Kelet-Magyarország, 1993. január (53. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-19 / 15. szám

1993. január 19., kedd HAZAI HOL-MI Kelet-Magyarország 5 Vesz, elad — kényszerből Az újgazdagoktól a koldusokig minden réteg megtalálható Az autó nappal áruház, éjjel hálószoba Balázs Attila felvétele Nyíregyháza (KM — M. Magyar László) — Mikor pár éve a megyeszékhely vezetői eldöntötték, hogy az ipar­cikk és használtcikk-piac ki­költözik a Hatzel tér környé­kéről a vásártérre, sokan at­tól féltek, hogy nem lesz nagy az érdeklődés. Persze, az élet jócskán rácáfolt erre, bár a nagy forgalom inkább köszönhető a volt szocialista országok nehéz gazdasági helyzetének és a növekvő szegénységnek, mintsem az egykori vezetők előrelátásá­nak. A karácsony előtti sokaság­hoz képest szinte kihaltnak tű­nik így január közepén a piac. A büfék szomszédságában lé­vő asztalokon néhány árus kí­nálja a nyugati országokból beszerzett portékákat: órát, ká­vét, magnót, pulóvert, s termé­szetesen nem hiányzik a konyak sem. / Ácsból kereskedő — Egyrészt kiköltekezték magukat karácsonykor az em­berek, másrészt pedig az idei áremelkedések miatt álltak le az itteni vásárlással — keres magyarázatot Szabó Tamás eladó. — Legszívesebben én is otthon maradtam volna, de hát nem lehet, kell a pénz, valamit mindig sikerül eladni. Az egyik építőipari vállalatnál dolgoztam ácsként, aztán a le­építések során én is megkap­tam a munkakönyvemet. Mun­kát nem találtam, rákénysze­rültem a kereskedésre. Rend­szeresen részt veszek a külföl­di bevásárló utakon, hozok mindent, amiről tudom, hogy egy kis haszonnal eladható. Egy idősebb néni a kávé ára után érdeklődik, azonban drá­gának találja. Alkudna, de Szabó úr szerint olcsóbban már nem adhatja, különben rá­fizetne az üzletre. Ajánlat hangszórón A nemrég átadott, lebetono­zott parkolóban békésen álldo­gálnak autójuk mellett vevőre várva a külföldi állampolgá­rok. Néhány élelmes közülük hangszórón keresztül kínálja az árucikkeket, a legtöbben azonban szótlanul merednek maguk elé. — Tegnap reggel érkeztem Szatmárnémetiből — mondja egy kucsmás férfi. A nevét nem hajlandó elárulni, fél, hogy hátránya származna be­lőle. A Dacián fazekak és por­celán virágtartók dacolnak a fel-feltámadó északi széllel. — Két-három napba telik, míg eladom a termékeket. Az éjje­leket természetesen a kocsiban töltöm, ha hideg van, akkor ott a fűtés. A kapott forintot vagy otthon átváltom, vagy itt ve­szek érte élelmiszert. Nálunk is folyamatosan emelkednek az árak, ezek a fazekak sem olyan olcsók már, mint régen. Elérjük, hogy nemsokára nem lesz érdemes áthozni őket a határon. Pár méterrel arrébb egy La­da motorháztetőjén porszívó, fűrész, faragott kanál, kés, vil­la látható. Ungvárról utaztak hozzánk ezek a termékek. — Záhonynál jöttem át szol­gálati útlevéllel, egy fél órája talán, hogy itt vagyok — me­séli gazdájuk. — Sokáig nem maradhatok, mert még ma vissza kell mennem. Ha most nem tudom eladni a műszaki dolgokat és az egyéb cikkeket, akkor azokat a Nyíregyházán élő rokonaimnál hagyom, s ők majd segítenek az értékesítés­ben. / Árulkodik a cserge A vásártér északi oldalán, az autóbusz-parkolóhoz közeli területen legnagyobb a tumul­tus. A tömött szatyrokkal, tás­kákkal bevonuló emberek au­tóbusz érkeztét jelzik, a vállra dobott cserge, a kézben tartott terítő pedig a származási hely­ről árulkodik. Nem mennek beljebb, a kerítés közelében pakolnak ki. Talán a szemlélő­dök, a vásárlók száma is itt a legtöbb. — Egy időben csak bámész­kodni, az időt tölteni jöttem ki a piacra, nem vásároltam sem­mit sem — feleli érdeklődé­semre Hudák Gábor nyugdí­jas. — Az árak emelkedésével azonban mindinkább arra kényszerültem, hogy itt sze­rezzem be olcsóbban a szá­momra fontosabb cikkeket. Rendszeresen ki kell ide járni, csak úgy lehet kifogni a jó dol­gokat. Itt veszem meg az éto­lajat, a majonézt, a fehérne­műt, de itt jutottam olcsón a rajtam lévő meleg télikabát­hoz is. Tulajdonképpen a tár­sadalmunk keresztmetszetét is tükrözi ez a piac: az újgazda­goktól a koldusokig minden réteg képviselője megtalál­ható. Múlt és jövő találkozása Dombrádon Visszanyerte hozzájárulását: 30 ezerrel lett gazdagabb Dombrád -(KM — M. M. L.) — Sorsolással egybekö­tött közmeghallgatást ren­deztek a napokban Dombrá­don. A szerencsés nyertes visszakapta azt a 30 ezer fo­rintot az önkormányzattól, amelyet a gázhálózat kiépí­tésére hozzájárulásként befi­zetett. Közel ötszázan vettek részt Dombrádon a közmeghallga­táson, amelyen először Soly- mosi László polgármester szá­molt be az önkormányzat ed­digi munkájáról, valamint részletesen elemezte az 1992. évet. Tavaly a képviselő- testület 14 ülést tartott, 14 ren­deletet alkotott, s 72 határoza­tot hozott. Gáz a térségben A képviselők rendeletet al­kottak többek között a gazdál­kodásról, a lakáshoz jutás tá­mogatásáról, a nevelési segély felosztásáról, a kommunális adóról. Határoztak a gázháló­zat kiépítéséről és a szennyvíz elvezetésének megoldásáról. Dombrád gesztorságával nyolc környékbeli község (Rétközberencs, Pátroha, Új- dombrád,- Tiszakanyár, Kék­ese, Szabolcsveresmart, Dögé, Fényeslitke) is kiépíti a gázhá­lózatot és a körvezetéket, amellyel a kisvárdai gázátadó­hoz kapcsolódnak. A tervek szerint 1994. szeptember 30-ra fejeződnek be a munkálatok. A dombrádi testület úgy dön­tött, hogy a lakossági befizeté­sek jobb szervezése érdekében az első 200 fogyasztói hozzá­járulást befizetők közül 1 sze­mély részére a 30 ezer forintos hozzájárulást visszafizeti. A nyilvános sorsolást a közmeg­hallgatáson rendezték meg. A szerencsés nyertes Tóth János (Dombrád, Hunyadi u. 3. sz.) lett, mellette még 49-en örül­hettek kisebb-nagyobb tárgy­nyereményeknek. A gázvezetékek lefektetésé­vel egy időben a szennyvízel- vezető-hálózatot is kiépíti Dombrád. Erre a célra jelenleg 90 millió forinttal rendelkezik az önkormányzat, további 90 millió forintot pedig pályázati úton teremtenek elő. A képviselő-testület tavaly értékelte még az intézmény- irányító tevékenységet, beszá­moltatta az általános iskola igazgatóját, foglalkozott az egészségügyi szolgálattal, a gazdasági-műszaki ellátó szervezet tevékenységével, a volt költségvetési üzemet át­szervezték építőipari vállalat­tá. Döntött a testület a Habse­lyem üzemének értékesítésé­ről is: helyén az angol érde­keltségű BEBA Kft. ma már csaknem 100 főt foglalkoztat, exportra termelnek női felső- ruházati termékeket. Tetőtér az iskolán Az önkormányzat értékelte az elmúlt évben a dombrádi rendőrőrs munkáját, valamint megvitatta a volt egyházi in­gatlanok kérdését. Ez utóbbi eredményeképpen 1993. szep­tember 1 -tői a református egy­ház 1-2. osztályt indít a vissza­adott iskolában. Természete­sen a polgármester a beszá­molójában szólt az elért ered­ményekről is. 1992-ben 5 km hosszúságú útszakasz kapott szilárd útburkolatot. Három utca építését pedig erre az évre halasztották a gázépítés miatt. Az általános iskolára 16 millió forintért tetőtér került, s így újabb 6 tanteremmel gazda­godott. Az új helyiségeket január 4-én már el is fog­lalhatták a diákok. A településen 16-an végez­nek közhasznú munkát. Nem­csak a közterületek rendbeté­teléről gondoskodnak, az ő nevükhöz fűződik az óvoda, a művelődési ház, az idősek klubja és a polgármesteri hi­vatal felújítása. A beszámolók után a hely-beliek a hozzászó­lásokban felvetették a szerve­zett szemétszállítás kérdését, a telefonhálózat fejlesztését, a szociális ellátások megállapí­tásának módját, a kárpótlást, valamint kritizálták a távvezé­relt villanybojlerek, villany­kályhák működésképtelensé­gét. Távol a világtól Dombrádhoz tartozik a világ elől elrejtett, 7 km-re levő Kistiszahát, ahol napjainkban 124 személy él. Számukra is rendezett közmeghallgatást a képviselő-testület a volt iskola épületében. Kistiszahát lakói szóltak az utak rossz állapotá­ról, az ivóvízellátásról és a közbiztonságról. Az elképze­lések szerint a Vörösmarty utca 1993-ban kohósalak ala­pot kap, s tervbe van véve az ottani Szamuely utca ivóvízel­látása is. Az utóbbi hónapok­ban ismeretlenek több hétvégi háznak számító lakást törtek fel, ezért kérték a helybeliek, hogy a rendőrjárőr gyak­rabban jelenjen meg a településen. Utat, vizet, jobb közbiztonságot szeretnének Kistiszahát lakói A SZERZŐ FELVÉTELE Vandálbiztos vonatok Kovács Éva A re csak adjon, kapjon is ly az utazó — mondta a minapi TV-híradóban Csa­ládi János, a MÁV vezér- igazgatója. A tömören meg­fogalmazott mondat arról kívánta meggyőzni a hallga­tókat, az egykori és a maj­dani utasokat, hogy a roha­mosan növekvő jegyárakért cserébe a MÁV megpróbál valamit adni is. Aki ült már vonaton, bizo­nyára azt gondolja: épp el­jött az ideje. Mert bárhogy is van, a magyarországi vona­tozás ma közelsem kéju­tazás, inkább kínszenvedés. Télen hideg, nyáron meleg a kocsi, szolgáltatás nulla, legfeljebb a méregdrága mozgóbüfé próbál az ellátá­sért valamit tenni, a tiszta­ságról, egyebekről még a legjobb indulattal se lehet túl sok jót mondani. Egy szó mint száz, a hely­zet megérett a változtatásra, s ezt szerencsére az első szá­mú illetékes is felismerte. A következő lépés a tetteké lesz, ígérte emberünk, s so­rolta, mi mindenre fognak a jövőben, az utasok érdeké­ben költeni. A felsorolás szimpatikus volt, közötte egyetlen dolog ütötte meg a fülemet: vandálbiztos ülése­ket ígért a vezérigazgató, mondván, ma már ezekre van szükség. Mennyire egyet tudok vele érteni. Bizonyára nem egye­dül vagyok, akinek pillana­tok alatt felforr a vére, ha azt látja, a vadonatúj tele­fonfülkét tönkreteszik, a ku­kákat felborogatják, a vona­tok, buszok üléseit felhaso­gatják egyesek. Nem tudom, kik teszik, s azt sem értem, miért. Első mérgemben ilyenkor nem éppen humá­nus dolgokat szoktam mon­dani. Azt például, hogy az ilyenek számára méltó bün­tetés, igazi elrettentés az lenne, ha akkor nem tudná­nak telefonálni, amikor épp ők vannak nagy bajban, ha több száz kilométert állva kellene utazniuk, vagy ha teljesen ellepné, láthatatlan­ná tenné őket a kosz. Hallom, az eddig bevált vandálkodások mellé mára újabbak is csatlakoztak: bi­zonyos elemek rendszeresen eltekergetik a közlekedési táblákat, tévútra terelve, ne­héz helyzetbe hozva ezzel az úton először járó, így a táb­lákra hagyatkozni kénysze­rülő idegent. Nekik szánom a következő jókívánságo­mat: azt szeretném, ha egy­szer egy ismeretlen úton jár­va ők is alaposan eltévedné­nek, s amikor visszafelé igyekeznek, valamennyi út­jelző táblát eltekergetnék az orruk előtt. így telne el, cél­talan bolyongással jó sok idejük, s ezalatt lehetőségük lenne arra is, hogy viselke­désükről, tettük következmé­nyeiről kicsit eltöprengje­nek. Ha hibájukat képtele­nek lennének belátni, céljuk­hoz megérkezniük, csak kó­vályogjanak nyugodtan az idők végezetéig, mindaddig, amíg itthon elkezdi őket hiá­nyolni valaki. Ha pedig ilyen nem akad, maradjanak éle­tük végéig ott, ahol vannak... Munkanélküliek, egyesüljetek! Nyíregyháza (KM) — Hírt adtunk már arról, hogy Nyír­egyházán is megalakult a Munkanélküliek és Álláskere­sők Egyesülete. Mivel me­gyénkben egyre nő az állás- nélküli pályakezdő munkanél­küliek száma, nekik is helyük van ebben az érdekvédelmi szervezetben. Az országos ta­pasztalat azt mutatja, hogy ez az egyesületi forma már kőnk­Vezetni és Nyíregyháza (KM-MML) — Több mint nyolc évtizede alakult meg Amerikában a Junior Chamber Internati­onal, a világ legnagyobb ve­zető- és vállalkozóképzéssel, fejlesztéssel foglalkozó szer­vezete. A szervezet négy fő működési területe: személyi­ségfejlesztés, vezetési isme­retek, közösségi feladatvál­lalás, nemzetközi kapcsola­tok. A nemzetközi szervezet ma­gyar tagozata, a Magyar Ifjú­sági Kamara 1990-ben alakult meg Budapesten. A MIK nyír­egyházi tagszervezete pe­dig napjainkban szerveződik, hogy segítse és támogassa olyan fiatal szakemberek ve­zetővé válását, akik a jövőben társadalmi-gazdasági életünk tevékeny résztvevői kívánnak lenni. A nemzetközi szervezet lét­rehozói felismerték, hogy a vezetővé válás segítése rész­ben a személyes képességek­rét eredményeket is elért — ezekre nagy szükség lenne mi­felénk is. Egyelőre klubjelleg­gel működnek, de a talpra ál­láshoz, a megerősödéshez még több tagra lenne szükség. Ezért a legközelebbi találko­záskor, január 20-án, szerdán délután 3 órakor várnak min­den sorstársat és érdeklődőt a Családsegítő Központban (Sarkantyú u. 30-36.) vállalkozni készségek fejlesztésével, a felelősségvállalás és a társas­közösségi tudat növelésével, részben a társadalmi-gazda­sági gyakorlatban megismer­hető személyes tapasztalatok biztosításával történhet. Ehhez szeretne hozzájárulni az új sz­ervezet, a Nyíregyházi Ifjú Értelmiségiek és Vállalkozók Kamarája. A 18—40 éves korúaknak összeállított programban sze­repel majd többek között sze­mélyiségfejlesztés, ön- és társ­ismeret, vezetési készségfej­lesztés, de lesz lehetőség bel­földi és külföldi kapcsolatok építésére, vállalkozási együtt­működésekre. A demokratiz­musra törekszik a kamara, ezért az alapszabály szerint a tisztségeket egy évig lehet be­tölteni, így mindenkinek lehe­tősége lesz közszereplésre. A nemzetközi kapcsolatok révén a kamara egyéni továbbkép­zésre, külföldi munkavállalás­ra, nyelvtanulásra teremt al­kalmat.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom