Kelet-Magyarország, 1992. december (52. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-28 / 304. szám
Mester Attila: MATYÓ KIRÁLY KORONÁJA 12 Kelet-\í agyarország i gyermekek ünnepe Pál, az alapítvány elnöke adott tájékoztatást a napokban. Elmondta: az akció 2,5 millió forintba került, ebből 1,5 milliót az alapítvány adott, a többit a szponzorok ajánlották fel. Nyíregyháza (KM — K. J.) Gyönyörű küllemű, kecsesen karcsú, szinte légies verseskönyv jelent meg a napokban. Mester Attila költő, újságíró leánya, Mester Agnes rendezte sajtó alá édesapja hátrahagyott verseit, köztük több olyan költeményt is, melyeket eddig — kötetben — még nem olvashattak az igényes és értékes líra barátai. A Matyó király koronája című könyvecske gyermekverseket tartalmaz, alig változtatva azon a kötetkom- pozíciós renden, amit a költő még életében megtervezett. A Matvn-riHllC m<arrio.l£»r»* 1983-ban, a Csigalagzi című antológiában, a Matyó király és a boltok című vers pedig Halász Jutka Születésnap című lemezén szerepel. Egy mondatba sűrítve a kötet „darabjainak” összetartó gondolatát, talán azt a kérdést fogalmazhatjuk meg: vajon mit érez meg a felnőtt egy kisgyermek álmaiból és félelmeiből. A csodálatos akvarellek- kel illusztrált könyv „díszeit” Bányai Barbara, a nyíregyházi művészeti szakközépisSzakmaszeretet műhely nélkül De ki viszi tovább a stafétabotot? KULTÚRA 1992. december 28., hétfő Titkárnők iskolapadban Szövegszerkesztés, nemzetközi levelezés Nyíregyháza (KM — Bodnár) — Divat az átképzés. A munkanélküliség fenyegető réme, a jobb érvényesülési lehetőség miatt mostanában újra sokan ülnek az iskolapadba, igaz egészen másfélébe és más célból, mint néhány évvel ezelőtt. A TIT az idén először szervezte meg a nemzetközi titkárnőképző tanfolyamot, amelyre 22-en jelentkeztek. A tanfolyam hetente kétszer 6 órás. A legfiatalabb talán Szabó Anikó, aki a Széchenyi szak- középiskola másodikos tanulója. ; — Úgy gondolom, ennek a tanfolyamnak az elvégzése után jobbak lesznek az esélyeim az elhelyezkedésre érettségi után. Nagyon sok érdekes dolgot tanulunk itt, nagyon teszik például a pszichológia. Lázár Annamária a gyógyszertári központ adminisztrátora, de már belekóstolgat a titkárnői feladatokba is. — Szeretnék majd titkárnő lenni, és itt sok hasznos dolgot elsajátíthatok. Felvilágosítanak például olyasmiről is, hogyan kell az emberekkel foglalkozni, hogyan kell a levelezéseket lebonyolítani, és nyelvet is tanulunk. Sáfár Pálné Nyírbátorból jár be tanulni. Élelmiszerüzletben dolgozik, de szeretne inkább titkárnő lenni. „Sosem tudja manapság az ember, mit hoz a jövő” — vélekedik. A tanfolyam abban különbözik a korábbi, hasonló titkárnőképző kurzusoktól, hogy „nemzetközi”. Gondolnak arra is, hogy sok olyan közös vállalkozás létrejön, amelynek külföldi részese van. Ezért tehát a nyelvtanulást igényesebben végezzük, mint korábban. A tanfolyamon, amelyet éppen ezért támogat a Primom Vállalkozásélénkítő Alapítvány is, el lehet sajátítani a modern szövegszerkesztői ismereteket, a nemzetközi levelezés technikáját, sőt arra is kiterjed a figyelem, hogy az amúgy is csinos hölgyek még divatosabbak, ápoltabbak és csinosabbak legyenek. Hogyan? Ezt a kurzus hallgatói a még ezután következő mozgáskultúra, etikett és kozmetikai foglakozásokon tudhatják majd meg. Színházi fesztivál Kolozsvár (MTI) — Márton László A nagyratörő című történelmi drámájának, a bi- centenárium alkalmából kiírt pályázat egyik nyertes darabjának ősbemutatójával véget ért az erdélyi magyar színjátszás 200. évfordulója alkalmából rendezett színházi fesztivál. Az előadás előtt osztották ki a drámapályázat díjait. Szintén első díjat kapott Tolnai Ottó „Könyökkanyar” című darabja. A másik ősbemutatóra a Kolozsvári Állami Magyar Opera vállalkozott, Demény Attila „Parafarm” című egyfelvonásos kamaraoperáját, az operapályázat nyertesét tűzte műsorára. A fesztiválon tomboló sikert aratott a budapesti Katona József Színház Revizor előadása. Hangverseny Kodály Zoltán emlékere Magas színvonalú énekkari kultúra megyénkben Nyíregyháza (KM — Babka József) — A karácsonyi hangversenyek sorából kiemelkedett a december 18-án, a római katolikus templomban rendezett koncert. Ezzel a programmal emlékezett városunk Kodály Zoltán születésének 110. évfordulójára. Az alkalomhoz illően Kodály énekkari művei szerepeltek az est műsorán. A fellépő énekkarok méltóan reprezentálták a városunkban folyó megalapozott, elmélyült énektanítást, és az arra épülő énekkari kultúra magas színvonalát. A koncert felépítése három részre tagozódott. Az est első részében a Kodály Zoltán Ál♦olónrto TpIzaIo Mími>n/Ynr Awi sa Hegedűs Istvánná vezényletével két csokrot adott elő a szerző kicsinyek részére írt műveiből. Tisztán csengő hangon, nemes egyszerűséggel szólaltak meg ezek a kis remekművek, bizonyítva a Ko- dály-módszerre épülő oktatás eredményességét. Az énekkar produkcióját jól egészítette ki Gyülvészi János alkalmazkodó, a kórussal együtt élő orgonakísérete. A kicsinyek után az általános iskola felső tagozatosaiból és a volt növendékekből álló, a Szabó Dénes által vezetett Pro Musica leánykar fellépésére került sor. Előadásukban Kodály nagyobb lélegzetű szeraz Ének Szent István királyhoz vagy a 150. genfi zsoltár — került bemutatásra. Az igen magas hangzási kultúrával, kiművelt technikával éneklő kórus, mely oly sokszor bizonyított itthon és külföldön, most is a tőle megszokott magas színvonalon produkált. A hangverseny befejező számaként Kodály egyik legnépszerűbb műve, a Budavári Te Deum hangzott el. A monumentális művet Fehér Ottó vezényletével az Anonymus Kamarakórus (karigazgató: F. Székely Ildikó), a Nyíregyházi Vegyeskar (karigazgató: Fehér Ottó), a Szabolcsi Szimfonikus Zenekar, valamint az Murár Györgyi, Gémes Katalin, Fülöp Attila és Kováts Ko- lozs adták elő. Dicséretére válik együtteseinknek az a színvonal, melyen ezt a nehéz művet tolmácsolták. A benne rejlő tetőpontok jó felépítése nagy hatást tett a nagyszámú hallgatóságra. Az est műsorát Tárcái Zoltán összekötő szövege ötvözte kerek egésszé. A hangverseny a Váci Mihály Városi Művelődési Köz-' pont szervező tevékenysége által, a város több intézményének, vállalatának, kft.-jének támogatásával jött létre. Jó érzés volt látni, hogy városunk társadalmi és egyházi életének vezetői jelenlétükkel megtiszt- I. . . ... _______4. Nyíregyháza (KM — Kállai János) — A SZÁÉV december 18-án kezdődő felszámolásának egyenes következményeként érkezett a vállalattól levél a nyíregyházi 110. Sz. Ipari Szakközép- iskola és Szakmunkásképző Intézetbe. Nem jó híreket tartalmazott. Nevezetesen azt, hogy 1993. január 1-jé- től beszüntetik a szakmunkástanulók képzését. Csíki Sándort, a 110-es gyakorlati oktatásának vezetőjét kérdeztük a nem kevés fejtörést okozó válsághelyzetről. □ Hány tanuló szakmai képzése vált kérdésessé a SZAEV krízisével? Mi lesz januárban? — Egyelőre valóban nem tudjuk, hogyan kezdünk majd január 4-én. A mi tanulóink közül 236 oktatásának jövője lett egyszeriben bizonytalan, de a 107-es intézet és a mátészalkai 138-as diákjait is veszély fenyegeti. Főleg az építő- és a vasipari szakmák tanulóiról van szó. □ Gondolom, nem ölbe tett kézzel várják a fejleményeket. Milyen megoldási lehetőségek körvonalazódtak eddig? — A nyíregyházi városi ön- kormányzat humán irodája már tud a problémánkról. Sürgősségi indítvánnyal a közgyűlés napirendjére kívánják felvetetni a gondjaink megoldásának kérdését. Az egyik alternatíva szerint az önkormányzat — elővásárlási jogokat élvezve — megszerezné a SZÁÉV központi tanműhelyét, amit a mi iskolánk üzemeltetne tovább. A 110-es mint építési vállalkozó tudná foglalkoztatni a tanulók többA szakoktató töprengő magányossága a SZAEV elnéptelenedett tanműhelyében ségét. A gyakorlati oktatásukat úgy szerveznénk meg, hogy annak keretében az ön- kormányzat kezelésében levő intézmények felújítását, karbantartását, bővítési munkálatait végeznék. □ Vagyis termelőmunkát? — Igen. Egyszerre zajlana a munkavégzés és szakmai gyakorlati oktatás. Ehhez igazítanánk a tantervi tematikánkat. Q Van más elképzelésük is? — JelentkSznének káefték, és szóba jött egy tanulói kft. létrehozása mint lehetőség. Mi inkább az önkormányzati variánsban gondolkodunk, mert ebből a város is profitálhatna. □ Hogyan fogadták a szülők a kedvezőtlen fordulatot? — Érthető módon komoly aggodalommal tekintenek gyermekeik jövőjére. Teljesen megnyugtató dolgokat most még nem lehet mondani, de az biztos: nem hagyjuk magukra a tanítványainkat. Hozzáteszem: az átállás nem lesz könnyű és zökkenőmentes. □ A kialakult helyzet kedvezőtlenül hathat a jövő tanévi beiskolázásra? — Sajnos, igen. Fennáll a veszélye annak, hogy a rendelkezésünkre álló keretszámokat esetleg nem tudjuk majd feltölteni. Mert az köztudott: ha nincs gyakorlati munkahely, nem tudjuk felvenni a tanulót. Az építőipari kivitelezések mélyponton vannak. Most olyan a világ, hogy nemigen kapkodnak az építőmesBalázs Attila felvétele téri kezek után. Ebből pedig az következik: ha nincs beruházás, építkezés, termelés, nem teremthető meg a gyakorlati képzés háttere sem. Ä káefték és az egyéni vál- lakozók sem a tanulóképzésért törik magukat. A jelenlegi szabályozók a kivitelezőknek nem kedveznek, nem éri meg nekik oktatótevékenységet folytatni. Inkább befizetik — és ez a jobbik eset! — a béralap másfél százalékát a szakmunkás- képzési alapba, de a tanulók oktatását nem vállalják. A képzésben a drasztikus „leszállás” ágára kerültünk. Ilyen nagy gondunk még nem volt sohasem. Ennek ellenére bizakodunk, hogy — ha nem is könnyűszerrel — megtaláljuk a megoldást. Válasz helyett Pilinszky János A minap valaki megkért, mondjam el egyik emlékezetes gyerekkori karácsonyi emlékemet. Zavarba jöttem. Hogy miért? Talán a „választék" bősége miatt? Nem, ez így pontatlan volna. Hátakkor? „Karácsonyiemlék” címén épp ezt szeretném megírni. Az történt ugyanis, hogy a föltett kérdések, részletek helyett, valami módon gyerekkorom egésze rohant meg. De a két ige, mit előbb használtam, máris rossz, hiszen ez a kép nélküli, képtelen túli emlékkép oly intim volt, hogy jelenléte leginkább az égbolt mozdulatlanságára hasonlított. De miért jutott eszembe gyermekkorom egésze? Azt hiszem, azért, mivel a gyerekkor, és épp egészében, épp lényege és egésze szerint: karácsonyi. És ugyanez természetesen fordítva is igaz. A karácsony hangulata, szertartása, szimbolikája, ezer népszokása — soroljam még? — szinte fölmutatja, ami szép és igaz a gyermeki érzékenység világában egyáltalán föllelhető. Ahogy a karácsony a megtestesülés csodájával együtt valamiképp az örök gyermeki legszebb megfogalmazása, éppúgy minden, még a legszomorúbb gyerekkor is, „karácsonnyal terhes.” Abban, amiben minden gyerekkor találkozik, ott, azon a „ponton” — úgy érzem, öröktől ott áll mindany- nyiunk karácsonyfája. Megváltásunk záloga egyetemes betlehemi csillagával. Ezért hozott hát zavarba a kérdés, s merült fel bennem válaszul egész gyermekkorom — némán és kimondhatatlanul. Budapest (MTI) — A Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Alapítvány karácsonyi gyermekünnepségeket szervezett az ország 12 gyermekotthonában és intézetében. Erről Rókusfalvy Matyó király koronája
