Kelet-Magyarország, 1993. január (53. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-04 / 2. szám

HATTER Kelet-Magyarország 3 „Itt van a város, vagyunk lakói...” (2.) Murányi István Kik döntenek a város sor­sáról? A város általános helyzetével a lakosság há­romötöde (62 százalék) elé­gedetlen, közel egyharmada (29 százalék) elégedett. Mindkét lakossági csoport véleményének kialakításá­ban szerepet játszott — ha közvetve is — a város hely­zetét alakító társadalmi és politikai szervezetek munká­jának minősítése is. Ezen minősítésen túl arra is választ kerestünk, hogy a megnevezett szervezeteknek milyen szerepet tulajdonít a la­kosság a város helyzetének alakításában. Százfokú skála A megadott szervezetek kö­zül kettő (a parlament és a kor­mány) az országos politika színtere, négy (polgármester, képviselőtestület, egyházak, helyi társadalmi csoportok) a helyi politikai-társadalmi szer­vezeteket reprezentálta. Az át­lagértékeket százfokú skálán közöljük. A mutató értéke ak­kor venné fel a maximális ér­téket, ha mindenki nagyon nagy szerepet tulajdonítana az adott szervezetnek. Mivel a százfokú skálán a képviselőtestület és a kormány közötti 24 pontos különbség nagyon jelentős, kijelenthet­jük, hogy a lakosság a helyi önkormányzat reprezentán­sainak, a polgármesternek és a képviselő-testületnek tulajdo­nítja a város helyzetét legin­kább befolyásoló pozíciót. A nyíregyháziak szerint a várost érintő döntésekben nem játszanak meghatározó szere­pet a helyi társadalmi csopor­tok és az egyházak (a kérde­zettek többsége még a helyi történésekre csak közvetetten ható országos államigazgatási szervezetek szerepét is fonto­sabbnak tartotta.) A nyíregyháziak többsége a város helyzetének alakulása szempontjából nem különböz­teti meg a helyi és az országos politikai erőket. A nyíregyháziak ismeretei az önkormányzatról A nyíregyházi polgárok je­lentős részének (44 százalék) nincs elképzelése arról, hogy melyik párt van többségben a város képviselő-testületében. A valamelyik pártot megneve­zők közül csaknem azonos arányban említik a Fideszt (33 százalék) és az MDF-et (31 százalék). Ezt követi az SZDSZ említése (26 száza­lék). E százalék mellett még az MSZP-t említik értékelhető számban (7 százalék). A város első emberének is­mertsége jelentősen nagyobb arányú: 61 százalék Mádi Zol­tán teljes nevével, 19 százalék a vezetéknevével válaszolt a kérdésre („nem tudom” vá­laszt adott 19 százalék). Az el­múlt év júniusához képest nem változtak lényegesen a polgár- mester ismertségének mutatói. 1991 nyarán a kérdezettek 59 százaléka teljes, 15 százaléka vezetéknévvel válaszolt, s 18 százalékuk nem tudta ki a vá­ros polgármestere. Minden ötödik nyíregyházi (21 száza­lék) úgy tudja, hogy a polgár- mester független, 16 százalék a Fideszt nevezte meg, az MDF-re 7, az SZDSZ-re 5, az MSZP-re 2 százalék tippelt. Mádi 68 pontja Mádi Zoltán polgármestert a lakosság többsége rokonszen­vesnek tartja: népszerűségin­dexe a 0-tól 100-ig terjedő skálán 68 pont. (Összehasonlí­tásul: Demszky Gábor indexe 1991 decemberben 50 pont volt Budapesten. Az 1991. júniusában a még rövid ideje működő nyíregyházi polgár- mester igen magas, 80 pontos népszerűségét rögzítettük. A magas index nyilván az új ve­zető iránti megelőlegezett bi­zalmat is jelezte, s eddigi mű­ködésének pozitív lakossági minősítése, hogy jelenleg is népszerű a polgárok körében). A kormánypártok és az el­lenzék szavazótáborait tekint­ve, a polgármester népszerűbb az ellenzékre szavazók között, de a különbség nem jelentős. (75, illetve 71 pont). Az önkormányzat és a pol­gármester megítélése erősen hatnak egymásra: a város első embere lényegesen népsze­rűbb azok körében, akik sze­rint a mostani közigazgatás a korábbi tanácsnál demokrati- kusabban működik (75 pont), illetve azok körében, akik sze­rint hatékonyabban működik (78 pont), mint azokéban, akik nem látnak változásokat (62- 61 pont). Akik a korábbi köz- igazgatással összehasonlítva kedvezőtlenül vélekednek az önkormányzatról, kifejezetten nem kedvelik a polgármestert (44 pont). Hozzájuk képest ro­konszenvesebb (56 pont) a polgármester a demokratikus működésmódot hiányolok kö­rében — akik szerint most ki­sebb beleszólása van az embe­reknek az önkormányzati ügyekbe, mint két évvel ez­előtt. A két alpolgármestert meg­nevezők aránya jelentősen ki­sebb, de ugyanakkor nagyobb mint a körzeti képviselők is­mertsége. Dr. Endreffy Ildikót a nyíregyháziak 27, Felber- mann Endrét 21 százaléka tud­ta megnevezni teljes nevén. (Csak vezetéknevet említett 4, illetve 6 százalék). Cak a város érdekét Lakóhelye körzeti képvise­lőjét a lakosság 17 százaléka nevezte meg. Az elmúlt évi vizsgálatban 48 százalék volt a körzeti képviselőt megneve­zők aránya. Ez mindenképpen azt jelenti, hogy a helyhatósá­gi választások időpontjától tá­volodva a lakosság egyre ki­sebb aránya képes megnevez­ni a körzetét képviselő nevét. A város önkormányzati kép­viselőitől a lakosság egyértel­műen kizárólag vagy lakókör­zeti, vagy városi érdekek kép­viseletét várja el. Azt, hogy a képviselő saját vagy párt­érdekeket képviseljen legin­kább, egyetlen válaszadó sem mondta. Csendben ment a határátkelés az év végén Csenger- simanal Harasztosi Pál fi FELVÉTELE Abban, hogy miként alakul a város élete, mekkora szerepe van a... W+ké.-j'' , átlag a polgármesternek 84 a képviselő-testületnek 82 a kormánynak 58 a parlamentnek 51 az egyházaknak 44 a helyi társadalmi csoportoknak 40 __________Tárca _ jLjyikorogva nyílik a kert- 1V kapu. A ködtől nedves ki­lincs rozsdás nyomot hagy a kézen. Az ereszcsorgás pók­hálóin is megtapad a pára. A késő délutáni csendben, halk morajként hallatszik ki a be­zárt baromfiól zaja. A láncra vert kutya is alig vakkant. Ta­lán ő is érzi, nincs értelme... Kit védjen? Mit védjen? Meg­halt a gazda. Gyász ül a tanyaszéli apró kisházon. Megroskadt, büszke tartása, — mely megkülön­böztette a környező romos épületektől, — egy pillanat alatt elmúlt. Mintha belőle is elszállt volna az élet. Józsi bácsi, — kinek veze­ték nevét talán csak a tősgyö­keres falubeliek ismerték, — csendben, búcsú nélkül távo­zott az élők sorából. Még né­hány napja a kertet járta. Fedte a szőlőt, takargatta a földben hagyott zöldséget. S most már nincs. Azt sem lehet tudni, mikor halt meg. Két napja vagy három, este le­feküdt, reggel „elfelejtett" Dankó Mihály Magány •AV<.% v \ / < < felkelni. Pedig mindig az ud­varon köszöntötte az első napsugarakat. Magában élt, feleségét né­hány éve temette el. Nagybe­teg volt szegény, hónapokig ápolta. Gyerekei..., kettő, messze költöztek. Alig talál­koztak, mindig siettek. „Majd nyáron, — ígérték—eljövünk nyaralni." Aztán nem lett semmi belőle, mert sikerült balatoni vagy külföldi beuta­lót szerezni. A szíve makrancoskodott, különösen, mióta a szomszé­dok is elköltöztek. A magány nagyon szomorította. A ku­tyával, a macskával társal­góit. No meg, ha erre vetett valakit a sors, az biztosan nem menekülhetett, míg meg nem hallgatta Józsi bácsit. A doktor figyelmeztette, vigyáz­zon magára. O csak morgoló­dott: „Csak azt teszem, egész nap magamra vigyázok." Hívta a lánya, de mit csi­náljon ő az emeletes házban. Hiába érvelt: „Egyszer apu­ka rosszul lesz, kihez fog for­dulni?" Nos, úgy lett. A nagy szorí­tás álmában érte. Az egyik ke­rülő figyelt fel a csendre. Többször bekiabált. Furcsa volt, hogy nem bóklásztak kint a tyúkok, a kutya is sza­badon szaladgált. Tudta mindjárt, hogy baj van, hisz a Kisöreg nappal mindig meg­köti a hamis jószágot. Sietett a legközelebbi házig. S kide­rült, tényleg nem látták né­hány napja. Szaladtak is, mi történhetett? Nem volt nehéz kifeszíteni az öreg, szúette aj­tót. Az ágyon feküdt, arca viaszsárga, bajusza lelógott, szeme félig nyih’a, már a nagy távolt kémlelte. „Szólni kell az orvosnak, meg a rend­őrnek, — nyögte ki nagy ne­hezen a kerülő. —Meg.., hol is lakik a lánya?” A köd rászáll az emberek szemöldökére, a tornácon megpróbálják leverni a sarat a csizmájukról. A késő dél­utáni virrasztoláshoz gyüle­keznek. Józsi bácsit elvitték, csak az emléke előtt tiszteleg­nek, s énekelgetnek egy kicsit. A tanya egy lakóval ismét kevesebb lett. Nézőpont Inflálódunk Kováts Dénes M ár megszokhattuk: ha kezdődik az év, akkor elárasztanak minket az áre­melések híreivel és tényel­vei. Talán már furcsállnánk is, ha nem így lenne; az óév- búcsúztatónak, az új év kez­detének elengedhetetlen kel­léke lett az erről szóló hír­csokor. Hozzátehetnénk azt is: sajnos. De úgy látszik — ha nehezünkre is esik —, meg kell barátkozni a gon­dolattal. Egy karikatúra villan fel előttem, melyet a szilveszteri számunkban láthattak olva­sóink: a rajzoló azt kívánta, Kupa Mihály adjon is ne­künk pénzt végre, ne csak el­vegyen. Csak egyetérteni le­het e kívánsággal. Vajon megérjük? Továbbra is a csillagos ég a felső határ, ameddig az árak nyújtóznak, rémálma­imban azt látom: el is érik. Remélhetőleg rémálom csu­pán, nem más, bár lassan a pénztárcákban a krajcár sem cincog. Pedig rendez­hetnének nagy hangversenyt is! Igaz, már előre sejthettük a beharangozókból e szoká­sos jelenséget, talán ezért is, nemcsak az ünnepek miatt ürült ki a diszkontáruházak és boltok készletének jelen­tős része. Bár igazán kivé­deni a felvásárlásokkal sem lehet az emelkedő árakat. De ilyenkor mintha kényszer vezérelne legtöbbünket, nem tudunk ellenállni a kísértés­nek: hátha spórolunk vala­mennyit. Emelkednek az árak, s emelkedik vérnyomásunk is. Kíváncsian várom, lesz-e egyszer, még az életünkben példa arra, hogy arról írunk: az év fordulóján nem lesz áremelkedés. De nem azért, mert novemberben, vagy februárban teszik meg, hanem azért, mert már nincs rá szükség, fellendülő gaz­dasági helyzetünk miatt. Szí­vesen tennék közzé mielőbb ilyen jó hírt! Balázs Attila felvétele Kommentár __________________ Megszűnt cégek Nábrádi Lajos / anuártól törölhetjük a szókincsünkből ezt a be­tűszót: SZÁÉV. A Szabolcs Megyei Állami Építőipari Vállalat, megyénk valaha legnagyobb vállalata jog­utód nélkül megszűnt. Illetve romjain egy kis, vagy köze­pes Ifi. működik tovább, a már korábban megalakított nyolc különböző kis kft. mel­lett. Nem egyedi esetről van szó. A rendszerváltás után megszűnt a HAFE, padlóra került megyénk egykori büszkesége, a Nyíregyházi MEZŐGÉP Vállalat. Mel­léküzemágak, kisüzemek tu­catjait kellett bezárni. Né­hány téeszt felszámoltak. At kell írni megyénk gazdasági térképét (is). Valamennyi megszűnt cég érzékeny veszteség. Főleg a közvetlen érintetteknek. Am mégis a két legnagyobbat, a SZAÉV-et és a MEZÖGÉP­et kell elsiratnunk, illetve e két vállalat emléke előtt illik tisztelegnünk. Az építők még pár évvel ezelőtt is 28 szak­ma képviselőjét alkalmaz­ták. Háromféle mérnök, kő­műves, asztalos, lakatos, közgazdász, pedagógus, stb. dolgozott a nagyvállalatnál. Szaktudásukra szükség volt megyénk ipartelepítésénél, az új városrészek kialakítá­sánál, öregbítették megyénk jó hírét külföldön is. A ME­ZŐGÉP vasasaira ugyanez elmondható. Vasasaink ta­lálmányaikkal, újításaikkal is felhívták magukra a fi­gyelmet... A vállalatok, a megszűnt cégek helyén káefték működ­nek. Vagyis kisebb létszámú, úgymond rugalmasabb gaz­dasági egységek. Nyugaton, főleg Németországban a legtöbb Ifit. eredményesen működik. Reméljük, nálunk is így lesz. Összegzésül el­mondhatjuk: Meghalt a ki­rály, éljen a király! 1993. január 4., hétfő

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom