Kelet-Magyarország, 1992. december (52. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-31 / 307. szám
Tóth Kornélia Tiszaeszlár (KM) — A szellem lámpásainak mondott diplomások hajdanán igazi pezsgést vittek a falu életébe. Megsüvegelték a papot, a tanítót, a jegyzőt legalább olyan mély hajtással, mint a földesurat. A kopott könyék, a viseltes nadrág láttán nem vonták össze a szemöldöküket a hivatalnokok, nem a külső, hanem az egyéniségből fakadó belső értékek, a betű és a paragrafus ismerete emelte ki környezetéből az értelmiségit évszázadokon át. Akik az értelem fényénél akartak a közösség hasznára válni, gyakorta intettek búcsút szülőhazájuknak, mert nemcsak soványka jövedelemmel, hanem a kutatáshoz szükséges feltételekkel sem rendelkeztek. A rendszerváltás óta még bonyolultabb lett a falun élő értelmiség helyzete. Tiszaesz- láron akkor sem feszültek egymásnak az indulatok, amikor hátat fordítottunk a szocializmusnak. Hogy érzik magukat ma itt a diplomások? Újkori röghöz kötés — Talán ugyanúgy, mint másutt — kockáztatja meg a polgármester, Jármi Ferenc. — Én különösen az agrár értelmiség sorsát látom reménytelennek, magam is a mező- gazdasági szövetkezetből jöttem. Vállalkozni megfelelő gépek és a bővített újratermeléshez nélkülözhetetlen kereslet híján reménytelen dolog. Eddig a háztájiból szerezhettek kiegészítő jövedelmet, mára ez is megszűnt. A környékbeli üzemek leépítése nyomán jó pár értelmiségi a munka- nélküli segélyre számíthat. Mert hiába mutatja ki a statisztika, hogy Dunántúlon vagy Pesten kapna állást, ha a keservesen, kölcsönökből felépített házát nem veheti a hátára. Eladni pazarlás, még egyszer nem tudna építeni. Újkori röghöz kötés ez, kérem... Kevés olyan falu akad a megyében, ahol a tantestületben majdnem kizárólag félj és feleség egyszerre kapott állást. A 22 pedagógusból tíz párat számol össze hirtelenjében Oláh Gyula igazgató. Ebben a ritka összeállításban oroszlán- szerep jut neki. sége, Ilona oroszmagyar szakos diplomával mindkét szakját taníthatta. — Ami a jó közérzetünknek ma is az alapja — magyarázza az asszony — az, hogy szakmailag nem kényszerülünk betemetkezni. Előny és hátrány Amikor az orosz szakosok átképzés előtt álltak, az igazgató nemcsak biztatott, de a feltételeket is megteremtette az angolnyelv-vizsga megszerzéséhez. Ha bármilyen könyvre, kazettára, folyóiratra lenne szükség, megrendelhetjük a könyvtárnak. Mi nem érezzük a falun élés hátrányát — néz a férjére az emeletes, videós, hifitomyos, színes tévés, parabolaantennás házban az asszony — de a gyermekeink boldogulása lényegesen nehezebb. Balettra, úszásra, hangszeres zenére Tiszavasváriba vagy Nyíregyházára hordhatnánk őket, de akkor még mi is dolgozunk. — Annyi előnyt azonban mindenképp jelent a falu, hogy a gyerekeink nyugodtab- bak, tisztább levegőt szívnak, nem csavarognak. Ezért sok városi szülő irigyelne — tette hozzá a férj. Gondozó szomszédok — Nekem a szakmai eszmecserék hiányoznak, most érzem igazán ennek a hátrányát. Dr. Olajos Árpád háziorvos másfél, debreceni évtized után negyedik éve gyógyítja az eszláriakat. — Közhely, hogy az alapellátásban mindennel foglalkozunk, az pusztán ráadás, hogy a 2800-as lélekszámú település jóval nagyobb leterheltséget jelent, mint egy városi körzet. A SZERZŐ FELVÉTELEI A hétvégi ügyeletek miatt tavasztól őszig ki sem mozdultam, de még egy kamarai ülésre sem mehettem el. Az orvos a rendelőben elhangzó panaszokból nemcsak a lakosság egészségi állapotára, hanem a jellemére is tud következtetni. Megfázással például csak a gyerekek és az idősek jelentkeznek, a felnőttek jórésze halálra dolgozza magát. A neurózis itt nem „divat”. — Az persze, melengeti a telkemet, hogy az idősekkel törődik a család, vagy annak híján az öt gondozónő. De még a szomszédok is gondját viselik a rászorulónak, Erdei Bálinték Babolcsi nénit, Gazdag Mihályék Perger nénit keresik fel friss étellel és meleg szóval. A széthulló társadalomban ez a jó érzés is a megtartó erők egyike. A megtartó erő kötelékében Az értelmiségiek közérzete napjainkban falun ul az, hogy menjünk el, vagy maradjunk otthon; esetleg hívjunk vendéget, mert ma- * ttunkban talán unalmas lehet Angyal Sándor H l)egtelenül ________Tárca _ M ár napok óta búékozunk, ha összefutunk az utcán, kérdezgetjük egymást, ti hol, kivel szilvesztereztek; közben a dudaárus srác a sétálóutcában széttrombitálja az agyunkat; összerezdülünk, ha fel-feldurran mögöttünk a petárda. Még ki sem hevertük a karácsonyi készülődés-költe- kezés-örvendezés fáradalmait, máris nyakunkon az újabb. Loholunk csülökért, körömért, virsliért (a tehetősebbje malachúsért), husiért és pezsgőért, mert eljön az éjfél, a koccintás ideje; addig persze még van néhány óránk. Nem tudom, ki, hogyan van vele, de nekem ilyenkor már se kedvem, se időm számvetést csinálni. Pedig nem is újság az, amely ne esküdne rá az ünnepi szám több írásában, hogy márpedig ez a nap a nagy mérlegkészítés ideje. Nekem ilyenkor sokkal prózaibb gondjaim vannak. Példáa szilveszter este, hiszen manapság már a tévében sem bízhat az ember, nagy körülötte a herce-hurca, a sok párt között elvész a műsor. Aztán itt van az influenzám, ami az istennek se akar kimenni belőlem. Kapom is a 132. figyelmeztetést, hogy persze, te mindig nyakóc- kodsz, hajadonfőn legény- kedsz, mintha még tizenéves volnál. S aztán: ha jön vendég, ha nem, elő a porszívót, tekerd fel a szőnyeget, mert mégsem vihetjük át a koszt az új évre, jól is néznénk ki, s különben is, a tisztaság nem annak a függvénye, hogy jön-e vendég vagy sem. Mindeközben szalad az ember a postára, hogy pótolja a mulasztását azokkal szemben, akiktől üdvözlőlapot kapott karácsonyra, ám ő megfeledkezett róluk. És irány a bolt, becserélni a szűk, vagy bő ajándékruhaneműt, amivel sze- rétiünknek igyekeztünk örömet szerezni szenteste. Bokros teendőink között szerepel a kocsonyának való megtisztítása, házi savanyú káposzta beszerzése Róza nénitől a piacon, az alma átválogatása a ládában, amit megfogott a nagy hideg, sorban állás az automata kocsimosónál, hazafelé jövet beugrani a gyógyszertárba Algo- pirinért, az ABC-be néhány kiló cukorért, pár üveg étolajért, sima és réteslisztért. (Elsejétől még minden évben emelték az árakat!...) Aztán, ha az ember mindezek után leroskad a hever őre, hogy kezébe vegye a napilapokat, kiderül, hogy a legfontosabbról feledkezett meg: mára jelezte a szabó, hogy elkészül a fél éve felvállalt új öltöny, ami csináltatva fele annyiba kerül, mint a leghitványabb butikban. Rohanás a mesterhez, akinek az ajtaján egy kis cédula: „Elutaztam, nyitás január 4-én. B. U. E. K. minden kedves megrendelőmnek!’’ / /gy viszont már eldőlt a szilveszteri program: maradunk otthon, most is a tévé előtt, amiről vitázunk, amit egész éven át szidunk, ilyenkor mégis rá hagyatkozunk. Mérleget legfeljebb az új évben készítünk arról, hogy mennyibe is került nekünk ez a szerény szilveszter. Nézőpont) Éjféli ihlet Réti János M eggyőződésem, hogy semmi sem jelzi annyira az idő múlását, mint a szilveszter. Igen, vannak születésnapok, iskolába mennek a gyerekek, ballagás, érettségi, esetleg diplomaosztó, fiaink leszerelnek a katonaságtól, tudom. Ilyenkor sóhajtozunk általában akképpen: „Hogy múlik az idő...” Mindez semmi ahhoz a felismeréshez képest, ami szilveszterkor, az év utolsó napján kerít hatalmába bennünket. Ahogy elemes óráink mutatói — számkijelzőkre ez nem érvényes — az este előrehaladtával apró szökdelésekkel közelednek a 12-esen esedékes randevúra — társaság ide, nevetgélés oda, petárda, duda meg mi- egyébb amoda —, bizony, kezd elnehezülni a szívünk. Hiába műsor, hiába társaság, valahogy mégis belénk költözik az idő múlása felett érzett leheletfinom szomorúság. Nem készítünk számvetést, és nem fogalmazunk terveket, csak fájlaljuk, hogy egy szakasz már megint lezárult az életünkben, ami vissza nem tér soha, hiszen 1992 nem lesz többé, történései— „Hányban is volt? Valamikor a 90-es évek elején” — hamarosan menthetetlenül hullanak memóriánk nagy konténerébe. És ilyenkor jön ránk életünk újrakezdésének, de legalábbis megreformálásának egyre szelídebb és egyre kevésbé kimondható vágya. Távoli tájak, ki nem használt lehetőségek hívó szavát halljuk és kicsit, amikor senki nem figyel ránk, eltűnődünk, vajon így van-e minden a legjobban, ahogy mára kialakult az életünkben...? Aztán eszünkbe jut, hogy ki mindenkinek kellene még itt lenni most mellettünk, hogy teljes legyen számunkra az új év köszöntése. De, szerencsére, erre már nincs idő, bontani kell a pezsgőt, az órák kongatni készülődnek és mindjárt felcsendül a Himnusz. Miközben áthat bennünket a pillanat fensége, már legfeljebb arra gondolunk, hogy új életet kezdeni sose késő és sohase korán. De leginkább örülnünk kell annak, ha folytatni tudjuk a régit. Háromszázhatvankét buszmegálló tisztaságáról, slkosságmentesítésérői gondoskodik Nyíregyházán a Köztisztasági Kft. három brigádja Szekeres Tibor felvétele . .. Kommentár Többlet plusz nélkül Balogh József M eglepődtem, amikor a fehérgyamati kórház igazgató főorvosától a minap azt hallottam, hogy az egészségügyi ellátás javítása tulajdonképpen az ápoláson áll vagy bukik. Aztán, amikor konkrétan is szóba került, mit is ért alatta, már nem is volt annyira meglepő. Valamikor a házi betegápolás titka is az volt, hogy testileg, lelkileg sérült embernek tekintette a beteget. Mit is lehet, kell ehhez egy kórházban tenni, mert otthoni körülményeket aligha lehet egy intézményben teremteni, még ha szegényes is történetesen az az otthon? Az ápolási igazgató- helyettes a higiénés feltételekről beszél, de csaknem ilyen fontos, hogy a nővérek a kórteremben legyenek, s a szó szoros értelmében kiszolgálják a beteget, a szülőanyát, az ápolás és a gondozás mellett legyen idejük megállni a betegágy mellett, beszélgetni a beteggel, s megnyugtató, kielégítő válaszokat adni, ha kérdeznek tőlük. A változás része, hogy január 1-jétől kétféle menüből választhatnak, a reggelit és a vacsorát pedig svédasztallal oldják meg. Ez nem pazarlást jelent, de a 10 dekás, vastag, gusztustalan szalámikarikák helyett szépen tálalva, három-négy féléből választhatnak, ami kellőképpen feldíszítve inkább étvágyat csinál. A tojást felszeletelve rakják a beteg elé, s a pohár tejfel helyett a burgonya hazájában egy kis majonézzel burgonyasalátát készítenek. Mindez semmivel nem kerül többe, csak egy kis figyelmesség kell hozzá. A hektószámra főzött tea és kávé helyett, amibe kilószámra öntötték a cukrot, kis automata főzőkkel egész nap friss teával és kávéval, egy szem pilótakeksszel vagy vaníliás karikával kínálhatják a beteget. Hogy egész nap érezze a beteg: foglalkoznak, törődnek vele. — Másfél évtizede kerülterr erre a posztra és igyekeztem egy fiatal, tettre kész lelkes kis csapatoi összekovácsolni Hogy a frisser végzettek nálunk telepedjenek le ehhez az kellett hogy mindkettőjüknek adjunk állást és annyi fizetést, hogy ne menjenek máshová. A munkahelyi lég kört pedig úgy alakítani, hogy ai alkotószelleír uralkodjon, ne a torzsalkodás, i kisstílűség. Mindössze ennyi. Mindössze? Oláh úr elgondolása olyannyira időtállónak bizonyult, hogy ma is ugyanazok állnak a katedrára, mint 15 éve. Még a régiek közül hárman beköltöztek a városba, de kijárnak tanítani ide. Megéri. Az elsők közt érkezett a Takács házaspár. Sándor — noha biológiaföldrajz szakos — testnevelőként kapott állást. A fele Dr. Olajos Árpád, Jármi Ferenc, Oláh Gyula és Takács Sándorék HÁTTÉR 1992. december 31.» csütörtök
