Kelet-Magyarország, 1993. január (53. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-18 / 14. szám
1993. Január 18., hétfő HÁTTÉR Kelet-Magyarország 3 Most már célegyenesben a Kinek szép, kinek nem, de a vásártér színfoltjává válhat tavasztól a törökbazársor Harasztosi Pál felvétele Nyíregyháza (KM - Ko- váts Dénes) — A megyeszékhelyen, a Vay Adám körút északi oldalán egy bő három éve született megállapodás után kapott helyet az úgynevezett törökbazár pavilonsor, ideiglenes jelleggel. Részben a vállalkozók, részben az Elekter- fém Kisszövetkezet tulajdonában voltak, utóbbi esetben a vállalkozók bérelték a pavilonokat. Az eredeti megállapodás 1991. szeptember 30-án járt le, majd szóban a polgármesteri hivatal 1992. március 30-ig adott engedélyt a határidő meghosszabbítására. Határozott idő Közben fizetési gondok is felmerültek, a kisszövetkezet nem számolt el az önkormányzatnak a területhasználai díjjal, nézetkülönbségek voltak a vállalkozók kötelezettségeivel kapcsolatban is. Az ügy rendezését elkezdte a hivatal, már több forduló lezajlott, most a jelenlegi állásáról érdeklődtem. Romanovits István, a Város- fejlesztési Iroda helyettes vezetője elmondta: bár a szerződést akkor határozott időre kötötték, ideiglenes jelleggel, a vállalkozók túlnyomó többsége a múlt év szeptemberében úgy nyilatkozott: nem fogadják el azt a lehetőséget (melyet a Piac Iroda már nyáron felajánlott), hogy kiköltözzenek a vásártéije, ott állítva fel a bazársort. Ők inkább a jelenlegi helyen maradnának, vagy más helyet kémének a városközpontban. Erre azonban nincs lehetőség, s ilyen ígéretet nem is kaptak a kezdetekkor. — Meg kell értenie mindenkinek — fejtette ki —, hogy a jelenlegi helyen nem maradhatnak. Egyrészt a lejárt szerződés, másrészt a város- fejlesztési tervek miatt. Ráadásul a vásártéren most van lehetőség arra, hogy aki kéri, helyet kapjon, később erre sem lesz mód, hiszen sorban állnak a kérelmezők. Azt pedig senki sem várhatja el, hogy hosszabb időn át — míg gondolkodik — fenntartjuk ott neki. Három lehetőség 1992 novemberében két ön- kormányzati bizottság is tárgyalta a témát. Három lehetőség közül úgy határoztak: ’93. március 31-ig helyükön maradhatnak a pavilonok, s aki vállalja, a hónap második felében átköltözhet a vásártérre. (Persze abban az esetben, ha területbérleti díjhátralékukat, melyre részletfizetési kedvezményt kaptak, megfizetik.) Ezt követően már ott sem tud helyet biztosítani az önkormányzat, mert sok a jelentkező. Azért ezt a megoldást választották, mert kényszerintézkedést — a megegyezésben bízva — nem akartak alkalmazni, ha pedig a leendő beruházás kezdetéig maradnának a pavilonok, semmilyen lehetőséget nem tudna biztosítani az önkormányzat az áthelyezéshez. A vállalkozók többsége végül, belátta: ez a kompromisz- szumos megoldás, elfogadta a döntést. Most az egyeztetéseknél tartanak, készül az elhelyezési terv is, és ha az időjárás nem szól közbe, áprilistól már a vásártéren vásárolhatunk a bazársorból. Józan ész Remélhetőleg az önkormányzat is hamar megtalálja a megoldást (vállalkozót) a beépítésre, nehogy a megüresedett terület szégyenfolttá, városképet csúfító telekké váljon.-------------Tárca — A lány a forgó piedesztá- lon, akár egy unatkozó állat. Nem, nem macska, mert abban van legalább valami buja puhaság. 0 pedig „csak" kimerevített, rózsaszínű hús. Próbababa, rőt fanszőrzettel. Tekintete, mint a foncsorozott üveg, amelyen át figyeled. Fásult rutinnal tor- nászik kéjleső szemek vágó- hídján. Egy fém húszasért, talán harminc másodpercig. Aztán guillotine-ként csapódik le a roló. Férfiak állnak sorban a kabinok előtt. Egy félretaposott cipős, sok dioptriás szemüvegű pasas izgatottan gyűrögeti kezében a kalapját. Atellenben a Rákóczi tér lestrapált, de legalább valódi rocsói. Ezerötszáz forintért pillanatok alatt részed lehetne a jóban. Persze minek, elvégre állandó barátnőd volt. Ingyen. Más kérdés, hogy mibe van ez neked... Miért van az, hogy téged a homokosok rögtön megtalálnak? Most is, ahogy itt téblá- bolszjön ez a fehér hajú, penész-zöld szemű csontkollekció, vajszínű ballonban és nyakkendőben. Naná, hogy a rádió-munkatársa, és azt szeretné tudni, mi a véleményed a peepshow-ról. Oké, mondod neki, indulhat a magnó. Hát szóval, az intézményesített kukkolásban rejlő társadalmi lehetőségek szinte kimeríthetetlenek. Végre lehullt a lepel a női erogénzó- nákról! Ezt az eseményt legfeljebb csak a berlini fal ledöntéséhez tudnád hasonlítani. Szerfelett megkönnyebbülésre ad okot az a tény is, hogy a lány, akit kíváncsi szemmel vizslatunk, abszolúte nem lát minket. Csak az a vízzel teli műanyag vödör zavaró kissé, amibe a szűk kabinban folyton belebotlunk. A melegágyi (foglalkozása: riporter) az elején úgy mosolyog, mint akit szobára visznek. A berlini falhoz érve már sejt valamit, és egyre önérzetesebben meresztgeti a szemeit. Amikor belebotlunk a műanyag vödörbe, arra kér, hogy legyek szíves, és ne szórakozzak vele... Lehet, hogy tényleg rádiós? A tér betonasztalán kigyúrt, tetovált urak verik a blattot. A kibicek sűrű sorfalától szinte semmit sem látni. Az egyik kártyás, akinek rövid pólójából kitüremkedik rengő pocakja, szemével int feléd, mire veled szemben megszólal egy felettébb udvarias hang, hogy felhívja a becses figyelmedet, nincs itt semmi nézni- és látnivaló. A kocsisoron két kamaszképű rendőr ösztökéli továbbhaladásra a sarkon beforduló autókat. így aztán a lányok a mellékutcában kénytelenek beszállni. A Pillangó büfé előtt kopott kiskosztümös asz- szony köszön rád, és saját hangjától megilletődve kérdezi, nem akarod-e, mert ő nagyon olcsó. Mutatja, a piacon túl, az üzletlakást is, ahova mehetnétek. Zavartan köszönöd meg, de sajnos se pénzed, se időd. Legalábbis ezt válaszolod neki. Most a Bérkocsis utca felől, akár egy jelenés, véres arcú féifi támolyog elő. Olyasmit motyog, hogy leütötték, pénzét elszedték. Fölsétálsz a Blaháig, szemügyre veszed a lépcsőn kuporgó koldus egyszínű műlábát, amelyről diszkréten felhúzta a nadrágszárat. Pénzt dobsz simléderes sapkájába. Gyurika, a loncsos hajú cigányfiú az aluljáró oszlopának árnyékában szipuzik. Amikor észrevesz, brahiból odakínálja a ragasztóval teli műanyagzacskót, de most nem kérsz. Mintha csak megéreznéd, hogy dolgod lesz, elindulsz a Népszínház utca irányába. A villamosmegállóban óriási a csődület. Akárha gránátot dobtak volna a tömegbe. Egy kontyos nő taszító fejhangon sipáköl, s a nyakát tapogatja. Vagy húsz lépésnyire tőled a földbe gyökerezett, ledermedt polgárok között kényelmes tempóban szlalomozik a nyaklánctolvaj. Lila dzsogging, fekete, göndör haj. Ki tudja miért — akciófilmek örök áldozata — utánaveted magad. Nem vesz észre, így könnyű dolgod van. Már majdnem utoléred, amikor az Auróra utcában eltűnik egy sötét kapualjban. Az ütés a tarkódon ér, amikor megfordulsz teljes erőből gyomorszájon rúgnak. Szemed fölrobban, mint egy túlhevített üveggömb. A lány a forgó piedesztálon... kimerevített rózsaszínű hús... fásult rutinnal tornászik... Tódor János Peepshow Nézőpont Erőtartalék Baraksó Erzsébet M egkérdezik az újságírót a beregi faluban, miként vélekedik a létminimum alatt élők aláírás- gyűjtési akciójáról, melynek végső célja a parlament feloszlatása lehet. Kérdezik ezt ott, ahol a legnagyobb a munkanélküliek és a halmozottan hátrányos helyzetűek aránya. Hogy ki mit ír alá, az mindenkinek a magánügye, az azonban közérdekű kérdés: kinek használ, ha felbomlik az országban a rend, és teret kaphat az anarchia? Akkor talán több lesz, amit szét lehet osztani az elesettek és a rászorulók között? Sajnálattal bár, de tudomásul kell venni, hogy nő a létminimum szintjére, vagy az alá csúszók rétege. Szeretnénk, ha ez nem így volna, és nem vigasz a szociális szakemberek vélekedése, miszerint ezeknek az embereknek egy része maga okolható, amiért veszélyeztetett helyzetbe került. Ismerünk reménytelennek tűnő emberi sorsokat, sokan fáznak, talán éheznek is, viszont arra is tudunk közeli példákat, hogyan élnek egyes családok sokkal kevesebb pénzből, mint amennyi most a létminimum, egyszerű, de tisztes szegénységben, és nem jut eszükbe aláírást gyűjteni. Szerencsére van a társadalomnak erőtartaléka a rászorulók felkarolására. Megyénk településein is sok helyen jelennek meg a szociális intézmények mellett a különböző támogatást nyújtó szervezetek, karitatív és szeretetszolgálatok, erős az egyházak közreműködése a nélkülözők felkarolásában. Eddig még tapasztalhattuk a társadalmi szolidaritást, sok nehéz helyzetbe került ember, család helyzetén segített a jóakaratúak összefogása. Megkérdeztek, illik válaszolni. Azok véleményét osztom, akik úgy gondolják, fontosabb a rend szétzilálásánál az: egymásba tudunk- e kapaszkodni, s nem azért, mert a másikat le akarjuk húzni, hanem azért, hogy egymást felemeljük. Tájékoztató a Krúdyban Nyíregyháza (KM) — Egyre népszerűbb a hat- és nyolc- osztályos gimnázium. Ezért a nyíregyházi Krúdy Gyula Gimnáziumban január 26-án délután fél hattól tájékoztatót tartanak a hatosztályos gimnáziumi tagozatra jelentkező tanulók szüleinek a képzésről, a feltételekről. A hatosztályos képzésre az általános iskolák hatodikos tanulói jelentkezhetnek, s kezdhetik majd meg szeptember elsejétől a tanulmányaikat, amennyiben megfelelnek a felvételi követelményeknek. Speciális jelentkezési lapot az iskola titkáránál kaphatnak, és ezt február 15-ig kell visszaküldeni a gimnázium címére. Kommentár_________ __ Megtagadott rezsiszámlák Tóth Kornélia M eg nem tudjuk, miként dönt az Alkotmány- bíróság a Létminimum Alatt Élők Társasága által kezdeményezett aláírásgyűjtésről, amellyel azt akarta a szervezet elérni: a parlament oszlassa föl önmagát és ez a kormány ne kormányozza tovább az ország hajóját. Valencsik Ferenc, a társaság vezetője az elmúlt napokban gyakorta feltűnt a tévé képernyőjén és nem kevesebbet helyezett kilátásba a maga egyszerű, közvetlen és közérthető szavaival, mint azt: amennyiben az Alkotmánybíróság a százezer, de akár kétszázezer aláírást sem tekinti a paragrafusok mögül megfontolásra érdemesnek, újabb akcióra buzdítja a végképp elkeseredett, megnyomorodott tömegeket. Arról beszélt: végső esetben nem fizetik a rezsiszámlákat a létminimum alatt élő emberek. Hiába jön a díjbeszedő az áramszolgáltatótól, a fűtést, a lakbért, a hideg és a meleg vizet sem fogják kiegyenlíteni. A polgári engedetlenségnek ez a formája hasonlít az emlékezetes taxisblokádhoz, amely nemcsak az ország közlekedését bénította meg, hanem idegileg is sokkolta a kormányt. (Mit meg nem engednek maguknak az emberek?) Hónapok teltek el, amíg különböző fórumokról hallhattuk a megnyugtató híreket: nem róják fel senkinek később, hogy részt vett a tüntetésben. Tehát felróhatták volna? Vajon az egyre kevesebb jövedelemmel rendelkező, vagy éppen munkanélkülivé vált és a társadalmi elismertség ranglétráján lecsúszó állampolgár kiben, miben bízhat? Higgyen a szépen csomagolt mondatoknak, a róla gondoskodó államot megtestesítő politikusoknak? Mert a javulást — amiről a híreket ismeri — csupán saját egyéni boldogulásán kell megtapasztalnia. Mielőtt még elégedetten dőlnénk hátra a fotelben, hogy na, legalább kevesebbet fizetünk, emlékeztetni szükséges az OTP egyik vezetőjének a közelmúltban elhangzott szavaira: büntetőjogi felelősséget von maga után, ha valaki nem törleszti a felvett hitelt. S mi lesz az átutalási betétesekkel? Az ő számlájukról úgyis elküldi az OTP a rezsit a különböző szolgáltatóknak. Akkor pedig oda az egység, emellett lesznek, akik merő tisztességből nem csatlakoznak a kezdeményezéshez. Szóval, több ismeretlenes egyenletre kell egyértelmű választ keresni.
