Kelet-Magyarország, 1992. december (52. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-28 / 304. szám

1992. december 28., hétfő HAZAI HOL-MI Kelet-Magyarország 5 Egy fecske is csinálhat nyarat Aki városból költözött a tanyára, és nagyon jól érzi magát Horváthbokor (KM - D. M.) — Ha nem' tudnám, hogy minden út vezet vala­hova, valószínűleg félnék, hogy soha sem kecmergek ki ebből a sártengerből. A múltbéli tanyalakók előrelá­tók voltak, — általában egy homokos hajlatba építették házaikat — csak a jövővel, a több tonnás erőgépekkel nem számoltak. így, az ak­kor esőben, hóban jól járha­tó út, ma térdig érő kátyúk­kal, tócsákkal fogadja az idegent. Horváthbokor valahol az a szegényember, akit még az ág is húz. Nem elég az elmúlt évek tanyasorvasztó politiká­ja, neki még az is „megada­tott”, hogy két település hatá­rán fekszik. Az Eszlári út jobb oldalán lévő házak Nyírtelek­hez, a baloldaliak, — ezek vannak többen — Nagycser­keszhez tartoznak. Itt nincs is­kola, bolt, a postás sem jön be, a nyugdíjért a másfél kilomé­terre lévő postaládához kell kimenni. A közigazgatásilag Cserkeszhez tartozók is orvos­hoz, vagy a gyerekeik iskolába már Nyírtelekre járnak. Szó­val, jól összegubancolta a sors az itteni emberek életét. A gém árválkodik A múlt felidézéséhez elég megállni a tanyaközpontban. Az egykori Horváthok (róluk kapta a település a nevét), Marcsekok innen termelték ki az agyagot, hogy vertfalú ott­honaikat felépítsék. Itt pihent a falu gulyája, itt jöttek össze fiatalok, idősek ünnepnapo­kon. A híres, téglából kirakott tanyakútból már csak a gém árválkodik, pedig a legendák szerint, ennek hűs vízéből még Marcsek bácsi portája az erre portyázó törökök is it­tak. A katonás rendben sorakozó út menti házakról azonnal ész­revenni, hogy lakatlanok. Ha a gazda elköltözik vagy elhal, a házból is elköltözik az élet. A színek kifakulnak, a kerítésen keletkezett lyukakat senki sem javítja ki, s az ablakok lehunyt függönyszemeit se nyitogatják gyakran. Marcsek Pista bácsit ke­ressem, ő tud sokat mesélni! — kaptam az útbaigazítást. Elég a kaput megzörgetni, há­rom kutya is szalad felém kí­váncsi csaholással. A porta, mint egy néprajzi múzeum, a százévesnél idősebb ház, a színben vetőgép, eke, borona várja, hogy felébresszék Csip­kerózsika álmából. Elmenekültek a fiatalok — Majd odaajándékozom valakinek, — mondja a házi­gazda nem kis csodálkozá­somra. — Tudom, most adnák már vissza a földet, de kinek? A SZERZŐ FELVÉTELE Aki nem bír, az ne dolgozzon! Még ha fiatalabb lennék... Kö­zel a nyolcvanhoz, már mala­cokat sem tartok, csak néhány tyúkot, kiegészítésként, no meg á három kutyát. Tényleg, tehát ez a furcsa..., hiányoznak az udvarról az ál­latok, a nyüzsgés. Pista bácsi hangja is szomorúbb egy ki­csit, látszik, elfáradt, sokat be­tegeskedik mostanában. A régi emlékek sem vidámabbak, a katonaság, a front, a fogság, a tsz, de mint tirpák embernek, mégis a föld elvétele fáj a leg­jobban. — Nagyon szeretek itt lakni, fáj is a szívem, hogy velünk együtt a tanya elpusztul. El­költöztek, elmenekültek innen a fiatalok, nekik nem adott megélhetést a föld, a szövetke­zet — legyint, s rövid hallga­tás után folytatja. — Feltörték a szélső házakat, sohasem lesz meg a tettes. A rendőr azt mondta, vigye el a gazda, ami még megmaradt, mert vissza­jöhetnek a tolvajok. Ismét a ta­nyaközponti rét szélén állok, behunyt szemmel magam elé képzelem a delelő teheneket, a farönkön üldögélő, beszélgető időseket, a táncoslábú, bő­szoknyás lányokat. Az ábrán­dozásból suhogó szárnyakkal repülő libahad ébreszt fel. Fül­siketítő gágogásuk jelzi, vala­hol mégis van ELET a tanyán. Az utolsó házaknál gumi­csizmás emberek jönnek fe­lém. A boltba és a postaládá­hoz igyekeznek. Inkább utat — Naponta többször is meg kell tenni ezt az utat, — zsör­tölődik az egyik asszony — nyáron még csak hagyján, de ilyenkor... A gyerekek cipőt cserélnek, mielőtt felszállná- nak a buszra. A vizet akarják bevezetni, pedig a: útra na­gyobb szükség lenne. Mindjárt többet érnének a házak is. Sokan kijönnének a városból hétvégére, de lakni is. — Csak megerősítem a szomszédasszony szavait, — vág közbe Erdei György. — Mi öt éve költöztünk ide a városból. Mikor nyugdíjba mentem, mondtam a felesé­gemnek, ha nem akarsz elte­metni hamar, keressünk vala­milyen csendes, nyugodt he­lyet. Megszerettem ezt a tirpák tanyát, az itteni lakókat. Sok­kal emberibb ez a környezet. Ismerjük, kisegítjük egymást. Nekem kocsim sincs, bár ilyenkor az sem segít. Gyalo­golok, élvezem a jó levegőt. Csináltattam kutat, van fürdő­szobánk, szinte semmi sem hi­ányzik a megszokott kénye­lemhez. Nos, igen, most már nyu- godtabb szívvel búcsúzom el a tanyától. Remélem, egy fecske is csinál nyarat. Középpontban a vegyesbolt / Árválkodik a telep Halmoson A bevásárlás mellett a társasági élet központja a bolt A SZERZŐ FELVÉTELE Halmosbokor (KM — M. Magyar László) „Volt egy­szer egy mesebolt, abban mindenféle volt” — jutott eszembe gyermekkorom versikéje, ahogy szétnéztem a halmosbokori vegyesbolt­ban: a Chicco cumitól kezd­ve a kétpengés Gillette bo­rotván keresztül a vödörig, a kályhacsőig minden sorako­zott a polcokon. Nem hiányzott a Reach fog­kefe és az Ariel mosópor sem, de még karácsonyra a fenyőfát is megvehették a boltban a helybeliek. Helyesebben mondva a környékbeliek, mert ide járnak vásárolni Debrő-, Ferenc-, Markó-, Horváthbo­kor lakói is. — Egy éve bérelem az Afésztől a boltot — mondja Kövesdi Imréné üzletvezető. — Mindennap időben, a reg­gel hat órai nyitásra itt van Napkorról a kenyér, a tejipari vállalattól a tej. A többi termé­ket, gondolok a felvágottakra, a fűszerekre, az üdítőkre, a férjem szerzi be. Csütörtökön­ként sütemény is érkezik, na­gyon várják az emberek, van rá igény. Este fél hatig nyitva vagyok, szombaton kettőig, vasárnap pedig 10 óráig. Vál­tozó a forgalom, hiszen sok itt az átutazó, s jó néhány ví- kendtelek is van a környéken. A kis üzlet egyben a társasá­gi élet központja, is. Itt futnak össze az ismerősök, s a vásár­lás mellett jut idő a minden­napi gondok megvitatására. A betörők is szívesen látogatják a boltot az éjszakai órákban: tavaly ősszel hatszor-hétszer törték fel az üzletet. Amióta azonban megvan a riasztóbe­rendezés, már csak kétszer próbálkoztak, ám végül nem vittek el semmit. A bolt ellátásával elégedett Szikszai Andrásné, aki 1952 óta él Halmosbokorban. A Villányi-hegység gyönyörű tá­jainak fordított hátat, s követte férjét a Nyírségbe. — Fiatal voltam, könnyen megszoktam az új környeze­tet. Nagycsaládba kerültem, nem éreztem magam magá­nyosnak, meg aztán dolgozni is kellett. Nem volt idő ke- sergésre, s aztán megszerettem ezt a helyet. A legnagyobb gondot most abban látom, hogy nincs munkahely. A nagycserkeszi Kossuth Ter­melőszövetkezetnél van csak munkalehetőség. Egy időben a téesz melléküzemágként üze­meltetett itt egy műanyaghe­gesztő részleget, de aztán megszűntették. Vagy 18 asz- szonynak adott munkát, akik ősszel segítettek a betakarítás­ban, a gyümölcsszüretben, az­tán jöttek ide vissza dolgozni. A telepen kihasználatlanul áll a műhely, a mellette lévő la­kás, valamint az istálló. Na­gyon szomorú, hogy hagyják elpusztulni ezeket a már meg­lévő értékeket. Közös és eltérő gondok két tanya háza táján Vajdabokor (KM) — Az ünnepek táján, de különösen télen nő meg a forgalma a START vállalat által működ­tetett propán-bután gázcsere­telepnek Vajdabokorban. A fűtetlen kis bódéban Molnár Bertalanná várja a környező településekről érkező fogyasz­tókat. — Közel száz háztartási és három nagy palack a készle­tünk, ami egy hét alatt fogy el. Ma már az idősek is megszok­ták ezt a fajta kényelmet, a ta­nyákon szinte alig van háztar­tás, ahol nem palackos gázzal működne a tűzhely. A disznó- perzselésnél is felváltotta a szalmát a gáz. Sokan két-há- rom palackot tartanak, így nincs gond, ha hirtelen kifogy. Balkány (KM) — Nyíregy­háza után Balkány rendelkezik a legtöbb (27) tanyai telepü­léssel. Itt is nagy gond, hogy elöregednek ezek a lakóhe­lyek, sok az idős, magára ma­radt ember, akikről az önkor­mányzatnak kell gondoskodni. Balkányban ezt a „tanyagond­noki” szolgálattal szeretnék megoldani. Ez évben a Népjó­léti Minisztérium válságkeze­lői programja keretéből, pá­lyázat útján nyertek egy mik- robuszt, mely „alapja” a szol­gálat munkájának. Egy hónap­ja az érintett tanyák választot­tak egy személyt, aki külön­böző szolgáltatásokat végez a rászorulók részére: fát vág, élelmet, gyógyszert szerez be, s igény szerint a mozgásukban korlátozottakat beszállítja or­voshoz. Az ivóvíztől a kövesútig Tervek és eredmények a bokrokban Nyíregyháza (KM) — Az 1990-ben megválasztott ön- kormányzat, illetve a képvise­lők sokat tesznek a megye- székhely környéki tanyák fel­karolásért. Mandabokorban 1991-ben közel 2 millió forintos beruhá­zással óvoda épült, valamint az óvodával együtt az iskola is központi fűtéssel lett gazda­gabb. Ugyanebben az évben Mandán 600 méter hosszon magánerős kövesút is készült, míg ebben az évben egy bekötőutat töltöttek fel salak­kal, kővel. Az idei tervek sze­rint Butykán magánerős for­mában két kövesút is készült volna, azonban a szegénység, a munkanélküliség miatt a lakosság nem tudta vállalni az újabb terheket. Ezért Jaczkó Pál, a választókerület képvise­lője a képviselői keretét aján­lotta fel a Mester utca kiköve­zésére. Butykán autóbuszváró épült 1992-ben. A tervek szerint a jövő év­ben Butyka útjai kapnak szi­lárd útburkolatot, valamint át­épül a telefonközpont is. Fel­sősimán szintén lesz útépítés, amely megoldja a buszfordu­lás kérdését is. Rozsréten az idén kezdődött, de csak jövőre készül el a vezetékes gáz a gáz­fogadóval együtt, valamint a bekötőutat is szélesíteni fog­ják. Mandán és Rozsréten az iskolai tantermek számát kell bővíteni, erre 1994-ben lesz lehetőség. Az önkormányzat sok álla­mi pénzt pályázott meg a köz­művek építésére, s ennek kö­szönhető, hogy javult a Nyír­egyházát ölelő tanyák vízellá­tása. Kazárbokorban és Vajda­bokorban már befejeződött a beruházás, a kiépített 8795 fo­lyóméter hosszúságú vezeték 110 ingatlan ivóvízellátását te­szi lehetővé. Az idén már megkezdték, az időjárás miatt azonban csak tavasszal foly­tatják annak a 16 422 folyó­méter hosszú vezetékrendszer­nek a fektetését, amely a Sza­badságbokorba, Zomboribo- korba, Jánosbokorba, Antal- bokorba, Vargabokorba, Ko­vácsbokorba, Gerháttanyára, Rókabokorba, Polyákbokorba juttatja majd el az ivóvizet. A tervek szerint a munkálatok április 30-ig befejeződnek, s 416 ingatlant érintenek. Salamonbokorban 1992-ben útalapot építettek Felbermann Endre képviselő keretét fel­használva. Sulyánbokor lakói­nak a piacra való bejárását könnyítette meg az önkor­mányzat. Hetente két alkalom­mal mikrobusz szállítja be a városba, illetve haza az embe­reket. Az önkormányzat újabb beruházások támogatására is nyújtott be pályázatokat, azon­ban ezekről csak 1993. tava­szán döntenek. Sikeres pályá­zatok esetén a következő terü­letek vízellátásának fejleszté­sére lenne lehetőség: Kőlapos, Butykasor, Felsőpázsit, Sala- monbokor, Istvánbokor, Új te­lekibokor, Debrőbokor, Hal­mosbokor, Fenyvestanya, Ró­kahegy, Hadobás sor. Tárca Hirdetés Dankó Mihály Ö tvenöt éves egyedülálló férfi keresi korban hoz­záillő özvegy vagy elvált asz- szony ismeretségét, házasság céljából. Jelige: „Aki a ta­nyát szereti”. — kanyarította nagy, árkus betűkkel a papír­ra. Hiába, ilyen korban már nem válogathat az ember. Mennyit törte a fejét, míg rászánta magát. Félig elko­pott a ceruza, mire megfo­galmazta ezt a pár sort. Előtte minden újságban elol­vasta a megjelenő hirdetése­ket. Ez azért nem tetszett, mert nem egyértelmű, a má­sik túl sokat árult el magáról. A világért sem szeretné, ha megtudnák a kis tanyán, hogy ő így akar magának fe­leséget szerezni. Mondtak rá már eddig is mindent, még azt is rásütötték fél a nőktől. Ha...ha! Ő fél, látták volna húsz éves korában... Tényleg abból a korosztályból már alig élnek, no meg ki emlék­szik már arra, hogy a Jóska milyen nagy kujon volt. Csak valahogy a házasság nem jött össze. A katonasá­gig szó se lehetett esküvőről, pedig nagyon egymásba vol­tak habarodva a Bözsivel. Hány estét töltött az ablakuk alatt, lesve mikor tud egy ki­csit kijönni hozzá. Eszes volt az a lány, hiába tiltották, mindig kitalált valamilyen okot, hogy kiszökjön hozzá, hol a baromfiólat „felejtette el” bezárni, hol a kutyának adott enni. De jól is esett az a néhány lopott perc. Mégsem bírta ki a két évet, egyszer csak kapta az üzenetet: Ne gyere többet, férjhez me­gyek! Amikor leszerelt, meghalt az apja, ő lett a családfő. Nyakába szakadt a sok mun­ka, kevésbé ért rá udvarolni. Kommendálták neki a lányo­kat, de senki sem nyerte el tetszését, az egyik csúnya volt, a másik nem szerette a tehénszagot. Szóval megma­radt magának. Amíg az édes­anyja élt, nem is volt gond. Tiszta ing, meleg étel várta mindig. Csakhogy, már két éve, hogy a mama lehunyta a szemét. Azóta nem találja a helyét, főzni még csak meg­főz, de a takarítás, a mosás tényleg asszonynak való munka. Elhatározta megnősül, de hiába nézett széjjel a közel­ben. Szórakozni nem jár, a templomba is csak nagy ün­nepeken megyen el, így hol ismerkedjen. Maradt a hir­detés. Igaz ezt meg szégyellt, mint ha egy tehenet, vagy lo­vat árulna. Mit szólnak a ta­nyabéliek. A múltkor ő is ki­nézett egy címet, s miután eljött a menyecske, napokig kérdezgették, ki volt, mit akart. Azt hazudta, hogy egy távoli rokon. Persze, azóta sem válaszolt az asszony a levelére. Biztosan megriasz­totta a tanya, a munka. T j jra és újra elolvassa a kJ sorokat. Elég lesz? Jó lesz? Kell neki ősz fejjel a házasság? Mindegy, ez csak egy hirdetés. Lehet, nem is ír senki, azért még nem muszáj azonnal megnősülni... U

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom