisvárosi színházzal szemben alapvető követelmény, másrészt jóté­konyan visszahatna magára a rendezői szakmára — éppen a szelekciós kényszer miatt. □ A tanulmányban részlete­sen elemzi a színházvezetést. Milyen a jó vezető? — Színházvezetőt írtam. Egyes számban. Nem vezetést és nem teamet. Nem azért, mert nem hiszek a demokráci­Az oldalt összeállította: Nagy István Attila 1/1 II TUD A KULI UkA

Next

/
Oldalképek
Tartalom