Kelet-Magyarország, 1993. január (53. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-25 / 20. szám
1993. január 25., hétfő HAZAI HOL-MI Kelet-Magyarország 5 Gyermekvédelem alulnézetben Gondoskodó állam, perspektívátlan fiatal Tóth Kornélia Nyíregyháza (KM) — Aki nem élvezi a család szeretetteljes gondoskodását, az államra számíthat születése percétől fogva. Nem keveset költ a kormányzat az otthontalan gyermekek felnevelésére. Az anyagiakkal azonban nem oldhatja meg azt, hogy a felnőtt életre, a nehézségek megoldására is képes embert faragjon az intézetben élőkből. Ezért is szorgalmazzák a szakemberek: nevelőszülőknél nőjön fel a gyermek. Megyénkben is mind többen jelentkeznek nevelőszülőnek, és ezzel párhuzamosan csökken az intézetben elhelyezettek száma. Szélsőséges vélemény szerint egyáltalán nincs szükség az intézetekre, hisz a fejkvóta szerint ez évtől már 245 ezer forintot ad egy gyermek évi szükségleteire az állam. Munkanélküliből nevelőszülő A gyermekvédelem azonban nem egyszerűsíthető ilyen megoldás szerint. Erről beszélgettünk a nyíregyházi Védő rácsok fogságában arányban intézeti gyerekeket. Törvényszerű, hogy a serdülőkorral problémák jelentkeznek és sok nevelőszülő, főképp az idősek, nemigen tudnak megbirkózni ezekkel. Sikertelen próbálkozások után visszahozzák a kamaszt az intézetbe. Hová vinnék, ha becsuknánk előttük az ajtót? A robbanásszerűen ránk törő munkanélküliség új jelenséget hozott: igen sokan kívánkörben kiesik a jelentkezők fele. Utána pszichológiai tesztekkel próbálunk választ kapni a nevelőszülői alkalmasságra. Egyesek azzal védekeznek, hogy a saját gyermek szülése, nevelése terén nem vizsgálódnak szakemberek, akkor miért szükséges ez az állami neveltek esetén? Ez így igaz, viszont a nevelőszülői szerep egy szerződéses jogviszony, amelyet nemcsak az indulásLippal Gergely gyermek- és ifjúságvédő intézetben Együd János igazgatóval, Nemes Gáborné és Lippai Gergely igazgatóhelyettesekkel. — Mi magunk is annak örülnénk, ha a lehetőségek szerint minden gyermek teljes családban növekedne fel, de ez csak szerény óhaj — foglalja össze véleményét Együd János. — Az új családok — bármennyire is részletes, alapos környezettanulmány után kerülnek oda a gyerekek — nem képesek évtizedeken át betölteni valódi funkciójukat. Ugyanis hazánkban, és különösen megyénkben, a szegényebb rétegből és az idősebbek vállalnak nagyobb Nemes Gáborné nak nevelőszülők lenni. Ez egyfajta anyagi biztonsággal és munkaviszonnyal, nyugdíjjal kecsegtet. A szülői szerep tanulható — Sajnos, az új jelentkezőknek csak a negyedét tudjuk felvenni — folytatta Nemesné. — A helyszínen végzett vizsgálódás után kiderül, hogy kicsi lenne a lakás a megnövekedett családnak, alacsony a komfortfokozata. Vizsgáljuk a család szerkezetét, életmódját, az anyagiakat, a szülők életkorát, a saját gyerekeik nevelésének tapasztalatait. Már az első Együd János nál előz meg alapos vizsgálat, hanem szinte hetente látogatják a kibővült családot az intézet szakemberei. Csak egy példa, hogy miért is van erre szükség. A gyermeket időnként a vér szerinti szülője is látogatja, be kell fogadnia a tágasabb rokonságnak is. Ezt érzelmileg is helyesen kell kezelni, s a tapasztalatszerzésben segíthetnek az intézet emberei. Folyamatos tanulást szerveztek megyénkben a nevelőszülőknek. Pedagógiai, pszichológiai tréningeken cserélik ki az információkat a többiekkel. A megyében 2680 gyermek állami nevelt. Közülük nevelőszülőnél 1400 él (160-nal Presztízscsata egy kisfiúért A nyilvánosság ítélőszéke elé kerültek Nyíregyháza (KM - T. K.) — Címoldalán hozta a hírt a nők körében kedvelt Kis- kegyed legutóbbi száma: megyénkben két nevelőszülő csatázik egy iskolába induló kisfiúért. Mivel a személyiségi jogokat is feltehetően csorbították a gyermek egészségi állapotára vonatkozó adatok közlésével, mi itt Nemes Gáborné, a GYIVI igazgatóhelyettesének véleményét kérdeztük az ügyről. — A történet dióhéjban any- nyi: a gyermeket kiskorától gondozó nő zűrös körülmények közt elvált, öngyilkosságot kísérelt meg, munkahelyén azt mondták: sem idegileg, sem érzelmileg nem stabil. Érthető, hogy az egyébként visszahúzódó, beilleszkedési zavarokkal küszködő kisfiút egy másik településre, kiegyensúlyozott környezetbe, érzelmileg gazdag családnál helyeztük el. Szemmel látható testi, lelki, szellemi fejlődésnek örülhettek az új nevelőszülők, amikor a régi a Kiske- gyedhez fordult, s ott az ő adatai nem, míg a gyermeket most gondozó szülők a nyilvánosság „ítélőszéke” elé kerültek. — Mi tudjuk, hogy az állami nevelt gyermekek lelkileg milyen sérülékenyek, s hogy Levél a barátnőnek KEDVES GABI! Emlékszel, milyen szomorúak voltunk, mikor elváltunk? Sírtam. Akkor még nem tudtam, milyen jó lesz itt. Új Anyukám és Apukám van. Egy külön szobában alszom. Nem olyan, mint az otthonban a háló. Puha és meleg az ágy. Reggelente bejön az Anyukám és ő ébreszt. Apukám bár sokat dolgozik, de mindig játszik velem este és megkérdezi: ne segítsen-e megoldani a leckét. Van egy fekete kutyánk is, Samunak hívják. Már meg merem simogatni. A kertben lehet hintázni, sétálni. Képzeld Gabi! Az új iskolában a lányok nagyon rendesek. A tanító néni bemutatott a gyerekeknek. Már első nap sikerült összebarátkozni Zsófival. Ő nagyon okos és vállalta, hogy segít nekem. Néha gondolok rátok is. Milyen jó lenne együtt lenni, vagy ha téged is kivinne egy Anyuka! Kedves Gabi! Azt sem tudom, mit írjak még, annyi minden történt velem egy hét alatt. Már voltunk moziban, pedig két televíziónk is van. Szombaton egészen tíz óráig nézhettem a filmet. Gabi! Most már be is fejezem a levelem. ígérem, hamarosan írok megint. Üdvözlettel! Barátnőd: 'Edit Nevelőtanár Hollandiából Balázs Attila felvételei több, mint tavaly). Most 800 nevelőszülővel kötöttek szerződést, ebből 110 a hivatásos. A múlt évben 73 új hivatásos nevelőszülő kezdhette meg a munkáját. Bérük 70 százalékát a munkaügyi központ, a fennmaradó 30-at az intézet fedezi. Az idén szorgalmazzák újabb nevelőszülők munkába állását. — Most még az is kérdés: a főhivatású anyaság a nevelt gyermekekre is megállapítha- tó-e? — így Együd János. — Valószínűleg változtat a jelenlegi helyzeten ennek eldöntése. Önálló életre nevelés — Bár gyakorta hallunk intézetellenes megnyilatkozásokat — veszi át a szót Lippai Gergely — a nyugati országokban is elismerik az utógondozás terén elért eredményeinket. A mi gyermekeink többsége ugyanis 18 éves korára nem érik meg társadalmi értelemben. Itt dekkolnak nálunk, mert munkához alig jutnak, albérletbe a cigány fiatalokat csak elvétve fogadják, pénzük az induláshoz kevés, noha az életkezdési támogatással igyekszünk indulótőkével segíteni őket. — Nagyon-nagyon kellene egy átmeneti ház, hogy ezek a perspektívátlan fiatalok ne az állomáson éjszakázzanak, hanem emberi körülmények közt készüljenek az önálló életre. Ők ugyanis nem nagyon tudnak együtt élni a néhány éves kicsikkel, de ha a nagykorúság határán az utcán találnák magukat, hamar összeütközésbe kerülnének a törvénnyel. Előfordult, hogy egykori, ma 35 éves állami gondozottunk két kisgyerekkel állított be hozzánk. Elhelyeztük, hiszen lehet bármit mondani egy intézetre, az végül is sziget, ahol a bajbajutott csónakját nyugodtan kikötheti. Berkesz (KM-D. M.) —A berkeszi nevelőotthon neve sokak előtt ismerősen cseng. Nem véletlenül érdeklődtünk Lengyel László igazgatótól: Mi újság, hogy vannak napjainkban? Az elmúlt két évben az intézmény profilja módosult — kaptuk a tájékoztatást. — Korábban elsősorban általános iskolás fiúk éltek itt. Ma viszont megtalálhatók az óvodások és megjelentek a lányok is. Megkezdték az intézményben az enyhe értelmi fogyatékos állami nevelt gyerekek iskolai foglalkoztatását. Ugyanakkor fogadják — bentlakásos formában — szülők gyermekeit is., Újdonság, hogy a saját korosztályában túlkoros, illetve a továbbtanulásból kimaradt tanulók részére ifjúsági csoportot működtemek. A résztvevők délelőtt az intézményben fizetésért dolgoznak (a sertéstelepen, a gyümölcsösben). Jó hír, hogy tavaly nyertek a József Attila Alapítványtól három- százezer forintot, s ebből az összegből szeretnének egy fóliás zöldségtelepet kialakítani, ahol szintén foglalkoztatnák a diákokat. Délután aztán következik a tanulás. Szépen bővültek az elmúlt időszakban a holland kapcsolatok is. A nyári és téli szünetekben 34 gyerek üdült egykét hónapig a tulipánok országában, közülük kilencen már harmadik éve ugyanahhoz a patronáló családhoz mentek. Ezenkívül két holland alapítvány is támogatja a nevelőotthont. S Hans Steinbergen, mint szabadidő-szervező nevelő az intézményben holland, német és angol nyelvet tanít a gyerekeknek. most, az iskolakezdés előtt egyáltalán nem hiányzott a kisfiúnak ez a fajta közszereplés. Mélységesen elítéljük, hogy a volt család válóperében eszköznek használták a vétlen gyermeket. Azon gondolkodom, hogy hazánk most csatlakozott az ENSZ Gyermeki Jogok konvenciójához, s tőlük kérek segítséget a kisfiú érdekében. Savanyú cukor Szőke Judit »7 em mondhatnám, hogy i V koldult, még csak nem is kéregetett, bár valaki mesélte, hogy már látta... De ez nem az ő stílusa. Mert stílusa az van. Hiába olyan öt-hatéves forma, szabályos egyéniség. Vannak gyerekek, akik sokkal idősebbek az életkoruknál. Na, 6 olyan. Szóval ő kifejezetten kereskedett, helyesebben árult, mondhatni dolgozott, kereső tevékenységet folytatott. Üres csekkeket árult megvételre. Hiányzott az egyik felük. Biztosan ő vágta szét a biankókat, talán így jobban hasonlított a sorsjegyekre. Kitűnő megfigyelő. A mozdulat, ahogy kártyaként szétterítette a papírlapokat arról árulkodott, hogy hosszas előtanulmányokat végzett a profik mellett ácsorogva. Kis barna kezében lobogtatva a négyzet alakúvá, némiképp átalakított befizetési utalványokat beszökdécselt a szerkesztőségbe. Mikor találkoztunk, már javában fűzte a portás bácsit: vegyél már a csekkekből, csak öt forint. A kisöreg feltolta az orrán a szemüveget s lejjebb hajolt, hogy szemügyre vegye a portékát, de inkább a kis bestiát mérte végig, a kopott, örökölt ruháját, az őszelőkor már bizony vékony talpú, két számmal nagyobb kitaposott fiúcipőt—amiben egyébként mesterien tudott cikázni. Aztán csak hümmögött — hiába, mit is lehetne várni egy felnőttől — a kislány kedves szülei felől érdeklődött. A piacra mentek — hangzott a kurta válasz, s már csattogott volna tovább, hogy elejét vegye a szokásos hülye kérdezősködésnek, meg hiszen az ő ideje drága, az üzlet az üzlet, nincs idő a diskurzusra. De ahogy meglátott engem, sarkon perdült. Lecövekelt az üvegkalitkánál — végre egy ismerős — s már messziről buzgón integetett. Köszönt is annak rendje s módja szerint, cser- fesen érdeklődött hogylétem felől, majd azonnal a lényegre tért. Félrehúztam a fal tövébe, s megpróbáltam rábírni, menjen az óvodába vagy haza szépen, ne kódorogjon az utcákon. „Jó, jó" — de nagy barna szeme nem hazudott. Elmesélte—nem ám ujjongva —, mint a gyerekek szokták, hogy megint született egy kistestvére. Anyának ki kellett menni a piacra árulni és otthon hagyta őket. O meg nem bírja a bőgést, meg utál bezárva lenni, elszökött hát az ablakon át (a belvárosban laknak). Azt gondolta, hogy mire az anyja hazajön, hogy meg ne, verje, szerez egy kis pénzt. Á, nem éhes. Találtam a táskám sarkában egy rágó t. Még a levegőben elkapta, zsebre vágta, most nincs erre idő. A portás közben megkínálta egy szem savanyú cukorral. Rögtön kibontotta, megnyalta egyszer, aztán még egyszer a hosszabbik felét, majd akkurátusán visszacsomagolta, s beleszorította a markába. Az ajándékozó me gbántódva, értetlenül nézett rá. A választ már az utcáról dobta vissza, bele az arcunkba: — Viszem a nagymamámnak.
