Kelet-Magyarország, 1993. január (53. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-16 / 13. szám

1993. január 16., szombat HÁTTÉR 8MT Keleí-Magyarország 3 Visszaadni a parasztság méltóságát Piackutató gazdászok Európa országaiban Vaja (KM - Baraksó Erzsé­bet) — A Gazdakörök Szö­vetsége országos elnökségé­nek kilenc tagja van, egyi­kük a Vaján élő Nyavádi Miklós, aki korábban gazda­ként, majd a tsz üzemegysé­gének vezetőjeként dolgo­zott. Vele beszélgettünk a szövetség céljairól, a parasz­ti gazdaságok újjászervezé­séről, külföldi tanulmányút- járól és a tervekről. □ Mennyire érvényesül a Gazdakörök Szövetségében a vidéki Magyarország jelenlé­te? — Ópusztaszeren alakult meg a szövetség 1990-ben. és elmondhatom; nem a sokszor vízfejnek mondott főváros ad­ja az irányítást, hanem a vidék. Az ország minden táján 450 szervezet él, megyénkben 40 gazdakör alakult meg eddig. A háború előtt voltak ilyen gazdakörök, majd arany- és ezüstkalászos gazdaképzések, ezeknek' a hagyományait sze­retnénk folytatni, fő célunk a parasztság érdekvédelme. □ Hogyan vállalja fel konkrétan a gazdaszövetség ezt az érdekvédelmet, mit te­hetnek a gazdákért? Ne a maffia! — Szeretnénk segíteni a gazdákat, részben a bankok diktátumaival szemben, hogy hozzájuthassanak hitelekhez. Igyekszünk a gazdákhoz a megfelelő információkat eljut­tatni az új lehetőségekről, pél­dául a gépek, vetőmagvak be­szerzésének módjairól. Mega­lakul egy team, amelynek tag­jai közgazdászok, mérnökök, szeretnénk továbbá megnyerni Szatmári parasztporta az agrárértelmiséget, hogy a termelés ne spontán, hanem szakszerűen alakuljon. A ter­mékértékesítésben a közvetlen piac a célunk, hogy ne a maf­fia keressen, hanem a gazda­körök létesítsenek legalább 50-60 standot az ország na­gyobb városaiban. A gazda- szövetség szakemberei felku­tatják az európai piacot is, és tájékoztatják a gazdákat, mit lehet a külföldi, vagy a hazai piacon eladni. □ Mit tudnak tenni önök a mezőgazdaságban az ország felvirágoztatásáért? Tisztelet a föld iránt — Most vesszük csak észre, mennyire beszűkült az em­berek gondolkodásmódja, és csak az egy hold háztájiig ter­jed ki a figyelmük. Ezt szeret­nénk feloldani, és a kisterme­lés iránt felkelteni az érdeklő­dést, hiszen a földjeink és kul­túráink jók, az adottság, a klí­ma jó, és olyan minőségű ter­mékeket tudnánk termelni, amilyet kevesen hoznak létre Európában. Ehhez önbizalmat kell adnunk a parasztságnak, újra kell indítani azt, amit el­veszítettünk. Az emberek gén­jeiben benne van az ősöktől örökölt tisztelet a föld iránt, ezért kell most, az átmeneti időben, a kárpótlással kapcso­latban is az emberek mellé áll­ni, hogy a parasztság vissza­nyerje egykori tartását, méltó­ságát. Reméljük, erre lesz al­kalom a most megszervezendő tanfolyamokon, a Téli esték előadásain, mert vissza kell adni a hitet és a bizalmat. Elek Emil felvétele □ Ön a gazdaszövetséggel nemrég német-osztrák tanul­mányúton járt. Mi a legfőbb tapasztalata? Nincs Mercedes — Többek között egy 17 hektáros gazdaságban jártunk. Ott is van egyfajta szövetke­zés, koordinálják a termelés egész rendszerét, egymás keze alá dolgoznak, saját vágóhíd- juk van, 45 vagonos hűtőtáro­lójuk, helikopterről két óra alatt megpermeteznek, de nem áll Mercedes a ház előtt, meg­fognak minden pénzt. Azt ta­pasztaltam; semmivel sem kü­lönbek nálunk, csak a helyze­tük más, olyan helyzetben vannak, ami nekünk még nem adatott meg. A Dunapack egy gyermekért Nyíregyháza (KM - Tóth Kornélia) — Nemrégiben ad­tuk közre a szomorú hírt, hogy egy nyíregyházi kisfiú igen rit­ka, immunhiányos betegség­ben szenved. Gyógyulását ki­zárólag az amerikai Celedase injekcióval tudják előmozdíta­ni a debreceni klinikán. Mivel egyetlen ampulla 300 ezer fo­rintba kerül, a szülők képtele­nek előteremteni a kezelés költségeit. Cikkünk nyomán az apa munkahelye, a Dunapack Rt. nyíregyházi gyára azonnal a segítségükre sietett. Hepp Já­nos, a szakszervezeti bizottság titkára vállalta magára a szer­vezési feladatokat. — Először a közvetlen mun­katársak jelentkeztek, hogy valamilyen formában segí­tenek a kollégájuk gyermeké­nek. Mivel mindannyiunkat mélyen érint, ha a gyermek ennyire beteg, egymás után je­lentkeztek a kollektívák, a részlegek, a műhelyek. Ezért a szakszervezeti bizottság az egész gyárra kiterjesztette a szervező munkát. Eszerint ja­nuár végén a műszakba járók és az adminisztrátorok is egy teljes műszak bérét ajánlották fel a kisfiú kezelési költsége­ire. A gyárvezetés gondosko­dik munkáról és így mindenki a megszokott tevékenységét végzi. A pénzt hiánytalanul át­utaljuk a csekkszámlára. Már közöltük, ezúttal ismét közreadjuk az Immunhiányos Gyerekekért Alapítvány ada­tait. A Magyar Hitelbank Rt., Debrecen, 340-14651 számú csekkre kérik, írják rá, hogy Horváth Tamás gyógykezelte­tését szeretnék segíteni az ado­mányukkal. Ugyanis ez az ala­pítvány vállalta az immunhi­ányos gyermekek gyógyításá­hoz szükséges rendkívül sok pénz előteremtését. A kezelést pedig a debreceni klinikán dr. Maródi László egyetemi tanár végzi a speciálisan felszerelt immunlaboratóriumban. __________Tárca _ F azekat akkor vásárol az ember, ha a meglévő tönkrement, kilukadt, illetve amennyiben más űrtartalmát, nagyobbat szeretne, mint amije van. Az első, a lukadá- sos esetben hajdanán nem ro­hantak azonnal boltba a né­pek fazékért, hanem megvár­ták a drótost, aki — ha létre­jött az egyezség a háziak és közte — foltot tett a szóban- forgó edény fenekére. Úgy mellesleg vele ijesztgették a gyerekeket, („ha még egyszer ilyet csinálsz, odaadlak a drótosnak”), ám ezt a házaló sohasem számította fel, ha­nem elfogadta hálásnak csep­pet sem nevezhető szerepét. A drótosok már jóideje kihal­tak, így aztán a gyermekek vásottabja minden visszatartó félelem nélkül válhat még vá- sottabb, nem ritkán gonosz felnőtté. Lehet, minden rossz a drótosok miatt van. Miért haltak ki? Más eset az űrtartalom, amikor a család úgy határoz, hogy a jövőben hosszabb lére ereszti a levest, ugyanannyi vagy legtöbbször kevesebb húsból, mint eddig, és ehhez keresnek fazekat. Ilyenkor, általában a családfő indul a nagyobb edény beszerzésére. Ez régente egyszerű volt: irány a szaküzlet! Amióta vi­szont mindenütt minden el­képzelhető, nem árt benézni fazék végett még a divatáru, vagy illatszer boltokba, buti­kokba sem. Ki tudja, hol bot­lunk a legjobb áron vágyaink edényébe? A sokadik üzletben aztán a fent jelzett családfő — kézbe véve az otthoninál szemre na­gyobbnak látszó fazekat—alapo­san elcsodál­kozik: szép piros fenekét fürkészve kiderül, hogy az nem ennyi vagy annyi liter, hanem példának okáért 24 centiméter. Erre nem számított! Meghökkené­sének hangot adva az eladók­hoz fordul, akiknek megoszlik véleményük a magasság vagy átmérő űrtartalomra való át­számításának kulcsáról. Nem derül ki hát meggyőzően, hogy egy centiméternyi fazék­ban hány deciliter káposztás paszuly rotyogtatható. Elő­ször otthon mértéket kellett volna venni a régi edényről és azonmód, adatokkal, mércé­vel felszerelten indulni a bolt­ba elvégezni az összehasonlí­tó adategyeztetést. Mivel ezt könnyelműen kihagyta, ma­rad a becslésre hagyatkozó vásárlás. j j azafelé még vesz másfél if kiló könyvet. A buszon elolvas egy százfokos írást az újságból, ettől két liter búbá­nat költözik a szívébe, amin legfeljebb három atmoszfé­ra Tokajival lehetne segíteni. Majd otthon, gondolja, pon­tosan beméri a fazekat. Az első szögmérővel, ami a keze ügyébe kerül. Lám-lám, a naptár már 110 kilowattnyit fordult ebben az évben. Hogy múlik az idő! Réti János Talány és fazék További üzletek reményében a nyíregyházi Szaport Rt. tíz pár cipővel készül a február 7-én New Yorkban kezdődő nemzetközi cipőkiállitásra. Képünkön a kollekció válogatása történik Bjlös Att)1# awaE Nézőpont Adó nélkül Nábrádi Lajos P légedetten dörzsölhetik Hj markukat Nyíregyházán azok, akik nyugati autókkal kereskednek. Kelendőek a nyugati és a távol-keleti ko­csik. A minap az egyik cég helyettes vezetője dicseked­ve mondta, hogy az elmúlt hónapokban nem kevesebb, mint 170 nyugati gépkocsit sikerült eladniuk. „Nem igaz, hogy nincs pénz az em­bereknél. Illetve igaz, kivé­telek a kereskedők, a sefte- lők. Nekik van mit aprítani a tejbe” — mondta a régi, jól adózó cég helyettes főnöke. Hogy valójában kik az új­gazdagok, az nézőpont kér­dése. Tény, hogy szép szám­mal vannak. Aki feleleveníti történelmi ismereteit, eszé­be juthat: Magyarországon volt olyan időszak, amikor a bárók, a megyei kiskirályok dúsgazdagok voltak, a ki­rály pedig kopott palástot viselt, és üres volt az állam­kassza. Nos, a mai állam­kassza feltöltöttségéről min­den újságolvasónak lehet fogalma... Adócsalásokról gyakran ad hírt a sajtó. A következő igaz történet is példa lehet arra: mitől üresebb a kelleténél is a mostani államkassza. Köz­gazdász barátom mesélte a történetet, amely szerint ru­hát vásárolt lányának az egyik nyíregyházi butikban, amikor nyugati kombi állt meg a kirakat előtt. A jól öl­tözött fiatalember ruhákat hozott, és azt kérdezte: „Hozhatom a szokásosat?” Az igenlő válasz után kb. százezer forint értékű árut rakott a pult hátsó részére. A kereskedő a paraván mö­gött zsebből fizetett, majd a fiatalember tovább hajtott. A beszélgetésből kiderült: Miskolcról hozta az árut, ahol kis termelő üzeme van. A számlák nélküli átadás azt jelentheti, hogy a fiatalem­ber Miskolcon mint termelő nem fizetett adót a szóban forgó ruhák után. A nyíregy­házi kereskedő sem adózik a „nem létező” áruért. Talán növelhetnék az adóellenőrök létszámát... Kommentár ___________________ A teheneket ne! Galámbos Béla M int arról már beszá­moltunk, tehénakciót kezdeményeznek a megye MDF-es országgyűlési kép­viselői, a szatmár-beregi vi­dék nagy hagyományokkal rendelkező, ám a tejtermelés gazdaságtalanná válásával az elsorvadás jeleit mutató szarvasmarhatartásának megmentéséért. Az utolsó óra utolsó per­cében vagyunk, hisz nap mint nap tucatjával viszik vágóhídra a teheneket egy olyan országrészben, ahol évszázadok óta marhatar­tással foglalkoztak az embe­rek, és ebből élt sok ezer család. A szarvasmarhatar­tás már nem kifizetődő a né­hány évvel ezelőtt még je­lentős állománnyal rendel­kező nagyüzemek számára. Am az egyéni gazdák is fo­lyamatosan csökkentik az állományukat, mert a 13 fo­rint körüli termelői tejár már jövedelmet nem, csak veszteséget hoz számukra. Pedig most, itt a vissza nem térő alkalom, hogy a te­héntartásra hívatott szat­már-beregi táj legelői újra benépesüljenek az egyéni gazdák csordáival. A képvi­selők azon fáradoznak, hogy állami támogatást, kedvező feltételű hitellehetőségeket kiharcolva, lehetővé tegyék az ősi ösztönük szerint jó­szágot szerető, azzal foglal­kozni akaró emberek számá­ra annak a sok ezer nagy­üzemi tehénnek, üszőnek a megvásárlását, amelyek egyébként nem igen kerül­nék el a mészáros bárdját. A kivágott tehenek helyett pe­dig csak hosszú évek múlva lehet újakat beállítani. Szat- márban, Beregben viszont, ahol egyébként is kérődző állatok tartását javasolja minden távlati fejlesztési program, addig is meg kell élnie — s ha egy mód van rá nem munkanélküli-segély­ből —a családoknak. Persze a tehénakció sike­rét jelentősen növelhetné a tej átvételi árának úgy 20 forintra történő növekedése, aminek meg is teremtődik az alapja, ha igazzá válik a li­terenként 35 forintos fo­gyasztói árról felröp-pent hír. Addig azonban vár­ni kéne a tehénkivágá­sokkal, hogy ha nem sokára érdemes lesz, legyen majd mit bekötni az istállókba.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom