Kelet-Magyarország, 1993. január (53. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-14 / 11. szám

1993. január 14., csütörtök HAZAI HOL-MI Kelet-Magyarország 5 Nagyközségek reményei Vágyak, elképzelések és realitások Máriapócsi képeslap Máriapócs-Nagyecsed-Ra kamaz-Ibrány (KM - Sz. J.) — Április 30-áig kell beadni a Belügyminisztériumba pá­lyázatukat azoknak a telepü­léseknek, melyek szeretnék a városi rangot elnyerni. Hár­man már beadták, egy falu még gondolkodik. — Máriapócson 90-91 óta másról sem beszélnek — kez­di az indokok sorolását Páló- czy Lajosné polgármester. — A szándékba némi nosztalgia is vegyül, ugyanis 1819 és 1870 között Máriapócs me­zőváros volt. A legismertebb búcsújáróhely Európában is. Központja az öttelepüléses ré­giónak, közösen valósították meg a gázprogramot. A pápa- látogatás előtt erőteljesen megindult az intézményi fel­tételek megteremtése. Kitűnő az út- és a telefonhálózat, szín­vonalas az egészségügyi el­látás. A görög katolikus egyház­nak vannak tervei egyházi komplexum kiépítésére. Ez a lelki gyakorlatok háza tulaj­donképpen főiskolai szintű oktatást jelentene, amit 1994­jövőt. A tervezett M3-as autó­pálya is errefelé venné az irányt... A képviselők többsé­ge a pályázat beadása mellett áll. A 7600 lelkes Nagyecsed települési tényeit dr. Bölcsik István jegyző sorolja: lakásál­lomány 2200, az ivóvízhálózat hossza 35 km, a lakások zöme része az ivóvízrendszemek, sajnos a szennyvízelvezetés nem megoldott. A lakossági ellátást a magánszféra térnye­rése jellemzi, van takarékszö­vetkezet, új a posta, a rend­őrőrsöt 1991 decemberében adták át a közbiztonság javára, helyben a gyógyszertár, mű­ködnek az önkormányzati in­tézmények, az egészségügyi és szociális ellátás kielégítő, a humán feltételek tehát megfe­lelnek az elvárásoknak. 1994­re az egész települést behálóz­za a gázvezeték*, ez a program 140 millióba kerül. Ez év nya­rán Nagyecsed is bekapcsoló­dik a távhívásba. Pályáza­tokon próbálnak pénzhez jutni a szilárd útburkolat kiépítésé­hez. Van gazdag anyagú helytör­téneti kiállítás, címer, tehát a múltőrzéssel, kultúrával kap­csolatos kritériumoknak meg­felelnek. Két dolog van azon­ban, ami eddig, úgy tűnik, rontja az esélyeket, de azon vannak, hogy sürgősen meg­találják a megoldást. 1984-ben elvitték innen a gimnáziumot, tehát nincs középfokú intéz­mény, és nem megnyugtató a munkahelyteremtés. A legna­gyobb munkáltató, a tsz ugyanis felszámolás alatt áll. A minisztériummal és a képvi­selő-testülettel folyamatos a kontaktus. Azon dolgoznak, hogy azt az egy-két akadályt mihamarabb legyőzzék. Mert nagyon szeretnének város len­ni. Rakamaz képviselő-testü- lete ad hoc bizottságot állított fel az előkészítő munka elvég­zésére. Jelenleg a címer után kutatnak. Hogy a pályamunka alkalmas-e a felterjesztésre, azaz kezdeményezi-e a vá­rossá avanzsálást, arról majd a Nagyecsed! utcakép Rakamaz büszke az új iskolára testület fog dönteni. Hogy en­nek mekkora a valószínűsége, arról a jegyzőnő még korainak tartotta nyilatkozni. Örvendetes, hogy Ibrány- ban, ha nagyon lassan is, de emelkedik a lakosságszám, 6700-an vannak — újságolta Berencsi Béla polgármester. Az elmúlt két évben 18 utca kapott szilárd burkolatot, s mentőállomással, rendőrőrssel lettek gazdagabbak. Jövőre náluk is befejeződnek a gázbe­kötések. Még az idén 60-ról 500-ra nő a telefonvonalak száma. Egyre több a vállalko­zó, ahol tudják, támogatják őket, hiszen ez is egy módja a feszítő munkanélküliség eny­hítésének. És mindenre, amire csak lehet, pályáznak, pályáz­nak, pályáznak. Elek Emil és Harasztosi Pál felvételei re szeretnének meg is valósí­tani. Az 1996-os világkiállítás évében Máriapócson találkoz­nak a búcsújáróhelyek püspö­kei. Az állandó lakosok száma csak 2400, de egy évben 5-600 ezer vendég is megfordul a te­lepülésen, ami napi 20 ezres átlagot jelent. Ekkora forga­lomhoz nyilván igényes keres­kedelemnek, szolgáltatásnak, vendéglátásnak kell kapcso­lódnia. Az „előretolt állások” már meg is jelentek a meg­élénkült vállalkozásokban. Szép autószerelő műhely kezdte meg működését, egy vállalkozó autóbuszt bérelt, ő a templomturizmusban látja a Az egészségügyi központ Ibrányban Városlakó Magyarország Tóth Kornélia j r étpecsétes titokként JTl őrzik a reményt négy megyebeli településünkön, hogy nem egészen egy esz­tendő leforgása alatt város­nak mondhatják magukat. Amennyiben a Belügymin­isztérium sikeresnek (téli a pályázatukat és a kormány igent mond a javaslatra. Keddi lapunkban Ibrány, Nagyecsed és Máriapócs várossá válásáról közöltünk gyorshírt, közben derült ki: Rakamaz is szeretné elnyer­ni az urbánus jogot. Szívet melengető érzés, hogy ezentúl négyen léphet­nek feljebb a települések ranglétráján. De vajon tényleg feljebb lép-e azzal, hogy városnak mondhatja magát? Nem az ünnepron­tás kedvéért mondjuk, pusz­tán tényként kell elismerni, hogy ma már nem jelent olyan előjogot városlakó­nak lenni, mint 20-30 évvel ezelőtt. Vegyük sorba a lehetséges előnyöket. A fejkvóta szerint visszaosztott pénz egysége­sen áramlik akár faluba, akár városba, hiszen a lé- lekszám a mérce. Sok év­tized után végre eltörölték az áramszolgáltatás mél­tánytalan díjfizetését: ugyanannyiba kerül a kilo­wattóra Pesten, mint Ib­rányban. A helyi közlekedés árát általában az önkor­mányzat állapítja meg, s a különbség az egyes üzemel­tetők anyagi hátterében rej­lik, nem a közigazgatási be­sorolásban. Az élelmiszerek általában hasonló pénzért szerezhetők be, az eltérés egy-egy falun vagy városon belül is a boltot üzemeltető árubeszerzésétől függ. A Balaton-parti üdülőfal­vakba érkezőket végképp nem érdekli, hogy papíron minek számít az adott hely, a szolgáltatás színvonala vonzza vagy taszítja a hazai és a külföldi turistát. A szomszédban Tokaj példája hasonló, ugyanis csak nem­régiben lett város. Én azt hiszem, a lényeg abban rejlik: milyen közös­ség tagjának mondhatja ma­gát valaki egy településen. Ha talál munkát, azt megfi­zetik, be tud vásárolni, meg­javíttathatja a televíziót, az autót, a cipőt, orvoshoz for­dulhat a bajban, elviheti a vendégét egy kulturált szó­rakozóhelyre, sportolhat, szervezhet a hasonló hobbi­nak hódolókból baráti kört, kifejezésre juttathatja érde­keit elismert pártok révén — akkor talán otthonának mondhatja az adott helyet. Hogy ez falu, város, tanya, bokor, nagyközség, netán főváros, a lényeg szempont­jából közömbös. A testi, lelki, közéleti jó közérzet ugyanis nem a ki­osztott címektől, hanem az amögött megbúvó tartalom­tól függ. Reméljük, a most városi rangra aspiráló tele­püléseink sem csupán új épületekben, hanem a szel­lem szabad szárnyalásában is szemlélik törekvéseiket. Az önállóság és ára Tiszadada (Tamai László) — A község központjában a helyi önkormányzat jóvoltá­ból minden igényt kielégítő, korszerű helyre költözött a falu egyetlen körzeti orvosa. Az örömbe némi üröm is ve­gyült, hiszen a tiszadadai bete­gek már tapasztalhatták, hogy borzasztóan kicsire sikeredett a váró, így egy járvány alatt várakozók közül többen az ud­varra kényszerülnek. Erről és még sok minden más, az egészségügyet érintő kérdés­ről váltottunk szót dr. Laczkó László képviselő-körzeti or­vossal. — Szerintem a központi ügyeleti rendszer megszünte­tése Tiszalökön elhamarkodott lépés volt — vág a közepébe a néhány évvel ezelőtt Tiszalö­kön főorvosként tevékenyke­dő szakember. — Az utódul létrehozott Tiszadob, Tiszada­da úgynevezett változó telep­helyű ügyelet jelenleg két or­vossal „üzemel”. A túlzott ön­állósodási törekvések ily mó­don kétélű fegyvernek bizo­nyulnak, mert ahol két orvos van, az egyik hiánya (Tisza­dob esetében) lehetetlenné te­szi az ügyelet fenntartását és ügyelőtársról az önkormány­zatnak kell gondoskodnia. Dr. Laczkó László egy sze­mélyben e térség kollegiális orvosa is. Tisztségviselőként tehát pontosan ismeri a rende­lők technikai ellátottságát is. Erről a következő a vélemé­nye: — A központi ügyelet meg­szüntetésekor ígéretet tettek a CB-rádiórendszer áttelepítésé­re, ez a mai napig nem történt meg. A Lada Niva gépkocsit ugyan átadták a tiszadadai és a tiszadobi ügyeletes orvosok­nak, és ebben van egy vevő- készülék, de a központi adó hiánya miatt használhatatlan, így CB-k ugyan vannak. De minek? A tiszadobi önkor­mányzat minden dadai ügyelet alkalmával az orvos rendelke­zésére bocsátja Westel rádió- telefonját, így távhívásos rendszerben közvetlenül és gyorsan hívható az orvos. Beszélgetésünk alkalmával elkerülhetetlenül szóba kerül­tek a betegkártyák alkalmazá­sának kérdései. Erről a szak­ember a következőket mondta: — A jelenlegi teljesítmény­finanszírozást szolgáló „kár­tyapénz” egyrészt mennyiségi és nem minőségi finanszíro­zást jelent, másrészt az elosz­tást szabályozó törvények hiá­nyosságai önkormányzaton­ként változnak, így esetenként nem tükrözik a teljesítménye­ket. Mi lehet hát a végleges megoldás e térségben? Az egészségügyi alapellátásban gyökeres változást a — szak­szóval — funkcionális privati­záció jelentené. Ez egy kor­szerűen felszerelt, műsze­rezett, az alapvető rizikófakto­rok szűrésére alkalmas, ma­gánpraxisban foglalkoztatott rendelőegységet feltételezne. A szakember szerint ennek a jövőképnek a megvalósulása elsősorban az önkormányza­tok még szűkebbre szabott költségvetésének függvénye.

Next

/
Oldalképek
Tartalom