Kelet-Magyarország, 1993. január (53. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-22 / 18. szám
1993. január 22., péntek HÁTTÉR Gáván még a pénz a téma, de már a jövőre gondolnak Türelmetlen hitelezők, lehetséges vásárlók, lemondott versenytárgyalás Vajon összegyűlik-e a szétszóródott pénz, hogy kielégítsék a kárvallottakat? Kovats Denes Nyíregyháza (KM) — Gyorsan pereg az idő rokkája, de eredménytelenül. Ezt leginkább azok érzik, akik saját bőrükön szenvedik meg a gávavencsellői takarékszövetkezet csődjét, s hiába futnak a pénzük után. A színfalak mögött is zajlik a küzdelem, nem is eseménymentesen. A felszámolás alatt álló szövetkezetét meghirdették: három pénzintézet, a rakamazi, az ibrányi és az újfehértói takarékszövetkezet is jelezte vételi szándékát, hogy a lakossági betét- és hitelállománnyal együtt átvennék épületeit és tevékenységi körét. Aztán kaptak egy üzenetet: jobb ajánlat érkezett, ne menjenek el a versenytárgyalásra. Többen megkérdőjelezhető ügyletet véltek a dologban, a jelentkezők között felmerült a korábban a takarékszövetkezettel üzleti kapcsolatban álló HUN- GAROCAR nevű cég és Ling Antal vállalkozó neve is. Időhúzó taktika ajánlattal Vass János a Magyar Nemzeti Bank megyei igazgatóságának igazgatóhelyettese az a személy, akit többen is az ügy ismerőjeként, mondhatni gazdájaként tartanak számon: — Mivel több ajánlat is érkezett, s más-más kategóriákba eső, ezért ezeket a Pénzintézeti Központban külön kezelték. A HUNGAROCAR akkor még meg nem nevezett hazai és külföldi befektetőkkel akart kereskedelmi bankot létrehozni több mint kétmilliárdos alaptőkével, nem csak a kirendeltségekre téve vételi ajánlatot (ezeket hirdették meg), de az adósságállományra is. Ez indokolta a döntést. Két hétig húzódott az ügy, mert a HUNGAROCAR nem nyújtotta be a pályázathoz szükséges dokumentumokat és biztosítékokat. A megadott 8 napos határidőn túl két alkalommal is halasztást kértek. Végül a Pénzintézeti Központ úgy döntött: nem foglalkozik ajánlatukkal, mert a véglegesként megszabott határidőre még visszajelzést sem kaptak... □ A vételi szándékot jelző cég adósa is a takarékszövetkezetnek. Ráadásul korábban már eredménytelenül próbálkozott a Gávával összefüggő pénzügyi manőverrel. Ez nem volt kizáró tényező? — Önmagában az a tény, hogy tartozik a takarékszövetkezetnek, sincs összhangban a banktörvény követelményeivel. Azzal sem számolt, hogy előzetes kormányzati hozzájárulással kellene rendelkeznie ahhoz, hogy külföldi partnert bevonjon az ügyletbe. Hozzá kell azonban tennem: a Pénzintézeti Központnak a cél érdekében meg kellett vizsgálnia ezt az ajánlatot is, különösen, hogy a jelentkező ígéretet tett annak átdolgozására. □ És a Ling Antal-féle pályázat? — Ezt igazából nem nevezném annak, néhány soros Harasztosi Pál felvétele szándéknyilatkozat volt csupán, százmilliós alaptőkével takarékszövetkezeti részvény- társaság létrehozására. Végül ebben a körben csak a HUNGAROCAR jelentkezésével foglalkoztak alaposabban, ezt külön kezelték (mássága miatt) a többiekétől. Mi lesz a betétekkel? A rakamazi és az újfehértói takarékszövetkezet elnöke is csalódással vette tudomásul a pályázatukkal kapcsolatos döntés felfüggesztését, hiszen — mint egybehangzóan mondták — ők a lakossági pénzügyi szolgáltatásokat szeretnék biztosítani a továbbiakban is a térségben, átvéve a problémamentes betéteket és hiteleket, ezért pályáztak. Mindketten továbbra is fenntartják ajánlatukat, az újabb kiírásra is jelentkeznek majd. Vass János szerint azért is kell érdemben foglalkozni velük, mert az, hogy jogfolytonos kezelésre átveszik a lakossági hiteleket és betéteket, jelentősen csökkenti a felszámolás költségeit, ennek az ügyfélkörnek ügye nyugvópontra kerülne. Agócs Petemé, a Pénzintézeti Központ osztályvezetője elmondta: az értékesítés lebonyolíthatósága körül időközben új jogi problémák is felmerültek, de január 19-én a Bankfelügyelet bevonásával értekeztek az újabb pályázat kiírásáról. Ezúttal esélyük lehet a helyi takarékszövetkezeteknek, mert várhatóan nem csak egyben, de részeiben is át lehet venni a gávai kirendeltségeket. A korábbi pályázatban a hálózatot egyben szerették volna értékesíteni. Két év az eljárásra, a befejezésig Lapzártakor sikerült elérni Kiss Andrást, a HUNGAROCAR vezetőjét, aki a következőket mondta el: — Vételi szándékunkat továbbra is fenntartjuk, késésünk oka a külföldi partnerrel folytatott elhúzódó egyeztetés volt. Mi már a takarékszövetkezet működése idején terveztük részvénytársaság formájában a bankká alakítást, erre a közgyűlés is áldását adta, végül nem sikerült. Van ugyan egyfajta nyitott tartozásunk, de ezt hamarosan rendezzük. Gondjainkat az okozta, hogy másfél éve húzódik egy rönkfa beszállítási üzletünk, karácsonyra jutott el a szállítmány a csapi átrakóhoz. Szerződéseink vannak feldolgozó üzemekkel, alapanyagáron is hatalmas értékről van szó, a Takarékbankkal közös ügyletben rendezzük a dolgot. Mit hoz a jövő? Az még kérdéses, a végső rendezés várat magára. Az 1992. július 23-án indult felszámolási eljárásból 6 hónap telt el, amit javarészt a törvény által előírt nagyszámú feladat elvégzésére fordítottak. Bár két év alatt az eljárást be kell fejezni, bizonytalan, mennyi pénz gyűlik össze a követelések kiegyenlítésére. S a kárvallottak addig is futhatnak a pénzük után. Reszler Gábor Cserebere ___________Tárca. r örténelemórán a cserekereskedelemről tanulnak a gyerekek. A tanár érzékletes példán igyekszik bemutatni tanít\’ányainak a termékek cseréjének ezt a korai, ám még napjainkban is divatozó módját. Szóba került már sok minden, az állati bőröktől a növényi termékeken át a mézig, fateknőtől a vesszőkosárig. A magyarázat után kíváncsi, vajon valóban megértették-e a gyerekek a cserebere lényegét. — Nos, gyerekek, tudnátok-e magatoktól példát mondani a cserekereskedelemre? Az örökösen jelentkező Misi majdnem kiesik most is a pádból, nem lehet elsőként nem őt felszólítani. — Tanár bácsi, lehet gyöngyöt Bountyra cserélni! — Bountyra? — csodálkozik a tanár, aki hirtelen nem bombázza a váratlan fordulat hatása alatt álló tanárát. — Hogyan lehet az — kérdezi —, hogy bár a filmben a gyöngyhalász megkapja az ínycsiklandozó csemegét, mégis a fénylő fekete szemű lány fogyasztja el a csokoládét. Esetleg újabb kereskedelmi ügylet játszódott le, de azt nem mutatták? A tízegynéhány éves fiúk huncut agyukkal pillanatok alatt kikerekítik fejükben a megoldást. A szemüveges Berci, aki titokban alkalmanként legelteti a szemét az erotikus filmeket sugárzó tv-csatornán, nem tudja magában tartani a választ: —Minden bizonnyal a lány bájaival vásárolta meg a csokoládét! Szilaj csikóként tombol az osztály. Lám, így nevel korunk csodája, a televízió. tudja hová tenni a matrózai lázadásáról híres hajót és az érte cserében felkínált gyöngyöt. — A Bountyra? — kérdezi ismét. Inkább csak magától, mert a gyerekeknek felesleges a kérdés, már egy torokból harsogják, hogy az „Edénkért ízéért” valóban egy igazgyönggyel fizet a tenger mélyére lemerülő halász az oly sokszor levetített reklámfilmben. A barnára sült csinos lány a remek ízű csokoládét adja cserébe ott a tengerparton. A jó megfigyelő hírében álló Pisti nem hagyja annyiban a dolgot. Máris kérdésével Kelet-Magyarország 3 Nézőpont Fondorlatosán Balogh József T~'ddig csak sejteni leheli/ tett, hogy amit Hankiss Elemér a médiaügy összekuszálásáért tett, az egy jól kitervezett, alaposan előkészített eseménysorozat volt. Most viszont—ügyvédje jóvoltából — már nem csttk sejteni, tudni is lehet. Az volt, amikor lemondásra kérték és ő nem mondott le, az volt, amikor fegyelmit indítottak ellene és ő inkább a lemondást választotta, még- inkább az volt, amikor világgá kiáltotta nemzetközi sajtóértekezleten — is — hogy olyan módon, ahogy eddig harcolt, nem harcolhat tovább, az már nem vezet eredményre, más síkra tereli a folytatást. Hogy mi forr abban a műhelyben, ahol a lemondás elfogadását, vagy nem elfogadását fontolgatják, nem tudni, de úgy tűnik, most már nem is érdemes töprengeni rajta, mert a jó ég se tudja, hogy a tévé felfüggesztett és lemondott elnöke valójában lemondott-e? A meglepő fordulatot minap ügyvédjétől tudhattuk, aki kételyei között bejelentette: értelmezést igényel, hogy Hankiss Elemér „valóban lemondott-e, vagy csupán kezdeményezte a felmentést”. Levele — mármint Hankiss levele — ez utóbbit látszik megerősíteni — mondta a védőügyvéd —, következésképp a döntéshozatalból a levél címzettjét, azaz a köztársasági elnököt sem szabad kihagyni. Első pillanatban azt lehetne mondani, hogy ez egy újabb jogi csűrcsavar, vagy egy ügyvédi furfang, ám ha jobban végiggondoljuk: szó sincs itt furfangról, sokkal inkább egy újabb fondorlatos politikai trükk az egész. Azt már mindenki sejtette, hogy rég nem a két vezető— Gombár és Hankiss — személye itt a lényeg, hanem a csata, ami hosszú ideje kezdődött és lám most — csütörtök reggel — újból nem tudni, meddig tart, milyen eszközöket igényel, a lényeg, hogy nyugalom ne legyen. Mert akkor újabb „ügy" kell, hogy legyen ürügy a lejáratásra, a kifelé, a határokon túlra címzett segélykiáltásokra. Néhány éve állítólag ha a magyar politikai életben akadt valaki, aki lazítani igyekezett a szálakat a leg- testvéribb országgal, mindig akadt valaki, aki kiutazott, beárulta, aztán szorosabbra fogták a magyar gyeplőt. Azt remélhettük, hogy ez a módszer a rendszen’áltással megszűnik. Megszűnt. Azóta nem Kelet, hanem Nyugat felé indul a panaszos, sőt még indulnia sem kell, csak nemzetközi sajtótájékoztatót tartani, ahol hangosan el lehet mondani mindent, s ez már nem árulkodás. Legfeljebb hatékonyabban árt. Kommentár ___________________ Magyar kultúra Nagy István Attila Ö tödik éve ezen a napon, a Himnusz születésnapján a magyar kultúra jelenbeli helyzetét is számba vesszük. Nem rejthetem véka alá, hogy felemásak az érzéseim az ünnepekkel kapcsolatban. Alkalmat adhatnak a lélek kifényesedő pillanatainak a megismerésére, de el is feledtethetik velünk, hogy az év háromszázhatvanöt napján is szükségünk lenne a figyelemre, a kultúra értékeihez való nyitott közeledésre. Számtalan jelenség igazolhatja, hogy jelentős mértékben átalakult a kultúra, ezen belül a magyar kultúra tartalma. A piac meglehetősen megviselte, mert nem képes versenyezni a tejjel és a kenyérrel. A szép szó, a tartalmas művészi önkifejezés csak önmagával versenyezhet. Ezért aztán a tárgyi javak fogyasztása háttérbe szorította a szellemi szükségletek kielégítését. Ami miatt—a fenti veszélyek ellenére is—örülök ennek a napnak: kulturális életünk siralmas állapotára irányulhat a figyelem. Mit is jelent a magyar kultúra? Azoknak a múltbeli jelenbeli értékeknek az együttes jelenlétét, amelyeket a magyarság az évszázadok alatt létrehozott. Az igazi értékek létrehozói sohasem néztek sanda szemmel a velük egy hazában élőkre: azok alkotásai is részei lettek a magyar kultúrának. Jelenti a kultúra az irodalom hatóerejének elevenségét. Soha még ennyi szenny és olcsó, sivár szellemi termék, mint éppen napjainkban. Infantilizálódik a mozi, uralkodik a tizenévesek világképéhez igazodó, nagy szakmai hozzáértéssel készült amerikai kalandfilm. Sorolhatnám még a gondokat, de csak egyről: a magyar kultúra létező és ezután megszülető értékeinek a befogadása egyre nagyobb veszélybe kerül. A nyelvi tisz- tátalanság, a trágárság, az igénytelenség vajon nem társa-e a lelki sivárságnak, a gyakran jelentkező — már-már az ököljogot idéző agresszivitásnak? Lehet-e örököse és továbbépítője a magyar kultúrának az, aki elhárítja magától a legfontosabbat, ami őt lényegi mivoltában kifejezi, a művészeteket? Ezért is fontos, hogy január 22-én végiggondoljuk mindezt, mert sohasem ülhetünk emelt fővel a közös Eu- rópa-ház asztalánál, ha lemondunk emberi méltóságunkról, amelynek egyik lényeges eleme a kultúra. Balazs Attila felvételi
