Kelet-Magyarország, 1992. december (52. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-23 / 302. szám

1992. december 23,, szerda HÁTTÉR Forinthozó versenyképesség Újabb befektetők kopogtatnak az Agrobanknál Lengyel Józsefné A SZERZŐ FELVÉTELE Mátészalka (KM - MCS) — Nemrég pozitív ered­ménnyel fejeződött be az Ag­robank Rt.-nél a jegybanki revizori vizsgálat, amelynek megállapítása szerint a pénzintézet likviditása ki­egyensúlyozott. Ráadásul a hírek szerint a bizalom nem csökkent a bank iránt, hi­szen újabb befektetők jelent­keztek, akik plusztőkével kí­vánnak részvényesek lenni. Ezek után kérdeztük Len­gyel Józsefnét, az Agrobank Rt. mátészalkai fiókjának igazgatóját az idei évről. • A bank vezérigazgatója úgy nyilatkozott, hogy egy- egy távoli településen nem az számít, hogy mit mesél az adott bankról a fővárosi pletyka, hanem az, hogy mennyire bíznak a bankfiók vezetőjében. Ön mennyire érezte mindezt? — A kapcsolatépítés és a számok azt jelzik, hogy el­nyertük partnereink bizalmát. Idén az összbanki műveleteink megduplázódtak. Ebben a di­namikus fejlődésben sokat számított az, hogy az állami gazdaság épületéből átköltöz­tünk a belvárosba egy repre­zentatív irodaházba. Úgy ér­zem, nemcsak a külsőségek­ben, hanem a banki műveletek terén is versenyképesek va­gyunk bármelyik fiókkal. Eb­ben az évben jelentősen bővült az ügyfélkörünk is. • A nevük alapján kizáró­lag az agrárszféra bankügy­leteit intézhetik. Valóban így van? — Ez egy kicsit megtévesz­tő. Kezdetben részvényeseink nagy része az agrárszférát kép­viselte, emiatt kaptuk nevün­ket. A jelen sziszté­ma alapján ál­talános kereskedel­mi bankként funk­cionálunk, partne­reink között ugyan­úgy vannak ipari és mezőgazdasági üze­mek. Ha a nagy­ságrendeket veszem figyelembe, akkor forgalmunk jelentős részét a már privati­zált cégek adják, en­nél kevesebbet a kis- és középvállal­kozók. • A legtöbb bank arra panasz­kodik, hogy for­rását nehezen tud­ja kihelyezni ami­att, hogy nincs yai inn ciknek megfelelő fe­dezet. Hasonló gonddal küszködik-e az Önök fiókja? — A hitelkihelyezés nem okozott problémát nálunk. Másfélszeres fedezetet ké­rünk, partnereink ezt elfogad­ták és megadták. Jelenleg a hi­telezett cégek és magánvállal­kozók mintegy egyharmadá- val van gondunk, ők akik je­lentős késéssel, csúszással vagy esetleg egyáltalán nem tudnak fizetni. A többiek pon­tosak. A csődtörvény nálunk úgy érezteti hatását, hogy a hi­telek visszaérkezése időben hosszabb mint korábban. Két­százmilliós nagyságrendben bonyolítottunk le világbanki forrásból hitelezést, amelyet úgy érzem, banki körökben nem szívesen vállalnak fel. Szigorúak a pályázati feltéte­lek, csak többszörös szűrő után kapja meg az igénylő a keretösszeget. Ezt sem kapja kézhez, hanem előbb meg­finanszírozza a vásárlást és a számla alapján kapja vissza pénzét. • A múlt évben csak pél­daként hozta fel, hogy szinte mindennap telefonon több tíz-, sokszor százmilliót is felajánlottak cégek, azt ku­tatva, melyik bank ad több kamatot érte. Akkor még vi­szonylagos forráshiánnyal küszködött fiókjuk. Jelenleg is? — A források terén már je­lentős a kínálat, nem kell lici­tálni egy-egy nagyobb összeg­ért. Napjainkban 22 százalék­ért lehet betéthez jutni. Emiatt a felajánlások elapadtak. A be­tétkamatok csökkenésével együtt járt a hitelkamatok le­szállításával, bankunknál je­lenleg sókkal kedvezőbb felté­telekkel lehet hitelhez jutni, mint tavaly. Karácsonyra ezervonalas crossbar telefonközpontot adnak át Balkányban. A 24,5 millió forintot érd központot vonalaiból és ennek megfelelően költségeiből is Balkány, Szakoly, Bököny, Geszteréd, érpatak települések részesülnek Balázs Attila felvétele Távoktatás a régióban Nyíregyháza (KM) — A fejlett nyugati országokban több évtizedes múltra tekint vissza az igen eredményesen működő távoktatási rendszer. Magyarország ebbe későn kapcsolódott be, bár felsőokta­tásunk a külföldi hatások iránt általában fogékony. A távok­tatás igen nagy szerepet vállal­hat Magyarországon is — kü­lönös tekintettel az elmaradot­tabb régiókra. A tavaly létre­hozott Nemzeti Távoktatási Tanács az ország hat egyetemi városában, — Gödöllőn, Szol­nokon, Pécsett, Győrben és Veszprémben, hozzánk legkö­zelebb Debrecenben — regi­onális távoktatási központokat hozott létre. Ezek az adott ré­gióban segítik az igények és lehetőségek feltárását. _________Tárca _ A zúzmarás, decemberi reggel semmi jót nem ígért. Köd szitált, és hol gyen­gébben, hol nekidurálva ma­gát fújt a megállapíthatatlan irányú szél. Összébbhúzták magukat a munkába igyekvők a járdaszigeten. Elővánszor- gott a busz, legalább annyira kedvetlenül bearaszolva az utolsó métereket, mint ami­lyen tompult közönnyel bá­mult maga elé minden vára­kozó. Bent, a kocsi gyomrában párásabb és szagosabb volt a levegő, egymáshoz szorultak táskák, szatyrok, lábak, há­tak, karok. Az ismeretlen-is- merősség tartalmatlan moz­dulatai követték a kanyarok minden rándulását. A kislány ott ült az első „pároson”, ahol mindig szo­kott. Kötött sapkáját a szemé­be húzva, egyik kezében egy szelet csokoládét szoronga­tott, a másikkal egyensúlyozta a hegedűtokot. Táskája a há­tán, mint egy Mikulás-put­tony. Az útitársa — barátnő­je?, ismerőse?, rokonféléje? — a második megállóban szo­kott felszállni, nekifogja a he­lyet maga mellett minden reg­gel, hogy a közös megérkezé­sig csacsoghassanak, sugdo­shassanak, mesélhessék egymásnak aprócska létük örömeit, gondjait. Már túlfutott a csuklós a másodikon, amikor feltűnt, hogy a nyolc-tízéves fruska csak néz maga elé, nem csinál semmit. Az ülés szabadon ma­radt mellette, üresen, mint a vádló-figyelmeztető magunk­ra hagyatottság csupasz terei. Hová Tett a barátnő? Összevesztek? Megváltozott a másik útiránya? Beteg lett? A megszokottság meleget su­gárzó hangulata egyszeriben eltűnt a kocsiból. És ez így ment a többi na­pon is. Második megálló, fél- repillantás, aztán csak szo­morú. befelé forduló, nagy. felnőttes csöndek. Egy idő után elmaradt a kis kötöttsap­kás. A kora reggeli járat összezártjai csak találgatták, vajon mi történhetett, de az­? tértek a dolog ’tt már ez má- cudarabbul. ár hónap, ami- ielőn szembeta­lálkoztam a magára mara­dottal. Nem tudtam faarc­cal elhúzni mellette, fő­képp amikor láttam: megismert. — Hova baktatsz így, egyedül? — kérdeztem minden bevezető nélkül. — Megyek hegedű- ' órára — hadarta pici zavaro­dottsággal a hangjában. A hátitáska helyett most egy vállra akasztós lógott rajta és a hóna alatt lapult a hegedű­tök. — Miért nem szállszfel a buszra? — / kérdezősködtem tovább. — És hol van a kis barátnőd? Öregesen ráncba szedte a homlokát, majd mint akinek fájdalmat okoz a dolog, darabonként hullatta rám a válasz szavait. —A ... buszt... utálom. Hamarabb ... indulok .... így is beérek ... mindig ... időre. Az a lány pedig .... az a lány elutazott. Jött érte egy vonat, felröppent rá, el sem köszönt. Azóta nem találkoztunk. Megoldódott hát a rejtély, vontam le nagy bölcsen a semmitmondó következtetést. Aznap gyalog mentem ha­zafelé. Ahogy egymás után hagytam magam mögött a ke­resztutcákat, egyre keserűbb ^gondolatok felhozták be a dél­után rám váró lehetőségeit. . Igen. Egy vonat előbb-utóbb valamennyiünkért eljön. Az utolsó szerelvény, amihez ta­lán senki sem fog kikísérni. F elszállunk, táskánk zár­ján matatunk, hogy ne kelljen megfordulni, mert lehet, hogy az üres peronon mégiscsak ott áll majd, akitől menekülünk. Ott áll, és a bu­szok kettős üléseinek békés meghittségét őrzi bepárásodó szemében, a kettétört csokoládék ízét, az egymásba szorulás biztonságának örömét, a közös és vissza már soha nem hozható együtt- utazások önfeledt kacagásait. És aztán kigördül a sze­relvény, amire nem lehet menettértit váltani. Nem marad utána semmi, csak a sínpárok közé fogott, acélkék üresség. Kálfai János Az utolsó vonat F Kelet-Magyarország 3 Nézőpont ] Tisztviselők önérzete Nábrádi Lajos rp gészséges vita, korrekt L-j véleménycsere között zajlott egy értekezlet Nyír­egyházán a minap. Am az egyik hozzászóló a főnökök előtt erősen kritizált egy ügyintézőt, aki a közzétett határidő után négy nappal nem fogadott el egy pályá­zatot. Pedig a pályázó pénzt akart igényelni egy üzleti vállalkozásához, s ha a vál­lalkozás beindul, több mun­kanélküli állást kap. A hoz­zászóló érvei, kritikái elfo­gadhatónak jogosnak tűn­tek. Kell-e szorosan venni a határidőt, amikor 50-60 ember foglalkoztatásáról van szó? A válasz csak igen lehet. Hiszen a pályázatot azért zárták le, mert az éves keret kimerült. S a pénzügyi világ­ban (főleg Nyugaton) a ha­táridő szentírásnak számít. A határidőbe a szóban forgó hozzászóló már beletörő­dött, ám ekkor meg azzal állt elő, hogy az ügyintéző durva volt. A jelenlévők egyike ek­kor jogosan védelmébe vette az ügyintézőt, mondván:„Az elkésett pályázó nyomdafes­téket nem tűrő szavakat zú­dított az ügyintézőre, ezt a közhivatalnokot egyébként is sok támadás éri a nem precíz pályázók részéről. Több pályázó az egyértel­műen leírt okmányokat má­sodszorra, harmadszorra sem hozza magával, vagyis mulasztást követ el. Közben az ügyintézőt vádolja”. Való igaz: százezreket, milliókat nem lehet odaítél­ni, kiutalni a szükséges ok­mányok nélkül. A hivatalnok csak a kötelességét teljesíti. A példa nem egyedi. Az egyik szatmári faluban nem rég majdnem megverték a polgármesteri hivatal elő­adóját, mert — jogszerűen — megtagadta a segély kiu­talását. A nyíregyházi nagy postán a hosszú karácsony előtti sorban türelmetlenül álló férfi durván szidalmaz­ta az egyébként szaporán dolgozó postás kisasszonyt. A jelenlévők közül senki nem vette védelmébe a hivatal­noknőt. Ne feledjük: a hiva­talnoknak is van önérzete. E Ünnepi csúcsforgalom a nyíregyházi 1-es postán Balázs Attila felvétele Kommentár Karácsonyi kézfogás Baraksó Erzsébet / (avában dúl a két legna­gyobb parlamenti párt között a médiaháború, vi­szonyukat országos szinten többnyire a szembenállás jellemzi, ezért szinte példát­lan, ami Nyíregyházán tör­ténik: az MDF és az SZDSZ itteni vezetői jelképes kézfo­gással tudatják a közvéle­ménnyel: vannak kérdések, amelyek ügyében összefog­nak és együttesen lépnek fel. így volt ez most a szociális szempontból nehéz hely­zetbe jutott családok megse­gítésével■ kapcsolatosan. Az önkormányzati képviselői keretből az SZDSZ 600 ezer, az MDF 200 ezer forintot ajánlott fel, ebből a pénzből a leginkább rászoruló 800 család karácsonyi asztalára vittek ajándékokat, juttattak el élelmiszer-segélycsoma­gokat. Akik figyelemmel kísérik a nyíregyházi képviselő-testü­let tagjainak munkáját, tud­ják, nem az adventi hangu­lat hatására keresték a közös utat. A képviselőknek az a kinyilvánított szándé­kuk, noha vita természetesen van a testületben, hogy igye­kezzenek kerülni a párt­szempontokat, és munkájuk középpontjába a szakmai részletek, valamint a város­érdekek kerüljenek. Vajon hathat-e az országos vezető­ségre ez az itteni egyetértés? Poroszka Ottó SZDSZ- frakcióvezető úgy véli, van hatásuk a vidéki szerveze­teknek a központi politikára, amint azt a legutóbbi SZDSZ-es elnökválasztás­kor is tapasztalták, és azt sarkallják az országos veze­tőségnek, hogy keressék a párbeszéd kialakításának lehetőségeit. Az MDF frak­cióvezetője, Hamvas László, nem hiszi, hogy innen „fel­felé” befolyásolni tudnák a dolgokat, viszont példa érté­kűnek ajánlja más testületek számára a két párt nyíregy­házi vezetőinek törekvéseit. Nyilvánvaló itt is a véle­mények különbözősége, a gondolat mégis szuverén marad, s éppen azáltal, ha a másik véleményét tisztelet­ben tartjuk. Többek között ezt kellene még tanulnunk, gyakorolnunk. J

Next

/
Oldalképek
Tartalom