Kelet-Magyarország, 1993. január (53. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-23 / 19. szám
—• Tűi ^gji ^CTtpurtjg^ ffi9ffSMag£ ..................................„........ Hangerősnek lenni Réti János ~\jemcsak durvul, hangolni sodik is körülöttünk a világ. Eleinte, a folyamat valamikori legkezdetén csak a bálványként imádott zenekarok csavarták fel erősítőik szabályozógombját és tinédzserek repesztgették szobáik falát elnyűhetetlen magnóikkal, de mára hangosabb lett minden. Mintha feltranszponálódott volna a hanghatások szerepe. Ma üvölt a főhős a filmen, a kemény mag a lelátón, a politikus a parlamentben, a műsorvezető a kereskedelmi rádióban. Még a reklámhang is, holott mindössze néma baktériumokat békésen kiirtó klozetkacsára akarja felhívni a figyelmünket. Vajon miért? Miért robbantották szét merő kajánságból a karácsony békéjét is alattomban hajigáit petárdák? Azért netán, mert kedvenc szórakozásunkká válik egymás sokkolása? Mert az ezredvég embere már csak ordításra, durranásra, robbanásra képes felfigyelni? Szomorú jövő elé néznénk, ha így lenne. De tényleg: milyen jövő elé nézünk, ha tovább hangosodnak a jelenségek és magunk is rákényszerülünk saját megnyilvánulásaink hangosítására, hogy észre vegyenek minket? Az utcán, a tömegközlekedés járművein, vendéglátó egységekben egyre gyakrabban tűnnek fel ordítozó, de legalábbis jócskán feltűnő hangerővel társalgó, artiku- látlan fejhangon kurjongató, röhörésző fiatalok kisebb, nagyobb csoportjai. Először arra gondoltam, hogy feltűnési vágy, kivagyiság, a felnőttek társadalmával szembeni szándékos kellemetlenkedés, a környezet előre elhatározott bosszantása mozgatja viselkedésüket. Ezt hittem, és valóban boszzantott a dolog. Aztán rájöttem, válaszreakcióval állunk szemben. E látszatagresszivitásban szerintem a felnövekvő generáció kimondatlan, meg- fogalmazatlan félelme lappang. Félelem attól, hogy nem sikerül észrevétetni magát, hogy nem sikerül beilleszkedése, mert valójában azt sem látja, hova és hogyan kellene, lehetne beilleszkednie. Félelem a világ feneketlenül gonosz, végletekig agresszív erőitől, amikkel szemben tagjai hiába verődnek csapatokba, kicsinyke falkáik vajmi kevés védelmet jelentenek. Talán valamennyit mégis. Amíg ők hangoskodnak, nincs nagyobb baj. Amíg a petárdák durrannak, nincs vész. Csak nehogy végképp hozzászokjon a fülünk! Nehogy eljöjjön az ideje, hogy már nem halljuk ki a felerősödő lármából a bajbajutottak kiáltását és minden ropogást, robbanást kézlegyintéssel intézünk el, petárdának tulajdonítva eredetét. döntései T71 Iképedve hallottam nem- lL régiben, hogy a megye- székhelyi önkormányzat képviselő-testülete anyagilag nem támogatja a városi tömegközlekedést, ezzel szemben meghatározza a díjszabást, pontosabban a viteldíj emelésének mértékét. Más: az állam mind a legutóbbi megállapodásig jóformán magára hagyta saját vafútját, ugyanakkor természetes módon elvárásokat fogalmazott meg, követelményeket támasztott szolgáltatásaival szemben. Kíváncsi lennék, hogy a városi testületben hányán vannak, akik mondjuk a nyolcas, vagy tizenkettes busszal járnak a hivatalukba, miként arra is: hány honatyánk vonatozik egyáltalán és milyen rendszerességgel. Bizonyos döntések esetén — még közvetett, képviseleti demokrácia esetén is — elengedhetetlen (lenne) a döntéshozók, de legalább a döntéselőkészítők beleélő képessége az alaphelyzetbe és a várható következményekbe. Ennek híján ugyanis köny- nyen félre lehet vinni az éneket. Es már el is érkeztünk a legérzékenyebb érdekképviseleti problémákhoz. Szak- szervezeti tisztségviselőkkel beszélgettem a minap, és megkérdeztem tőlük: ki, vagy kik képviselik mostanában a munkahelyeken a nőket és kik a fiatalokat? Válaszuk szerint rétegek szerinti érdekképviselet nem működik, mindenben a szak- szen’ezet igyekszik helytállni, amennyire tud. Ne higy- gye senki, hogy a hajdani vállalati négyszögeket hiányolom, de az emberekben óhatatlanul kérdések fogalmazódnak meg, vagy maradnak nyitva. Elképzelhető-e a lehető legkörültekintőbb döntés életszínvonal-politikát illetően olyanok részéről, akik nem fizetéstől fizetésig garasoskodnak? Vagy a nyugdíjakról, ha azok, akik szavaznak még ugyancsak előtte vannak. Nők sorsáról dönt- hetnek-e csaknem kizárólag férfiak, dohányosokról nem dohányzók és fordítva, de sorolhatnánk tovább. Nem a már megszületett döntéseket kifogásolom, még kevésbé a döntéshozó testületek ellen van észrevételem. Egy szelepet hiányolok alakulóban lévő demokráciánkból: az érintettek képviselőinek mintegy szakértőként való bevonását a kiinduló állapot, a meglévő érdekek alapos elemzésébe, elképzelhető vonzatok és hatások tisztázásába, mielőtt a végső szó kimondatik. Nem akkor születnek vitatható, netán rossz döntések, ha meghozóik nem tudnak átélni egy adott problémát, hanem ha arról eleve fogalmuk sem lehet. Vannak gondok az életben, amelyek megoldásához még a legmesszebbmenő jószándék is kevés. Az igazságtétel parancsa Beszélgetés dr. Zétényi Zsolt országgyűlési képviselővel Zétényi Zsolt Elek Emil felvetele Balogh József Nyíregyháza (KM) — Dr. Zétényi Zsolt, a Magyar Demokrata Fórum országgyűlési képviselője, a Parlament Emberi jogi. Kisebbségi és Vallásügyi Bizottságának alelnö- ke Nyírbátorban az igazságtételről tartott előadást egy lakossági fórumon. A képviselő válaszolt lapunk munkatársának igazságtétellel kapcsolatos kérdéseire. • Kérem, elevenítse fel: milyen törvénytervezetek készültek eddig az igazságtételről? Négy javaslat — Eddig négy javaslat került az országgyűlés elé. Az eredeti első törvény szűk körre — emberölésre, hazaárulásra és a halált okozó súlyos testi sértésre — szorította a felelősségre vonás lehetőségét, kvázi kegyelmet adott a többi cselekményre. A gondolat egyik alappillére az volt, hogy a diktatúrában bekövetkezett időmúlás jogilag nem vehető figyelembe. Ezt a törvényt 174 igen, 50 ellenszavazattal, 74 tartózkodással fogadta el az országgyűlés, az Alkotmány- bíróság május 3-án hirdetett ítéletet és alkotmányellenesnek minősítette. — Ezután megpróbáltuk figyelembe venni az alkotmány- bíróság aggályait és újabb megoldásokat keresni. Javaslatunk szerint tekintet nélkül arra, hogy elévültek-e vagy nem évültek el a bűncselekmények, a ki nem nyomozott, fel nem derített cselekményeket ki kell nyomozni. Ha a feltételei megvannak, s kellően bizonyíthatók, akkor vádat kell emelni, és a bíróság feladata eldönteni: elévült a bűn- cselekmény, vagy nem. Ha úgy dönt, hogy elévült, megállapítja a bűncselekmény elkövetését és megszünteti az eljárást. Ha azt állapítja meg, hogy nem évült el, akkor bűnösnek mondja ki a vádlottat valamilyen bűncselekményben és alkalmaz valamilyen szankciót. Ez azért fontos, mert így nem egy rendőrtiszthelyettes fogja eldönteni, hogy indul-e eljárás, vagy nem, hanem a legkvalifikáltabb jogi szakember, a bíró. — A kormány az 1956-os forradalom és szabadságharc során elkövetett bizonyos súlyos bűncselekmények megbüntetésére terjesztett elő egy törvényjavaslatot, majd Gáspár Miklós kereszténydemokrata képviselő barátom készített egy büntető kódexet. A lényege az, hogy az emberiség békéje és biztonsága elleni bűncselekmények megbüntetését lehetővé tevő szabályokat a magyar jog részévé akarja tenni. • Ennyi kísérlet után lát-e reményt arra, hogy egyszer csak születik olyan törvény, amelyik lehetővé teszi az elmúlt 40 év fő bűnöseinek felelősségre vonását? Politikai küzdelem — A remény olyan fokú, amilyen a politikai akarat, a politikai erő, amely emögött áll. A politika nem a gondolat- olvasás tudománya, hanem az akarat demonstrálásának, kifejezésre juttatásának művészete. Függ attól, milyen társadalmi-politikai viszonyok vannak az országban, milyen társadalmi-politikai erők akadályozzák az ilyen jellegű törvényalkotást. Már nagyon régen nem jogi vitákról van szó. Ez egy kemény politikai küzdelem része, és ebben a küzdelemben szinte minden eszközt megengedtek maguknak a résztvevők. Mi nem éltünk tisztességtelen eszközökkel, a kormányzat igen szelíd volt, nem mutatott olyan erélyt és határozottságot, amilyet kellett volna. Egy sebész nem lehet humanista olyan tekintetben, hogy nem akar fájdalmat okozni, hiszen a sebész kése gyógyít, s ha gyógyít, akkor a fájdalom nem zavarhatja. De én azt hiszem, itt olyan nagyon nagy fájdalomokozásról sem lett volna szó. • Ön politikai vitának nevezi az igazságtétel körüli vitát. Az Alkotmánybíróság jogi érvekkel nevezte alkotmányellenesnek. 4 — Az alkotmányellenesség indokolása egy nem tételes jogból egyenesen következő indokolás, mert egyszerűen fogalmazva egy árva szó nincs az elévülésről, sem pedig arról, hogy mi az a jogállam. Ezért mondta szellemesen egy képviselő, hogy a magyar parlament nem alkothatott alkotmányellenes törvényt még gondatlanul sem, hiszen olyan tételekről van szó, amelyek az alkotmányból nem olvashatók ki. Meggyőződésem, hogy az Alkotmánybíróságnak rugalmas értelmezési technikát alkalmazva módja van arra, hogy az új'javaslatokat, vagy közülük valamelyiket alkotmányosnak fogadjon el, de nem ez a fő kérdés. A fő kérdés egy politikai filozófia, egy politikai érdek, és egy társadalomlélektani háttér és nem utolsósorban a tudományosság. A magyar tudományosságnak egy része — ebben a jogtudomány képviselőinek egy részét értem — nagyon erősen marxista, mint ahogy az újságírás és számos más terület is. Nem kell mondanom, hogy egy posztmarxista emlőkön nevelkedett tudomány számára valóban nagyon idegen minden olyan megoldás, amely radikális fellépést tenne lehetővé a£ár csak súlyos bűnözőkkel, de pártállam által pártolt, támogatott emberekkel szemben, hiszen ez a pártállam nyílt, kemény megbélyegzése lenne. És az emberek egy része tudat alatt egy olyan finom átalakulást szeretne, ahol nem történik semmilyen inzultus, még olyan inzultus sem, hogy a pártállamot bűnöző államnak és a pártállam funkcionáriusait bűnösöknek és gyilkosoknak deklarálják. • Milyen következményei lehetnek, ha akár a parlament, akár az Alkotmánybíróság meghiúsít minden felelősségre vonást? — Hatalmas várakozások vannak az igazságtétel iránt és ha ezeket a várakozásokat kudarc követi, akkor jelenleg föl- mérhetetlen indulatok szabadulhatnak el. Ez nem elméleti konstrukció. Ha egy államhatalom legitim, népből való, akkor az a nép érdekei szerint is viselkedik. Nem hárít el magáról egy olyan feladatot, mint az igazságtétel, amely feladatot csak az állam tud megnyugtatóan megoldani. Mert ha elhárítja, akkor kikerül az ellenőrzése alól, s kezelhetetlen folyamatok indulhatnak meg. Óriási felelősséget vállal magára, aki azt mondja, hogy nincs megoldandó igazságté- teli feladat. Ahogy Herder mondja: nem a büntetés a szégyen, hanem a bűn. S egy legitim hatalomnak szégyen az, hogy ha a bűnt nem bünteti. A büntetésnek nem a hátrányokozás, a bűnös emberek meg- gyalázása, megtiprása a célja, hanem elégtételadás a sértett embernek, ami nem azonos a szemet szemért, elvével, hiszen nem az életét akarják elvenni a bűnösnek. A másik cél a megelőzés, ami azt jelenti,/ hogy a bűnt mindig követnie kell a büntetésnek. Mert ha van olyan történelmi időszak, amikor elmaradnak a következmények, ha vannak olyan politikai trükkök, amelyekkel a következményeket végleg el lehet hárítani, akkor ebből az adódik, hogy csak ügyesnek kell lenni, akkor elkerülhetjük a büntetést. # Bíró ismerőseimtől hallottam még a Zétényi—Takács törvény vitája idején, hogy a bizonyítás ennyi év távlatából szinte lehetetlen, vagyis sok hűhó semmiért lesz az egész igazságtétel. Ettől nem tart Zétényi úr? — Az idő múlása csupán egy a bizonyítási nehézségek sorában. Az angolszász rendszerben soha nem évül el a súlyos bűncselekmények büntethetősége. Tulajdonképpen ez is bizonyítja, hogy mi nem politikai okból tesszük, erkölcsi és jogi parancsot teljesítünk. Igen, lesznek felmentések, vagy lennének felmentések, de ez ne zavarja a bírót. Neki ugyanaz a feladata, mint a politikusnak, hogy a jognak érvényt szerezzen. Ha nincsenek meg a feltételei, hogy a jog működjön, akkor azzal érvelhet, hogy hiányoznak a feltételek. A nép akaratából kormányzó politikus pedig azt mondja: én azt tudom megtenni, amit 35 év elteltével meg lehet tenni. Ha nem lehet tízből nyolc esetben bebizonyítani, hogy mi történt, az nem a mi bűnünk, az az elmúlt pártállam bűne, amiért nem üldözte 35 évig a bűnösöket. De amennyit el lehet érni, azt el is kell érni. • Sokak szerint azért foglalkoznak ilyen ügyekkel, hogy eltereljék a figyelmet a gazdaságban fellelhető gondokról. — Korgó gyomrokat perekkel nem lehet kielégíteni és megtölteni. Nevetséges és rosszhiszemű érvelés, hogy ennek figyelemelterelő oka van. • Egy 40 évvel ezelőtt elkövetett emberölés bizonyítottság esetén sem járhat mondjuk 15 éves ítélettel az eltelt idő, az elkövető kora miatt sem. Milyen érdek fűződhet akkor a bűnösök megnevezéséhez? Nincs felmentés — Nem lehet a társadalom érdekében bűnös cselekedetet elkövetni, mert az mindig mások életét, méltóságát, jogait sérti. Tehát nincs felmentés a bűnös cselekedet alól. Pontosan ez az üzenete a mi igazságtételi csomagunknak. Nem a Marosánoknak, az agg diktatúrapártiaknak szól ez az üzenet, hanem minden kor politikusának, hogy felelős a tetteiért. Lehet, hogy nem ma, de holnap. Lehet, hogy a természet törvényei folytán megszabadul ettől, de amíg él, addig számolnia kell felelősségre vonással. Ez a büntetőjog humánus értelme. Senki emberfia nem bánthatja meg a másikat, nem veheti el az életét, méltóságát. Mi azoknak az elpusztított embereknek az életét védjük, akik elpusztultak 56-ban. Úgy védjük, hogy következményeket fűzünk hozzá. A bűnüldözés nem népszavazás kérdése, az az államnak kötelessége, jogi és erkölcsi parancs. Nem az hoz politikai döntéseket, aki a bűnös embereket meg akarja büntetni, az csak jogi és erkölcsi döntést hoz. Politikai döntést az hoz, aki nem akarja megbüntetni a bűnös embert, mert a nem büntetés a bűnüldözési parancs megszegése. Kovács Éva: Lányjátékok
