Kelet-Magyarország, 1993. január (53. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-15 / 12. szám
1993. január 15., péntek HÁTTÉR Kelet-Magyarország 3 Ugrat az urbánus ménes Magyarországon a legjobbak közé tartozik Vajon a privatizációs akadályt is hasonló sikerrel lehet átugrani? Balázs Attila felvétele Nyíregyháza (KM - MCS) — Az Állami Vagyonügynökség azon nyomban aláírná a vételi szerződést, ha valaki letenne több mint 10 millió forintot a nyírségi ménesért, a hozzá tartozó épületért és a 8 hektár földterületért. Az egyetlen kikötés: a ménest meg kell tartani, az üzleti vállalkozás nem állhat abból, hogy az 56 lovat rövid időn belül elárverezik, és a befolyó pénz extraprofitot hozzon. De akkor mi lesz a ménessel? Egyetlen az országban — Hosszú távú üzleti befektetésként nem ráfizetés a vétel — magyarázza Kovács István ménesgazda. — Az ország egyetlen urbánus ménese a Nyíregyházi Állami Tangazdaságé, ilyen közel ekkora városhoz hazánkban nincs ló- tenyésztés. Olyan érték ez az 56 sporttípusú félvér ló, amelyet nem lehet pótolni azzal, hogy eladásuk után 2-3 évvel veszünk ugyanennyit. A minőségi sportlótenyésztésben nemzetközi szintre jutottunk el, saját lovaink kelendőek a nemzetközi piacon. Ráadásul a tenyésztés nem valutaigényes, viszont valutát hoz. Ha megszűnne itt a lótenyésztés, a Tiszántúlon nem maradna számottevő ménes. A nyírségi ménes jelenleg önelszámoló egysége az átalakuló félben-.lévő Nyíregyházi Állami Tangazdaságnak, amelynek 280 dolgozója beadta vételi szándékát az ÁG-ra. A ménes rövid távon veszteséges, hiszen évente 4 millió forintos finanszírozást igényel, amit az újonnan alakuló társaság, illetve társaságok nem igazán vállalnának fel, hiszen induláskor nekik is minden fillér számít, és ők amúgy is nyereségérdekeitek. Emiatt mondja kicsit tréfásan Kovács István, hogy eddig deficitből gazdálkodtak, hiszen a ménes költségeit az ÁG „lenyelte”. A ménesgazda — Az állomány színvonalas, hazánkban a legjobb ménesek közé tartozik — magyarázza a ménesgazda. — Hosszú távon a lóeladásból rentábilis lehet a vállalkozás, erre csak egy példa: az egyik lovunkra a napokban adtak 100 ezer márkás vételi ajánlatot. Ez a csúcs, de belföldön is 100-200 ezer forintért kelnek el lovaink. Voltak érdeklődők a vásárlásra, de ők természetesen évi 25-30 százalékos hozamot számoltak, ami ennél a vállalkozásnál túl sok. A ló ugyanis nem szereti a szegénységet, viszonylag magas az önköltsége, tőkeerős cég szükséges a fenntartásához, amely folyamatosan finanszírozza a költségeket. Nemzeti kincs a nyírségi ménes, fogalmaztak szakembereink, amit kár lenne elpazarolni. A Nyírségi Ősz, a megyeszékhely egyik leglátványosabb attrakciója elképzelhetetlen lovasok nélkül, a barcelonai olimpián két lovas is részt vett Nyíregyházáról, ők voltak a legolcsóbbak olimpikonjaink közül. Az óvodások, általános iskolások itt ismerkednek meg a lóval, a Debreceni Agrártudományi Egyetemről a hallgatók ide járnak gyakorlatra. Országos mili- taryversenyeket rendeznek a területen, amelynek talaj- és terepadottságai kiválóak erre a sportra. Idegenforgalmi látványosságnak is beillik, a külföldi turistáknak pedig programot lehet szervezni arra területre. Fogathajtó világbajnokság — Egy lehetőség, egy felvetés lenne a vásárlásra — mondja a beszélgetés végén Kovács István. — A városi önkormányzat venné meg a nyírségi ménest, erről már beszélgettem Mádi Zoltán polgármesterrel. Hosszabb távon számukra is kifizetődő lenne, emellett különböző városi rendezvényeket lehetne itt tartani. A polgármesterrel valamint Medgyesi Józseffel, a megyei közgyűlés elnökével szándék- nyilatkozatot írtunk alá, amelyet a Magyar Lovas Szövetségnek küldtünk el. Ebben leírtuk, amennyiben Magyarország kapná meg az 1996-os négyesfogathajtó világbajnokság rendezési jogát, akkor Nyíregyháza pályázna a vb megszervezésére. Vizeskehely Fehérgyarmaton Fehérgyarmat (KM - Molnár Károly) — Az elmúlt év márciusában fogadta el a fehérgyarmati képviselő-testület a javaslatot: épüljön meg a város új, ezer köbméteres víztárolója. Biztonságossá lehetett így Penyige, Mánd és Kömörő ivóvízellátását is tenni. E regionális cél említésével pályázott az ön- kormányzat, s megvalósulhatott a 39 millió forintos műtárgy. A fehérgyarmati városi sporttelep szélén az elmúlt nyáron a SZAVICSAV dolgozói kezdték az alapozást; kihasználva a NYÍRBAU helyi és mátészalkai betonkeverő üzemei segítségét. A betonozási munkálatokat követően a helyszínre szállították az elemeket, s megkezdődhetett a szár, majd az ezer köbméteres kehely beemelése. A szerelést a kunh- egyesi Hydrogép Kft. szakemberei végezték. Az igazi látványosságot a beemelés jelentette. A debreceni EVG Herkules Kft. több hasonló építménynél bizonyított. Az év végi zord, ködös idő sem akadályozta őket s a paksi atomerőműtől hozott 60 méter emelőmagasságú daruk vezetőit abban, hogy a szárat, illetve a kelyhet végső helyére tegyék. Eddig egy 100 köbméteres vízgömb látta el e területet vízzel, úgy hogy a szivattyúk szinte állandóan működtek. Az új megoldás szinte egésznapos áramkimaradás esetén is tudja szolgáltatni a vizet. A SZERZŐ FELVÉTELE —------------Tárca Ajem mozdult semmi. Kell rek volt a csönd. A tél szétterpeszkedett a vidéken, és végre minden tagjával otthon érezhette magát. Jól megkomponált művén a mai reggel sem felejtett el végigzongorázni zúzmarás kezével. A fák régóta várták levetkőzve, kificamodott gallyakkal, ügyetlen pózban, hogy a testüket valaki eltakarja. S most ez az alkalmi isten, december, január és február ura próbababává faragta őket. Mint megannyi esküvőre váró menyasszony, sorakoztak csipkés ruhájukban a keskeny járda szélén. Köröttük leb- benő föggöny a füstfehér köd. A pocsolyák üveges tekintettel figyelték, ahogy a hideg, Baltigh Frigyes Hósátorban metsző szél goromba rajzokat karcol beletörődő arcukba. Ledobta selymeit az ég, s szétterítette azt háztetőkön, utakon, földeken. Az első eltévedt napsugár birkózik egy mívesen formált hókristállyal, mint aki nem tudja, hogy értelmetlen már minden mozdulat, úgysem sikerül felolvasztani annak szívét. Didereg a kút, kártyássá vált vize a tisztává üresedett mélyben. És ott áll az istálló, e kifáradt épület, fehérré válva, behavazva. Bent az állatok vacogó álmuk- mm' ban gyöngyöző patak partján, kövér füvű legelőn járnak. Hó lett a sátra az unatkozó kicsi erdőnek is. Aljában öreg varjú topog élelem után kutatva, s beleunva hasztalan munkájába, csalódottan repül el másfelé. Bukdácsol a fagy, megbotlik saját kimerevített csapdájában, majd szégyenében elbújik egy völgy hús menedékébe. Lassan csontjaimba költözik az égből leszakadt tél. A cipőm orrától a homlokomig fázom. Összekoccanó fogakkal állok, de nem moccanok, hátha vendégem marad e vágyott nyugalom örökké. Hósüveg alatt rejtőzködik a táj kihűlt tetemeivel, mindenki elől eltakarva. És nem mozdul semmi, kerek a csönd... A gázérzékelő műszerek metánt észleltek Nyíregyházán a Mező utcai gázvezeték környékén. Képűnkön a Tigáz szakemberei a gázvezeték feltárásán és a hibák kijavításán dolgoznak Balázs Attila FavÉTELE Nézőpont Repülőtér Balogh Géza TTgy vagyok valahogy a kJ repüléssel, mint ördög a tömjénfüsttel, rettegek tőle. Ezt kénytelen voltam előrebocsátani, hogy a későbbiekben ne érhessen az a vád, miszerint a saját kényelmem vezet e sorok írásakor, hiszen biztos vagyok benne, hogy nemigen ülök egyhamar tU-134-esre, de talán Cesnára sem. Ez a már-már patalogikus rettegés azonban egy furcsa jelenséggel jár: elolvasok minden kezembe akadó repüléssel foglalkozó írást. Nem hagytam ki persze azokat a napokban megjelenő cikkeket sem, melyek arról tudósítanak, hogy a kormány szerint mely hazai repülőterek élveznek majd a közeljövőben elsőbbséget. A szóvivő, s a tárca illetékese négy városnevet sorolt fel. Köztük volt Nyíregyháza is, mint a szomszédos Debrecen alternatívája. A második nyilatkozatból viszont az derült ki, hogy a tárca már hátrébb sorolta a nyírségi várost, az ottani szakemberek Debrecennek szánják a körzeti funkciót. A fent részletezett okok miatt engem csöppet sem zavarna mindez, ha nem emlékeznék a két-három évvel ezelőtti debreceni eseményekre. A rádió, a televízió, a legtöbb újság a debreceniek panaszával volt tele, a rettenetes repülőtéri zaj miatt hovatovább ott már lehetetlen élni. S minden létező fórumon nekik adtak igazat! Illő szerénységgel megkérdezném hát: ezentúl nem fogja zavarni őket...? S hogy ne feledkezzünk meg a legfontosabbról: a magyarországi repülőtéri fejlesztések tervezetét kidolgozó amerikai cég egyértelműen Nyíregyháza mellett tette le a voksot. Nem furcsa, hogy ők jobban emlékeznek a három évvel korábbi történésekre, mint a hazai szakemberek...?! Kommentár Agyelszívás Cselényi György okak szerint a modern természettudomány fejlődését a 350 évvel ezelőtt született angol Isaac Newton alapozta meg. A nehézkedésről kidolgozott elmélete ad magyarázatot arra, mi tartja össze a világmindenséget. A cambridge-i egyetem korán felismerte képességeit. Már huszonhat évesen matematikai tanszéket vezethetett. < E téren van mit ellesnünk, megfigyelnünk, át\’ennünk. A fiatalok között észrevenni az arra érdemeseket, és lehetőséget adni tehetségük kibontakoztatásához. Tartok tőle, Newton Magyarországon elkeseredett, meg nem értett zseni lett volna, s némi protekcióval is örülhetett volna, ha maximum tanár se- gédségig viszi. A hazánkból elszármazott, s Nyugaton, illetve Amerikában tudományos nagysággá lettekre gondolván sokan elszomorodunk. Ha pedig a fiatal tehetséges kutatók közelmúltbeli, továbbá jelenlegi, már-már csapatos kivándorlásáról hallunk, akkor okkal félünk az agyelszívás magyar népre gyakorolt káros hatosától. Jó, jó, ha az ifjak Nyugaton tovább tanulnak, ellesnek valamit, megszokják a már régen a piacgazdaságban élő kollégáik munkatempóját és módszereit, átveszik élet- szemléletüket, azzal (ameny- nyiben visszajönnek) majdan az itthoniak is gyarapodhatnak. Világos, az anyagiakban jóval előttünk járókkal még hosszú ideig nem versenyezhetünk. De legalább próbáljunk olyan légkört teremteni, hogy hazavágyjanak. El kell érnünk oda, hogy a tudatunk és a szemléletünk ne legyen a pénzügyi lehetőségeinkhez hasonlóan beszűkült. Ha ezen nem változtatunk, akkor évtizedek, sőt évszázadok múlva sem jut számunkra több, mint azzal dicsekedni: ez a feltaláló is, meg az a nagy tudós is magyar származású. Eközben pedig más országok öntelten azon kacagnak: rendben, magyar, de én fedeztem fel, én biztosítottam a képességeinek megfelelő munkakörülményeket, tehát természetes, hogy nekem dolgozik, engem gazdagít. A világ jól járt, hogy Newtonnak a szellemi törpék nem állhatták az útját!
