Kelet-Magyarország, 1993. január (53. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-26 / 21. szám

1993. január 26., kedC r .'7.7' EGYRŐL TÖBBET Kelel-Magyarorsrág 7 Vadasparki séta Farkasok Harasztosi Pál felvétele Kutya, ha brummog? A farkas Cservenyák Katalin Nyíregyháza (KM) — Ál­latkerti sétánk e fejezetében a farkasokkal — latin nevén Canis lupus — ismerkedünk meg a sóstói vadaspark veze­tőjének, Szánthó Jánosnak segítségével. A farkas valamilyen alfaja valamennyi kontinensen elter­jedt, s az egyes alfajok között csak nagyon kis méretbeli kü­lönbség van. Az északi vidé­keken — Szibériában, Kana­dában — élők a nagyobbak. Külsőre a németjuhász kutyá­hoz hasonlítanak, jellemzőjük az erős fej és nyak, az izmos mellső test s a lompos farok. Nagyon kifinomult a szaglá­suk és a hallásuk. A farkas súlya 40-70 kiló között mozog, 12-15 évig él, párzási ideje pedig december és március közé esik. A szu­kák 58-62 napi vemhesség után hozzák világra 3-6 köly- küket. A kicsinyek szeme tíz- tizenkét napos korukban nyí­lik csak ki, s itt kell megje­gyezni egy érdekességet: a far­kas jól szelídíthető, de csak akkor, ha már 10-12 napos korában elszakítjuk az anyjá­tól. Amint kinyílik a szeme, s az embert látja meg elsőként, azt tekinti „anyjának”, s sze­retni fogja. Ha viszont előbb pillantotta meg farkasanyját a kölyök, az ember mindig ide­gen lesz tőle. Azt is kevesen Nyíregyháza (KM - CSK) — Lassacskán csak kitava­szodik, s lehet hozzákezdeni a lakásfelújításhoz: festés­hez, tapétázáshoz. Aki tehe­ti, mesterembert hív, mások viszont úgy számolnak: saját munkaerejük latba vetése jelentős költségkímélő ténye­ző. Nekik szólnak a követ­kező jó tanácsok. Senki ne higgye el, még ha a barátja mondja is, hogy az idő­sebb, többször is átfestett laká­sok falára minden különösebb előkészület nélkül felragaszt­ható a tapéta. Ha mégis elhitte, néhány nap vagy hét múltán szomorú tapasztalattal lehet gazdagabb: akár főtt krumpli­ról a héja, úgy válik le a gon­dosan kiválasztott tapéta festé­kestül, mindenestül a falról. Tehát, első feladat: gondo­san levakargatni az évek fo­lyamán felhordott festékréte­get. Ehhez egy szélesebb spaknira, vízre, nejlonfóliára és iszonyatos állóképességre van szükség. Először a fóliát terítsük szorosan a fal tövébe, hogy a parkettát vagy a sző­nyegpadlót megkíméljük. Utá­na alaposan áztassuk át a fala­kat — a szomszédét azért ne! — vízzel. (Jó szolgálatot tesz ilyenkor a levegő párásítására használatos „spricnyi” is.) Ha átázott a festék, a spaknival majdnem könnyedén eltávolít­ható. A legalsó festékréteget — az valószínűleg mész — nyugodtan fenn hagyhatjuk. f tudják, hogy a kanadai fehér farkas szürkén születik, s ahogy cseperedik, úgy „fakul” a bundája. Fantasztikus területet képes bejárni ez az állat. Az élettere legalább ötven négyzetkilo­méter, s naponta akár nyolcva­nat is megtesz, szinte folyton mozog, különösen éjszaka. Télen falkába verődik, aztán a párzási időszakban külön vo­nulnak a „házaspárok”, s együtt nevelik fel az utódokat. A farkasról elterjedt az a tévhit, hogy télen falkában tá­madja meg az embert. Dacára annak, hogy soha semmilyen írásos feljegyzés nem született ilyen támadásról. Sőt! Annyira kerüli az embert — kilométe­rekről megneszeli közeledtét —, hogy vadász a talpán, aki Az állóképességre azért van szükség, mert nagyon el lehet fáradni ebben a munkában. Felüdülést közben csak az je­lenthet, hogy gyönyörködhe­tünk az előttünk lakók ízlésé­ben, s akár falfestéstörténeti ismereteket is szerezhetünk. Amikor végeztünk a festék­eltávolítással, a mennyezet festése után következhet a glettelés: a lyukak, leverődé- sek kiegyengetése. Ehhez gip­szet és tapétaragasztót hasz­náljunk, állaga valamivel sű­rűbb legyen, mint a tejbegríz. Ha megszáradt, finom smirgli­vel csiszoljuk simára (a kiálló domborulatokat is így tüntet­hetjük el) majd puha kefével tegyük pormentessé a falat. Ezután — vakolt falaknál — még mindig nem a tapéta kö­vetkezik, hanem előbb a „cso­magolás”. Szakemberek ezt makulatú­rának nevezik, s a munka ab­ból áll, hogy csomagolópapír­ral ragasztjuk körbe előbb a szobát. A tapétaragasztót — a használati utasításnak megfe­lelően — előző nap áztassuk be. Ne legyen csomós és sűrű sem. Gondosan egyengessük el rajta a ragasztót és simítsuk a falra a csomagolópapírt, mert a gyűrődések, szakadá­sok átütnek majd a tapétán is. Amikor már megszáradt a cso­magolópapír, s olyan a fal ha­tása, akár a betoné, jöhet a ta­péta. Ha mintás, legtakaréko­sabban úgy dolgozhatunk, ha egyszerre több tekercset is fel­elejti. A tévhit onnan származ­hat, hogy megfagyott vagy halott embert viszont széttép­tek már ezek a húsevők. Többnyire kisvadakat — egeret, nyulat, őzet — ejtenek el, a természetben legnagyobb részt a beteg, legyengült álla­tokat szemelik ki a csapatok­ból. Az őzet például köny- nyebben ejtik el télen, mert míg annak vékony lábai mély­re süppednek a hóban, s nehe­zebben szalad, addig a farkast széles tappancsai szinte fenn­tartják a havon. Életképes utódokat hoz létre kutyával keresztezve. Ezeket bastardoknak hívják, s egyre több található belőlük a termé­szetben is. Szabadon farkas­ként viselkednek, háznál azon­bontunk, s úgy illesztgetjük egymás mellé az egyes csí­kokat, hogy a lehető legkeve­sebbet kelljen felülről levágni belőlük. Csak ceruzát és éles kést használjunk a szabáshoz! Legjobban az első csík fel­ragasztására ügyeljünk. A kö­vetkezőket ugyanis majd emellé tesszük, s ha ez ferde, a pisai ferde toronyban érezhet­jük magunkat egészen a követ­kező tapétázásig. Nem biztos, hogy jó megoldás közvetlen a sarok mellett elkezdeni a ra­gasztást, mert épp ott lehet fer­de a fal. Kezdjük inkább né­hány centivel beljebb, s ne szégyelljünk függőónt hasz­nálni. A tapétázás — különösen kezdőknek — kétemberes munka. Nagyobb felelősség a létrán vagy széken állón van, a „segéderő” akkor szúr ki vele, ha idő előtt a falra engedi a ta­péta alját. Az illesztést felülről lefelé kell végezni, s puha ke­fével addig simítgassuk fino­man a tapétát, míg teljesen ki ne simult. A csöveknél, hajla­toknál különösen óvatosan dolgozzunk, mert a tapéta könnyen elszakad. Egyébként a tapétázás leg­egyszerűbb a panellakások­ban. A régit előbb távolítsuk el, a falat pedig gondosan ken­jük be ragasztóval. Glettelni azonban itt sem árt előbb! (5) ban kutyára jellemző tulajdon­ságaik fejlődnek ki. Hazánkban a XIX. század első felében kipusztult a far­kas, de időnként „ellátogat­nak” hozzánk Szlovákiából vagy Kárpátaljáról. Az Aggte­leki Nemzeti Parkban például megtelepedett néhány egyed, sok esély a megmaradásukra még sincs, ugyanis kevés az életterük. Állatkertben viszont jól alkalmazkodnak a megvál­tozott körülményekhez, ráadá­sul prímán szaporodnak. Ha egy állatkertet ilyen „áldás” ér, lehet a fejeket tömi, hol he­lyezzék el a kicsinyeket. A kilövésüket engedélyhez kötik, de — annak ellenére, hogy nagyon sok alfaja ún. vö­rös könyves, vagyis elvileg nem lenne szabad lőni —, sok országban még mindig nem védett. Holott Európában már szinte kipusztult. Csak egy rövid visszapillan­tás a történelembe: a honfogla­ló magyarok kacagánya far­kasbundából készült, ez védte testüket a kardcsapások ellen. Ugyanilyen kacagányt viselt Rákóczi egyik zászlóalja is, egy másik viszont párducbőr­rel óvta testét. A Sóstói Vadasparkban a lá­togatók kanadai és szibériai szürke farkasokkal találkoz­hatnak, ezeknek egyelőre elég szűkös hellyel kell beérniük, de az új kifutó, amelyben szin­te természetes környezetben élnek majd, még az idén el­készül. Sorsoltunk Nyíregyháza (KM) — Ál­latkerti sétánk novemberben hirdetett pályázatára beküldött helyes megfejtőink közül Makláry Gergelyt (Nyíregyhá­za, Szarvas u. 2. IV/4.) fogad­ta kegyeibe Fortuna. Nyere­ménye pedig— amely a Sóstó­erdei Szabadidő Park ajándéka — egész évre szóló ingyen be­lépő a vadasparkba. A bérletet postán küldik el. Gazdikereső Nyíregyháza (KM) — Az elmúlt hetekben senki nem kí­nált fel ajándékba négylábú- akat. Ettől függetlenül tovább­ra is várjuk azoknak a jelent­kezését, akik szeretettel fogad­nának be vagy ajándékozná­nak kutyákat, cicákat. Szíve­sen vesszük továbbá azok je­lentkezését is, akik folyóira­tokat, könyveket, bélyeget, szalvétát — s hadd ne soroljuk tovább — csereberélnének gyűjtőkkel. Az idősebbek talán még em­lékezhetnek rá, hogy a negy­venes évek végén egyszer már létezett a Fülesbagoly című vi­dám, szórakoztató rejtvény­újság. Most ismét kezében tarthatja az olvasó a Füles­baglyot, ugyanis megjelent az I. évfolyam első száma, amelyben több tucatnyi rejt­vény, játék, csalafinta felad­vány nyújt kellemes időtöltést a rejtvények szerelmeseinek. Varsó (MTI) — Miért brummog ez a kutya? — töp­rengett az a derék lengyel fér­fiú, aki Bialystokban egy orosz kupectől gyönyörű hófe­hér, hatalmas kaukázusi ju- hászkutyakölyköt vásárolt. A kedves, mackós formájú állat­ka viharos tempóban növeke­dett, de az istennek sem akart ugatni, és különös módon megőrizte a kutyakölykök mackós külsejét is. A büszke tulajdonosnak csupán néhány hétre volt szük­London (MTI) — Csodával határos módon élte túl a nagy­mosást egy brit család ked­venc fekete cicája, mégpedig a mosógépben. Bishopék Pris- kin névre hallgató macskájá­nak 90 perces mosás, öblítés és percenként 1200-as fordu­latszámú centrifugálás után még arra is volt ereje, hogy — igaz halk — nyávogással adja gazdái tudtára szorult hely­Nyíregyháza (KM - Nyéki Zsolt) — A hüllők hallatán legtöbben a hátborzongató megjelenésű, veszélyes kí­gyókra gondolnak. Eszükbe sem jut, hogy a köztudatban helytelenül békaként emle­getett teknősök is ebbe az osztályba tartoznak. Ezek az állatok pedig teljesen ártal­matlan, aquaterráriumban kitűnően tartható kis jószá­gok. Legkönnyebben az ékszer- teknősök apró, kb. pénzérme nagyságú példányai szerez­hetők be a kereskedésekben, a hazánkban honos mocsári tek­nős védett, befogni nem sza­bad. A kis teknőcök kezdetben viszonylag több gondoskodást igényelnek, ami a másnapon­kénti etetést, s a vizük hőmér­sékletének 25-27 fokon tartá­sát jelenti. A nagyobb egye­deknek már elégséges a kiegé­szítő táplálással végzett heti egyszeri alapetetés, s megelé­gednek a szobahőmérséklettel is. Mint minden hüllő, a tek­nős is szeret napozni. Télen be kell érniük egy föléjük állított olvasó-lámpából sugárzó hő­vel. Nyáron viszont nemcsak energiatakarékosságból kell a napra vinni őket, hanem a természetes napsugár a csont- fejlődéshez is alapvetően fon­tos. Mint mindenben, az ete­tésben is a természetességre kell törekedni. A legjobb ele- ség a horgászboltokban most is beszerezhető kis hal, amit egészben kell odaadni, hogy a csontokban lévő kalciumot is beépíthessék a szervezetükbe. sége, hogy gyanakodni kezd­jen, s elvigye az állatot egy ál­latorvoshoz. Az megállapítot­ta, hogy a kölyök teljesen egészséges, csak nem kutya, hanem — jegesmedve! A sze­rencsétlen ember most nem kis problémával áll szemben: az állatkert ingyen.sem akarja be­fogadni a kölyköt, és szomszé­dai határozottan tiltakoznak az ellen, hogy a világ legnagyobb szárazföldi ragadozójával kelljen együtt élniük egy pa­nelházban. zetét. Priskin — azon túl, hogy bundáját egyszer alaposan ki­mosták — csupán kisebb sérüléseket szenvedett fülein és karmai letörtek. Gazdája beszámolója szerint azonban három nappal a „baleset” után már vidáman hancúrozott. A mosás azonban leckének nem volt rossz: azóta nagy ívben kikerüli a mosógépet. Ezenkívül mindenféle rovart és lárváikat, lisztkukacot, gi­lisztát, ebihalat és a természet­ben megtalálható kis élőlényt szívesen fogyasztanak, de a nyers marhahúst is elfogadják. Fontos, hogy a vitaminok mi­att zöld növényi részekhez is hozzájussanak, rendszeresen adjunk nekik saláta- vagy ká­posztalevelet, egyéb zöldség- és gyümölcsdarabokat. A pán­cél testhez viszonyított nagy tömege rengeteg mészanya- got, kalciumot igényel az egészséges fejlődéshez. Ezért ajánlatos tojás héját porrá őrölni, s a táplálékot ebbe a lisztbe panírozva felkínálni. Ha a fiatal egyedek kezdetben barátságtalanok, nem fogadják el az eleséget, a falatokat egy csipesszel, nagy türelemmel mozgatva kiváltható a táma­dás ingere, elvégre a hüllők fa­lánk ragadozók. Az ékszerteknős számára egyaránt fontos a szárazföldi és vízi közeg. Az előbbin sze­ret mászkálni, napozni, vi­szont minden jelentősebb élet- folyamata (evés, alvás, párzás) a vízben zajlik. A víz alatti kö­vek emelgetésével az állandó­an növő páncélját koptatja, se­gíti az elhalt szarupikkelyek leválását. E kedves kis állatok tartása mellett rengeteg érv szól. Könnyű számára ter­mészetesnek tűnő környezetet nyújtani, s egy szép terrárium a lakás dísze is lehet. Igaz, nem tudnak dorombolni, de a szőrük sem hullik bele a leveses tányérba. S meglátják, a gazdinak ők is nagyon tudnak örülni. Az oldalt összeállította: Cservenyák Katalin Hurrá, felújítunk! Ha tavasz — akkor tapétázás Cica az automatában Páncélos kedvencek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom