Kelet-Magyarország, 1992. december (52. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-28 / 304. szám

10 Kelet-Magyarország Ú jra jelentkezik Tolipróba című rovatunk. Ez azt jelenti, ismét összejött egy kis csapat, amely a Kelet-Magyarország szerkesztőségéhez kapcso­lódva ismerkedik az újságírással. A nyíregyházi tanár­képző főiskola népművelés tanszékének kérésére három hónapig hetente egy délután beszélgettünk azokkal a hallgatókkal, akik fő szakjaik mellett a tömegkommuni­kációt választották speciális témaként. Félévenként vált­va a film, az írott sajtó, a rádió, a televízió műhelymun­kájával foglalkoznak a tanszék munkatársa, Kiss Tibor vezetésével. Félévzárásra mindenki hozott írást, ezekből válogat­tunk erre az oldalra. Jó szívvel ajánljuk a T. Olvasó fi­gyelmébe. A stúdium résztvevői voltak: Csajkovszki Marianna, Halász-Szabó Gabriella, Pelyhe Anita, Varga Andrea, Jurás László, Erdei Ildikó, tardi Tünde, Pekó László, Szilágyi János, Kiss Ákos, Sajtos !st\’án. Én + Te = Mi! Kiss Ákos Szokatlan cím, s még szo­katlanabb az az előadás-soro­zat, amelyet a Grundtuig Egyesület szervezett általános és középiskolás fiatalok szá­mára. A Szexológiai Népfőis­kola, amely november 3-ától működik a Bessenyei György Tanárképző Főiskolán, egyér­telmű siker. Több mint száz tagja van a népfőiskolának, de egy-egy előadásra több érdek­lődő is ellátogat. Olyan neves előadók mű­ködtek már közre az előadás- sorozatban, mint dr. Lux Elvi­ra szexológus és dr. Vajda Mária néprajzkutató. Öröm­mel kell megemlíteni, hogy helyi pedagógusok és orvosok is vállaltak előadásokat a nép­főiskolái programban. A Grúndtuig Egyesületet, a jelenleg másodéves művelő­désszervező szakos hallgatók hozták létre azzal a céllal, hogy bekapcsolódjanak a ha­zai népfőiskolái mozgalomba. A hallgatók szeretnék, ha mi­nél több fiatalt sikerülne meg­nyerni ennek az ismeretter­jesztési formának. így szüle­tett meg a szexológiai népfőis­kola ötlete, hiszen a szerelem és a szex minden fiatal életé­ben fontos szerepet tölt be. Az előadássorozat a lehető legtágabb ismereteket adja eb­ben a témakörben. Ezért olyan előadásokat is beépítettek a népfőiskola programjába a főiskolások, amelyek a házas­élet és a családtervezés témá­jában adnak ismereteket. Mint azt dr. Lux Elvira el­mondta, csak üdvözölni tudja ezt a nagyszerű előadássoro­zatot. Az abortusztörvény megszigorításával minden­képpen szükség lesz a fiatalok teljes körű szexuális felvilágo­sítására. És amíg a tantervbe ez megnövelt mértékben nem kerül be, addig szükség van ilyen előadássorozatokra. A népfőiskolás fiatalok is kedvező véleménnyel vannak az előadásokról, hiszen az az egy óra (esetleg néhol több), amely az iskolában e témában nyújtana ismereteket, nem elég, s mondjuk ki: nem is le­het elég. Több középiskolás elmondta, mennyire érdekes számukra ez a program, hiszen iskolai keretek között biztosan nem hallottak volna a keleti és a természeti népek szerelmi szokásairól vagy a szexuali­tásról a népi kultúrában. Jó érzékkel választottak te­hát témát a főiskolás fiatalok, hiszen a siker egyértelműen őket igazolja. Remélhetőleg azok az általános és középis­kolás fiatalok, akik részt vesz­nek a programban, már a meg­szerzett ismeretek birtokában, felelősségteljesen alakítják ki párkapcsolataikat. Számukra egyértelmű lesz az előadás- sorozat címe: Én + Te = Mi! A fiatalok és a politika Sajtos István Nem. A mai fiatalok több­ségének nem kell a politika. Miért kellene? Legtöbbjük mindennapi gondjaival van elfoglalva — ha azokat vizs­gáljuk, akik már fel tudják fogni a politika jelentőségét. A fiatalok döntő hányadát a munkanélküliség, a megél­hetés, a családfenntartás kér­dései izgatják inkább. S az a tendencia, hogy az ifjúság egyre inkább elfordul a poli­tikától, az annak is köszön­hető, hogy nem látják értelmét véleményük hangoztatásának. Mert csak azt látják, hogy a demokratikusan megválasztott parlamentben hat párt mocs­kolja folyamatosan egymást, s az ő munkanélküli-segélyük, az ő ösztöndíjuk egyre keve­sebbet ér. A fentiekben a fiatalok többségéről beszéltem. Persze van egy vékony réteg, amely aktívan foglalkozik politiká­val, de ezek általában valame­lyik párt vagy párthoz közel álló ifjúsági szervezet szárnyai alatt tevékenykednek. Ilyen az MDF-es Ifjúsági Fórum, az MSZP-hez közelálló Baloldali Ifjúsági Társulás, és persze maga a Fidesz, amely talán a legtöbbet harcol az ifjabb kor­osztály érdekeiért, ha iga­zán kézzelfogható eredménye nincs is. Végül a bőrfejűekről. Hiva­talosan bejegyzett pártjuk még nincs, hivatalosan nincs olyan erős politikai szervezet, amely támogatná őket. Mégis növek­szik a létszámuk, mégis min­denki — sajtó, tv, rádió — velük foglalkozik. Mi lenne, ha nemcsak a neonácik véle­ményét ismernénk meg, ha­nem a többi — nem feltétlenül politikai — ifjúsági szervezet elgondolásait is arról, hogy mit kellene másképpen csinál­ni ahhoz, hogy kicsit jobban érezzük magunkat ebben az országban. A feltett kérdésre (kérésre) mi, egyszerű halandók hiába válaszolnánk. A tényleges és konkrét lépéseket azoknak kell (kellene) meghozniuk, akik közel állnak (ülnek) a tűzhöz. s-r* rr £ 1 ^Oi£t}r0baß=~u II ...-....................................................................................................................................................................... HAZAI HOL-MI 1992. december 28, hétfő Tizenkét vagy harminc állam Európában Fiatalok vitafóruma Liegeben Pelyhe Anita Európai Diákkonferenci­án vett részt november 16-21. között a Bessenyei György Tanárképző Főisko­la Diákönkormányzatának öt tagja. Az ott összegyűjtött tapasztalatokról kérdeztem Tőszegi Zoltánt, az önkor­mányzat célprémium-elosz­tó munkacsoportjának a ve­zetőjét. □ Az Európai Diákkonfe­rencia (vagy Nemzetközi Di­ákkonferencia) működéséről eddig még nem sokat hallot­tunk. Milyen célból jött létre ez a találkozó? Fiatal fogadalom — Első alkalommal 1990- ben szervezte meg a belgiumi Hegei egyetem. Az akkor je­lenlévő fiatalok fogadalmat tettek, hogy egy békés, közös Európa jövőjéért fognak mun­kálkodni, tevékenykedni. Az idén ugyanitt került megrendezésre. A megnyitón ismertették az előző találkozó eredményét, értékelték az az­óta történt eseményeket, és vitafórumokat szerveztek kü­lönböző témában: Környezet­védelem, Európai demokrá­ciák, Európa keresésében, Eu­rópa: 12 vagy 30 állam. A küldöttek elmondták vélemé­nyüket, majd a kialakult állás­pontokat összegezték. □ Milyen vitákba kapcso­lódtatok be? — Az utóbbit választottuk, mert úgy gondoltuk, hogy ez a kérdés az, ami országunkat a legaktuálisabban érinti, s min­ket is főképpen érdekel. Az Európa: 12 vagy 30 állam kér­déskör azt tartalmazta, hogy a Közös Piachoz hogyan csat­lakozhatnak a kelet-európai országok, miért jó ez nekünk, miért jó a Közös Piacnak. □ Ebben a csoportban mi­lyen országok képviselték .ma­gukat? — Elég sokan voltunk: an­golok, franciák, baszkok, bel­gák, németek, olaszok, své­dek, finnek, lengyelek, szlová­kok, románok és mi magya­rok. □ Hogyan értékeled az ott elhangzottakat? / Érvek, ellenérvek — A beszélgetésbe vala­mennyi küldött bekapcsoló­dott, elmondták álláspontjai­kat, érveket, ellenérveket üt­köztettek. Különösen jó kap­csolatot alakítottunk ki a len­gyel, cseh, szlovák fiatalokkal. Ezen országok földrajzi adott­ságai, társadalmi, politikai és gazdasági lehetőségei igazán alkalmasak a szorosabb kap­csolatfenntartásra. Élesebb szóváltásunk a román küldött­séggel volt abban a kérdésben, hogy legyenek-e Romániában magyar egyetemek, szüksé- ges-e működésük. Q Milyen várható hatása lesz annak, hogy több napon keresztül adott témában vitat­koztatok kialakítva egy közös álláspontot? — A konferencia az infor­mációk szerzésére volt jó: hogyan lehetséges egy integ­rálódó Európa kialakítása a felsőoktatás segítségével. Aki részt vett, az a későbbiek­ben ismereteit hasznosíthatja. A beszélgetések összegzését írásban nyilvánosságra hoz­zák, mely tájékoztató jelleggel tükrözi több mint 2000 fiatal véleményét. Ennek figyelem­be vétele azért is fontos, mert a főiskolákról, egyetemekről ki­kerülő diákság lesz a központi rétege a jövő Európájának. □ Milyen programok voltak még? — Mivel a programok álta­lában délelőttönként voltak, délutánra a humán-reál érdek­lődésnek megfelelő ismeret- szerzést, városnézést, labora­tóriumlátogatást, kirándulást szerveztek, melynek elsődle­ges célja az egyetem és a város megismerése. □ Milyen kapcsolatok jöttek létre? Tervek a jövőre — Csak személyes jellegű­ek. Megismerkedtünk olyan olasz egyetemistával, aki fel­ajánlotta azt a lehetőséget, hogy a már évek óta működő E-MAIL Posta-rendszerbe fő­iskolánkat bekapcsolja. Ez a számítógépes hálózat a világ egyetemeit, főiskoláit köti össze információs szolgáltatá­sával. Rengeteg lehetőségről értesültünk még, melyek Nyu- gat-Európában már közis­mertek. Ilyen például az Eras- mus-program, melynek kere­tében országhatárok nélkül utazhatnak és tanulhatnak a diákok. □ Kik, milyen szervezetek támogatták a konferencia lét­rejöttét? — Az egyetem, különböző közintézmények, és magán- személyek is. □ Az újabb találkozásra mi­kor kerül sor? — Tavasszal, a hollandiai Eindhovenben. Mindenkép­pen előnyös lenne, ha itt már alsóbb évesek képviselnék fő­iskolánkat, hogy a megkezdett folyamatban ne legyen sza­kadás. Meddig úszkálhatunk? Tardi Tünde Támad a rozsda a TK-n, s valószínű, ő nyeri a csatát az úszásoktatás ellen. Erről kér­deztük Gyula Sándort, a test­nevelés tanszék főiskolai ad­junktusát. — Igaz-e, hogy az uszodát befogják zárni? — Sajnos igaz, mert a tető- szerkezet egy nagyobb vihar esetén összedőlhet. Ugyanis korábban a legolcsóbb vas­szerkezettel építették. Nem gondoltak arra, hogy a sósav­gőz kimarja a vasat, s elrozs­dásodik. A szakértő vélemé­nye szerint az uszoda március 31-éig üzemelhet. — Nem jelent-e problémát az oktatásban? — Természetesen, problé­mát jelent. Tárgyalások foly­nak, hogy május 15-éig kapja­nak haladékot a nyitva tartás­ra, a vizsgaidőszak megkezdé­séig. — Ha bezár az uszoda, hogyan oldják meg az oktatást a továbbiakban? — Minisztériumi vagy önkormányzati támogatást ígértek, de a tárgyalások még folyamatban vannak. — Hogyan oldják meg a hallgatók úszásoktatását a kö­vetkező tanévben? — Két lehetőségünk van: a Malom utcai vagy a sóstói uszodába járnak addig a hall­gatók. De erről még semmi biztosat nem tudunk. Az ön- kormányzattal »tárgyalásokat folytatunk arról, hogy támo­gatásukkal újraépítjük az uszodát, s ennek ellenében a nyíregyházi úszók edzési lehe­tőségét biztosítjuk. —Mi a véleménye az üggyel kapcsolatban?! — Komoly veszélybe került az úszás oktatása, nehéz lesz megoldani. Órarendi gondok is felmerülnek. Talán, ha a ké­szítők, s a főiskola előrelá­tóbb, akkor nincs ez a problé­ma. Tudhatták volna, hogy nem a legolcsóbb a legjobb. Egy ilyen épület nem egy-két évre szól. De az is lehet, hogy csak ennyi pénze volt a főisko­lának. Más szemlélet Jurás László Korunk egyre sürgetőbb problémája a környezet pusz­tulása. Sajnos, az emberek nagy része teljesen közömbös a környezetünket érintő prob­lémák iránt, azt hiszik, hogy őket nem érheti semmi baj. Szerencsére már vannak kezdeményezések arra, hogy ez a helyzet a jövőben megvál­tozzék. Ebben az évben in­dult először környezetvédelem szak a tanárképző főiskolán. Akik ezt a szakot elvégzik, majd hivatalosan is tehetnek valamit a környezet védelmé­ben. A legfontosabb feladat je­lenleg az emberek szemlélet- módjának környezetbaráttá té­tele. Ezután következhet majd a tényleges cselekvés. Tárca mi i m inyitotta az indexet és beírta az egyest... Úris­ten! Hol vagyok? De jó, hi­szen csak álmodtam az egé­szet. Milyen nap van ma? Ma vizsgázom!!! Hány óra? Már hat, ideje felkelnem. Megkezdődik a szertartá­sos készülődés, ha valamit el­vétek, nem lesz szerencsém. Előveszem ruháimat, „dísz­magyarba vágom magam”. Még át kellene lapozgatni, de nem, már nem szabad bele­néznem. Különben sincs rá időm. Lassan telnek a percek. Csak ülök, hol az órámra, hol a jegyzetekre nézek a hatodik cigarettám füstkarikáin ke­resztül. Hét óra, ideje indulnom. Igaz, hogy csak nyolctól vizs­gázunk, és tíz perc alatt oda­érek. Nem baj. Óvatosan lépkedek lefelé a lépcsőn. Rágondolni is rossz, mi lenne, ha leesnék és eltör­ném a lábam. Végigrohanok az utcán, át a piroson. Most nem érek rá megvárni, míg zöld lesz. Órámra pillantok, hét óra 10 és már beértem. Ott toporgok az ajtó előtt. Se­hol senki. Lehet, hogy nem is ma vizsgázom? Talán jó len­ne rágyújtani egy cigarettá­ra. Közben reggeli torna gya­nánt körbe-körbe járkálok a folyosón, de miután elszédül­tem, változtatok a formáción; kipp-kopp egy ötméteres sza­kaszon oda-vissza. Nyolc óra lesz tíz perc múl­va, végre megérkeznek a töb­biek is; — Én azt hallottam az el­sőket kivágja. — Én meg azt hallottam, hogy az utolsókat szokta ki­rúgni. Erre egy harmadik „ked­ves" csoporttársam is meg■> szólal.' — Én úgy tudom, minden második embert utóvizsgára küld. Éljen! De jó, hogy bátorít­juk egymást. Ezek után ki lesz az első három? Bátraké a szerencse! Mivel nincs ön­ként jelentkező, kijelöléses alapon, három mártír a tettek mezejére lép. Beosztottuk, ki mikor következik, és most vá­runk. Már fél óra is eltelt, de még senki sem jött ki, ...négy, három, kettő, egy, vége! Most én lépek a vérpadra. Kinyílik az ajtó. Azt hiszem, valaki kinyitotta. Magától visznek a lábaim. Vagy valaki hátulról segített? Nem tudom. A tételeket bűvölöm. — El ne felejtsd! Bal kézzel, közép­ről — biztatom magam. M egvan! Ez az, ezt az egyet tutira tudom. Széles vigyor ül ki az arcom­ra. Helyemre baktatok, és nagy lendülettel írni kezdek. Még be sem fejeztem és ..Jöj­jön már! Hangzik a felszólí - tás. És MOST enyém a po­rond. Egy mély lélegzet, és... A! Nem is volt olyan szörnyű ez a vizsga! Erdei Ildikó Rémálom! Vizsgázom!

Next

/
Oldalképek
Tartalom