Kelet-Magyarország, 1992. december (52. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-29 / 305. szám
1992. december 29., kedd Játék a fejedelmi sátor körül Szabolcs pályázott a világkiállítás elő-, kiegészítő és utóprogramjára Elek Emil felvétele Nyíregyháza (KM - Balogh József) — Talán a szeme sem rebbenne Szabolcs község lakóinak, amikor Szabolcs vezér fehér pej lován teljes harci díszben megjelenik a földvár legkiemelkedőbb pontján, megszólalnak a harci dobok, s innen is, onnan is vészjósló csatakiáltásokkal törnek elő hűséges harcosai. A magyarok nyilaitól... A világkiállításra egybegyűlt nyugati vállalkozók, befektetők, kereskedők és turisták pedig ajkukon „A magyarok nyilaitól ments meg, uram minket” kiáltással nem szaladnak szét a szélrózsa minden irányába. Nem rémlátomások immár az iménti mondatok, néhány hete remény van arra, hogy a feltételezések valósággá is válhatnak: a szabolcsiak addig megismerik, mivel is fogják elkápráztatni a vendégeket, az idegenek pedig nem el-, hanem „idemenekülnek”, mert hírül veszik, hogy érdemes. Beszámoltunk már róla olvasóinknak, hogy bár a világkiállítás Budapesten lesz, a vidék számára is lehetőség nyílik különböző események megrendezésére, látványosságok bemutatására. Hogy azonban ne keresztezzék egymást hasonló rendezvényekkel az ország legkülönbözőbb pontjain, pályázatot írt ki a világkiállítási programiroda. A feltételeket tartalmazó kiírást a megyénkből egy pályázó kéne ki. Kalocsay lst\’án kutatómérnök, aki egyéni találmányával is részt kíván venni, de ő képviseli a Szabolcs Expo ’96 Alapítványt is. A Szabolcs itt nem a megyét, hanem a községet, a honfoglalás kori Tisza-parti 500 lelkes települést jelenti. Polgármestere, Lakatos Dénes fogalmazta meg, hogy a település megismertetésének gondolata nem újkeletű, csak a nagy lehetőség most érkezik el rá. A szabolcsi földvár rekonstrukcióját ugyanis 1975 óta szorgalmazza a falu. Kulturális és idegenforgalmi szervezetek támogatásával akkor készült el a község rendezési terve és a földvár rekonstrukciós programja. Pénz hiányában azonban az elmúlt 17 év alatt csupán az Árpád-kori bazilika műemléki helyreállítása és a Mudrányi kúria felújítása fejeződött be. Az idén innen, mármint Szabolcsról, indult el a Szent László-emlékév ünnepi sorozata, ekkor épült fel egy szabadtéri színpad, kiépült az úthálózat, és elkészült egy csónakkikötő. E szerény fejlesztések ellenére 15 ezren keresték fel a községet, és ez akkor is nagy szám, ha többségében diákok voltak a látogatók. Kuriózumokat is — Ezért fogadtuk örömmel — mondja a polgármester —, hogy a Szabolcs Expo ’96 Alapítvány községünkben turisztikai központot kíván létesíteni, olyan létesítményeket szándékozik felépíteni és olyan kuriózumokat tud bemutatni, amelyekkel remélhetően jelentős vonzóerőt lehet kifejteni az expo hazai és külföldi látogatóira. — A rendezvénnyel a honfoglalás 1100 éves évfordulójának látványos megünneplését szeretnénk elérni az első országgyűlés helyszínén korabeli kiállításokkal és várjátékokkal — mondja Kalocsay István. — A már elkészült és felújított létesítményeken kívül a tervben turistaközpont létrehozása is szerepel, hogy itt lehessen az országjáró körutak egyik állomása. Tennivaló bőven akad, szerencsére idő is van még rá. Ilyen a földvár sáncainak visz- szaállítása, a belső sátortábor létrehozása, a földvár belső tereprendezése, a hajókikötő megépítése. Szükség lesz motelre és szállodára, motoros tutajra és légpárnás hajóra, hogy legyen hol elszállásolni a vendégeket, s a tokaji programhoz illeszkedve a Tiszán lehessen utaztatni a romantikára vágyó idegent. Elő- és utószezonban Kis része ez csupán a majdani expo szabolcsi várható programjának, hiszen most még csak körvonalaiban kellett a pályázatban felvázolni az elképzeléseket. Az alapítvány tagjai — egy brazil szállodaépítő, a Feltalálók Egyesülete, a Felső- Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság, a Jósa András Múzeum, a Kelet-Magyarország Szerkesztősége, a Kereskedelmi Bank, a Körkép Betéti Társaság, a Nyírtourist, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság, a Palicz Művek, a Repülőtér AIR Service és a megyei önkormányzat — bíznak benne, hogy a program sok vendéget vonz, nem csak az elő- és utószezonban, hanem a világkiállítás idején is kiegészítő programként. (A találmányok expójáról külön számolunk be). Fejet vegyenek... (MTI-Press) — „Eladó egy minden részében tetovált fej, egy még életben lévő 25 esztendős férfi masszív tartozékaként”. Egy brazil újságban jelent meg a kétségkívül nem mindennapi hirdetés. A portéka tulajdonosa, Róni Guilher- me Pagnani megadta a címét is az érdeklődőknek, Sao Paolo egyik utcáját jelölve meg az áru megtekintése helyszíneként. Az őt felkereső — kíváncsi és; nem vásárló szándékú újságírónak elmondta, hogy öt év szorgos munkájával, összesen 292 óra alatt készült a mű, az Uj-Zélan- don élő maori bennszülöttek motívumait felhasználva. „A legfájdalmasabb az a 16 óra volt, amikor az orromat tetoválták. Egy bőrszíjat szorítottam a •fogam közé, hogy a kínokat valahogy elviseljem." Legnagyobb bánatára komoly érdeklődés sem Amerikából, sem Európából nem érkezett e különös trófea iránt. Csupán egy japán vevő puhatolózott, de elöljáróban kikötötte, hogy csak abban az esetben fizet, ha az eladó a fejhez az egész testét is tetováltatja. A kikiáltási ár ismeretlen. Meleg kenyér Balkányban Tovább bővíti kapacitását az év eiejétől Balkányban üzemelő Hókenyérke sütőüzeme. Az új Matador német kemence 30 százalékos tervezett növekedést hoz, így 10 mázsa kenyér jut majd főként Balkány üzleteibe Balázs Attila felvétele Nézőpont j A hosszú Cselényi György A kissé humoros anekdota így szól: a fiatal riporter a hosszú élet titkát kiderítendő eljut egy falucskába, ahol egy százéves, sovány, pirospozsgás, teljes szellemi és fizikai épségben lévő jókedélyű bácsit kíváncsian faggat. Az aggastyán elmesélte, hogy a 100. születésnapját is jó egészségben érhette meg, annak tudja be: mindig zsírszegény ételeket evett, alkoholt sosem fogyasztott, sohasem dohányzott... A riporter megnyugodva vonta le a következtetést, igen, hogy sokáig élhessen, mindenkinek ezt kell tennie. Ekkor az úton éneklés hallatszott. Egy, a részegségtől dülöngő kövér ember közeledett. Kezében — mint már vagy 80 éve — pipa.—Ki az ? — kérdezi a riporter az aggastyántól. — Hát az ikertestvérem — hangzott a válasz. Az e témában kutatók Amerikában is csaknem élet titka ilyen eredményre jutottak. Ugyanis a közhiedelemnek megfelelően ők is azt gondolták: a százévesek, vagy az annál idősebbek búsak, lehangoltak. Meglepetten tapasztalták ennek ellenkezőjét. Az adatok semmilyen általános érvényű következtetésre nem adtak módot. Például a matuzsálemek nagy része ma is fogyaszt szalonnát, mérsékelten szeszes italt, s a mozgásban sem kíméli magát. Igaz, nem dohányoznak, de fiatalabb korukban füstöltek. Az életkor alakulását vizsgálták a családjukban is, de ez sem mutatott semmi jellegzetességet, vagyis természetes úton hunytak el viszonylag fiatalok is. Szóval, a különböző viccekben, anekdotákban, népi bölcsességekben rejlő igazságot gyakran a tudomány is megerősíti. Tehát, úgy néz ki, a hosszú élet titkát csak egy valaki tudja: a jó Isten! ••••• •• : Tisztelt Képviselő Urak! X t ^ város képviselő-testű- / \ lete nevében —1 ■; —^kézbesített karácsonyi ajándékcsomagjukat meghatott szívvel, köszönettel fogadtam, s azt hiszem, hogy ezt minden megajándékozott embertársam nevében is írhatom. Köszönet a képviselői keretnek erre a nemes célra való felhasználásáért, köszönet a kedves fiataloknak, akik a megajándékozottaknak a csomagokat széthordták ............. re, egy kedves testvérem egyik verséből kiragadott pár sorral írom: „Elfut az alkalom, elfut az életünk, ma még szolgálhatunk, ma még szerethetünk... Hiszen a ma, mindig sürgető hatalom, elfut a pillanat, drága az alkalom." életükre és munkájukra , Isten áldását kérve, kívánok egy biztosabb, gazdagabb, békés új évei. Szeretettel: Margit néni, egy idős nyugdíjas Kommentár Versek és választások Kállai János / ó volt hallani és látni a közelmúltban lezajlott, a középiskolásoknak meghirdetett, megyei vers- és prózamondó versenyen azt a kétségbe vonhatatlan tényt, hogy a pódiumra kivánko- zók, a magukat a költők-írók nyelvén „megmutatni” akarók száma a sok hétköznapi gond-baj ellenére sem csökkent. Sőt! Soha ilyen sereglést! Közel kétszázan álltak közönség elé a maguk vagy tanáraik által kiszemelt művel. Igen. A bemutatandó költemény vagy novella az előadó neméhez, korához, hangjához, egész habitusához illeszkedő, jó kiválasztása a sikert potenciálisan magában hordozza. A mostani, nyíregyházi, elődöntők egyikén erre a momentumra figyeltem leginkább. Szerencsére, e tekintetben is több, kedvező változás tanúja lehettem. A legszembeötlőbb módosulás talán a művek szerzőinek listájában ment végbe az utóbbi egy-két évben. Ha nem is „cserélődött ki” teljes egészében a névsor (ez egyébként értelmetlen és méltatlan lenne mondjuk Arany, Petőfi, Juhász Gyula vagy Radnóti esetében), több olyan szerző bukkant elő a „szavalat- lanság" homályából, akiket különböző okok miatt ez ideig nélkülöztünk a líra és próza előadóinak műhelyeiből. Hallhattunk verset Re- ményik Zsigmondtól, Kip- lingtől, Pilinszkytől — többet is — és Nagy Lászlótól, József Attilától, Rákos Sándortól sem az unásig ismerteket és agyonmondot- takat, melyeket valamiféle ideológiai elvárás parancsszavára szinte kötelezően kellett szerepeltetni a repertoárban. Úgy tűnt, ezen a versenyen mindenki azzal lépett fel, amihez köze volt, amit értett és érzett. Ennél többet pedig elvárni egy amatőr vetélkedőtől aligha szabad. Kelet-Magyarország 3 ' HÁTTÉR
