Kelet-Magyarország, 1993. január (53. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-13 / 10. szám

1993. január 13., szerda GAZDASÁG Az ivóvíz ára megyénkben Levelek a bizonytalanságból... Egy képviselő töprengései a rendszerváltozásról Balázs Attila felvétele Nyíregyháza (KM — Takács Péter) — Piacosodó társadalmunkban minden­nek ára van. Az ivóvíznek is. Ezt igazán akkor vettük ész­re, amikor köbméterenkénti árát 60 forintra emelték. Indulatok robbantak, majd higgadtabb emberek vízórát óhajtottak felszerelni lakásaik­ba... Meg kellett ezért küzde­niük az ingatlankezelő vállalat jogutódjával, a SZAVICSAV- val, a pénztárcájukkal, s tudj’ Isten még kivel, mivel... Küz­dünk vele még ma is, amikor bombaként robbant, hogy va­lami nincs rendjén a SZAVI- CSAV háza táján. „Elcsaptak” egy jogtanácsost és visszavon­ták a megbízását a „belső el­lenőrzési osztály ideiglenes vezetőjének”. Tették pedig azért, mert valamiféle visszás­ságot „feltártak”. Megszok­hattuk ezt már Szabolcs-Szat- már-Bereg megyében. Hadd ne soroljam a példákat... Olvasom, hallom, most pár­tok egyezkednek a SZAVI- CSAV szétválásáról, a vagyon megosztásáról... Egyezkedés közben a vállalat egyik veze­tője javasolta: — Emeljék 20 forinttal a víz köbméterenkén­ti árát... 60 forint helyett fizes­sünk 80 forintot... Mi, lakosok „kibírjuk”! Neves és névtelen levelek Olvasom, hallgatom a pa­naszokat, a névvel és névte­lenül hozzám érkező leve­leket. A névtelenekkel nem tu­dok mit kezdeni. Akiben nincs annyi bátorság, hogy felvállal­ja igazát, az könnyen „vízre vihet” engem is... Lehet, hogy csak egyéni bosszúját óhajtja rajtam keresztül kiélni. A név­vel érkező levelek, a sze­mélyesen felvállalt panaszok azonban köteleznek... Mivel közszolgáltatásról van szó, és létszükségleti elemről, az ivóvízről; és mert nem válogathatunk az „el­adókban”, a „kínálókban”, emelkedjünk a pártok fölé. Nézzük, mennyiért kapja az állampolgár a vizet! A törvényes és természetes az lenne: amennyiért „kiter­melik”, „megtisztítják”, laká­sunkba eljuttatják... Legfel­jebb 1-2 krajcárral többért, hogy némi nyeresége is legyen a vállalatnak... A panaszosok azonban zen­gik: nem annyiért! Körbelen­gik ezt a közszolgáltatást a legkülönfélébb gmk.-k, kft.-k, akik válogatnak a vizsgáz­tatásra felvállalt erőgépek között, akik Debrecenből ja­vítják a kisvárdai gépeket, akik táppénzes állományban végeznek egymillió feletti értékű munkát egyetlen év alatt... Akik szabadon vé­teleznek fel anyagot a vállalat raktárából, akik... Rémtörténetek! — mon­dom. Hallgatni is veszélyes. De mondják! Kérdezzem csak meg: miért csapták el az osz­tályvezetőt, a jogtanácsost... Mást mond a jogtanácsos, mást mond az osztályvezető, mást a vállalat vezetője — erősködik. Nem baj, csak kér­dezzem! — erősködnek ők is. Megnéztem hát, „mennyi forint is rakódik a víz reális árára”. A pontos összeget ma sem tudom megválaszolni, csak gyanítom: — Ha minden szabályszerűen történik, akár öt forinttal is csökkenthették volna a víz köbméterenkénti árát Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a szakemberek... De hát nem tették. Eltűrték, hogy nyoma vesszen húsz­egynéhány nyugati teherkocsi gumiköpenynek; hogy papíron kétszer szereljenek be egy mo­tort egy teherkocsiba; hogy egy IFA-fülke szőrén-szálán kimaradjon a leltárból; hogy premizálási okokból egymil­lió-kétszázezer forint értékű raktározott új anyagot az ud­varra „selejtezzenek”, s azok egy esztendeig ebek harmin­cadén „hányódjanak”... Eltűr­ték, hogy ne csak az 1992-es számviteli törvény kötelező szabványait ne alkalmazzák a vállalatnál, hanem azt is, hogy a javító-, szolgáltató-, vízsze­relő munkákhoz pontos bi­zonylatolás nélkül vegyenek fel korlátlanul anyagokat, azo­kat ellenőrzés nélkül használ­hassák akár magáncélokra is... Eltűrték, hogy egyszerre két évre elegendő menetlevelet — 40 ezret! —vegyenek ki a rak­tárból, s abból több tucat szőrén-lábán eltűnjön... Eltűr­ték, hogy az 1991-ben eladott gépjárműveket, erőgépeket el­lenőrzés és bizonylatolás nél­kül javíthassák... Eltűrték... sorolhatnám tovább. Annyi a rendezetlenség, a bizonytalan­ság, a felelőtlenség, hogy kép­telenség felsorolni. Mennyi a víz ára? Megállapította ezeket egyet­len üzemrésszel kapcsolatban a belső ellenőrzés is. Issza is a levét az osztályvezető és a jog­tanácsos!... Nem hittek nekik. A vállalat külső — elfogulatlan véle­ményre volt kíváncsi. Megbíz­tak hát egy gmk-t, végezné el a belső ellenőrök által feltárt visszásságok „elfogulatlan fe- lülbírálatát”. Hadd ne mond­jam végig, mit talált a gmk három szakembere. Egyetlen mondatot idéznék csupán a véleményükből: „Végezetül megjegyezzük, hogy a belső el­lenőri jelentés megállapításai szakmailag helytállóak". Mennyi is hát a víz ára?! Amennyiért kitermelik, és amennyit a SZAVICSAV nem „sokall még elpazarolni”. „Bírja a társadalom!” És ha nem?! „Ne igyék vizet!” — mondják a szakemberek... Azt már csak-csak értem, miért nyugtalan a lakosság. Azt is kezdem érteni, miért félnek a SZAVICSAV be­csületes dolgozói nevüket adni vallomásukhoz. Enyhébb már az ítéletem a névtelen levelek írói iránt is. Ki vállalja ma a jogtanácsos és az osztályveze­tőnő sorsát... Kicsire nem nézünk Azt azonban mégsem értem, hogy a tulajdonos, a megyei önkormányzat, annak felelős vezetői, akiket a három nevű megye polgárai, vízfogyasztói négy évre megbíztak, hogy az érdekeiket képviseljék, s gon­dolom azt várták tőlük, hogy reális áron kapják majd a vizet, miért hallgatnak?! Miért nem intézkednek?! Miért nem mozgósítják önkebelükből vá­lasztott ellenőrzési bizottsá­gukat?! Vagy talán ott is úgy vélekednek: „Bírja a társada­lom?! Kicsire nem nézünk. Szegény emberek fizetik meg úgyis a víz árát?!” És hát két ember jogtalan „elcsapá­sa”?!... Többet is elcsaptak már jogtalanul e vármegyé­ben... Választópolgáraimmal együtt szívesen olvasnám a SZAVICSAV és a megyei önkormányzat felelős vezetői­nek a válaszát a víz áráról töp­rengő levelemre. Merész vállalkozások Nyíregyháza (KM - N. L.) — Égy Mátészalka közelében lévő faluban a minap, pon­tosabban január elejétől TÜZÉP-telepet nyitott egy merész vállalkozó. Másod­magával dolgozik csupán, ki­csi a rezsi, viszonylag alacso­nyak a költségek. Mégis me­résznek tűnik ez a vállalkozás, amikor zsugorodnak, vagy be­zárnak a tüzelőt és építő­anyagot áruló telepek. Aki mer, az nyer — tartja a régi mondás. A fiatal vállalkozó­nak vannak esélyei, hiszen három ellátatlan községet lát­hat el a saját teherautójának igénybevételével. Egy friss ellenpéldáról is beszámolhatunk. Ugyancsak a szatmári térségben a múlt év őszén egy varrónő hitelt és munkahelyteremtő támogatást vett fel, kisebb varrodát akart létrehozni januártól. Azt re­mélte, termékeire lesz keres­let. Szinte az utolsó percben kiderült, hogy tévedett, nem végzett kellő piackutatást. Visszamondta a már neki ítélt munkahelyteremtő támoga­tást, s nem vett fel dolgozókat betanításra, illetve állandónak hitt munkára. Ez a túl merész vállalkozó nemcsak csalódott, de másoknak is nagy csalódást okozott. A helyi önkormány­zatnak, a munkahelyteremtő alap elosztóinak, s azoknak a munkanélkülieknek, akik az előzetes információk birtoká­ban nála reméltek munkát. Meg kell tehát jól gondolni, hogy mihez kezd az ember a megtakarított és a támogatás­ként kapott pénzével. Megyénkben sok kezdő vál­lalkozás csődbe jutott. Immár közismert, sőt közhely, hogy Nyugaton száz vállalkozás kö­zül akár 20-30 is csődbe mehet pár éven belül. Ám a Nyuga­ton csődbe jutott vállalkozók többsége nyomban, vagy rövid időn belül lépést vált, újabb vállalkozásba kezd, „másban utazik”. Nálunk kevesebb lehetőség van vállalkozásokra. Jó tudni: a gazdasági kamara megyei szervezete, a Primom alapít­vány és néhány maszek taná­csokat ad leendő, kezdő vál­lalkozóknak. Kapun belüli munkanélküliség Janánban reking (Mii) — Piacgaz­dasági reformjainak felgyor­sítása folytán Kína imponáló gazdasági növekedést ért el 1992-ben. A rekordértékű (12 százalékos) növekedési ütemnek azonban nem min­denki örül: számos kínai gazdasági vezető hangoztat­ja, hogy a páratlan ütemű növekedés a gazdaság „túl- hevülését” vonta maga után. „Túlhevülésen” a növeke­dés aránytalanságait értik, amelyek közül az immár krónikussá váló energiahiány és az egyre szélesebbre nyíló agrárolló rejti magában a leg­nagyobb veszélyeket. Huang Ji-cseng energiaügyi miniszter a minap nagy nyil­vánosság előtt figyelmeztette vezetőtársait: rövidesen súlyos energiaválság alakulhat ki az országban, mert. az energia- szektorban a beruházások meg sem közelítik a feldolgozó- ipari és kereskedelmi álló­alapok bővítésére fordított ki­adásokat. Az energiatermelés így nem képes lépést tartani a gazdaság rohamosan növekvő energiaigényével, energiaim­portra pedig nem rendezked­het be Kína, mert annak költ­ségei elszívnák gazdasági fej­lődésének erőforrásait. A Teng Hsziao-ping nevével fémjelzett kínai reformpolitika eddigi legnagyobb vívmánya a sikeres mezőgazdasági reform volt, amely megoldotta a ha­talmas népesség kielégítő élelmezésének problémáját. Ez a vívmány most veszélybe került, mert a helyi káderek az eredeti tőkefelhalmozás lázas versengésében annyi pénzt igyekeznek kipréselni a pa­rasztból, amennyit csak bír­nak, hogy az így nyert tőkéből korszerű technológiákat alkal­mazó ipari vegyes vállalatokat alapíthassanak külföldi part­nerekkel. A prés szorítása mi­att máris szembeötlően lelo­hadt a parasztok termelő ked­ve. A „préselés” egyik módja az, hogy a helyi hatósá­gok mesterségesen alacsonyan tartják az államnak kötelezően eladandó mezőgazdasági ter­mények szabott, hatósági fel- vásárlási árát. Némely tarto­mányban a parasztnak húsz kilogramm búzát kell leadnia az állami felvásárlóhelyen ah­hoz, hogy egy csomag cigaret­tát vehessen magának. Az alacsony felvásárlási árak mi­att a falusi lakosság átlagjö­vedelme messze elmarad a várositól, s nem tart lépést az iparcikkek növekvő áraival. Az egy főre jutó éves átlag- jövedelem falun 760 jüant (kb. 100 dollárt) tett ki tavaly, mi­közben ugyanez a mutatószám 3360 jüan (mintegy 440 dol­lár) volt a városokban. (A piacgazdaság szülőhelyein, a különleges gazdasági öveze­tekben 8000 jüanra (kb. 1050 dollárra) rúgott az egy főre jutó éves átlagjövedelem.) „A préselés” másik módja az „adományok” kikényszerí­tése. Tavaly egyes tartomá­nyokban a paraszti pénzjöve­delmek nyolc százalékát von­ták el „önkéntes adományok” formájában. Az „adományok” egy részét természeti csapások áldozatainak megsegítésére fordítják, de nagyobb részével az adott terület fejlesztési, be­ruházási alapját duzzasztják. A paraszti jövedelmek kisaj- tolásának harmadik módja az államnak leadott termények árának késedelmes kifizetése. A helyi hatóságok csak elis­mervényt adnak a parasztnak a kötelezően eladott termények átvételéről, s amíg lehet, halo­gatják a termelőt megillető készpénz kifizetését. így hó­napokig forgathatják a paraszt pénzét anélkül, hogy kamatot fizetnének érte. Pedig a ka­matfizetést a meglódult inflá­ció is indokolttá tenné, hiszen a több hónapos késéssel kifi­zetett pénz számottevően ve­szít az értékéből. A késedel­mes fizetség már csak azért is felháborítja a parasztokat, mert közeleg a Holdújév ün­nepe, amelyen minden kínai család kiköltekezik, de ők még színét sem látták pénzüknek. Kelet-Magyarország 13 Növekedési fájdalmak cesszió idején főként az alkal­mazottak váltak feleslegessé, szemben a legutóbbi, nyolc­vanas évek elején tapasztalttal, amikor a fizikai állomány többlete okozott gondokat. Az elmúlt évek konjunkturális fellendülésekor négy új mun­kahelyből három fehér gal­léros állás létrehozását jelen­tette, és ezek nagy része vált most hirtelen feleslegessé. Egyes cégek, például a Mit­sui a konszernhez nem kötődő vállalatoknál keresnek állást alkalmazottaiknak. A Mazda pedig eddig már több mint száz — központi eladási rész­legen dolgozó — emberét cso­portosította át az üzlethálózat­hoz és további 1600 irodistá­nak a gyártelepekre történő át­helyezésével foglalkozik. Tokió (MTI) — Felmérések szerint a japán feldolgozóipar­ban foglalkoztatottak 6 száza­léka, közel 1 millió ember vált „házon belül” munkanélkülivé a recesszió következtében. A Nikko kutatóintézet tette köz­zé az adatot, azzal a megjegy­zéssel, hogy egyre több japán vállalat ismeri föl: felesleges­sé vált dolgozókat tart állás­ban. Az azonnali elbocsátások Japánban nem számítanak tár­sadalmilag elfogadott mód­szernek. Ezért számos japán cég próbálkozik vállalaton be­lüli átcsoportosítással, ami amerikai, vagy európai cégek számára elfogadhatatlan len­ne, mert ez utóbbiaknál sokkal pontosabban határozzák meg az egyes munkakategóriákat. Ráadásul a mostani japán re­Ismét romlott a rubel alig változott a rubel dollárhoz viszonyított árfolyama, amely 417-419 rubel között ingado­zott. A dollár tavaly augusztus­ban 162 rubelt ért. A legma­gasabb árfolyamot november­ben érte el; akkor egy dollárért 450 rubelt adtak. Moszkva (MTI) — A keddi moszkvai bankközi valuta­árverésen egy dollár árfolya­ma 423 rubel volt. A legutóbbi — múlt csü­törtökön tartott — árverésen még 4.17 rubelt adtak az amerikai valuta egységéért. Az AP-DJ emlékeztet arra, hogy december közepe óta

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom