Kelet-Magyarország, 1993. január (53. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-21 / 17. szám

1993. január 21., csütörtök TÚL A MEGYÉN Kelet-Magyarország 9 A félreértések milliárdokat jelentenek Nincs egyetértés a nyugdíjemelések mértéke körül Budapest (ISB - Sinka Zol­tán) — „Nem ilyen lovat akar­tam” — mondhatná az Érdek­egyeztető Tanács szociális bi­zottságának munkaadói és munkavállalói oldala. A bi­zottság szerdai ülésén — amelynek napirendjén a nyug­díjak ezévi emelésének kérdé­se szerepelt — kiderült ugyan­is, hogy a tavalyi ÉT-megál- lapodás alapján hozott ország- gyűlési határozatba foglalt 14 százalékos emelés alatt nem ugyanazt értik, mint a kor­mányzati oldal. A kormány előterjesztése értelmében ugyanis a 14 szá­zalék a ’92-ben és a ’93-ban kézhez kapott ellátások ösz­szege közötti mértékkülönb­ségnek felel meg. Mivel azonban idén az első nyugdíjemelésre csak márci­usban kerül sor, a január­februári nyugdíjasok a decem­berihez viszonyítva változat­lanok maradnak, tehát az év végi nyugdíjakhoz képest idén alacsonyabb mértékű, mind­össze 9,8 százalékos tényleges emelés várható. A fennmaradó 4,2 százalék a tavaly szeptem­beri emelés áthúzódó hatása. A munkavállalói oldal úgy gondolkodott a 14 százalékos mérték tavaly novemberi meg­állapításakor, hogy az annak megfelelő összeget a nyugdí­jasok január 1-jén egy összeg­ben kapják meg. A munka­adók pedig azt hitték, hogy a két és félmillió nyugdíjasnak összesen járó összeg mértéke emelkedik 14 százalékkal. Mindez kiderült a szociális bizottság szerdai ülésén. Mindhárom megközelítés — a kormányé, a munkaadóké és a munkavállalóké — más és más összeget takar, s ezek kö­zül a legkevesebb a kormány által kidolgozott javaslat fo­rintigénye. A 14 százalékos emdésnek megfelelő 43 milliárd forint­ból ténylegesen csak 30 mil- liárdot kapnak meg a nyugdí­jasok, 13 milliárd tavalyról húzódik át. Bár a munkaadók és a mun­kavállalók vitatták azt, hogy a kormány által most benyúj­tandó emelési javaslat megfe­lel az országgyűlés tavalyi határozatának, valószínűleg mégis arról van szó, hogy an­nak idején a szociális part­nerek félreértették egymást. így utólag tehát csak arról lehet vitatkozni, hogy a tény­leges emelések megfelelnek-e azoknak a követelményeknek, amelyeket a gazdasági válto­zások támasztanak — azaz, elegendőek-e a nyugdíjasok­nak, vagy sem. Arról pedig lehet vitat­kozni... Kulcsszerephez juthatnak az országhatárral sem kötött régiók Az 1996-os expo és a honfoglalás 1100. évfordulójának kulturális eseményeit tervezve Budapest (ISB — D. Á.) — A már ismert, nemzetközileg is bevezetett kulturális rendez­vényformákat kell majd 1996- ban felerősíteni, s „csúcsren­dezvényként” lebonyolítani, így például egy virágkamevál, egy kórustalálkozó, vagy egy dzsessznapok szervezése so­rán már eleve lehet számolni azzal, hogy 1996 nemcsak a világkiállítás éve, hanem a honfoglalás 1100 éves évfor­dulója is lesz. Mint a szerdai Művelődési és Közoktatási Minisztérium­ban tartott sajtótájékoztatón elhangzott: amikor Budapest rendez világkiállítást, szembe kell nézni azzal a kérdéssel, hogy a fővárosi „vízfejűség” a magyar történelemben gyöke­rezik. Hiszen Újvidék, Sza­badka, Fiume szerepét nem tudta átvállalni Körmend, Sik­lós, Villány vagy Mohács, de még Pécs sem. Hasonlókép­pen nem történhetett funkció- és feladatátvállalás Kolozsvár, Marosvásárhely, Temesvár, Nagyvárad vagy akár Ungvár és Kassa esetében sem. Az in­tézményrendszerek, az igaz­gatás, a kulturális élet centrali­zációja ezért Budapestet helyezte a középpontba. Az ország érdeke azt kíván­ja, hogy a fővárosi centralizá­ciós folyamat csökkentésére, vagy inkább: a vidék ellátott­ságának emelése érdekében az 1996-os expo kedvező vál­tozást hozzon a régiók esély- egyenlőségének a megterem­tésével. Gáborjáni Péter, a világkiállítás kulturális irodá­jának vezetője szerint fontos cél a vidék innovációjának fel- gyorsítása, egyes elmaradott- sági pontok felszámolása, az egész ország területén a fog­lalkoztatási gondok enyhítése. Lényeges elem, hogy a kia­lakított régiók nem kötődné­nek az országhatárhoz sem. Az ilyen típusú szerveződés Magyarországon igen kedve­ző, hiszen kevés olyan ország van, ahol a népesség fele nem az anyaországban él. Nyolc feltételezett régiót alakítottak ki Magyarország határai között, az ötödikben van Debrecen, Nyíregyháza és környéke, a hatodikban pedig Miskolc, Eger, Sárospatak, Tokaj, Sátoraljaújhely. A ré­giók majdani megjelenítése során fel kell készülni a ma­gyar műemlékek bemutatására is. A régiók esetében (Horto­bágy, Tokaj stb.) a saját karak­teres értékekre kellene építeni. E helyszínek például 1996- ban igencsak az érdeklődés homlokterébe kerülhetnek. A végleges rendezvénylis­tán való szerepeltetés szándé­kát legkésőbb 1995 tavaszáig szükséges egyeztetni ahhoz, hogy a teljes programlista el­készüljön. Megfogalmazódott az is: a szomszédos nemzetek­kel kívánatos lenne minél több közös akciót szervezni, rész­ben a magyar etnikumokkal, részben a nemzeti szerveze­tekkel, tartományokkal. Az exportszabályozás nem megoldás a tejipar gondjaira Ma tárgyalják az exportszubvenciók idei elosztását Budapest (ISB - S. Z.) — Az Agrárpiaci Rendtartást Ko­ordináló Bizottság mai ülésén tárgyalja az exportszubven­ciók idei elosztásának alapel­veit. Többek között változik a tej és tejtermékek külpiaci ke­reskedelmének a támogatási rendszere is. A tervek szerint az eddig egész évben egysége­sen érvényes mértékek a jövő­ben időszakonként változnak majd. Elképzelhető, hogy té­len, amikor a termelés csök­ken, nem támogatja majd az állam az exportot, míg nyáron, túltermelés idején, ad szub­venciót. Vannak olyan vidékei az or­szágnak — például a főváros —, ahol a tejellátás az utóbbi időben akadozik. Az illetékes minisztériumok szerint nem hiányról, hanem a „terítés” problémáiról van szó, ami — többek között — a Budapesti Tejipari Vállalat fizetésképte­lenségével függ össze, illetve azzal, hogy a vidéki vállalatok nincsenek felkészülve a kieső mennyiség pótlására. A terme­lők szerint azonban a megol­dás kulcsa a felvásárlási árak és a fogyasztói árak gyors tá­volodásában, s az ennek okán megcsappanó termelési kedv teremtette feszültségekben ke­resendők. A Mezőgazdasági Termelők Országos Szövet­sége például úgy véli, hogy az össztejtermelés mintegy 5-10 százalékát képviselő export szabályozásával elejét lehet venni az időszakosan jelentke­ző belső ellátási problémák­nak. A Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériuma azonban azzal érvel, hogy nem az exportszubvenciók megvo­nása az egyetlen járható út a kérdés megoldásában. A tá­mogatások megléte mellett ed­dig sem lehetett korlátlanul exportálni, mivel a tej kiszál­lítása még mindig engedély- köteles. Jelenleg például csak sajtot lehet exportálni, folyadéktejet nem. (A tejexport tulajdon­képpen csak szelep, amelyen keresztül az időszakosan je­lentkező többlet gond nélkül levezethető — tehát csak akkor „működik”, ha a szük­ségesnél nagyobb mennyiségű tej van az országban.) Tovább­ra sem megoldás tehát a belső ellátási gondokra az export szigorítása — vélik a min­isztérium illetékesei —, el­sősorban a vállalatok pénz­ügyi nehézségeit kell rendez­ni, s az akadozó privatizációt elősegíteni. Akárhogy is, a szubvenciók rendszere a közeljövőben vár­hatóan megváltozik. A megyei tejipari vállalatok közül ez elsősorban a győr- sopron-mosonit és hajdú-bi­harit érinti majd, mint legfőbb többlettermelőket. Az is el­képzelhető, hogy amennyiben más vállalatok likviditási gondjai elhúzódnak, s a szál­lítási feltételek javulnak, ezek a cégek a belső piacokon talál­nak majd vevőre eddigi ex­porttermékeikkel. Művészi fokon közvetíti az igazat Pro Cultura Hungarica — Paulius Normantasnak , Budapest (ISB - D. Á.) — A kamcsatkai, illetve a kurilli szigeteki expedíciójáról nem­régiben visszatért Paulius Normantas Nyíregyházán élő litván fotóművész szerdán ve­hette át kitüntetését a Művelő­dési és Közoktatási Miniszté­riumban. Andrásfalvy Bertalan meleg szavakkal méltatta Normantas pályáját. A művelődési miniszter évekkel ezelőtt egy pécsi kiál­lításon látta először a litván fotóművész képeit, s néme­lyiket — így egy idős osztják asszony távolba tekintő arcát — máig is megőrizte emlé­kezetében. Paulius Normantas 9 éve él Magyarországon és sok szol­gálatot tett a magyar-litván kapcsolatok ápolásáért is. Ér­deklődése egyre inkább a finn­ugor népek kultúrája, élete iránt fordult. Udmurtokról, komikról, mordvinokról, ma­rikról, lappokról, vepszégek- ről, vótokról készültek a fény­képek, s mint a miniszter mondta: már az is teljesít­mény, ha valaki e népeket mind otthonukban keresi meg. „Normantas nem pusztán a magyar, a finnugor és a litván kultúrát gazdagította, hanem az egyetemes emberi kultúrát, azzal, hogy művészi fokon közvetítette az igazat. Köszönjük neki mindazt, amit tűnő múltunkból megörö­kített számunkra ” — mondta Andrásfalvy Bertalan, és át­adta a 44 éves művésznek a Pro Cultura Hungarica kitün­tetést. Napirenden a privatizáció Az AVU Igazgatótanácsának ülése Budapest (MTI) — Re­mélhetően három-öt éven belül az Eternit Vállalat ter­mékeinek 75 százaléka már nem lesz káros az egészség­re és később tovább növek­szik ez az arány. Az ÁVÜ Igazgatótanácsa ugyanis csak így járult hozzá a cég átalakulásához, későbbi pri­vatizációjához. Csépi Lajos, az ÁVÜ ügyvezetői igazga­tója a szerdai igazgatóta­nács-ülést követő sajtótájé­koztatón közölte: az Eternit privatizációja azért problé­más, mert olyan azbeszt-ce­ment termékeket állít elő, amelyek környezetszennye­zők, egészségkárosítók. Az ilyen típusú termékeket Eu­rópában már betiltották. A mintegy 300 dolgozót fog­lalkoztató cégnél sajátos speciális orvosi ellátásra van szükség, a dolgozók ugyanis a munka során sajnos meg­betegednek. A privatizáció részeként éppen ezért egy alapítványt is létrehoznak, és a selypi, illetőleg a nyer­gesújfalui üzem értékesíté­séből befolyt vételár egy ré­szét az alapítványnak utal­ják. Befektető már akadt a cégre, éppen a jelenleg is partner osztrák Ludwig Ha- sek személyében. A céget nyílt pályázaton meghirdetik és a pályázónak vállalnia kell a technológiai fejlesztés mellett a különösen szigorú feltételek betartását is. Egyelőre nem született döntés arról, hogy ki lesz a vagyonkezelője, illetőleg a tulajdonosa a négy baromfi- ipari vállalatnak, a budapes­ti, a békéscsabai, a török­szentmiklósi és a kiskunha­lasi cégeknek. A baromfi- ágazat súlyos pénzügyi, ér­tékesítési problémákkal küzd, alapvetően a KGST- piacok összeomlása miatt. A befektetők ez idáig nem kap­kodtak a baromfiipari cége­kért, ezért is írtak ki vagyon­kezelési pályázatot. Döntés most nem született, az igaz­gatótanács arra utasította az ügyvezetést, hogy kíséreljen meg olyan kezelőt találni, aki már jövendő tulajdonos­ként működteti az érintett cégeket. A pályázók között van a Conavis Kft., amely a nagy nevű USA-beli Conag- ra, a magyar baromfi külke­reskedő Hungavis, illetőleg egy bank konzorciuma. A békéscsabai részvénytár­saságot a Bábolna szeretné megvenni és befektetőként jelen van az angol Matthew is. A helyzetet bonyolítja, hogy időközben megkezdő­dött a Budapesti Baromfi- ipari cég felszámolása. Csaknem egymilliárd fo­rintba került az a beruházás, amely révén létrejött a Phi- laxiánál a fermentáció-3 üzem. Csakhogy a Philaxia piacait elvesztette, az oltó­anyaggyártás a francia Sa­nofi kezébe került, a cég ta­valy áprilisban öncsődöt je­lentett. Az új üzem nem ké­pes teljes kapacitással mű­ködni, ráadásul további költ­ségráfordítások szüksége­sek. Éppen ezért a tőkeinjekció immár létkérdés. Az igazga­tótanács hozzájárult ahhoz, hogy a svéd SKW Trosberg AG vásárolja meg a cég egy részét. Az állami vállalatok átala­kulásáról szóló törvény alap­ján a vállalati tanács vezette cégek 20 százalékos vissza­térítésben részesülnek amennyiben átalakulnak és befektetőt találnak. Időköz­ben megváltozott a gazdasá­gi környezet, ez a „mézes­madzag” már aktualitását vesztette, a cégeknek ugyan­is ez év közepéig kötelező átalakulniuk. Felvetődik ak­kor a kérdés, hogy miért kapjanak emiatt 20 százalé­kos visszatérítést. A kérdést az igazgatótanács megvizs­gálta, és megállapította, hogy nincs jogi lehetőség a 20 százalékos visszautalás megszüntetésére. Az kérdést egyedi megállapodások alapján lehet és szükséges rendezni. Több céget államigaz­gatási felügyelet alá vont az igazgatótanács. Erre a sorsra jutott a fővárosi garázsipari vállalat is. A 700 millió fo­rintos vagyonnal rendelkező cég korábban már 7 benzin- kútját apportálta az Arai Hungária Kft.-be, azt köve­tően azonban leállt a priva­tizáció. A gyorsítás érdeké­ben az ÁVU most vállalati biztost bízott meg Varga József személyében a priva­tizáció lefolytatására. Letartóztatták Szűrös Ivánt Debrecen (MTI) — Az ügyészség kezdeményezé­sére robbanóanyaggal, rob­bantószerrel, lőfegyverrel és lőszerrel való visszaélés bűntette elkövetésének ala­pos gyanúja miatt a Debre­ceni Város Bíróság szerdán előzetes letartóztatásba he­lyezte a vasárnap óta rendőr­ségi őrizetben lévő Szűrös Iván debreceni lakost. A gyanúsított és védője kérte a szabadlábra helye­zést. A védő ezt azzal indo­kolta, hogy Szűrös Ivánnak állandó, bejelentétt lakhelye van, feltáró beismerő vallo­mást tett, a bűnjeleket lefog­lalták, büntetlen előéletű, bűnismétlés veszélye nem áll fenn, és a cselekmény tár­gyi súlya önmagában nem indokolja az előzetes letar­tóztatást. Az ügyész kérte az elő­zetes letartóztatás elrendelé­sét mivel fennáll a bűnis­métlés veszélye, tekintettel arra, hogy a gyanúsított kül­földiekkel tartotta a kapcso­latot, akiknek a személyét folyamatosan deríti fel a nyomozó hatóság. Emellett szabadlábra helyezése ese­tén fennállhat a veszélye, hogy bűntársaival „összebe­szél". A Debreceni Városi Bíró­ság ezek után elrendelte Szűrös Iván előzetes letar­tóztatását. Erdeiné dr. Szé­kely Ágnes bíró indoklásá­ban elmondta: a cselekmény tárgyi súlya kiemelkedő, szökésétől. elrejtőzésétől tartani lehet. Az ügyész a döntést, tudo­másul vette, a gyanúsított és védője a szabadlábra helye­zés érdekében fellebbezett. A fellebbezésnek halasztó hatálya nincs, az ügyben a végső döntést a napokban a Hajdú-Bihar Megyei Bíró- . iság mondja ki.

Next

/
Oldalképek
Tartalom