Kelet-Magyarország, 1993. január (53. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-02 / 1. szám

Kelet-Magyarország 3 Murányi István Nyíregyháza — A Nyír­egyházi Polgármesteri Hiva­tal megbízásából a Medián Közvélemény- és Piackutató Kft. kérdőíves kutatást végzett a város problémáiról és az önkormányzat munká­jának a megítéléséről. Az adatfelvétel 1992. szeptem­ber 17. és október 5. között zajlott a város felnőtt lakos­ságát reprezentáló 300 fős mintán. A helyi közigazgatás A rendszerváltozás megíté­lésében — hasonlóan az orszá­gos felmérések adataihoz — megosztottak a nyíregyháziak. Minden második nyíregyházi úgy érzékeli, hogy lényeges változások történtek a lakóhe­Itt van a város, vagyunk lakói... (1) lyén (55 százalék), és a város­ban kisebbségben vannak, akik szerint „minden maradt a régiben” (37 százalék), míg 8 százalék nem tudott válaszol­ni. Az új közigazgatás haté­konyságának és működése demokratikus jellegének meg­ítélése csaknem azonos (lásd az 1. és 2. ábrát). „Ha a jelenlegi helyzetet összehasonlítja a két évvel ez­előttivel, az önkormányzati ügyekben az embereknek mek­kora szavuk yan?” 1. ábra „Hogyan látja: a választá­súlyosak közé. A város dol­gaival „nagyon elégedetlenek” (4,1 pont), „inkább elégedet­lenek” (3,7 pont) csoportjainál kevesebb problémát tartanak égetőnek az „inkább elégedet­tek” (3,7 pont) csoportjainál kevesebb problémát tartanak égetőnek az „inkább elégedet­tek” (3,1) és a „nagyon elé­gedettek” (3,0). A lakosság kevésbé tehetős negyede (3,5) és a legtöbb jövedelemmel rendelkező ne­gyede (3,6) közel azonos tűk az embereket, hogy ossza­nak fel 100 forintot a város életében szerepet játszó nyolc dolog között, a legtöbb pénzt az egészségügyre szánták (lásd a 4. ábrát). Abban az esetben, ha a városnak nem lenne pénze, minden második nyíregyházi (50 százalék) a hi­telfelvételt támogatná. A la­kossági gyűjtést az emberek egyötöde (21 százalék) tartja jobb megoldásnak, míg a helyi adók kivetését csak a lakosság 8 százaléka javasolná. sok óta a polgármesteri hiva­tal a korábbi tanácsnál...? 2. ábra A polgármesteri hivatal megítélését egy olyan száz­fokú skálán is ábrázolhatjuk, amely akkor érné el a 100-at, ha mindenki lényegesen jobb­nak tartaná a jelenlegi hivatalt a volt tanácsnál. Az 1991. júniusi felvétel idején ez az érték 61 pont volt, 1992 szep­temberében 60 pont. A nyíregyháziak gyakorlati­lag azonosnak ítélték meg a hivatalt az elmúlt évben is, a közepesnél jobban működő­nek tartják a volt tanácsnál. Az ország életének alakulá­sához képest a város életének alakulását kedvezőbbnek íté­lik meg a nyíregyháziak. Az ország helyzetével a kérde­zettek 50 százaléka elége­detlen, 40 százalékuk nagyon elégedetlen, míg a városuk helyzetének megítélésénél 17, illetve 45 százalék ez az arány. nyíregyházi emberek a köz- biztonságot. a szegénységet és az egészségügyet tartották a város legfontosabb problémái­nak. A nyíregyházi lakosság átla­gosan a felsorolt kilencből 3,6 problémát minősített nagyon súlyosnak. Az iskolai végzett­ség és a problémák súlyos­ságának megítélése közötti kapcsolat egyértelmű: a magas iskolai végzettségű lakosok kevesebb problémát tartanak nagyon súlyosnak (a legfel­jebb nyolc osztályt végzettek 4,0, a legalább érettségizettek 3,7, míg a diplomások 3,0 problémát tartanak nagyon sú­lyosnak). A város ügyeivel való elé­gedettség és az anyagi helyzet is fontos szerepet játszik ab­ban, hogy hány problémát sorolnak az emberek a nagyon arányban minősítette a prob­lémákat nagyon súlyosnak. A további elemzések azt bi­zonyítják, hogy a nyíregyházi­ak gondolkodását a szociális jellegű problémák — az em­berek anyagi helyzetétől és társadalmi-demográfiai muta­tóitól függetlenül — álta­lánosan nagy súllyal jel­lemzik. „Ha Önnek kellene dönte­nie, hogy mire költsék a város pénzét, mire mennyit fordí­tana?” 4. ábra A problémák súlyosságának megítélésénél kiderült, hogy a nyíregyháziak városukban je­lentősen nagyobb gondnak találják a szociális problémá­kat, mint a környezetieket. En­nek megfelelően több pénzt is fordítanának a város pénzéből az előbbiek, mint az utóbbiak orvoslására. Amikor arra kér­A városi problémák A nyíregyháziak szerint a várost érintő problémák közül a munkanélküliség és a bűnö­zés a legsúlyosabbak. „Az alábbiak közül melyik mennyire súlyos probléma a városban?" 3. ábra (A problémát nagyon sú­lyosnak tartók aránya a válaszadók százalékában.) Úgy tűnik, a lakosság prob­lémái „állandóak” — leg­alábbis az elmúlt évhez viszo­nyítva. 1991 júniusában a--------------Tárca — A gazda már évek óta nem mutatkozott a faluban. Elköltözött, kivándorolt vagy meghalt? Senki sem tudta. Nem jött, így hát kezdték elfelejteni. Valamikori jelen­valóságát csak egy szalag- szérűén végre futó telek, egy rozzant, nádfedeles viskó és egy ütött-kopott ólacska őrizte, benne a vénüléssel még úgy-ahogy dacoló, hű­séges házőrzővel. Nappal alig akadt dolga a kutyának, de éj­jelente az arra tévedő jobban tette, ha elkerülte a bekerített magány szigetét. A bozontos szőrű, még mindig éles fogú strázsa könyörtelenül neki­rontott volna az illetéktelen­nek, legyen az akár émber vagy állat. Nem is merészke­dett arra soha senki. Öreg lelkének utolsó, nagy fellángolását a szószátyár tollászkodók pletykálkodásá­nak köszönhette. Egyszer, amint hallgatta a szakadatlan burukkolást, egy csodaszép csillagról szóló hírt hámozott ki a madárbeszéd zagyvasá­gaiból. A galambok oly meg- kapóan ecsetelték a számára még magát soha meg nem mutató égitest gyönyörűsé­gét, hogy lassuló ritmusú szí­vében már régóta hamvadozó parazsak kaptak lángra. Sze­relmes lett, bármilyen nevet­séges volt ez neki magának is. Olyan csitíthatatlan szenve­dély kerítette a hatalmába, mely alól a józan megfontolás sem adhatott felmentést. Ettől kezdve türelmetlenül várta az estéket. Csak akkor nyugodott meg valamennyire, amikor a lenyugvó nap vö­röslő fénye lassan a szürke fátyolos homálynak adta át a helyét, hogy aztán az égbolt magasá­ból hatalmas, fekete palástként zuhanjon le a feneketlen sötét- ségű, de mégis csil- lagpompásan dí­szes, hatalmas éj­szaka. Egyet akart mindig, változatlan rajongással: megpillantani elérhetetlen szerelme fényglóriás arcát, ha csupán másodpercekre. Eljött ennek is az ideje. Egy bársonyneszezésű éjszakán a galambok szóbeszédének ti­tokzatos alanya megjelent a magasság legmesszibbnek tűnő pontján. Váratlanul buk­kant elő. A remegő inú vigyá- zónakföldbe gyökerezett a lá­ba, gubancszőre felborzoló- dott, izmai lemerevedtek. Megfeledkezett mindenről, és csak bámulta a vakító ragyo­gást. Reggel a munkába siető parasztok ugyanabban a helyzetben találtak rá, mint amikor a csillagnéző szere­lembe belebolydult. Fejét fel­felé tartotta, jóllehet szeme világa kihunyt fényeiben már nem tudta megkülönböztetni az ébredés színeit az éjszaka kóborló árnyaitól. Történt egy napon, hogy a már eltűntnek vélt gazda ha­zalátogatott. Addigra a ke­rítés oszlopait széthordták a rászorulók, a háztető rozoga nádkévéit pedig eltüzelték. Látva hajdanvolt birodalmá­nak végromlását, a telket és a házmaradékot eladta, a ku­tyát pedig — hasznát így, vakultan már úgysem vette volna — két csavargóval agyonverette a faluvégen. Kállai János A csillagnéző Nézőpont Jobb adni, Nábrádi Lajos ff arácsony előtt me- .ZY gyénkben is megnyíl­tak az emberi szívek és a pénztárcák. Adakoztak a jóakaratú emberek. Az il­letékesek így tudtak cso­magokat, ajándékokat jut­tatni a rászorulóknak. A rászorulók száma januártól nem csökken, inkább növek­szik. A növekedésnek két fő oka van: több lesz a mun­kanélküli, sokaknak lejár a munkanélküli-segély ideje, s drágább lesz szinte minden. Az áfa 1993-tól kisebb- nagyobb mértékben az alap­vető cikkek árát is emeli. Köztudott, hogy megyénk­ben az országos átlagnál alacsonyabbak a bérek és a nyugdíjak. Sokan a fűtés és a világítás számláját már decemberben sem tudták ki­fizetni, nekik januárban és februárban még nehezebb lesz a fizetés. Egyre többen lesznek, akik, ha szégyen­kezve is, de elfogadják a használt ruhákat. Az élel­miszercsomagokat pláne. S mint kapni vajon, ha szétnézünk ruhás- szekrényünkben, valamint a pincében és a padláson, hány olyan jó minőségű ru­hát, cipőt találunk, amelyet már nem hordunk? Sok-sok pincében, kamrában lassan lejár a konzerv, a befőtt sza­vatossági ideje. Sokaknak lenne mit adni. Furcsa, hogy sok jómódú ember kényelmi szempontok miatt nem adakozik, vagy azért, mert szégyelli, hogy márkás kocsijának csomag­tartójából használt ruhákat szed elő valamelyik intéz­mény előtt. Sokan pedig egyszerűen csak megfeled­keznek a rászoruló embe­rekről. A minap például két nyíregyházi fiatalemberrel beszélgettem, mindketten nagy összeget nyertek sze­rencsejátékon. Kérdésemre sorolták, hogy a családta­goknak mi mindent vesznek, s hogy milyen nagy bulit csapnak. Eszükbe sem ju­tott, hogy isteni szerencsével jutottak sok pénzhez, s ebből 1-2 ezrest jótékony célra is lehetne fordítani. Nem árt emlékeztetni: jobb adni, mint kapni. . , . r>< Tisztelt Szerkesztőség! Példa értékű, reklámnak is beillő eseményt szeretnék közhírré tenni. A MÓL Rt. Tiszai Finomító Nyírbog- dányi Gyáregysége vezetői- I nek a volt dolgozták iránt tanúsított figyelme és tiszte­lete a nyilvánosság elé kí­vánkozik. Én nem vagyok egy kiváló fogalmazó, de tény. hogy nem találok megfelelő szavakat és kellő köszönetét azért, amit mi a nyírbogdányi vezetőktől megkaptunk. December 16- án ünnepi nyugdíjas-talál­kozót szerveztek a nyugdí­jasok részére, ahova a kb. 150 nyugdíjasból 120-an össze is jöttünk. Még nyolc­van éven felült társunk is érdeklődik az üzem mai sor­sa iránt, meg ritka alkalom adódik arra is, hogy a volt dolgozók egymással talál­kozhassunk. Itt most kel­lemes vendéglátás mellett j erre került sor. A szervezők­nek ezúton szeretnék vala­mennyi nyugdíjas társam nevében is köszönetét mon- i dani. Ezúton kívánok az üzem valamennyi dolgozójának és vezetőjének, továbbá a talál­kozón megjelent és távol maradt valamennyi nyugdí­jas társamnak erőt, egész­séget. kellemes karácsonyt és boldog új évet. Csirmaz Ferenc nyugdíjas Kommentár Tanuló tisztségviselők Tóth Kornélia n otladozva tanuljuk a LJ demokráciát. Igaz ez a megállapítás a hatalmi szfé­ra különböző szintjein ülő vagy trónoló hivatalnokok­ra, de ránk, állampolgárok­ra is. Azt azonban elvárjuk, hogy az ügyeinket intézők a polgármesteri hivatalokban naprakészen ismerjék a tö­megesen megjelenő, sokszor módosított törvényeket, ren­deleteket, határozatokat. Már a rendszerváltás kez­detén világossá vált, hogy ezzel a feladattal önerejük­ből képtelenek lennének megbirkózni az önkormány­zatok. Különösen a kistele­püléseken hivatalt vállalók estek pánikba, hogy a szám­talan ügyintézői aprómunka mellett nem lesz idejük és energiájuk lépést tartani a folyton változó jogszabá­lyokkal. Ez a felismerés késztette a Magyar Közigazgatási Ka­mara megyei szervezetét, hogy villámgyorsan szervez­ze meg a tisztségviselők és a polgármesteri hivatalok szakembereinek a rendsze­res továbbképzést. Győri András, a szervezet megyei vezetője jóleső érzéssel sorolta, hogy az 1991 ápri­lisában 28 lelkes emberrel megalakított megyei szer­vezet mára tekintélyt vívott ki magának. Ma már jogi személyek is csatlakoztak, és szponzorok is támogatták az egyes rendezvényeket. Sóstón a megyei tovább­képzési intézet nemcsak he­lyet adott, hanem a szeme­zésből is vállalt magára. Hívták a megyéből a pol­gármestereket, jegyzőket a törvényességi felügyeletről, a földárverésről, az egyházi ingatlanokról, az önkor­mányzat gazdálkodásáról, a céltámogatási rendszerről, az önkormányzati vagyon­ról, a jegyző szerepéről szervezett egész napos ren­dezvényekre. A kétezer résztvevő is eredményesnek tartotta ezeket a konzultá­ciókat, de az igazi nyertes az állampolgár, akinek az ügyét szakavatott és napra­kész információk birtokában intézheti a hivatalnok. 1993. január 2., szombat HÁTTÉR

Next

/
Oldalképek
Tartalom