Kelet-Magyarország, 1993. január (53. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-27 / 22. szám

1993. január 27., szerda OLVASÓINK LEVELEIBŐL i II ■llllllifllli Szerkesztői üzeneek Kelet-MaWslág 7 Kovács Péter, Ujfehértó: 1992. december 31-ig ha­tályban volt a mezőgazdasá­gi termelőszövetkezetekről szóló 1967. évi III. törvény, amelynek értelmében a té- esz-tagsági viszony megszű­nik a tag halálával vagy kilépésével, illetve, ha a téesz jogutód nélkül szűnik meg. A döntés ennek meg­felelő, nem törvénysértő. Molnár Ferencné, Nyír­egyháza: A határozatlan idő­re szóló munkaviszonyt mind a munkáltató, mind a dolgozó bármikor megszün­tetheti „rendes felmondás”- sal. A rendkívüli munkaidő­ben — például szombaton — végzett munkát a túlmunkára előírt jogszabály szerint kell díjazni. Ha ilyen napon vé­gez munkát, akkor a szemé­lyi besorolási bérét száz szá­zalékos pótlékkal kell elszá­molni és kifizetni. Nyugdíjas tanítónő jel­igére, Kisvárda: A közalkal­mazotti törvény alapján azt a közalkalmazottat illeti meg a tizenharmadik havi illet­mény, aki a tárgyévben (1992-ről van szó) legalább hat havi közalk^^otti jogviszonnyal renc^ezjjí Ez az ön esetében gyen megvan. A 13. havi ^. ményt legkésőbb ennek hó­napnak a végéig kell foly^. tani. A törvény hatályba »- pését megelőzően szerze munkaviszonyt közalkalma­zotti munkaviszonynak kell tekinteni. Bodnár János, Záhony: Úgy véljük, félreértés tör­tént, ami nem ritkaság, hi­szen ezek a szervezeti for­mák ismeretlenek voltak. A kft. tagsági viszony és a munkaviszony nem ugyanaz a fogalom. A munkaviszo­nya megszűnésével nem jár együtt a tagsági viszony megszűnése. A tőkerészével szabadon rendelkezik, azt eladhatja, de a kívülállókkal szemben a tagságnak elővé­teli joga van. Ha a tőkerészét nem adja el, arra osztalék jár az évi nyereségből. Kenyeres J. Mária, Tokaj: A Mozgáskorlátozottak Me­gyei Egyesületének címe: 4400 Nyíregyháza, Körte u 19. Válaszol az illetékes i • Közel négyezer telefonigénylő volt Nem mi írtuk... A Kelet-Magyarország 1992. november 25-i szá­mában „Vezetői túlkapások” címmel néhány általánosnak tűnő munkajogi szabálytalan­ság, valamint színezékként egy pár rágalom jelent meg — nem konkrétan jelölve meg az elkövetőt és a céget —, de azért kikövetkeztethetően. A jogi tanácsból kitűnik, hogy névtelen levélről van szó, meglepetésre, mégis azzal kezdődik, hogy: Egy negyven fős nyíregyházi kollektívától kaptuk az alábbi levelet. Első felháborodásunkban felvető­dött a gondolat, hogy válasz­levelet írunk azonnal a lapnak, de ezt elvetettük. Úgy gon­doltuk, hogy mivel konkrétan nem utalnak ránk, ezért akinek nem inge, ne vegye magára okos közmondás alapján vá­rakozó álláspontra helyezked­tünk. Igen ám, de a rágalmazó vérszemet kapott. Miután a lap közölt a névtelen levélből (ez régi gyakorlat, hogy olva­sóinknak egyértelmű legyen, milyen problémákra vo­natkozott jogi tanácsunk — a szerk.) attól kezdve különböző fórumokat, szervezeteket ke­res meg „aggódó” leveleivel és ,jó szándékú” sajnálkozá­sokkal kéri fel a kiszemelt hadrafogható címzettet (le­fénymásolva, mint bizonyíté­kot az 1992. novembert 25-i levelet), hogy nézzenek már utána, mi is folyik annál a Gólya Kér. Kft.-nél. Különös tekintettel arra, hogy ott még szakmunkástanulókat is ké­peznek. így azt a látszatot kelti, hogy a kft. dolgozóinak panasza jogosítja fel őt az ag­Közúti balesetben évente egy kisebb város lakossága hal meg hazánkban. Ezrek ma­radnak örök életükre nyo­morékok, a sérülések száma iszonyatos. A balesetek egy részét ré­szeg, vagy „csak” pityókás au­tóvezetők okozzák. Az alko­hol eltompítja az érzékeket, felszabadítja a gátlásokat, minden könnyűnek tűnik. Má­morosán nyomják a gázpedált, kisodródnak a kanyarból, fejre állnak az autóval, árokban köt­nek ki, nekimennek szabályo­san közlekedő járműveknek, bicikliseket, gyalogosokat üt­nek el. Hosszan sorolhatnánk, milyen emberi tragédiákat okoznak az ital mámorában. Otthagyták a társukat Nagykállóban tavaly de­cember 30-án egy részeg tár­saság autója a Korányi Frigyes utca 32. számú ház udvarán állt meg. A szürke falú, palate­tős sorház a gimnáziummal szemben van; az autóút itt kanyart vet, veszélyes hely, történt már több baleset is. Este nyolckor jött az autó, száguldott Nyíregyháza felé. A házban lakók és szomszé­daik óriási csattanásra ijedtek. Dr. Benkő Istvánná még most is feldúlva mondja el, milyen látvány tárult a szemük elé: — Kiszaladt a lányom, és felkiáltott: Anyukám, nincs gódásra, pedig valójában a saját „levelét” erősítgeti. Ez a feljelentéseknél jól bevált módszer, de régi katonai hadi­csel is: egy-két támadó körbe szaladgálja az ellenséget, min­dig más irányból lövöldöznek, azt a látszatot keltve, hogy rengetegen vannak, és a meg­támadottak be vannak kerítve. Ezért érezzük úgy, hogy most már betelt a pohár. Elein­te nem vettük magunkra azt a bizonyos inget, viszont azóta azt „üldözőnk” többször ránk adta. Mi, alulírottak (nem névtelenül) negyvenen kije­lentjük, hogy fogadatlan pró- kátorságból nem kérünk. Ha nekünk valamilyen problé­mánk adódik egymással (dol­gozók és vezetők), azt felnőtt módon tudjuk rendezni. Példa erre hároméves nyugodt, békés együttműködésünk. Mi a Gólya Kér. igazi negy­venfős kollektívája kijelent­jük, hogy az 1992. november 25-i olvasólevelet nem mi szerkesztettük, azt soha nem írtuk alá, ennélfogva sérelmez­zük és sokalljuk a kollektív meghurcolást (szakmunkás- képző iskola, önkormányzat, szakszervezet, Kelet-Magyar­ország). Mélységes felháboro­dásunknak adunk hangot, mert a levél írója már nem csak a kft. ügyvezetőjét állítja be rossz színben, de bennünket, az itt dolgozó negyven sze­mélyt is úgy mutat be, mint akik problémáinkat képte­lenek vagyunk a vezetőinkkel megbeszélni — inkább orvul támadva, névtelen levelet íro­gatunk. Bennünket itt senki sem sanyargat. Ha viszont egyedi eset előfordulna, úgy ő saját kerítés! Csak ezt hallottam, közben kijöttek a szomszédok. A kocsi első része bent volt az udvaron, bal oldalt az egész ablaka csupa vér volt. Szívbe­teg vagyok, én rosszul lettem. Borzalmas volt átélni, azóta sem tértem magamhoz... A zöld fakerítésből csak pár deszka maradt meg, a szom­széd fakapuja szilánkokra tört, az övék berepült az udvarra. A kocsiban három vagy négy ember ült. Kiugrottak gyorsan, magára hagyva a lábatört ve­zetőt, és szaladni kezdtek a járdán. Még a lakók kiabáltak utánuk, hogy segítsenek sebe­sült társukon. Kettőben volt annyi zsiványbecsület, hogy visszarohantak, kiszedték a jajgató embert, ráültették egy székre, amit valaki kihozott a házból, és elszeleltek. Jó okuk lehetett rá, hogy így viselked­tek. Pár perc múlva orvos, nevében álljon elő. Azt is ki kell jelentenünk, hogy az ügyvezető nem „bulizza el” a pénzünket, hanem ellenkező­leg, másutt példa nélküli mó­don — mindig kiosztotta az al­kalmazottak között a meg­takarított normalizált hiány összegét, erre aztán senki sem kötelezhette volna! Kijelent­jük, hogy az ügyvezető negy­ven fővel olyan papírt nem íra­tott alá, hogy önként mond­junk le a vasárnapi túlórapén­zekről és a szabad napokról. Abban is biztosak vagyunk, hogy a kft. személygépkocsi­ját az ügyvezető azért sem tud­ja használni, mert ilyennel a kft. nem rendelkezik. De foly­tathatnánk tovább a cáfola­tokat... Harmincnégy aláírás A Gólya Kereskedelmi Kft. tagjai és alkalmazottai, Nyíregyháza Lesz még áremelés Január tizenhetedikéig lehe­tett visszaváltani a régi autó- buszjegyeket. Nekem is volt három, gondoltam, beviszem a bizományi melletti Volán­irodába, ugyanis ott dolgozom a közelben. Nagy meglepeté­semre közölték, hogy csak a végállomásokon — a MÁV- állomásnál, illetve a Sóstói úti kórház előtt — lévő menetje­gyet árusító pavilonjukban váltják vissza ezeket. Egy új jegy huszonkét forint, fel kel­lett volna áldoznom, hogy visszakapjak tizenkét forint különbözetet. Nem mentem, de eltöprengtem, hogy miért csak a végállomásokon lehet a régi jegyeket visszacserélni, miért nem gondolnak a hoz­majd mentő jött, és a rendőr­ség helyszínelni. Veszélyes a kanyar A ház a nagykállói önkor­mányzat tulajdona, a benne lakók — a nyolcvankét éves özvegyasszony és_ nyugdíjas pedagógus lánya — bérlők. Pár éve kissé szelídebb formá­ban ugyanez az eset már meg­történt velük. Akkor egy öt­tagú, pityókás, fiatal társaság autója ütközött neki a kerítés­nek, úgy három méternyit tört ki belőle. Az ifjak sűrű bocsá­natkérés közepette ígérték, hogy megcsináltatják, és a szavukat be is váltották. A két hölgy azóta fél, és ez a félelem most beigazolódott: a kanyar veszedelmes, és egyre többen hajtanak gyorsan modem, erős autókkal. Autóbuszmegálló is van itt, a felelőtlen vezetők zám hasonló helyzetben lévő utasokra? Mivel meggyőző­désem szerint lesz még menet­jegy-áremelés, időben kérem az illetékeseket, intézzék el, hogy a belvárosban is legyen visszaváltásra lehetőség. Szabó Pál, Nyíregyháza Szemetes névjegy Nyíregyházán a Kossuth ut­ca elit helynek, a megyeszék­hely városközpontjának szá­mít, és a Zrínyi Ilona utca, Kossuth tér mellett a város főutcájának is. Ha szemügyre vesszük, hogyan néz ki az utca közepe — jobb oldalon a 25- 39. számú házig —, bizony, elszégyellhetnénk magunkat, mert talán a legeldugottabb kisközségben sincs ilyen pisz­kos, rendezetlen rész. Tele van szeméttel, papírral és nájlonzacskókkal, téglatör­melékekkel, különösen sok­szor szemetes a Keskeny-köz- nél lévő Fagyibár előtt és mel­lett. Ettől a nonstop bártól éj­szaka az itt lakók nem tudnak aludni, jönnek-mennek az au­tók, az ajtajaikat csapkodják, röhécselnek a vendégek. Ázsi­ai állapotok vannak ezen a környéken, nem is értjük, hogy az önkormányzat illeté­keseinek ez miért nem tűnik fel. Pedig ez a rész Nyíregy­háza névjegye annak a sok külföldinek, aki a főiskolára, a stadionba, és Sóstófürdőre utazik buszon, autón vagy gyalogosan A Kossuth utca lakói Nyíregyháza tehát a buszra várakozókat is veszélyeztetik. Az önkormányzat azóta ideiglenesen drótkerítést hú­zott a kitört deszkák helyébe, ez tizenkétezer forintjába került. Maga a kár kitesz vagy huszonötezer forintot. Ennek a pénznek volna száz helye, ki tudja, hány hónapba telik, mire visszakaphatják. A nyomozás folyik, annyit elmondhatunk, hogy a sze­rencsés baleset — ártatlan em­ber nem sérült meg, a lábtörés is meggyógyul — oka az it­tasság és a gyorshajtás. Csak egy a számtalan „könnyebb” eset közül, de rengeteg a sú­lyosabb kimenetelű. Sajnos, legtöbbször azok az áldozatai, akik vigyáztak mindenkire, de rájuk nem vigyázott a baleset okozója. Félreértelmezett jogok A közúti morál megdöbben­tő romlásának vagyunk min­dennap tanúi, és elszenvedői. Talán az van mögötte, hogy a nagy szabadságot sokan sza­badosságnak értelmezik, és az ellenőrzések dacára is fittyet hánynak a közlekedési sza­bályoknak. A lehetőségek és jogok ilyen drasztikus — és megengedhetetlen — félre­értelmezésének ára több ezer emberélet évente, egyéni és családi drámák, rengeteg jaj és kínkeserv... A több milliós anyagi kárt nem is számítottuk a következményekhez. Nyírcsaholy 1991-ben tele­fonhálózatot kapott. Mi akkor nem kértünk telefont, ezért pótbekötésre jelentkeztünk. Mivel napról-napra áremel­kedés van, ezért szerettünk volna minél hamarabb rákötni. Arról kérek tájékoztatást, mi az akadálya ennek községünk­ben, hogy nem megy. Tu­domásunk szerint a szomszéd községben ez már folyamat­ban van — írta még a múlt év­ben egy nyírcsaholyi olva­sónk. Szabó Tibor, a megyei Távközlési Üzem mátészalkai üzemegység-vezetője vála­szolt levélírónknak. Mátészalkán és a hozzá tar­tozó településeken (Jármi, Pa­pos, Kocsord, Nyírmeggyes, Nyírcsaholy, Ópályi) 1990- ben úgynevezett egységes alaphálózatot építettek, me­lyen a szeptember 15-én már bekötött előfizetői állomáso­kat rákapcsolták a Crossbar központra. Ez az alaphálózat teremtette meg a lehetőséget, hogy továbbfejlesztve új ál­lomásokat üzemeljenek be. 1990. szeptemberben a táv­beszélő-állomások igazságo­sabb teherviselése céljából ún. önerős távbeszélő-társulás lét­rehozását javasolták az akkori tanácsoknak. Ez többfordulós tárgyalás után meg is alakult, és a belépés összegét 28 ezer forintban határozta meg. Lé­nyeges része a megállapodás­nak, hogy minden igényt el kell fogadni és ki kell elégí­teni. A belterületi határokon belül nem is volt semmi aka­dály, a vállalat szinte korlátlan lehetőséget adott a települések lakosainak. Fontos még az a megállapodás is, hogy a lakos­ság tájékoztatását, a jelentke­zések elfogadását, azok pénz­ügyi lebonyolítását a taná­csoknak kellett elvégezni, mert a vállalat ilyen nagy mér­tékű szervezésre nincs felké­szülve. Jelenleg a mátészalkai üzemegység területén tizenöt községben épül hasonló szer­vezési formában távbeszélő­hálózat. A jelentkezési határ­időt többszöri módosítással 1991. április 26-án zárták le, aki ezen a napon befizetett, még felkerült a jelentke­zők listájára. Nyírcsaholyban százhetvenen jelentkeztek, Mátészalkán és a hat telepü­lésen együttvéve 3791 igénylő volt. A lakosság által befi­zetett pénzből az igénylőknek — nem a leendőknek — na­gyon kevés tartalékkal meg­épült a hálózat. Ha ez nem így történik, akkor 28 ezer forint­nál többet kellett volna be­fizetni. A majdani igénylők telefonhálózatát nem építhet­ték ki. A gazdasági megállapodás 1994. december 31-ig van ér­vényben. A jogokat és kötele­zettségeket a polgármesteri hi­vatalok vették át, Mátészalkán és a községek területén to­vábbra is az önkormányzatok fogadják az igényeket, ame­lyeket az önerős szervezeti szabályoknak megfelelően elégíthetnek ki. Június elsejétől a vállalat is jegyzi a jelentkezőket, hogy ne kelljen egyik helyről a má­sikra menniük; így ők tizenhét nyírcsaholyi igénylőt vettek fel. Az adatok alapján a tizenhét kérelmezőnek a távbeszélő-ál­lomás bekapcsolása igényen­ként átlagosan kb. ötvenezer forintba kerülne (vagyis jóval többe, mint a 28 ezer forint volt). Erről novemberben a polgármesteri hivatalt is érte­sítették. A szomszéd közsé­gekben nincs és nem volt táv­beszélő-állomás bekapcsolás. A hét településen 1532 pót­igénylő van, ebből Mátészal­kán 812. A mátészalkaiból van lehetőség olyan tartalékok fel- használásra, amellyel a gaz­dasági megállapodásuk ne­gyedik pontja teljesíthető. Volt kerítés, nincs kerítés A szerző felvétele Az oldalt összeállította: TÓTH M. ILDIKÓ Szabadosság a közutakon Évente több ezren halnak meg balesetben Nagykálló (KM - TMI) —

Next

/
Oldalképek
Tartalom