Kelet-Magyarország, 1992. december (52. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-28 / 304. szám
1992. december 28., hétfő VEGYES Kelet-Magyarország 7 fi KM közbiztonsági rovata ŐRSZEM Sokkoló hatású megelőzés A balesetek egy jelentős része elkerülhető lenne Nyíregyháza (KM - Cselé- nyi) — Alakuló ülést tartott a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Balesetmegelőzési Bizottság a napokban Nyíregyházán. A szervezet a közúti közlekedési biztonságáért felelős szakemberek fóruma. Feladata a balesetmegelőzési célkitűzések és alapvető teendők meghatározása, a tevékenység összehangolása, értékelése, továbbá az aktívahálózat működtetése. Mindennek széles körű társadalmi alapokra támaszkodva tesz eleget. Az értekezleten dr. Hajzer László, a megyei rendőr-főkapitányság vezetője többek között elmondta: a bizottságra számos teendő vár, annál inkább, mivel sajnos Szabolcs-Szatmár-Bereg közútjain évente mintegy 100-an halnak, és több százan sérülnek meg súlyosan. A balesetmegelőzést azért is széles társadalmi alapokra kell helyezni, mert az eredményes munkához a pénzügyi fedezet egyre nehezebben teremthető meg. S hogy a közutakon milyen állapotok uralkodnak, az nem csak rendőrségi kérdés. E téren lényegében mindenki egy hajóban evez. Tamás Lajos, az MRFK közbiztonsági igazgatója többek között arról szólt, hogy a balesetek száma rohamosan nőtt, s hazánkban a közlekedési helyzet már-már tragikus. A járműállomány hatalmasra duzzadt, s arra összességében nem a korszerűség jellemző. A külföldről hazánkba érkező Ez borzasztó! autók nagy része nem felel meg a műszaki követelményeknek. Az adatok szerint a balesetek túlnyomó többsége emberi hiba miatt következik be, emelkedett a szabályokat durván megszegők száma. Rengeteg az ittas járművezető. Szomorú, hogy ez utóbbiban megyénk élenjáró. A rendőrség a társszervekkel összehangolt munkát igyekszik végezni, fáradozik a helyes közlekedési magatartás kialakításán, az információs, az ellenőrző, valamint az oktató-nevelő munka javítására törekszik. Nagy szerep hárul az aktívahálózatra is a megelőzésben. Dr. Szabó Sándor, az MRFK közlekedési osztályának vezetője arról szólt, hogy az utak állapota rossz, s a hazai gépjárműpark Európa autótemetőjévé kezd válni. Rengeteg a nem megfelelő gyakorlattal rendelkező járművezető, s javítani kell a képzést is. A közlekedők agresszivitása számos gond forrása. A tapasztalatok szerint nem kevesen túlértékelik nyugati autójuk képességeit, hiszen egy 15-20 éves BMW-nek nem biztos, hogy egy keleti autóénál jobbak a menettulajdonságai. A balesetek túlnyomó többsége a szabályok maradéktalan megtartásával, és nagyobb fegyelemmel elkerülhető lenne, ezért a kellő figyeElek Emil felvétele lemfelkeltéshez sokkoló propagandára van szükség. A megyei balesetmegelőzési bizottság elnöke Tamás Lajos, az MRFK közbiztonsági igazgatója, ügyvezető elnöke dr. Szabó Sándor, az MRFK közlekedési osztályának vezetője, titkára Fülöp János nyugalmazott rendőr alezredes. A sajtó- és propagandacsoportot Marik Sándor, a Kelet- Magyarország főszerkesztőhelyettese, a gyermek- és ifjúsági szakértő csoportot dr. Kuknyó János, a megyei pedagógiai intézet igazgatója, míg a versenyek és rendezvények szakértői csoportját Ignácz László, a Volán Vállalat igazgatója vezeti. ' Drogfogás Tanácsok autósoknak Párizs (MTI) — Kevesebb heroint, ám több kokaint sikerült az év első tíz hónapjában elkobozniuk a francia rendőröknek a kábítószerkereskedőktől. Október végéig csaknem 1,4 tonnányi kokaint kaptak el a forgalomba hozatal előtt a nyomozók, ez csaknem kétszerese az elmúlt év hasonló időszakában elkobzott mennyiségnek, heroinból viszont „csak” 267 kiló akadt fenn a szűrőn. Mivel becslések szerint a forgalomba kerülő kábítószer mennyisége sokszorosa annak, ami a rendőrök kezére jut, Franciaország ma a drogok egyik legnagyobb piacának számít. A rendőrség elsősorban a kábítószer-kereskedők felkutatására összpontosít. Tíz hónap alatt mintegy 4700 személy ellen indult ezért eljárás, közöttük éppúgy vannak „nagykereskedők”, mint „futárok” és egyszerű „alkalmi árusok”, akik az utcasarkon hozzák forgalomba portékájukat több-kevesebb rendszerességgel. A francia belügyminisztérium által létrehozott különbizottság elsősorban a drogkereskedelem szétzúzásában látja a megoldást és sürgeti, hogy szigorítsák tovább a büntetéseket a drogárusok, ezen belül éppen az utcai árusok ellen. Elutasítja azokat az elképzeléseket, amelyek szerint a „puha” drogok árusítását legalizálni lehetne, illetve ki kellene vonni a büntetendő cselekmények közül. Nyíregyháza (KM - CS. GY.) — Egyre több embernek van autója, s bizony sokan izgulnak, hogy ott találják-e, ahol leálltak vele. Tudjuk, nem könnyű a járműveket megvédeni, de bizonyosan van néhány olyan dolog, amit, ha a tulajdonosok igyekeznek megtartani, valamelyest megnehezíthetik a bűnözők életét, sőt, talán a gépkocsik eltulajdonítását is megelőzhetik. Mit tanácsol? — kérdeztük Magúra György nyugalmazott alezredestől, a megyei rendőr-főkapitányság bűnmegelőzési alosztályának munkatársától. — Lehetőleg a tulajdonos úgy parkoljon autójával, hogy arra rálásson — hangzott a válasz. — Ha tehetik, éjszakára ne álljanak le kivilágításán, elhagyott területen. Ha lehet, valamilyen módon ellenőrzött helyen parkoljanak. Járó motorral egy pillanatra se hagyják magára a kocsit. Kiszálláskor az indító kulcsot vegyék magukhoz. A gépkocsi nem használt ülései felőli ajtókat is tartsák zárva. Ha ezt teszik, a forgalmi okokból történő megálláskor nem tud az autóba ugrani senki. Az éjszakai közlekedés során az ablakokat legfeljebb résnyire tekerjék le, így megakadályozható, hogy menet közben, vagy megálláskor valaki benyúljon a kocsiba, vagy oda bármit bedobjon. Idegenek integetésére — a segítségnyújtás esetét kivéve — ne álljanak meg. A kocsit csak akkor hagyják el, ha meggyőződtek arról, hogy minden olyat tárgyat kivettek belőle, ami valaki figyelmét felkelheti, tehát ne felejtsenek benne semmilyen értéket. Sose hagyjanak a kocsiban tartalékkulcsot, autóokmányokat, mert ezzel a bűnözőt segítik. Ha valaki kénytelen a kocsiját hosszabb ideig őrizetlenül hagyni, akkor biztonsági okokból vegye le és vigye magával a gyújtáselosztó forgó részét. A gépkocsi megóvásának további lehetősége: vészjelző berendezés beépítése. Mielőtt a járműből kiszállnak, a kormányzárat és az ajtókat, ablakokat zárják be, vegyék le az antennát, nehogy letörjék, s ha az autós rádió kivehető típusú, vegyék ki, mert a gépkocsikat gyakran annak megszerzése céljából törik fel. Az autótól való távozás előtt még egyszer célszerű ellenőrizni, hogy biztonságosan be vannak-e zárva az ajtók, ablakok, a napfénytető, a csomag-, valamint a motorháztér. Hosz- szabb időre ne tegyünk értékes tárgyat a csomagtartóba sem. A bűnüldözés hatékony módszere Washington (MTI - KM) — A túltengő prostitúció, $ a velejáró bűnözés gyötörte amerikai városokban hatásos új módszert próbálnak ki: a kéjhölgyekkel tetten ért férfiak autóját elkobozzák. A módszert az Oregon állambeli Portland próbálta ki először, ahol elriasztásul már régebben elkobozzák az ittas vezetők autóját. Miután később az utcai prostituáltakat felszedő „kuncsaftoktól” hatszáznál több kocsit vettek el, ez az üzletág, s vele a bűnözés is alábbhagyott. A connecticuti Hartford volt a következő, ahol egyes negyedekben a polgárok már hazamenni is féltek, mert az utcák tele voltak alvilági figurákkal, s a távolabbi városokból érkező, nők után vadászó férfiak a környék békés háziasszonyait is háborgatták. Miután az utcai prostitúció tilos, a rendőrség itt is élt a törvénynyel, amely szerint el lehet kobozni azt az eszközt, amellyel a bűncselekményt elkövetik: adott esetben az autót, lévén, hogy a gyors randevúk az ügyfelek autójában bonyolódnak le. A sikeres módszert bevezették már többek között Chicagóban, Detroitban és Philadelphiában is. Kegyelmet kapnak és megtarthatják kocsijukat az először vétkezők: nekik azonban írásban kell kötelezniük magukat, hogy a jövőben nem próbálkoznak az utcán prostituáltakkal — különben végképp ugrik az autó. Óh a határ, óh a várakozás Kesergő kamionosok epizódjai Kováts Dénes Záhony-Csap (KM) — Kétségbeesett jajkiáltásként érkezett a jelzés karácsony előtt: áldatlan állapotok uralkodnak a záhonyi határátkelőnél, napokat vesz igénybe egy-egy kamion átkelése, miközben embertelen körülmények között várakoznak. Egy fél éjszakára blokádot is szerveztek, nemcsak az itteni, de az országos helyzet miatti tiltakozásul. A sofőröknek úgy tűnik, mintha senki sem akarna felfigyelni a határátkelés problémáira. Akkor a záhonyi vámparancsnok arról tájékoztatott: nem rajtuk múlik a gyorsabb áthaladás, ők dolgoznak rendesen, az átkelő áteresztő képességével van gond, más okokat nem tudott (akart?) mondani. Tárgyalgatnak az ukrán kollégákkal — tette hozzá — de kevés eredménynyel. Mert a magyarok két nap alatt „ki tudnák pucolni” a kamionsort. Talán, ha létrejön a megállapodás a vasúttal, s te- hervonatokon át lehet majd juttatni a teherautókat, javul a helyzet. Indulatok Az aranyvasárnap körüli napokban azonban óriási volt a gépkocsivezetők felháborodása. Záhonynál öt kilométeres sorban álltak a kamionok, a túlolda|on a hírek szerint 12- 18 kilométer hosszan. Ha ezt a távolságot utazva teszi meg az ember, hamar leküzdi, de amikor napokig tart ugyanez, akkor nem véletlen haragja. S ha még hozzávesszük, hogy mosakodásra, szükségük elvégzésére nincs megfelelő lehetőség, akkor még inkább érthető az indulat. Ki szeret koszosán, izzadtan lenni, a nagy hidegben az árokparton dolgát végezni hosszabb időn keresztül?... Andrásék már törzsvendégek erre, hónapok óta sokadszor teszik meg a Budapest- -Moszkva útvonalat. Három hete három napot vett igénybe az átjutás, ottjártamkor „alig” másfél napos várakozás után még 4 kilométerre voltak a határtól, előttük rengeteg kolléga. Több időt töltenek várakozással, mint amennyi alatt eljutnak Moszkvába. Pedig messze van... Szerintük a magyar oldalon sem megfelelően végzik munkájukat a vámosok, — akikre egyébként sokat panaszkodtak a kamionosok. Ha valami gond van, akkor megtöltik a fogadórészt kamionnal, de a munkát csak tes- sék-lássék végzik. És sorolták a példákat, amikor órák, sőt, fél napok alatt alig, vagy egyáltalán nem ment tovább kamion! Pedig a múltkor az ukrán részen fél óra alatt végeztek. — Év vége van — panaszolták a körénk gyűlt társak —, s bár ilyenkor nagyobb a forgalom, több kocsi jön a hajrá miatt, meg kellene tudni oldani a gyorsabb átjutást. Hisz volt, hogy egy műszak alatt néhányan jutottak csak ki. És szólni sem nagyon lehet, mert akkor kitolnak velük... Jó-jó, várni mindenütt kell, (néhány óra tán már meg sem kottyanna) de ilyen sokat?... Pedig a vámosnak is érdeke kellene legyen az áru mielőbbi kijuttatása, ő is a nemzetgazdaság javaiból részesül. S ez nem azt jelenti: hunyjon szemet a hiányosságok fölött, nézze el, ha valaki sumákol, de tempósan tegye a dolgát! Hiszen a várakozás jelentős anyagi veszteség a fuvarozónak, újabb üzlet úszhat el azon, ha nem időben bonyolítja le a fuvarokat. És „aki saját kocsival jár” az a hiteleket is törleszti, ehhez pedig keresni, menni kell. Lopakodók A kocsisor eleje felé haladva, egy-két helyen megállva szinte pillanatok alatt gyűlt a tömeg körém. Panaszszó panaszszó hátán, mérgelődő, elégedetlen emberek, kialvatlan, fáradt szemekkel. Mert gond a WC, a tisztálkodási lehetőség hiánya, a lassú haladás, a settenkedő, előrelopakodó kollégák szemtelensége (mert ilyen is akad), és bizony már csípős hideg van, fűtéskor nagyon fogy az üzemanyag... S hol van még az út, sőt, a visszaút vége?! Igaz, ezt vállalták, ez a munkájuk, hivatásuk, de szükség van erre a szakmára is. Inkább segíteni kéne őket az áthaladásban, mint feltartani, tétlenségre kárhoztatni — sorolták szinte egyszuszra, néha egymás szavába vágva, kiegészítve az elhangzottakat. Hisz ugyan miért ne lenne ideges az, aki például 21 óra alatt másfél kilométert jut előre?! Hajnal fél háromtól, amikor érkezett, reggel fél kilencig nem mozdult a sor... Felháborítónak tartották a történtekről megjelent rádió- és televízió-híradások egy részét, melyek teljesen félretájé- koztatóak, a ténylegesen több napos átkelési idő helyett mindössze hat órás várakozásról szóltak, és így tovább... Kirabolták A túloldalon, az ukrán területen talán még rosszabb volt a helyzet. A CB-rádión sikerült kapcsolatba lépnünk az ott várakozókkal, a hírek szerint 12-18 kilométeres sorban álltak. Enni szinte nem volt mit, volt, aki háromhetes hazait evett, vizet inni nem nagyon mertek, mert minden, amit kínálnak ott, gyanús küllemű, féltek a fertőzésveszélytől. Akad olyan sofőr, aki injekciós tűt és fecskendőt hord magával, baj esetére. Arról nem beszélve, hogy már több társukat kirabolták, volt, aki egy szál gatyában vezette vissza a kamiont, értékei, ruhái odavesztek. Előtte ráadásul kapott a szeme közé a gázspréből... Gyakran előfordul, hogy keresztbe áll előttük egy teherautó, vagy mezőgazdasági vontató, aztán jaj az értékeknek! Volt, hogy géppisztollyal lőttek bele a kamionba, elret- tentésül.Tenni kellene végre valamit, hiszen tűrhetetlen állapotok uralkodnak a határ mindkét oldalán. A kamionosok részben a vámosokat szidják, bár az is tény, nem megfelelő az átkelő áteresztő képessége sem. De akarattal, odafigyeléssel — s ebben az országos parancsnokságnak is nagy szerepe van — lehetne javítani a helyzeten!
